Szabad Újság, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

A / wzwses/na KNIZNICA úsek periodik 0 ^-ííuií^s^í^iT'éciá^ A Demokrata Párt sajtótájékoztatójáról mui KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP Antidemokratikus lépések KEDD 1993. Június 15. III. évfolyam 137. szám Ára 3 korona A kormányfő további sikertelen és anti­demokratikus lépésének nevezte Mar­tin Kvetkoi a Demokrata Pán tisztelet­beli elnöke tegnapi sajtótájékoztatóju­kon a kormányfő azon kijelentését, mely szerint az eljövendő koalíciós kor­mányban csak azok a pártok és moz­galmak kapnak helyet, akik az önálló Szlovákia megalakításában részt vettek (lásd Demokratikus Szlovákiáén Moz­galom és a Szlovák Nemzeti Pán). Ez­zel a kijelentéssel Vladimir Mellár diszkriminálta a többi pártot, amelyek tudomásul vették és elismerik az önálló Szlovák állam létét Martin Kvetko ugyancsak kritikus hangnemben nyilatkozott arról, hogy a szociális biztosításról szóló törvényt, amelyet a parlament elfogadott, a mi­niszterelnök nem írta alá. A helyzetet szerinte a parlamentnek, mint a kor­mány felett álló szervnek kellene megol­dania. A DP végrehajtó bizottságának tagja és a Csehszlovák Bizottság elnöke, Vla­dimir Pavle beszámolt arról, hogy a bi­zottságot már regisztrálták, van prog­ramja és alapszabálya is. Legközelebb augusztus 29-éré, vagyis a Szlovák Nem­zeti Felkelés tiszteletére szerveznek ün­nepséget. Arra a kérdésre, hogy a párt melyik cseh pártot tartja partnerének és szel­lemiségéhez a legközelebb állónak, Pav­le a Polgári Demokrata Pártot nevezte meg, amellyel a Demokrata Párt most készül felvenni a kapcsolatot. (vida) Kárpát-medencei kiekesztősd Batta István állásfoglalása a bécsi emberjogi konferencián Megoldás a társnemzeti viszony A bécsi Emberjogi Konferenciának számos kísérőren­dezvénye van, bár leglényegesebb része a plenáris ülés, melyen a hivatalos kormányküldöttségek vesznek részt, a kormányon kívüli szervezetek is tartanak Bécsben üléseket, tanácskozásokat Az Emberjogi Konferencia rendezvényeinek résztvevői közt van a bé­csi székhelyű Közép-európai Magyar Nemzeti Közös­ségek Uniója, melynek égisze alatt az Együttélés kép­„Ma szinte minden ország területén fellelhetők számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek (nemzeti vagy nyel­vi kisebbségek, etnikai csoportok). Szá­mos konfliktus forrását is jelentik, első­sorban azokban az országokban, ahol a 18. század végétől uralkodó európai nemzetállam-eszme jegyében csak a többséget tekintik államalkotónak. Ez egyrészt az emberi jogok megsér­téséhez vezet, másrészt megtagadja a ki­sebbségi közösségektől, mint csoporttól és a csoportot alkotó egyénektől az identitásuk megőrzésére való jogot. Szenteljünk figyelmet azoknak az eseteknek, amikor egy nemzet részei viselői is ott lesznek a Konferencia nyilvános rendez­vényein. Az alábbiakban a nagy figyelmet keltett fel­szólalást olvashatják: Vasárnap kora este a Liberális Internacionálé ember­jogi bizottsága tartott tanácskozást Ezen felszólalt Batta István, az EPM országos vezetőségi tagja, s összeurópai összefüggésekben taglalta a társnemzeti viszonyt, mint a kisebbségi kérdés egy lehetséges meg Budapesten az Együttélés Entz Géza, a Határontúli Magya­rok Hivatalának elnöke budapesti lá­togatásra hívta meg az Együttélés képviselőit. Duray Miklós, Duka Zó­lyomi Árpád, Kvarda József, And­­róssy Ferenc és Fehér Miklós a moz­galom képviseletében ma tesz eleget a meghívásnak. A találkozóra lapunk hasábjain még visszatérünk. úgy kerültek kisebbségi helyzetbe, hogy háborús cselekmény, vagy nemzetközi döntések megváltoztatták az államhatá­rokat, és mind a terület, mind a lakossá­ga egy új (etnikailag idegen) állam fenn­hatósága alá került. Az ilyen helyzetet az alapvető szabadságjogok megsértésé­nek is kell tekinteni, mivelhogy az illető lakosság hozzájárulása nélkül mások döntöttek róluk. Ez komoly konfliktusok forrása is, ezért ezt a kérdést egyértelműen olyan biztonságpolitikai kérdésnek kell tekin­teni, melynek megoldatlansága akár fegyveres konfliktusokhoz is vezethet. Nem csak azon a területen veszélyezteti a biztonságot, ahol ezek a kisebbségi nemzetközi közösségek élnek, hanem kihathatnak az egész kontinens bizton­ságára, békéjére és gazdasági életére. Több kísérlet történt a 20. század so­rán a kisebbségi kérdés megoldására, de eddig még a kisebbségi jogokat sem si­került egyételműen megfogalmazni. Ki­derült azt is, hogy a kérdés ilyen megkö­zelítése nem vezet megoldáshoz, mert a kisebbségi jogok bármilyen szintű meg­adása a kisebbségi közösségek állampol­gári másodrendűségét kodifikálja. A tanulság ebből a kisebbségek szá­mára (de megszívlelendő a kormányza­tok számára is), hogy az eddigi törekvé­sektől minőségileg eltérő: a kölcsönös­ségen alapuló megoldást kell találni. A népcsoportok helyzete nem függhet fo­lyamatosan és esetenként a többségiek jó vagy rossz szándékától. Meg kell te­remteni intézményesített egyenrangúsá­gukat és annak állandó, megkérdőjelez­hetetlen, visszavonhatatlan jogi garan­ciáit. Hol tehát a megoldás? Tulajdonkép­pen két — bár végeredményében egyet­len — út kínálkozik: politikai célkitűzés­ként a társnemzeti viszony megteremté­se, amely a mindennapok valóságában területi önkormányzatban és a személyi autonómiában nyilvánulna meg. E megoldásnak a következő szem­pontokat kell figyelembe vennie: 1. Legyen csökkenthető az új totali­tarizmus és a destabilizálódás veszélye. 2. A megoldás legyen példaértékű minden hasonló helyzetben levő nép­csoport számára. 3. Csökkentse az államban a többségi nemzethez tartozó állampolgárok félel­mét az állam szuverenitásának veszé­lyeztetettségétől. 4. Épüljün a teljes állampolgári egyenjogúságra és a különböző nemze­tekhez tartozó népcsoportok egyenran­gúságára, partneri viszonyára. (Folytatás a 2. oldalon) Bécsben megkezdődött az emberjogi világkonferencia Szlovákia a szabad társadalmat támogatja Tegnap Bécsben megkezdődött a II. emberjogi világkonferencia, melyet But­­rosz Gall ENSZ-főtitkár nyitott meg. A konferencia két hétig tart és elnökévé a vendéglátó ország külügyminiszterét, Alois Mockot választották meg. A szakértők és a küldöttek már a konferencia megkezdése előtt figyelmeztet­tek az emberi jogok kérdésének bonyolultságára és érzékenységére. Olyan kéte­lyek is elhangzottak, hogy a konferencia nem lesz képes a zárónyilatkozat szöve­gének elfogadására. Maga Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár figyelmeztetett annak ve­szélyére, hogy a bécsi konferencia politikai konferenciává változhatna, ha az em­beri jogokkal nem általánosságban, de konkrét esetek alapján tárgyalna. A kon­ferencián üdvözlő beszédet mondott Thomas Klestil Ausztria elnöke és Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár is. Michal Kováé Szlovákia elnöke is beszédet mondott a bécsi nemzetközi em­­betjogi konferencián. Többek között a következőket mondta: „Szlovákia elköte­lezte magát az emberi jogok iránt és az emberi jogok alapokmányát beiktatta alkotmányába. Ez komoly feladat volt, hisz nemrég még nálunk olyan rendszer uralkodott, mely megsértette az emberi jogokat a kommunista ideológia nevé­ben. Szlovákia a szabad társadalom alapjait támogatja: a többpárti demokráciát, a piacgazdaságot és az emberi jogok betartását. (Folytatás a 3. oldalon) Orvosok és betegek találkozása Új klub születik A Szklerózis Multiplex Szlovákiai Szövetsége megújuló reménnyel tölti el azt a közel ötezer beteget, akik e ma még nem gyógyítható betegségben szen­vednek. A szövetség az érdekvédelmi munkán kívül a „Remény” szaklap ha­sábjain foglalkozik a betegek mindenna­pi gondjaival. Az érintettek levelei azt bizonyítják, hogy a szövetség munkája és az általa kiadott lap megkönnyíti a terhet, amelyet immár életük végéig kénytelenek lesznek viselni. Valóban így lenne? Továbbra is csu­pán a betegek és az érdekvédelmüket vállaló laikusok szövetsége lesz az SZMSZSZ? Amint azt Hradflek Tibor­tól, a szövetség elnökétől megtudtuk, je­lenleg Szlovákia-szerte tíz öntevékeny klub működik, ahol a betegek kezelőor­vosuk védnöksége alatt találkoznak. A szövetség tagjai számára nevelői-rekon­­díciós kezeltetéseket biztosít. A legkö­­zelebbire Csúzon kerül sor. A szövetség elnökétől megtudtuk, hogy holnap, azaz június 16-án kerül sor Komáromban a szklerózis multiplex be­tegeinek újabb klubavatójára, ahol a be­tegeken és támogatóikon kívül részt vesz dr. Viola neurológus, és az újonnan alakuló klub tagjai kultúrműsorral vár­ják azokat, akik támogatni kívánják a ma még nem gyógyítható betegség érin­tettjeinek ösztönző kezdeményezéseit. (száz) Száz éve halt meg Erkel Ferenc ~/f/l Furcsa, de igaz; Erkel Fe­renc művei a külföld szá­mára „lefordíthatatlanok”, akárcsak Arany János vagy Vö­rösmarty költészete. Míg a nagy európai zenei vérkeringésbe késve bekapcsolódó népek nemzeti operáinak szerzői — Glinka, Muszorgszkij, Boro­­gyin, Moniuszko, Smetana — bevonultak a köztudatba, a ma­gyar nemzeti opera megterem­tője kimaradt belőle. Szabolcs Bence szerint azért, mivel „a 19. század magyar zenéje szel­lemileg és földrajzilag egyaránt megmaradt perifériának. Nem volt egészen Európa, s nem volt egészen Magyarország; mind­kettőért elindult, de mindkettő felé megállón a félúton”. Ez csak egyike, de a legvalószínűb­­bike a sokféle magyarázatnak. Sajnálkozzunk Erkel elmaradt világhíre miatt? Aligha szüksé­ges. Nemcsak azért, mert egy­szer talán Erkelt is felfedezi ma­gának a világ (kortársának, a Magyarországon is alig játszott Mosonyi Mihálynak a műveiből épp most jelentet meg briliáns válogatást CD-lemezeken egy hongkongi cég), hanem egysze­rűen azért, mert Erkel is szerves része annak az egyetemes szel­lemi áramkörnek amelyben a nagy elődöktől kapott impulzu­sok átformálódva és új erőre kapva adnak lendületet a követ­kező generációknak. Hogy mi­lyen impulzusokat kapott nem­zedékek sora Erkeltől, felsorolni is sok. A múlt század magyar ze­nei életének generációk mulasz­tását pótló mindenese volt, szin­te valamennyi számottevő, ma is működő zenei intézmény — Fil­harmóniai Társulat, Zeneakadé­mia, Operaház — fő kezdemé­nyezője, szervezője, irányítója, robotosa. Kitűnő karmester, aki­nek nevéhez olyan művek ma­gyarországi bemutatója fűződik, mint Wagner Tannhäusere és Gounod Faustja, ragyogó zon­goraművész, Liszt után kora legnagyobb magyar virtuóza, aki még nyolcvan éves korá­ban is bámulatosan adja elő Mozart d-moll zongoraverse­nyét, tudását továbbadni ké­pes, áldozatkész pedagógus, aki a Zeneakadémia igazgatói tisztjéről kora maitt lemondva hetvenhét évesen is folytatja ta­nári munkáját. S hogy a szellemi áramkör­ről, kapott és továbbadott im­pulzusokról szólva mennyire nem képletes dologról van szó, bizonyítja, hogy Erkel Ferenc fia, László, aki apjától kapta első zongoraóráit, 1892/93-ban Bar­tók Béla zongoratanára volt Po­zsonyban, abban a városban, ahol a valószínűleg német szár­mazású Erkelek neve a 15. szá­zadtól a 18-ig megszakítás nél­kül szerepel az irattárak aktái­ban és öt nemzedéknyi muzsikus Erkelt tartanak számon az elsár­gult iratok. S noha a nagyapa, Erkel József, Wenckheim gróf szolgálatába állva a koronázó városból Gyulára költözött, fia, ifjabb Erkel József gyermekét, Ferencet, a későbbi nagy zene­szerzőt Pozsonyba, a bencések gimnáziumába küldte tanulni, ahol zenetanára a morva szár­mazású, európai hírű kontra­­punktista, a Beethovennel is kapcsolatban álló zeneszerző, Klein Henrik lett. Erkel 1822-től 1825-ig diákoskodott Pozsony­ban, itt született első műve, a Litánia zenekari kísérettel, melynek kézirata elveszett. Gyakran orgonáit a Notre Da­me zárda miséin, két nagynénje ugyanis ott volt apáca. Úttörő szervezői, pedagógu­si, karmesteri tevékenysége és ragyogó zongoraművészete ré­vén Erkel akkor is helyet érde­melne a magyar zenetörténet­ben, ha történetesen nem lett volna zeneszerző. De szeren­csénkre az volt, s a magyar operairodalomban olyat alko­tott, amit csak megközelíteni is óriási kihívást jelent minden újabb komponistanemzedék szánjára. Izig-vérig politikus művész volt, mindig akkor szólalt meg, amikor nemzetének a leg­nagyobb szüksége volt rá. A Himnusz dallama és a Hunyadi László „Meghalt a cselszövő” kezdetű kórusa a szabad­ságharc katonáit lelkesítette, a Bánk bán a Bach-korszak leg­sötétebb napjaiban rázta fel a letargiába hullott magyarságot, a kiegyezés illúziójára Dózsa György szellemének felidézésé­vel felet, a konszolidáció min­den áron felejteni akarása ellen a Névtelen hősök honvédsirató muzsikájával tiltakozott. Joggal mondta róla Vajda János: „akadhat idővel még nagyobb zeneköltő, de nagyobb érdemű nem”. VOJTEK KATALIN A nemzet zenei napszámosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom