Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-08 / 131. szám

KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP KEDD 1993. június 8. III. évfolyam 131. szám Ára 3 korona f>t/. Pártok a vízumkötelezettségről A problémát kell megoldani Napjaink egyik alapvető nemzetközi problémája a menekültkérdés. Ezzel kapcsolatban tegnap Pozsonyban véle­ményt mondtak több párt vezetői is, Így Viliam Oberhäuser, a Keresz­tényszociális Unió alelnöke, Martin Kvetko, a Demokrata Párt tiszteletbeli elnöke, akárcsak Zdenka Tóthová, a Szlovákiai Zöld Párt alelnöke. Viliam Oberhäuser meggyőződése, hogy azonnal be kell vezetni a vízumkö­telezettséget azon országok lakói szá­mára, amelyekben még nem stabilizá­lódtak a demokratizálódási folyamatok. A turistavízumok kiadási rendszerével nem szabadna visszaélni, a menekült­kérdést azonban Szlovákiában is az em­beri jogok egyetemes nyilatkozatával, összhangban kellene megoldani. Martin Kvetko a vízumkényszer kér­dését összekötné egy nemzetközi kon­ferenciával, amelyen a szlovák kor­mány közölné, milyen lépéseket szán­dékozik Szlovákia tenni a vízumok ki­adásának kérdésében. Erre azért volna szükség, mert Szlovákia képtelen ott­hont adni a menekülteknek. Zdenka Tóthová megkérdőjelezi a gazdag országok ama igyekezetét, hogy légmentesen lezárják saját határaikat. Ezt a kérdést nem lehet törvények út­ján megoldani, inkább a megelőzést tartaná hatékonynak, mint a következ­mények elhárítását. Szerinte a gazdag országoknak a harmadik világban kel­lene beruházniuk, hogy azok gazdasága fejlődjön, munkalehetőségek terem­tődhessenek. Tegnap Pozsonyban a Magyar Polgári Párt székházában sajtótájékoztatót tartott az MPP elnöke, A. Nagy László és a párt vendégei, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség küldöttei, Tokaji György alelnök, képviselőházi frakcióvezető, Magyart Nándor ügyvezető alelnök, Varga Gábor, a Bihar megyei szervezet elnöke és Mátis Jenő képviselő, a Magyar Ifjúsági Szövetség elnöke. RMDSZ — MPP találkozó Először, de nem utoljára Egymásra találtak? A számvevőszék az ellenzéké Tegnap másodszor tartották meg egyeztető tárgyalásaikat a szlovák parlament nem kormányzó erői — ahogy önmagukat nevezik: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmon kívüli politikai erők. A Kereszténydemokrata Mozgalom, a Szlovák Köz­társaság Demokratáinak Szövetsége, az Együttélés, a Demokratikus Baloldal Pártja, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt képviselői meg­egyezlek abban, hogy a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatalának (azaz számvevőszékének) elnöki posztjára Jozef Stankot (DBP), az alelnöki posztokra pedig Pavol Bieüket (KDM) és Peter Sokat (SZNP) fogjak támogatni. A döntéssel kapcsolatban Bugár Bé- kotmánytörvényt mindaddig, amíg a la, az MKDM elnöke a sajtóirodának el­mondta^ részükről ez Igen komoly kompromisszum volt, minthogy nincse­nek meggyőződve arról, hogy a Demok­ratikus Baloldal Pártja valóban ellenzé­ki-e a szlovák parlamentben. A kerekasztal résztvevői további kér­déseket is megtárgyaltak. Megállapod­tak abban, hogy nem fogják támogatni a Nemzetbiztonsági Tanácsról szóló al­kormány konkrét működési koncep­ciót s járulékos törvények meghoza­talának módját nem terjeszti a parla­ment elé. Támogatják ellenben a je­lenlegi rádióról és televízióról szóló törvényt, a mutatkozó joghézagokra pedig ők dolgoznak ki módosító ja­vaslatokat — ami egyúttal azt is je­lenti, hogy a kormány által elképzelt törvénytervezetet újra csak elvetik. Megkezdődött a XXX. Jókai Napok eseménysorozata MINDAZONÁLTAL... A kerekasztal megállapodott abban is, hogy elutasítja azokat a szándékokat, amelyek megkérdőjeleznék a parla­mentben a független képviselők mandá­tumát, illetve az ilyen képviselői frakció létrejöttének a létjogosultságát. Ez a döntés lényegében végérvényesen tisz­tázta Milan Kriazko és csoportja lét­­jogosultságát. A kormányon kívüli parlamenti erők képviselői abban is megállapodtak, hogy rendszeresítik egyeztető üléseiket, s már a jövő héten hétfőn találkoznak. A tanácskozás témája akkor az esetleges többpárti, szakértői kormány létrehozá­sának a lehetősége lesz. A pápa fogadta Szlovákia elnökét Michal Kovác a Vatikánban Harmincadszor — újra — együtt! Volt olyan is — a szakmából —, aki szerint a június 6-i utcai CSALOGATÓ majdcsaknem jelentéktelen —cirkusz — volt. Számára nyilván a SZÍNHÁZ olybá mélységes és magasságos ART (kellene, hogy legyen ma tájainkon), amely nem tűr meg holmiféle tömeghú­zó utcai mulatságot. Mindazonáltal — mondom eléggé el nem ítélhető szóhasználattal — embe­rek százai, akik az utóbbi néhány év so­rán azt sem tudták (tudhatták), hogy lé­tezik Jókai Napok, kijöttek a komáromi Klapka térre. Bóvliért? Meglehet. Ám nem bóvlit kaptak. Mégis maradtak. Június 7-én délután a Jókai Színház­\ nagytudású Marcus Au­zVrelius és a kevésbé ta­nult, de annál célratörőbb Fe­renc József tudták csak (ha rövid időre is) megvalósítani a földi csodát: a rendtartást, az erkölcsi elvek uralmát. Csak éppen az emberi alaptermészetet nem tudták megmásítani ők sem. Ez okozta vesztüket. Az emberi alaptermészet állandó, de az em­beri szemlélet változékony. Az emberi szemlélet irányítása, be­folyásolása idézi elő a változáso­kat. Az emberi szemlélet, annak változása a személyiségjegyek hordozói. Mi okozza a szemlélet­­változást és -váltást az ember életében? Közérdek vagy egyéni érdek motiválja-e a változást? Törvény-e a változás? Változha­­tunk-e úgy, hogy a régi, elavult személyiségjegyeket levetjük, mint a divatjamúlt, elnyűtt ru­hát? A változás törvény az egyénre vonatkoztatva. De érvényes-e e törvény a hatalomra? (MI vagy KI a hatalom? Egy ember, egy ban a szepsiek (Czakó Gábor Disznójá­ték, rendező Zeman Lenke) és az ipoly­­ságiak (Madách Csak láncot érde­mel...?!) mutatkoztak be. Isten hozta Vas Ottót a fesztiválon! Este: ünnepi megnyitó! Kitüntetet­tek. Akik elejétől fogva... Vagy közben... Valakik, akik kimaradtak... Amint ez már lenni szokott... Ha nem így lenne, nem is mi lennénk. De mi vagyunk. Mindazonáltal. Az ünnepi ceremóniát követően a veszprémi Petőfi Színház újrajátssza Komáromban Sütő András Vigyorgó búbánat-át. Mindazonáltal: holnap is nap lesz. Egy új Jókai-nap. KISS PENTEK JÓZSEF Michal Kováé szlovák államfő olasz­­országi látogatása második napján talál­kozott Carlo Ciampi olasz miniszterel­nökkel. Azután a Vatikánba látogatott, ahol fogadta őt II. János Pál pápa. A svájci gárda megszemlélése után a szlovák államfőnek bemutatták a pápai udvar képviselőit. A vatikáni könyvtár halijában fogadta az államfőt a pápa. Je­len volt Emília Kováéová, az elnök felesé­ge és kíséretének tagjai. A fogadáson a pápa köszönetét mondott azért, hogy a szlovák nép odaadó híve a katolikus egy­háznak, Szlovákiának fellendülést, a kul­­túrális és szellemi értékek felvirágzását kívánta. „A szlovákok és a kisebbségek tagjai sosem felejtik el, hogy az önálló állam megszületésekor a katolikus egy­ház szeretetteljes szavai és az egyház fe-A. Nagy László elmondta, az RMDSZ küldöttei háromnapos látoga­táson ismerkednek a szlovákiai politikai és kisebbségi helyzettel, az autónomia­­elképzelésekkel, a gazdaságpolitikai le­hetőségekkel és a kisebbségi politikai erők nemzetközi porondon való haté­kony fellépésének esélyeivel. Tokaji György elmondta, ez az RMDSZ képviselőinek első szlo­vákiai látogatása, de nem az utol­jének jóakarata buzdította őket” — mondta Michal Kováé válaszképpen a pápa szavaira. A szlovák államfő biztosí­totta II. János Pál pápát, hogy igyekszik elmélyíteni kapcsolatait a szlovákiai ka­tolikus egyházzal, és szorosabbra fűzni a viszonyt a Szlovák Köztársaság és a Va­tikán között. A találkozó előtt Michal Kováé meg­látogatta a Szent Cyrill és Metód Intéze­tet Rómában. Az államfő találkozott az Olaszországban élő szlovákok képvise­lőivel is. Az elnök kíséretében Rómában tartózkodik Jozef Moravcík szlovák kül­ügyminiszter is. A honfitársakkal tartott találkozón a külügyminiszter megerősí­tette, hogy Szlovákia törődik külföldön élő honfitársaival és érdeke, hogy jó kapcsolatokat építsen ki velük. só, mert rövidesen a többi szlovákiai magyar párt meghívásának is eleget tesznek. Az MPP-vel az első napon lel­tárt készítettek arról, mi mindent kell megbeszélniük, milyen közös elképzelé­seik vannak. Tokaji György leszögezte, már most rájöttek, van mit tanulni, s reméli, a mi pártjaink is tanulnak egyet s mást tőlük, ha ősszel viszonozzák láto­gatásukat. Az RMDSZ küldöttsége találkozott az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom és a Csemadok vezetőivel is. A romániai magyar vendégek kifej­tették, fontosnak tartják a nemzeti ki­sebbségek helyzetének megoldása szempontjából, hogy az utódállamok magyarságának képviselői a nemzetkö­zi kisebbségi kódex kidolgozásában is részt vegyenek, mivel mind a román, mind a szlovák politikában tapasz­talhatók negatív vonások, melyekből arra lehet következtetni, hogy ezen or­szágok elvben ugyan Európa felé ori­entálódnak, de nagyon nehezen akar­ják megtenni a szükséges lépéseket az európai úton. Az, hogy a rend­szerváltást követően mindkét ország nemzetállamként fogalmazta meg ön­magát, kisebbségi szempontból a ko­rábbi helyzethez képest is visszalépést jelent. Az RMDSZ ezért nem fogadja el, hogy nemzetközi szinten a kisebb­ségek nélkül szülessen általános szabá­lyozás. -ts-Röpirat a változás érdekében — homogén vagy heterogén politi­kai csoportosulás? Mi a célja a hatalomnak? A jóakaró szerepé­ben tetszelgő direktívákkal irá­nyítás vagy a figyelem azon polgá­rok felé, akik adójából él? Ha de­magóg jóakaró a hatalom, mit nyom el elsősorban? — a szabad akaratot és a gondolatot, melyet az ember a teremtés pillanatában iste­nétől kapott? Ki kivel gyakorolja ezt? Pedagógus a növendékkel, igazgató a pedagó­gussal, a tanügyi hivatal vezetője a beosztottjaival — mert a peda­gógustól fél: sok lúd disznót győz alapon — s mindenáron minden­be behelyettesíthető?) A hatalom példával kell elöl­­járjon. Ha a hatalom nem akar és nem is képes megújulni, mit vár el azoktól, akiken a hatalmat gyakorolja? Netalán azt, hogy azok se változzanak? Isten ments! De: gyakorolni kell-e a hatalmat, vagy a hatalom eszköz mindenki boldogulásának érde­kében? Egy hatalom erénye a fi­gyelem. De ha a hatalom figyel­mes, már nem hatalom, hanem az állampolgár reális és racioná­lis óhaját (hogyan?) teljesítő szolga. Ez a hivatása, ez a külde­tése, ezért kapta a voksokat. Ha kíváncsi rám a hatalom, ha hoz­zám hajol, hatalom-e még a ha­talom? Vagy velem, miattam, ér­tem cselekvő, nekem jót akaró igazi jóakaró? Gyarló az ember, gyarló a hata­lom is(?). Aszimmetrikusnak te­remtett az ember, de lehet-e a ha­talom is az? Megengedheti-e ma­gának a hatalom a túlságos kilen­gést? Nem kellene-e inkább a mér­leg súlypontjára vigyáznia? Mária mondja: „Én megértem és szere­tem a hatalmat, olvastam Machia­velli könyvét, tanulságos és idősze­rű szerző. De nem lehet egyszerre csalni és hatalmat gyakorolni.” Az ember hiány-lény, legmeg­határozóbb hiánya a fék-hiány. Ezért bocsátkozik újra meg újra szertelen vállalkozásokba, hogy kétségbeesetten tapasztalja a ha­tárokat. Már-már utánakapunk a határoknak, mikor az ledérül ki­­csusszan a kezünk közül. így szü­letik a mérték-hiányból a mér­ték-szükséglet — Ancsel Éva szerint. Az önmagunk köré emelt határ mérték is magunk és mások számára. Ha az ember mérték-hiányban szenved, akkor ezen komplexusa a múlt-hiány­ból ered. Áll-e ez a hatalomra is? Lehet-e a hatalom mértékhiá­nyos? Mi a mértéke a hatalom­nak? Melyik hatalomnak: a di­­rektnek vagy a figyelőnek? Vagy külön mérték vonatkozik az em­berre és külön a hatalomra? Napjainkban bebizonyoso­dott, a hatalom részéről az ígéret mértékében hiányos. Ha bebizo­nyosodik a mértékhiány, van-e joga a hatalomnak, hogy mérté­ket szabjon másnak, ha saját ma­gának nincs? Van-e joga a hata­lomnak, hogy felrója másoknak hibául ugyanazt, aminek ő híján van, sőt felelősségre is von máso­kat érte? Mi van akkor, ha a ha­talom ígér is, mérték- és határ-hiányát nem tudatosítva, tehát ha­zudik, és véres a szája a marástól, tekintete pedig tele ellenségképpel? Megértem az embert, megér­tem a hatalmat, még ha gőzölög is a vértől és a durván szerzett gyönyör verejtékétől. (Megér­tem, de gyűlölöm és elutasítom!) Ez a hatalom az igazi arcát mu­tatja. De a hatalom ne hazudjon! Ez már nemcsak torz, de sátáni is! Ne hazudjon a hatalom, ne hordóra állva, cifra köntösbe öl­töztetett hazug szavakat dobva könnyelműen a szabadság után vágyó őszinték felé. Az őszinte katarzisként éli át a változást, megrendül, megtisztul, neme­sebbnek, türelmesebbnek, jobb­nak érzi önmagát, szemléletet változtat, aszimmetrikusból a szimmetria felé billen lelki egyensúlyában. S akkor naponta hazudik ne­kem, neked, neki a hatalom. (A hatalmat gyakorló testület min­den tagja is hatalom? Összebe­szélt hatalom ez, mely csak a sa­ját zsebét akarja degeszre tömni a 30% jogán? Mit szól ehhez a 70%? Ki hallgat meg engem?) Csoda-e aztán, ha devalválódik minden, nincs értéke a hatalmi szónak? Annak a szónak, mely reggel mást állít, ami este igaz. Melyik akkor az igaz? S az iga­zak meg sem hallgattatnak? De hatalom! Emlékezz Dan­te csalóira és hazugjaira! Emlé­kezz, eljő az igazak ideje is, eljő az igazság, melyről Ancsel Éva írja: „Az igazság, mely olyan ha­ranghoz hasonlít, amely egyet­lenegyszer kondul, de megállnak tőle az órák.” Hát erre figyelj, hatalom! ÁDÁM ZITA Kit hallgat meg a hatalom? Áldozati báránybői vőrengz

Next

/
Oldalképek
Tartalom