Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-26 / 147. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. június 26. Növekszik a távolság Csehország és Szlovákia között A szlovákiai adatok a gazdaságról jelentős késéssel érkeznek hozzánk, s ezért nehéz jól megalapozott és időszerű összehasonlításokat végezni. Az alábbiakban ezért csak az első negyedévre korlátozom az elemzést. A statisztikák mindkét köztársaságban az ipari, a mezőgazdasági és az építőipari termelés csökkenését jegyezték fel. Míg tavaly az utolsó negyedév némileg meghaladta az egy évvel korábbit, idén az első negyedévi adatok már csökkenést mutatnak a korábbival szemben. A csökkenés lényegesen nagyobb volt Szlovákiában. A különbség Csehországgal szemben 6-22 százalékos volt. A kisebb különbségek a vasúti közlekedésben és az építőiparban voltak, nagyobbak, húsz százalékon felüliek, az iparban. A válság legkomolyabb jelei a behozatal iránti érdeklődés csökkenésében és a szlovákiai költségvetés bevételi oldalának öszszeomlásában mutatkoznak meg. Szlovákiában az első negyedévben az évi bevételeknek csak 16 százaléka valósult meg a költségvetésben. A kiskereskedelmi forgalom növekedése, s egyúttal a forgalmi adóbevételek csökkenése arra mutat, hogy a költségvetési bevételek összeomlását főleg a felkészületlen szlovákiai adóhivatalok okozták. Az első negyedévben Csehországban ezer korona kiskereskedelmi forgalom után 178 korona jutott az államkasz-LIDOVÉ NOVINY szába, de Szlovákiában csak 67 korona. A szövetségi, gyakorlatilag a cseh, knowhow hiánya itt valóban kulcsprobléma lehet. Más probléma viszont, hogy a szlovák költségvetésnek meg kell lennie a szövetségi utólagos kiegészítések nélkül. Mivel a kiskereskedelmi forgalom és a lakosság kiadásai nőttek, s ugyanakkor az ipari termelés harminc százalékkal csökkent, úgy tűnik, nem gazdasági válságról, hanem statisztikai zavarról lehet szó. Ez azonban nem állja meg a helyét, mert a gazdasági válságról a lakossági megtakarítások mozgása tanúskodik. Szlovákiában januárral szemben 4 milliárd koronával csökkentek a megtakarítások, ami több, Üdvözlet Prágába Kissé irigykedve, de igaz örömmel lapozgatom át újra meg újra a Prágai Tükör - Kulturális és közéleti lap újévtől megjelenő számát. Valamikor a hatvanas években Integratio cimmel mi is hasonlót indítottunk itt Bécsben, igaz, nagyon szerényen, sokszorosított formában, de azért bizakodva az Európa-gondolat jövőt formáló erejében. Mint annyi minden, ez a kísérlet is BÉCSI NAPLÓ AZ AUSZTRIAI MAGYAROK LAPJA annyi változáson, csonkuláson ment át, hogy a ma még megjelenő időközönkénti kötetek inkább a szándék ébrentartására, mintsem megvalósulására utalnak. Annál kellemesebb most kézbe venni ezt, a neve után ítélve, képesújságot sejtető vállalkozást, hiszen folyóirat formátumban mindjárt bemutatkozásul azt kapja az olvasó Prágából, ami elvetélt Bécsben: (közép)-európaiságot elméletben és gyakorlatban. Közép- Európa keresése címmel Morvay Péter beszélgetése olvasható az 1968-ban emigrált Milan Hauner történésszel. Két további írás is hirdeti: Közép-európaisággal a nacionalizmus ellen és Fejezetek Közép-Európa történelméből, Rudolf Kuóera hasonló címmel megjelent könyvéből és könyvéről, természetesen magyar fordításban. Ugyanezen szerzőtől egy másik írás is olvasható, Szomszédaink - elsősorban a magyarok címmel. Hasonló tárgyat érint Petr Príhoda A cseh-magyar jövő c. rövid tanulmánya. Mindkettőt megelőzi F. X. Saldának a Zápisník VI. évfolyamában (1933-34) közölt írása Mi és a magyarok címmel. Amennyire meghökkentően figyelemreméltó a szándék, két dolog kissé túltengőén zavaró: egyrészt ügyelni kellett volna arra, hogy ugyanazon szerzőt nem okvetlen épületes három változatban összesen 13 oldalon szerepeltetni, másrészt jobban kell törekednie a Prágai Tükörnek a jövőben arra, hogy minél több Írást közölhessen első kézből. Emellett viszont tiszta, nemes a szándék: a közvetítő szerep már a lap alakításában is, hiszen ott vannak a cseh nyelvű összefoglalók az egyes írások után, de külön cseh és angol nyelvű rezümé a legvégén. Napjainkban, az - enyhén szólva - elkülönülés légkörében kellemes meglepetés így, ilyen szándékkal lapot indítani, hiszen megszokhattuk már, különösen a magyar kisebbségek felől, hogy a kiútkeresés helyett a növekvő bezárkózás, bizalmatlanság, a súlyosbodó rosszkedvűséget szülő panaszkodás vált uralkodóvá. Pedig ki kell húzni a fejeket a kiúttalanság hurkából. És erre szolgáltat példát a Prágai Tükör. Érdemes idézni a szerkesztőség szándéknyilatkozatát a lap küldetéséről a Beköszöntőből: Egy közös múltú területen, „Európa szívében“ hitet tenni a polgári gondolat mellett, az emberi jogok sérthetetlensége mellett. Távolabb a súrlódások voltaképpeni színterétől, de mégis elég közel hozzájuk megismerni és megismertetni az olvasókkal a térséget közösen lakók közös problémáit: országokét, polgárokét, nemzetekét. A lap szellemi missziója, íme a kezdet kezdetén amennyit legalább előre láthatunk: a tolerancia és megértés szigetévé válni a „dulakodás felett“. A negyedévenkénti megjelenésre tervezettfolyóiratot az 1990-ben alakult Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége adja ki Lucie Szymanowská és Morvay Péter szerkesztésében.-demint a kiskereskedelmi forgalom 10 százaléka. A szlovákiai fogyasztók tehát megtakarításaikat élik fel, ami természetesen nem biztosíthatja hosszú távon a fogyasztói keresletet. Amennyiben a szlovák gazdaság egésze nem éled fel, itt is hanyatlás várható. Ezzel szemben a cseh gazdaságban a megtakarítások csökkenése az első negyedévben elhanyagolható volt, a kiadások csak annyival nőttek, amennyit a bevételek megengedtek. További negatív jelensége az első negyedévnek az infláció mértékének növekedése. A havi infláció Szlovákiában 0,4 százalékkal volt nagyobb, mint Csehországban, áprilisban 0,6 százalékkal. Ha ez így maradna egész évben, akkor az év végére az infláció 6 százalékkal lenne nagyobb Szlovákiában, mint Csehországban. A szlovákiai költségvetési hiány növekedése, a szlovákiai kereskedelmi bankok elégtelen forrásai azonban valószínűleg kikényszerítik az inflációs pénzkiadást, úgyhogy az év végére a két köztársaság között a különbség egész nagyságrenddel növekedhet meg. Szlovákiában a gazdasági helyzet komoly és Csehországgal ellentétben nem mutatkoznak a javulás jelei. Az elkövetkező hónapokban várható, hogy a gazdasági fejlődés Szlovákiában végérvényesen eltér a cseh gazdaság fejlődésétől. J. KOTRBA, a prágai Károly Egyetem munkatársa összeomlással fenyeget az Árvái Vár Mentik a menthetőt Szlovákia számos vára állt az utak kereszteződésénél a hozzáférhetetlen sziklaszirteken. Mind rom ma már. Miért éppen az Árvái Vár maradt meg? Igor Óernan 50 éves történész, a vár honismereti részlegének vezetője megmagyarázza: „Ha az 1800-ban bekövetkezett tűzvész után a vár falai meglazultak volna, az egész beleomlott volna az Árva folyóba. Ez elrekesztené a folyót és lehetetlenné tenné a tutajozást. Ez pedig az itteni emberek fő bevételét jelentette, innen szállították a fát az alföldre. Kitűnt, a romok eltakarítása a vízből drágább lett volna, mint új tetőszerkezet felépítése. Érvényesült a régi árvái közmondás: Ha a gazda nem mászik a tetőre, a tető mászik őrá. A várat tehát tetőzetének gyors újjáépítése mentette meg“. Az Árvái Vár mozgásban van. A nyolcvanas évek elején a szakértők megállapították, hogy a vár alsó részét összeomlás fenyegeti. A repedések elérték a falakat. Geológus szakértők ezt azzal magyarázták, hogy a vár legmagasabb része sziklán épült, ez volt az első felépült rész. Utána építették a középsőt, de ezt már kavicson, s végül a legutolsó, alsó részt sáros talajon. A 17. században Thurzó György volt a vár tulajdonosa, ő építtette az alsó várudvart a törökök elleni erődként. A valóságban ennek az erődnek nem volt nagy harci értéke, de szemre bevehetetlennek hatott és riasztotta a támadót. Napjainkban a legnagyobb veszély a levéltári tornyot, a harmadik várkapu térségét és a várkápolnát fenyegeti. Szó sincs vaklármáról, hiszen hat évvel ezelőtt jókora darab várfal leomlott és belezuhant a folyóba. Négy évvel ezelőtt megkezdődött a várfal „csöves“ kezelése. Hosszú furatokat készítenek, amelyekbe acélcsöveket nyomnak, s ezek végén gumimandzsetta van. Nagy nyomással betont sűrítenek a csövekbe, a gumffej kitágul és a kívánt helyre ereszti a betont. így a valóságban falat építenek a falban. Ha a művelődési minisztérium nem adna a mentési munkálatok folytatására idén 10 millió koronát, megnőne a veszélye annak, hogy a várfalak alsó része beleomlik a folyóba. Ha intenzíven folytatják a munkát, a szakértők szerint megáll a vár mozgása. E mozgás veszélyét ma senki sem képes pontosan felmérni. A mentési munkálatokat a zsolnai INGEO cég emberei végzik. Az ő biztonságuk és a látogatók biztonsága fölött egy látszólag apró műszer őrködik. A műszer állandóan méri és feljegyzi az Árvái Vár falainak mozgását. VLADIMÍR DONNER Játékszer vagyunk Barbie kezében? A Matell cég sajtóértekezletet rendezett áruiról, amelyek közül a legfontosabb a Barbie-baba. Jelen voltak a baba hívei és ellenfelei is, úgyhogy valamiféle szimpózium kerekedett a tájékoztatóból. A legérdekesebb az volt, hogy azok, akik a babával kereskednek, úgy beszéltek a babáról, mintha élőlény lenne. Azt állították, hogy Barbie művelt, több szakmát ismer (ruhatárában ott van az orvosnő öltözéke éppúgy, mint az űrhajósé), érzékeny, önálló és vidám. Annakidején kitűnt ugyan, hogy nem szereti a matematikát - ez egy mondatból tűnt ki, amelyet készítői a hasikájába szerelt magnószalagra játszottak fel -, de ezt az állítást a tanítók tiltakozása miatt vissza kellett vonni. A baba ugyanis nagy hatást gyakorol a gyermekekre, s rossz példát mutathatna. Barbie nem passzív baba, saját életét éli: születésnapot ünnepel, rózsaszínű kádban fürdik, a medence szélén üldögél, bekenhető napolajjal, kölnivizet használhat, Barbie jólnevelt, öntudatos ifjú hölgy, tizennyolc éves. A serdülő leányok bizalmasa, önbizalmat kölcsönöz nekik, megszoktatja őket arra, hogy itt a tökéletesek konkurrenciája, megtanítja őket rá, hogy nem kell kétségbeesni, ha az embert szépségek veszik körül. Amikor az ember mindezt hallja, valóban bedől az illúziónak, hogy Bar-NŐVÉ SLOVO £e<z 've&fre&tu bie él. Ez a pszichológiai eljárás része, vagy Barbie magától éledt fel? Kész helyettünk is élni. Idén a sláger: a Hollywood-Barbie. Miniruhája alól bugyi kandikál ki, kiscsizmája aranyozott, arany a masni a hajában, a hosszú aranyszőke hajában, amelyre szprével apró csillagok szórhatok. Szlovákiában Barbienak nagyobb sikere van, mint Csehországban. A cég képviselői ezt azzal magyarázták, hogy Szlovákiában a szülők érzelmesebben szeretik gyermekeiket, mint Csehországban, és ezért a magas árak ellenére megvásárolják nekik a babát. A viták éppen emiatt vannak - mert luxus-áru játékról van szó. Ha tizkoronás áru lenne, nem volna körülötte ennyi vita. A baba lehet giccses - az aranycsillagos királykisasszonyok nem jelentenek semmi újat a Nap alatt. A rosszabb az, hogy ezért a giccsért borsos árat fizet az ember és a biznisz még Barbie kecses füle mögül is kirí, szembetűnűbb, mint dús haja. A cég képviselője szerint: aki Barbie lovai, hintói, luxusháza után vágyódik, spórolján rá. Talán csak nem azt akarta mondani, hogy betétkönyvet nyissunk egy baba és csicsás göncei miatt? Nem a baba a veszélyes, hanem a köréje font mítosz: a csillogó-villogó világot, amelyet népszerűsít a reklámokból ismerjük. Olyan világ ez, amely élőnek mutatja magát, de a valóságban nincs benne élet, mert nincs benne sem hiba, sem humor. Az egyik újságíró kolléga érdekes témát vetett fel: Barbie baba segítségével a feminizmust propagálják. Központi helyzete szimbolikusan a férfivilágot fenyegeti, partnere, Ken ugyanis csak függelék, a hölgy egyik kelléke. Figyelemre méltó megjegyzés, de nem állja meg a helyét: már a Barbieidőszak előtt is a kislányok főleg nőnemű babákkal játszottak. Ha ugyanis már kiskortól megszoknák a fiú-férfi testet, éppen ez válhatna veszélyessé. Megszoknák, hogy manipulálhatnak vele, megúnnák, s éppen ez nőhetne ki feminizmussá, ha nem valami rosszabbá! Barbiet, a géppisztolyt és egyéb vitás játékokat a felnőttek részéről elítélik, de a gyermekek szeretik őket. A játék az játék és mindig van benne valami pozitív. Barbiet szeretik, s kalapot kell emelnünk az előtt, aki a mai világban szeretetet tud kelteni. De ez is csak egy árucikk, mégha igen rafinált is. Arra ébreszt bennünket, hogy csak játékszerek vagyunk Barbie kezében. Csak az övében? HELENA DVO&ÁKOVÁ MARIAN VANEK rajza, SME na nedel’u Idehaza és külföldön is kígyót-békát hánynak ránk. Alattomosan csinálják, de megtörténik, hogy a Szlovákia, illetve a szlovákok címére elhangzott bírálat jogos. Bárhogy is van, a láthatóvá tétel folytatódik. Ezzel kapcsolatban megakadt a szemem Marián Tkácnak, a Szlovák Nemzeti Bank alelnökének szavain, amelyeket a szlovák értelmiség (egy részének) kongresszusán mondott el, s amelyeket a napokban a Republika c. lap közölt. Kételyeim támadtak, hogy épp az ilyen láthatóvá tétel lenne-e az igazi. Azért vannak kétségeim, mert emlékszem az egykori fekete boxolóra, akit nyilatkozatai miatt „nagyszájúnak“ kereszteltek Slovensky denník Ludové noviny pre Slovensko el. A biztonság kedvéért néhány idézetet ragadok ki Tkác alelnök úr kijelentéseiből: bankunk öt hónapja működik, de elmondhatom, hogy Washingtonban múltkori látogatásom során bókokat mondtak, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen jól működik. Saját clearing-rendszere van, amelyet tőlünk a 299 éves hagyományokra visszatekintő Bank of Englad akar átvenni“. Vagy: „Az SZNB már idén nyáron megkezdi a Nemzetközi Valutaalap havi statisztikai áttekintésének rendszeres közlését. Ezt a Cseh Nemzeti Bankkal egyidöben kezdi meg és ez két évvel korábban történik, mint a Magyar Nemzeti Bankban!“ Van ilyesmi is: „Valutánk stabil. Valutánk jobb, mint a magyar, vagy a lengyel, ugyanolyan jó, mint a cseh és össze sem hasonlítható az ukrán vagy az orosz pénznemmel“. Nyilván országunk hasonló szemlélete miatt ajánlotta a szlovák értelmiség egy részének, „hogy a kongresszus tegye magáévá a jelszót: SLOVAK QUALITY - SUPER QUALITY“. Az ajánlásban hozzáteszi, hogy ezt a jelszót a televizió esti híradója előtt sugározni kellene, kiváló minőségű szlovákiai gyártmányok kíséretében, hogy „a szlovákiai állampolgár észrevegye, mit vásároljon". Érthető, hogy a közölt szuper-idézetek csak részei a terjedelmes beszédnek. Marián Tkácnak, mint pénzembernek jobban kellene ragaszkodnia a tényékhez, földközelben maradni, s nem közölnie a világgal álmait, álmodozásait, a szépített valós tényeket. Mindenesetre hozzáteszem szavaihoz beszédének befejező részét, amellyel egyetértek: „Végezetül azt szeretném mondani: elég pénzünk nem lesz, ha nem lesznek eredeti gondolataink és terveink“. Ezeket a szavakat jó lenne, ha a szerző még egyszer elolvasná maga után. És jól megjegyezné őket. KORNÉL DÁN A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk.
