Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-07 / 130. szám

4 Szabad ÚJSÁG Tükör 1993. június 7. Óvoda és kisegítő iskola egy fedél alatt Takarékoskodni minden áron! Néhány nappal ezelőtt még azon törtük a fejünket, mivel lephetnénk meg gyermekeinket ünnepükön, most mégis egy olyan példáról kell beszá­molnunk, amely szemlélteti, milyen módon lehet „takarékoskodni“ gyer­mekeink nevelésén, neveltetésén. Az oktatásügyi tárca anyagi helyzetét te­kintve megértéssel fogadjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a kihaszná­latlan intézmények felszámolására, osztályok összevonására irányulnak. Az ilyen lépések helytállóak - gondol­hatjuk ám amikor meghallgatjuk a magukat károsítva érző pedagógu­sokat, kissé másképpen véleke­dünk ... Három igazgatóság - egy utcában Egy újonnan épülő lakótelep elen­gedhetetlen tartozéka az óvoda. Vág­­sellyén a Duslo vegyi üzem munkale­hetőséget és lakást kínálva óriási tö­megeket vonzott vidékről a városba. Sorra épültek fel a lakónegyedek, köz­tük a Vágfarkasdi úti lakótelep panel­házai, amelyek között egy utcán há­rom tágas, mutatós óvodát emeltek. Közülük az egyik, amelyről a történe­tünkben szó lesz, bölcsődével együtt kezdte meg működését, majd hamaro­san megszűnt. Az egyszintes óvoda­épületben végül 1989-ben létesült újra óvodai intézmény, 9 új pedagógussal. Adriana Emberová, az óvoda igazga­tónője így emlékezik vissza a kezde­tekre: - Szorgalmunk nem ismert ha­tárokat. Abban az időben sorra, egymás után szűntek meg a vállalati óvodák. Mi ezt kihasználva jutányos áron játékokhoz, berendezésekhez ju­tottunk, az 50 ezer korona értékű se­gédeszközökért potom 8 ezer koronát kellett fizetnünk. Gyermekruhabörzé­­ket rendeztünk, és a bennünket megil­lető tízszázalékos nyereségből hőpa­lackokat vásároltunk, hogy a gyerekek a szabadban is ihassanak meleg teát. A teához való csipkebogyót is magunk gyűjtöttük, szárítottuk - emlékezik az igazgatónő, aztán hamarosan vissza­zökken a gondokkal terhes jelenbe. Kié lesz majd a szauna? A város szennyezett levegője a gyermekeknél gyakran légúti meg­betegedéseket, panaszokat okoz. Az óvoda vezetői a gyermekek érdeké­ben egyrészt saját költségvetésből, másrészt a szponzorok és a szülők támogatásával saját - óvodai - szau­nát létesítettek. A szauna csak nem­rég készült el, de már most, néhány hónap elteltével is észrevehetően csökkent a hiányzók száma, azaz nőtt a gyerekek szervezetének ellenálló képessége. De vajon kié lesz később a szauna, ha majd csupán az épület egy része marad meg óvodának?- Itt látható a négyéves munkánk eredménye - vezet bennünket végig a folyosókon Adriana Emberová, s csatlakozik hozzánk Iveta Őoltysová, a pedagógustanács vezetője is, aki a következőképpen folytatja a történe­tet. - A járási tanügyi igazgatóság csakúgy, mint másutt, kénytelen volt különféle takarékossági intézkedése­ket foganatosítani. A lakótelepen há­rom óvodai intézmény közül egyet fel kellett áldozni... Bennünket szemel­tek ki. Az épületben hat helyiség van, közülük kettőbe 1992 szeptemberé­ben a kisegítő iskola két osztályát költöztették át - eredetileg 2-3 hónap­ra. Mivel azonban abban az időben a tanügyi igazgatóságnak nem volt vezetője, a speciális iskola helyiség­gondjai később sem oldódtak meg, így továbbra is az óvoda két termét hasz­nálják. Az egy fedél alá szorult két „szomszéd" nehezen tud egymáshoz alkalmazkodni. A falak vékonyak: a ki­segítő iskola délelőtti tanítási óráit za­varja a kis gézengúzok hangos játéka. Az óvodások délutáni pihenőjét ugyanakkor az iskola tanulói zavarják - a tanítás végeztével senki sem kí­vánhatja tőlünk, hogy egy pisszenés nélkül vonuljanak el. A szülök aggódnak Az óvoda igazgatónőjét villám­­csapásként érte a hír: miszerint szep­tembertől újabb két osztályt helyeznek át a kisegítő iskolából az óvoda épüle­tébe. Látván az egykor szépen beren­dezett termek jelenlegi állapotát, ag­gódni kezdett a létesítmény további sorsáért. - Nemrégiben a higiénikus is nemtetszését fejezte ki a szociális he­lyiségek láttán, amelyeket nem iskolá­sok, hanem óvodás korú gyermekek számára terveztek. Kifogásai voltak a falak szigetelését illetően is. Az óvodába szeptembertől közel hetven gyerek jelentkezett, nemcsak a kör­nyékről, hanem a város távolabbi lakó­telepeiről is. Azokat a gyerekeket, aki­ket nem tudunk elhelyezni a számunk­ra meghagyott két osztályban, a szomszédos óvodába íratják majd át. Az óvodában konyha és mosoda is van, amelyet később az önáló gazdál­kodás során a lakosok rendelkezésére is tudnánk bocsátani - mondotta az igazgatónő.- Nyugtalanít bennünket a mentáli­san sérült gyerekek, de főleg az elha­nyagolt családi környezetből érkezők viselkedése és egyáltalán a jelenléte az óvodában! A tanulékony, mindenre fogékony apróságok sok rosszat elles­hetnek majd tőlük. Sajnálom, hogy az óvoda ilyen helyzetbe került... Az unokám minden nap kimondhatatlan örömmel fut be a kapun - tudtuk meg Miskovicová nagymamától, aki azon szülők és nagyszülők táborát gyarapít­ja, akik hajlandók harcba szállni a pe­dagógusok oldalán a létesítmény fennmaradásáért. „örültünk az ajánlatnak“ Utunk a vágsellyei kisegítő iskolába vezetett, hogy megtudjuk Güll Gusz­távnak, az iskola igazgatójának a véle­ményét helyiséggondjaik „operatív“ orvoslásáról. - Iskolánknak jelenleg 109 tanulója van. A speciális iskolák esetében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az alsó tagozatokban maximálisan tíz, felsőkben tizenkét ta­nulót helyezhetünk el egy osztályban. Sajnos az iskola földszintes épületé­ben nem tudjuk biztosítani gyerekeink számára a megfelelő oktatást. Az pe­dig, hogy a gyerekek egy része a délu­táni órákban tanuljon, elképzelhetet­len egy speciális iskolában, ráadásul tanulóink egy része a környező falvak­ból jár be. Helyzetünk tehát rá­­kényszerített az óvoda „társbérlésé­re“ - tudtuk meg az iskola igazgató­jától. Ez nem integrálás! A Mentálisan Sérültek Szlovákiai Szövetségének ülésén az oktatásügyi tárca képviselője az alapiskolákban létesítendő speciális osztályokról szólt. Ez a megoldás annak az integ­rációs programnak a részét képezi majd, amelynek feladata többek között a gyermek erkölcsi nevelése. A vág­sellyei példa ezzel szemben nem te­kinthető ilyesfajta integrálásnak. Sok­kal inkább szükségmegoldás, amely egyik fél teljes megelégedését sem szolgálja. Az óvoda pedagógusai és a szülők a város főpolgármesteréhez kívánnak fordulni azzal a kéréssel, hogy a két meglévőnél több speciális osztály ne nyíljon az óvoda épüle­tében. Sem a tanügyi igazgatóság, sem a kisegítő iskola nem ítélhető el: az elsőt takarékosságra szólították fel, az utóbbit pedig a helyiséggondok kényszeritették társbérletre. Eközben pedig dobozaiban szárad a sok szivár­ványszínű festék, amelyet a közleke­dési pálya kiszínezésére, kifestésére vásároltak az óvónők. Ma még nem tudni, fognak-e rajta óvodások játsza­ni. SZÁZ ILDIKÓ Szögletes nyulak, kövér varjak Egy kiállítás képei Nem várt sikerrel végződött az a rajzpályázat, amelyet a nagy­­kaposi Ungi Táj-alapítvány hirde­tett meg óvodások, illetve iskolások számára. így tűnik, hogy a mai gyere­kek, bár sokat tévéznek és talán keve­sebb mesét hallanak este, elalvás előtt, mégis fontosnak tartják a rajzo­lást. A pályázatot követő kiállítást a felnőttek is szívesen látogatták. Né­ha hitetlenkedve állnak meg egy-egy kép elolt: ezt valóban egy gyerek fes­tette volna? A gyerekrajzokon általá­ban előforduló motívumokon kívül ugyanis néhol furcsa, Vasarelyt idéző geometrikus alakzatok is előfordulnak. Természetesen nem hiányoznak az ismert rajzfilmfigurák és mesealakok sem, de hogy egy hetedikes kis­lánynak honnan vannak szerelmei és csalódásai? Ráadásul trópusiak? Az ifjú művész ugyanis ezt a címet adta alkotásának. Más művek meg azt bi­zonyítják, hogy a piacgazdálkodás szelleme az iskolapadok közé is beha­tolt. Az egyik rajzon az Ewing-Barns Űrtársaság hajói manővereznek, a kö­vetkező felirattal: „Mi még az ufókkal is üzletet kötünk." Egy másik mű a „ Déligyümölcsök" címét kapta, s a narancsok és banánok között ilyesféle feliratok olvashatók: „Az év szenzációja! Ha nálunk vásárol, uta­zást nyerhet a Bahama-szigetekre!“ S hogy a rajz még hitelesebb legyen, nem hiányzik róla a cég telefonszáma sem... Egyébként csaknem minden rajzon találhatók növények és állatok. Kibicsaklott lábú, szögletes nyulak, esetlen, barna medvék, kitárt szárnyú, kövér varjak és néhány olyan élőlény, amelyekről csak alkotójuk tudná meg­mondani, hogy tulajdonképpen mi­csoda. A kiállítás legkedvesebb színfoltját az óvodások rajzai jelentették. Néme­lyik olyan szép és egyszerű volt, hogy mi, felnőttek már meg sem értettük. Hogy ezeken a képeken az autók a madarakkal együtt repülnek? Vagy hogy az emberek nyugodtan sétafikái­nak a kerítés tetején? Ugyan már kérem. Ne akadékoskodjunk! Inkább örüljünk, hogy a kicsik ábráin a színek vidámak, a házak tarkabarkák, az em­berek pedig mind-mind mosolyognak. S még valami. A képeken nyoma sincs a világunkban dúló erőszaknak. Nincsenek fegyverek, tankok, sem pe­dig katonák, robbanó bombák. Ezek­ből a képekből mi, felnőttek is merít­hetnénk néha némi optimizmust. TÓTH FERENC Köszönet jn a nyolcszáz j­­évért Kassától keletre, a Bódva völgyé­ben, festői hegyek között fekszik Já­szó község, melynek lakossága jelen­tős részben magyar. A királyi alapítású jászóvári prépost­­ságot, mely hiteleshelyként is műkö­dött, még a tatárjárás előtt, az 1120- ban alapított premontrei kanonokrend vette birtokába. A mai monostor és templom 1770 és 1790 között épült rokokó stílusban a régi épületek helyén. A kor neves művészeinek, pl. Anton Pilgram terve­zőnek és Johann Lucas Kräcker festő­művésznek a keze nyoma látható a harmonikus épületegyüttesen. A második világháború után a ren­det a kommunista államhatalom fel­számolta. Először szerzetesi koncent­rációs táborként használta, majd szo­ciális otthont hozott létre a patináns falak között. Az 1989-es változások után a meg­újult rend élére Bartal Károly Tamás került, akivel a jelenlegi helyzetről be­szélgettünk. A kanonokrend nem ren­delkezik anyagi háttérrel és a helyreál­lítási költségek, valamint a munka új­raindítása hatalmas összegeket emészt föl.- Apát úr, a rend augusztusban ünnepli fennálásának 800. évfordu­lóját. Milyen ünnepségeket ter­veznek?- Először is a templomot szeret­nénk megszabadítani az álványzattól. A restaurátorok befejezték a freskók helyreállítását, így ez sikerülni fog. Gyorsan vissza kell helyezni a stallu­­mokat is. Az ünnepséget elsősorban köszönetre, hálaadásra használjuk föl. Meg akarjuk köszönni a jóistennek, hogy megtűrt itt bennünket nyolcszáz éven keresztül. Egyházi méltóságok látogatását is várjuk. Paskai bíboros úr és Korec bíboros úr is ígérte jövete­lét. Lesz szlovák és magyar szentmi­se, további egyházi méltóságok rész­vételével. A novíciusok fogadalmat tesznek. Misék keretében fellép a Condoria magyar énekkar zenekar kíséretében, majd a nagyszombati szlovák kórus. Délutánonként előadá­sokat szervezünk. A gödöllői perjel Jászóvár történelmi múltjáról tart előa­dást, de a rend kassai működéséről is hallhatunk. •- A premontrei rend tanítórend­ként volt közismert. Milyen tevé­kenységet tudnak ezen a területen kifejteni?- 1802-ben lettünk tanítórend, mivel I. Ferenc császár azzal a feltétellel engedélyezte 15 év után a rend léte­zését, ha átveszünk négy gimnáziu­mot, Rozsnyón, Lőcsén, Nagyváradon és Ungvárott. Ungvár helyett Kassát választottuk. 1787 előtt is, tehát mie­lőtt II. József eltörölte a rendeket, a mieink tanítottak a közeli Rozsnyón. Nem ez tehát az eredeti küldetésük, de nem idegenkedünk a tanítástól. Eredeti küldetésünk a pasztoráció volt. Tehát ha plébániára helyeznek bennünket, még mindig küldetésünket végezzük, és nem leszünk világi pa­pokká. Míg egy szerzetes-tanár felkészül, az tíz év. Most elkezdeni tanítani egy 83 éves tanárral, az képtelenség. Je­lenleg nincs emberünk, így nem tu­dunk egy iskolát sem átvenni. Ha majd az ifjak, akik tanulmányaikaf végzik; felkészülnek, esetleg a képesítést is megszerzik, lesz erőnk és anyagi hát­terünk, akkor igen. Ez tehát hosszú távú felkészülést igényel. Ezzel az is összefügg, hogy mind­össze huszonegyen vagyunk. Ebből 11 pap, hat teológus, három novícius és egy jelölt. A jászóvári kanóniában három szlovák papunk van, akik plé­bániákon működnek. Kitűnő kollégák, semmilyen feszültség nincs a renden belül a két nemzet között. Olyan keve­sen vagyunk, hogy luxus lenne még marakodni is. A nyomorúság össze­hoz bennünket. Három szlovák teológusunk Sze­­peskáptalanban tanul, a másik három Győrben készül hivatására. A novíciu­sok közül kettő Rómában fog tanulni. Kassán tanulják az olasz nyelvet és szépen haladnak. A harmadik Ma­gyarországra készül. Jelöltünk egy ipolynyéki fiatalember, reméljük, be­válik.- Apát úr, köszönöm a beszélge­tést. BALASSA ZOLTÁN A különdijat Kostiková Szilvia nyerte el Díjakra várva (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom