Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
1993. június 7. Gazdaság Szabad ÚJSÁG 5 Parasztok irigyei ellen való orvosság Segítséggel jó a tanács - vallja a magángazda Nem panaszkodik, csak élményeit meséli. Van belőlük bőven, kellemetlenek és rosszak, hangja mégis nyugodt, szavaiban a harag, felindultság legkisebb jelet sem fedezem fel. Amit mond, azt csak azért említi, hogy újabb és újabb péjdákkal bizonyítsa, mennyire fontos az összefogás. Sokaknak fáj a magángazda jelenléte. Hosszú évtizedeket éltünk le nélkülük, és most lám, egyszeriben itt vannak. Annyian és olyan magabiztosak, hogy ma már senki sem kételkedik tartós visszatértükben. Az agrárágazat részeivé váltak, s biztató, hogy többségük a mezőgazdasági üzemeknél is kevésbé megviselten nyögi az ágazat válságát. Csoda tehát, hogy akadnak irigyeik, akik ötödik keréknek tartják őket, s akarva-akaratlan nehezítik amúgy sem könnyű helyzetüket? Elúszott az olcsóbb traktor Persze még ezt sem mondja ki, csak következtetem Mózes Ferenc szavaiból, aki hatvanhat évesen Alsójányok első magángazdája lett. Alig három hónappal ezelőtt négyhónapos várakozás után. Ennyi ideig tartott, amig a jányoki polgármesteri hivatal nyilvántartásba vette mint magángazdát. A hosszúra nyúlt ügyintézés oka prózai. Amíg nem mérték ki tizenkét hektár földjét, addig a hivatal a bejegyzési megtagadta. Azt, hogy milyen törvény és előírás szerint, most hadd ne firtassuk, arról pedig igazán nem a hivatal tehet, hogy a dunaszerdahelyi földhivatal földmérői többszöri sürgetés után csak decemberre jutottak el Felső- és Alsójányok határába, hogy kimérjék a saját művelésbe kért mintegy hetven hektárnyi területet. Ekkor már nemcsak a búza vetésének agrotechnikai határideje múlt el, hanem az 1992-re igényelhető állami dotáció lehetősége is elúszott. Pontosabban az a traktor, amit Mózes Ferenc tavaly az ideinél lényegesen olcsóbban vehetett volna meg. Erre (is) mondják, hogy ördögi kör. Dotációt csak a bejegyzett magángazda kaphatott), az alsójányoki községi hivatal szerint bejegyezni csak azt lehet, akinek már kimérték a földjét, kimért földje viszont csak annak van, akinek területét a földhivatal már kikarózta, a kikarózott földterülettel rendelkező földtulajdonos pedig kérheti... Ha folytatnám, önmagamat ismételném, így inkább azokkal a gondokkal folytatom, amelyek az újdonsült jányoki földtulajdonosokat a továbbiakban várták. Törvény ide vagy oda, a terület felszántatlan volt, ezért előbb ezt kellett megoldaniuk, majd azt, hogy mit vessenek. Ennek megvitatására a tízegynéhány földtulajdonos már Mózes Ferenc köré csoportosult. Közösen terveznek é$ vásárolnák Az illetékes hivatalok késlekedése feletti együttmérgelődésből így lett együttgondolkodás és tervezés. A kapcsolat azóta is tart és egyre erősödik. A mezőgazdaságban eltöltött több évtized tapasztalataival a háta mögött Mózes Ferenc úgy érzi, hogy kötelessége a segítségnyújtás, a javaslatait, tanácsait és útmutatásait meghallgató és megszívlelő földtulajdonosok pedig tapasztalják, ez olyan együttműködés, ami a hasznukra van. így, miután megegyeztek abban, hogy tavasszal ki mit vet, az újdonsült magángazda nyakába vette lábát, s időt, fáradságot nem sajnálva, társai számára-is beszerezte a szükséges vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szereket. Érdekelt, mi a háttere, oka, hogy valaki ilyen többletmunkát vállaljon? Csak remélni merem, hogy a válasz más községek áldozatkész mezőgazdasági értelmiségeit is elgondolkoztatja; miért fontos, szükséges, hogy a falu kezdő magángazdáit, földműveseit valaki védőszárnyai alá vegye. Akár szervezett formában, mondjuk egy gazdakör keretében, akár úgy, ahogy az egyelőre Alsójányokon van. Szervezett keretek nélkül, a szükség és a körülmények hozta alapon összeülnek, megvitatják az időszerű teendőket, vagy ha valakinek valamilyen problémája akad, tanácsra van szüksége, felkeresi társát, aki neki segíteni tud. így alakul, formálódik és erősödik a faluban az a csoport, amely négy évtizeden át hiányzott, és most a semmiből, hagyományok nélkül kezd. Nehezíti a kezdők helyzetét, hogy a 20-30-50 éves korosztály elődeitől, szüleitől munka közben nem sajátíthatta el a gyakorlatot. Az érdekeltek magángazdálkodáshoz szükséges általános ismeretei még akkor is hiányosak, ha korábban a mezőgazdaságban dolgoztak. A nagyüzemeknek ugyanis nem sokoldalú ismeretekkel rendelkező földművesekre, hanem egy adott feladat elvégzésére alkalmas bérmunkásokra volt szüksége. A jó traktoros például mesterien elvetette a gabonát, de az, hogy milyen fajtát vet, miért akkor, amikor, milyen vegyszerrel és mi ellen permetez, nem érdekelte. Mint ahogy a fejőt sem az etetés technológiája, nem szólva arról, hogy a növénytermesztő számára az állattenyésztés és fordítva, az állattenyésztő számára a növénytermesztés vagy a gépesítés kérdései teljesen érdektelenek maradtak. Ilyen és hasonló hiányosságokat kell pótolnia a kezdő magángazdának, és ebben segithet(nek) neki a hozzáértő személy(ek). A saját érdekükben is, mivel a már befutott és szélesebb körű tapasztalatokkal rendelkező magángazdának sem lehet közömbös, hogy mikor alakul ki körülötte a falu új rétege, a kis-, közép- és nagygazdák csoportja. Az Öntözést 5$ megtervezték Amelyik faluban akad másoknak is segíteni tudó és akaró magángazda, ott az új csoport előbb erősödik meg, és ez a község számára több szempontból is előnyös. Ismét Alsójányok példája a bizonyíték, hogy milyen sokoldalú lehet az együttműködés. A földjüket maguk művelők már a vetéstervek megbeszélésekor gondoltak arra, hogy lesznek csapadékban szegény időszakok, amikor öntözni kell. Ennek most hasznát látják, annak ellenére, hogy az öntözéssel kapcsolatosan olyan probléma is akad, ami a magángazdáktól független, viszont helyzetüket alaposan megnehezíti. Mózes Ferenc ennek is utána akar járni. Arról van szó, hogy ismeretei szerint a beépített öntözőrendszer vezetékei felett húzódó földsáv hivatalosan manipulációs terület. Ez a rész most a magángazdáknak kimért terület szerves része lett. így, amennyiben az adott föld keskenyebb, mint a hidránsok távolsága, akkor az öntözni akaró magángazda csak úgy jut a hidránshoz, ha a szomszéd földjét, veteményét letapossa. Ez a probléma úgy lenne megoldható, ha a vezetékek felett húzódó földsáv nem lenne a kimért föld része. Csak néhány hónapja földjüket művelő tulajdonosok a jányokiak, de ennek ellenére a felsoroltakkal sem teljes gondjaik, bajaik köre. A legújabb, máris komoly fejfájást okozó gond a kárpótlás módja, ahogy azt az illetékes Gombai Állami Gazdaság tervezi. A jogosult személyeknek, több község egymást még látásból sem ismerő embereinek kárpótlásul felajánlották alsójányoki telepüket. Ennek árát - épületestül, utastul, villanyvezetékestül és állatostul - annyira becsülték fel, amilyen értékű kárpótlás az érdekelt jogosult személyeknek jár, vagyis amilyen értékű élő és holt leltárt egykor (elődeiktől) elvettek. Ez így rendben is lenne, ha az érdekelt jogosult személyek nem tennének fel néhány kérdést. Például azt, hogy takarmányuk nem lévén a vágósúly eléréséig mivel etessék a növendékmarhákat, majd az állatok nélkül mit kezdjenek a teleppel, ha magángazdaként nem az állattenyésztésre akarnak szakosodni? Az is érdekes oldala az ilyen kárpótlási módnak, hogy lehet-e több falu egymást nem ismerő jogosult személyeit egy közös vállalkozásba kényszeriteni? Érdekes lenne azt is megnézni, hogy a most kárpótlásra jogosultaktól, örökhagyóiktól egykor csak épületet-állatot vettek-e el, vagy a kisajátított élő és holt leltár gazdagabb volt, nem voltak-e például gépek és eszközök is a részei? Végül pedig már kérdezni sem kell, mert egyértelmű, ez a kárpótlási mód nemhogy nem segíti, hanem éppen fordítva, nehezíti a kezdő magángazda, földművelő egyébként sem könnyű helyzetét. A teljesség igénye nélkül ennyi is elég, hogy az érdekeltek belássák, érdekeik védelmére mennyire fontos és szükséges az egyes községek magángazdáinak, földművelőinek az ősz-, szefogása. Ez történhet szervezett vagy szervezetlen formában, a lényeg az, hogy legyen, akadjon valaki, akit az érdekeltek elfogadnak szószólójuknak, illetve aki engedi, hogy a segítségre, útmutatásra szorulók köréje csoportosuljanak. A kezdetet kísérő számos nehézség és az illetékesek esetenként érthetetlen és megmagyarázhatatlan gáncsoskodása mellett a falu új rétege, a magángazdák és földművelők csak erőik és tudásuk összpontosításával lehetnek úrrá helyzetükön. Egy-két, három-négy évtized múltán helyükbe lépő örököseik minden bizonnyal dicsérni fogják bölcs előrelátásukat, hogy - akárcsak 40-50 évvel ezelőtt - összefogtak és önzetlenül egymás segítségére siettek EGRI FERENC Világgazdasági mozaik Feladja az árháborút? Az amerikai Nabisco holdingcsoport dohányipari szektorát összefogó R. J. Reynolds Tobacco a jelek szerint abbahagyja árharcát legnagyobb hazai riválisával, a Philip Morris céggel szemben. A társaság azt tervezi ugyanis, hogy megszünteti legolcsóbb cigarettamárkájának, a Monarchnak alig egy hónapja meghirdetett ártámogatását. Ennek csomagonkénti ára így mintegy 10 centtel emelkedett, és újra elérheti a korábbi 1,40 dolláros szintet. Egyes elemzők szerint a Reynolds fenti bejelentése szimbolikus értékű, amely jelzi, hogy nem kíván igazán belebonyolódni az árháborúba. Mások viszont úgy vélik, ezzel még korántsem ért véget a Philip Morris és Reynolds cégek közötti ellenségeskedés, hiszen a Marlboro és Winston márkák csatája a tovább tart. A Reynolds szóvivője is cáfolta, hogy megfutamodásról lenne szó. Azt állította, a Monarch-akció befejezésének időpontját már eleve június végében határozták meg, és sohasem tervezték e márka tartós árcsökkentését. A Philip Morris illetékesei egyelőre nem kommentálták a hírt. Ez a cég állítólag szintén csak ideiglenesnek szánta az árharcot kirobbantó 40 centes Marlboro-árcsökkentést. A szakértők szerint azonban igen kockázatos lenne számára az árak újbóli felemelése, mivel túl nagy lenne az árkülönbség az olcsó cigarettamárkákhoz képest. Vita a költségek körül Még 1994 közepén sem adják át az Angliát az európai kontinenssel összekötő tenger alatti alagutat, ha nem sikerül rendeznie vitáját az építő Eurotunnel SA-nak és a kivitelező TML társaságnak. A nézeteltérések az építés költségei körül összpontosultak, a kivitelező kevésnek tartja az alagút megépítésére szánt összeget^ 1986-ban még 6,2 milliárd francia frankban állapították meg az alagútépítés költségeit, amit később 7,3 milliárdra módosítottak. Az Eurotunnel tehát ennek a költségvetésnek az alapján folyósította a TML-nek az építésre szánt pénzt. A pótlólagos költségek növekedése következtében a TML újabb számításai szerint mintegy 14,5 milliárd frankra lenne szükség az építkezés befejezéséhez, az Eurotunnel azonban csak 12 milliárdot tartott elfogadhatónak. Ezután a TML 13,5 milliárd frankra mérsékelte a megépítéshez szükséges pénzösszeg arányát, de még így is maradt 1,35 milliárd frank különbség. ^ Ezenkívül a TML elfogadhatatlannak tartja az Eurotunnel azon kikötését is, hogy több bírságot kelljen fizetnie az alagút átadásának késése miatt. Új gázvezeték-elágazás Lengyelországnak? A jövő század elején Lengyelországnak legalább évi 35 milliárd köbméter földgázra lesz szüksége. Egy részéi hagyományos forrásból - Oroszországtól - szerzi be, de semmiképpen sem akarja magát kiszolgáltatni egyetlen szállítónak, ezért több fronton is tárgyal. Az orosz féllel most tárgyalnak új gázvezeték-elágazásról Lengyelország területén. így Lengyelország kaphatna a sarkvidéki Jamalfélszigeten kitermelt földgázból. Az oroszok maximum évi 14 milliárd köbméter földgázt szállítanának, a szóban forgó lelőhelyen a kitermelés minden valószínűség szerint 1997-ben megkezdődik. Az oroszokkal nem könnyűek a megbeszélések. Emlékeztetik a lengyel felet arra, hogy az orosz földgáz egyszer már elkerülte Lengyelországot. (A hatvanas években Lengyelország déli szomszédjai területén épült meg a vezeték.) Szlovákia és Csehország, valamint Ukrajna ma is versenytársként lép fel e téren. Az is előfordulhat, hogy az oroszok a Balti-tengeren át juttatják el földgázukat Németországnak. A tárgyalásokon nyitott kérdés az elszámolás is. A lengyel földgázimport másik komoly lehetősége az északi-tengeri földgáz importja. Az északi szárazföldi talapzatok tulajdonosai különleges pénzügyi jótállásokra tartanak igényt egyrészt a lengyel kormány, másrészt olyan nemzetközi intézmények részéről, mint a Világbank. Az északi-tengeri földgázszállítások ugyancsak 1997-ben indulnának meg. Az induló nagyság 5 milliárd köbméter. Lengyelország tárgyalópartnerei azonban jelzik, hogy a szállítások csökkenő tendenciájával kell számolni. Ezért kiegészítő importforrás érdekében Lengyelország egyebek között a Statoil céggel vette fel a kapcsolatot. Vegyes vállalat az ipari tervezésben A cseh Skoda Plzen vállalatóriás vegyes vállalatot hozott létre a brit Brown and Root Ltd.-del - jelentette be a cseh cég szóvivője. Az egyesült államokbeli Haliburton Co.-hoz tartozó Brown and Root Ltd.-nek 66 százalékos érdekeltsége van a vállalatban, a Bar Skodában (BRSK). A Plzen székhelyű BRSK 1100 alkalmazottal közép- és keleteurópai petrolkémiai, elektro-, építő- és papíripari üzemek korszerűsítésével kapcsolatos tervezőmunkákat fog végezni. A BRSK 1997- ig 2,1-3,0 milliárd korona (74,4-106,3 millió dollár) éves forgalmat tervez. A vasútigép-gyártástól a szerszámgépgyártásig számos területen tevékenykedő Skoda Plzen más nyugati-európai vállalatokkal - a német Siemensszel és a Dorries Scharmannal, valamint a francia Alsthom csoporttal - is tárgyal hasonló vállalatok létrehozásáról. Göröngyös úton a Suzuki A vártnál nagyobb nehézségekbe ütközött a magyarországi gyártás beindításakor a Suzuki, amely a japán autógyárak közül egyedül döntött amellett, hogy üzemet épít Kelet-Európábán. A magyar kormány három évvel ezelőtt, amikor még szigorúan ellenőrizték az autóbehozatalt, adókedvezményekkel és az ipartelep átadásával csábította a Suzukit. A kereskedelem liberalizásával azonban alapvető változás következett be: a magyarok hirtelen szabadon válogathattak az új és használt gépkocsik között. Sok szakértő szerint a Suzuki túlértékelte a magyar piac lehetőségeit: a gyár vezetői úgy számítanak, hogy az 1995-ig gyártott évi 50 ezer kocsinak a felét a magyarok veszik majd meg. A magyar piacon azonban jelenleg évente csak 45 ezer új gépkocsi kel el, s azok közül is mintegy 10 ezer kelet-európai gyártmány, elsősorban Lada. Az export pedig akadályokba «ütközhet, elképzelhető, hogy a szomszédos országok nagy beviteli vámot állapítanak meg.
