Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-29 / 123. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. május 29. Nem erre az autóbuszra akartam szállni, elnök úr! A november előtti rendszerben az állampolgár néha jól jött, néha nem. Jól jött, amikor állását féltve ki hagyta magát terelni a május elsejei menetbe, s így az egész világ előtt bizonyította, hogy lelkesen lobogtatva zászlócskáját támogatja a CSKP politikáját. Nem jött jól, amikor más menetekhez magától csatlakozott és ugyanazokat a tereket saját elhatározása szerint töltötte meg. Azután eljött november 17.-e és a tribünökön meg az erkélyeken a polgári társadalom felújításának szükségességéről kezdtek beszélni. A képviseleti demokrácia azóta kétszer vált valósággá. Az erkélyeken azonban akkoriban a közvetlen demokráciáról is beszéltek, arról, hogy az állampolgár a népszavazás útján közvetlenül dönthet olyan kérdésekben, amelyek őt közvetlenül érintik. Például abban, hogy a térségben, ahol él, építsenek-e atomerőművet, vagy sem. Vagy hogyan képzeli el az államjogi rendezést. Egyszóval arról volt szó, hogy az ember beleszólhasson abba, ami a saját bőrére megy. A közvetlen demokrácia azért is jobb néha, mert az állampolgár szavazólapjával együtt arra is szavaz, hogy felelősséget vállal-e jövője dolgaiért. Svájcban például arról is,, népszavaznak", hogy a város mellett vezessék-e az autópálya kitérőjét. Valaha, még november előtt, volt a televízióban egy vitaműsor, amelyet úgy hívtak, hogy ,,Beleszólhatok?". Már az a kérdőjel is gyanús volt. Az állampolgár gyakran legelemibb jogai felől érdeklődött. A polgári társadalomban akkor már természetes volt, hogy beleszólhasson az ember a közügyekbe. Az első szabad Szövetségi Gyűlésben sok szó esett a közvetlen demokráciáról. Barátságosan és barátságtalanul is. De az idő múltával inkább a barátságtalan szavak maradtak. Az ellenzék kétségbeesett próbálkozását, hogy rendezzenek népszavazást a szövetség kettéválásáról egyszeriben valami veszélyes dolognak tüntették fel. Mind a legfelsőbb állami, önigazgatási, mind a pártszervek megriadtak tőle. így azután egy szilveszteri éjszakán az állampolgár saját egyetértése nélkül sok esetben külföldivé vált saját hazájában. Václav Klaus, amikor nemrég „szupernulla" elképzeléséről beszélt, nem felejtette el hozzátenni, hogy az ilyen A szlovákiai népesség félrevezetése Csalódás az önállóságban 1993. január elsején teljesült a kívánság, hogy Szlovákia legyen önálló. Ma azonban a lakosságnak pontosan a fele azt állítja, hogy semmi ilyet nem akart és népszavazás esetén egyértelműen a kettéválás ellen szavazna. Mellette csak 29 százalék adná le szavazatát, a többiek a kérdést még nem emésztették meg. Az utóbbi csoport a szociológiai felmérés adatai szerint kenyértörés esetén a közös állam mellé állna. Teljesen ésszerűtlennek tűnik, hogy ezekkel a megállapításokkal párhuzamosan továbbra is a legnépszerűbb politikai pártok a DSZM, az SZNP és a DBP. A válasz a kérdésre, hogy akkor miért is vált ketté Csehszlovákia csak egyetlen lehet: ez irracionális alapon három tényező hatására történt meg. Az észszel fel nem fogható tényezők okozták, hogy a nem reális és homokon épült DSZM-program ezt a mozgalmat a hatalomhoz juttatta. Ez már önmagában is jelezte Csehszlovákia széthullásának veszélyét. A kérdés az, hogy a DSZM választóinak milyen százaléka várta és kívánta Csehszlovákia kettéosztását. A felmérés adatai szerint feltehető, hogy ezen a véleményen a DSZM választóinak igen csekély százaléka volt, kb. 1 százalék. Ez megerősíti azt a feltevést, hogy teljesen hiányzott a képesség a valóság reális megítélésére és a távlatok felmérésére. Szlovákia önállóságának jelenlegi negatív megítélése csak megerősíti a szlovák nemzet hangulati hullámzását. KAROL WOLF (Rövidítve) lépés - mivel a cseh állapolgár pénztárcáját érinti - feltétlenül megkövetelné az állapolgár egyetértését. Ezt az egyetértést nem vagyok képes másképp elképzelni, mint népszavazás formájában. Ugyancsak pikáns lenne, ha a közvetlen demokrácia eszközével élhetne ugyanaz az állapolgár, akinek nem volt szabad szavaznia az állam kettéválásáról. Most, utólag a kettéválás következményeiről szavazhatna. Az ilyen népszavazáson úgy érezném magam, mint egy utas, akit akarata ellenére olyan autóbuszba ültettek, amelybe nem akart beszállni, s csak azután kérdezték meg, hogy hozzá akar-e járulni az üzemanyag-költségekhez. Nos, az állampolgár néha jól jön, néha nem... PA VÉL DOSTÁ L //y 1 // / Csupa víz... még semmi dollár! PAVEL JAKUBEC rajza, NÁRODNÁ OBRODA A maffiák és a kis Szlovákia Amint megnyitottuk a határokat a világ olyan gyorsan kezdett beáramlani az országba, mint mi a nagyvilágba. Csakhogy mi garasainkat számolgattuk valamely nyugati áru megvásárlására, de azok, akik bejöttek, arra számítottak, hogy szűz területre érkeztek, ahol megvalósíthatják milliós, sőt, milliárdos terveiket. A külföldi kisebb-nagyobb maffiák felosztották egymás közt a posztkommunista országokat. Szlovákia az egyik legjelentősebb maffia vadászterülete lett. A CSECSÉNEK ES INGUSOK Jelenleg az elszállásolásuk folyik, főleg Kelet-Szlovákiában. Valamely számukra megfelelő ház alá robbanóanyagot helyeznek - becsületükre legyen mondva, lehetőleg akkor, ha senki sem tartózkodik odabenn - és felrobbantják. Ekkor ideiglenes elszállásolásra keletkezik igényük. Szlovák állampolgárságú tettestársukkal megvásároltatják az olcsóvá vált ház romjait. A tulajdonos örül, mert számára ez nagy pénz. A szabályszerűen megvásárolt házba azután 10-15, sőt, néha 30 csecsen költözik. Innen folytatják portyáikat a gazdag cégek telephelyeire, ide hozzák a rabolt holmit. UKRÁNOK - MÉG KICSIBEN Megszállják a börzéket, vásárokat, búcsúkat és árusítanak. Ez persze nem a fő tevékenységük. A kicsiben árusítás közben kötik meg a nagy üzleteket fával, szőrmékkel, alkohollal, kaviárral, kígyóméreggel. Van barter-kereskedelem is, amely keretében textil vándorol Hollandiába, az NSZK- ba. S persze, cigaretta. Kamionszámra és adófizetés nélkül. AZ OROSZOK SEM MARADNAK LE Az oroszok kereskedelme is érdekes. Áruik közt megtaláljuk a matrjoskától a szibériai antik tárgyakig az egész választékot, természetesen a felette értékes ikonokat is. J’menu A ROMÁNOK többnyire titkos utakon érkeznek. Ők főleg közvetítenek a maffia és a vásárló közt. Amikor a pénzecske összegyűlt, irány Csehország, s azon túl Németország. A LENGYELEK NEM VÁLTOZTATNAK A lengyelek már évek óta nem változtatnak kereskedelmi módszereiken. Hazájukból halomszámra szállítják a textilárút Indiába. Onnan átugranak Thaiföldre, ahol ismét textilt vásárolnak, persze a kis zacskókban már akkor ott vannak az indiai drágakövek és féldrágakövek. A repülőgépből Budapesten szállnak ki és elkezdik a thai és indiai áru árusítását. Ami megmarad, a szlovák és a cseh piacra kerül miközben autóbuszokkal hazafelé tartanak. JUGOSZLÁVIAIAK ÉS OLASZOK Egy célt követnek: feltölteni a lágy és kemény kábítószer készleteket Európában. Szlovákia az utóbbi hetekben e téren nagyon forgalmas hely lett, mert a kábítószert a csecsének a FAK-ba továbbítják, a mi hazai „vállalkozóink“ pedig a bulgáriai, román és magyar kábítószer piacra közvetítik a drogot. A HAZAI MAFFIÁK Itt vannak. Mikor keletkeztek? Ki tartozik hozzájuk? Ki védelmezi őket? Ki fél tőlük? Miért nem csap le a rendőrség azokra, akikről már a verebek is csiripelik, hogy maffiózók? Mit csinál az „árvái király“? Hogyan kerül ki tőlünk a higany, a semtex, a fegyver keletre, nyugatra, északra és délre? Túl sok a kérdés és egyetlen felelős sem válaszol rájuk. Megértjük, gyermekeik vannak... PÉNZBEVÁLTÓK Valahogy megszoktuk őket, amolyan békés kis bankároknak tűnnek, semmi izgalom. A baj az, hogy a legfelsőbb vezetés is megszokta őket és nem kérik tőlük az adót. A szakértők szerint - persze, csak egymásközt, „ha leközli, letagadom beperelem“ - nyilvánvaló, hogy ahol megjelennek a csecsének, baj lesz. Azokat az országokat, amelyekben aranyszagot szimatolnak, uralmuk alá veszik, mint a kanadai favágók az erdőket. Feltételezik, hogy Szlovákiában a hazai piac 40 százaléka a külföldi és hazai maffiák kezében van. S ezzel még jól jártunk, mert tőlünk keletebbre ez az arány gyakran 80 százalékos. De ma még csak a rendőri feljegyzések szaporodnak az „ismeretlen tettesekről“. A probléma az, hogy az ország nem tudatosította a rendőrség szerepét a demokráciában. Meg kellene találni már a módját annak, hogyan bővítsék a lakosság védelmét, adják meg a rendőrségnek a szükséges eszközöket és jogköröket, a fegyverhasználat lehetőségét. A maffiózónak ugyanis van fegyvere, s nem is akármilyen. A be nem jelentett, vagy törvényellenesen bejelentett külföldiek kitoloncolása természetes dolog lehetne, s jobban oda kellene figyelnie a határőrségnek is. A probléma megoldására nincsenek megfelelő törvények. Ezek nélkül pedig nem mozdulunk el a holtpontról. (SÍEL) A cigányokról — kicsit másképp Bezárkózás - a túlélés lehetősége Perzsiában élt egyszer egy törzs, amelynek tagjai igen szomorúak voltak. Megélhetésük megvolt ugyan, de gondolataik csupán az élet borús oldalára voltak fogékonyak. Uralkodójuk Bahram- Gor boldogtalan volt népe lelki sanyarúsága miatt, azt szerette volna, ha az emberek megízlelnék az élet örömeit. Megkérte ezért az indiai maharadzsát, küldjön neki olyan embereket, akik képesek felvidítani népét. A maharadzsa tizenkétezer akorbatát, zsonglőrt és táncost küldött, nőt, férfit vegyesen. A perzsa sah megörült a vidám idegeneknek, földet, vetőmagot, állatokat ajándékozott nekik. Igen ám, de egy év múltán az idegeneknek már nem volt mit enniük. A magvakat megették, új kenyérrevalót nem tudtak termeszteni és így a sah megmérgedt, elkergette az idegeneket és megparancsolta nekik, vándoroljanak a világban, dallal, tánccal keressék meg kenyerüket. A vidám nép világgá ment tehát és keresve keresték az országot, amely befogadná őket. Már ezer éve vándorolnak, s közben eltűntek a letelepedésre alkalmas területek, horgászni már csak horgász-engedéllyel lehet, sátrat csak a kijelölt helyeken verhetnek... A roma férjet jelent Jelenleg a világon hozzávetőlegesen hét millió roma él. Öt világrészen szóródtak szét. Eredetük iránt nem nagyon érdeklődnek, nemzeti büszkeségüket nem a történelmi múltra alapozzák. Önmagukat romáknak hívják, amit átvitt értelemben embert jelent. Szószerint azonban a roma férjet, a romnyi feleséget jelent. A többi emberi lény a gádzsó. Egy erdélyi legenda szerint a romák úgy jöttek a világra, hogy az Isten agyagból megalkotta az első embert, de azt túl sokáig hagyta az égetőkemencében, az feketére sült és néger lett belőle. A másik ember megteremtésénél már nagyon vigyázott, de túl óvatos volt, alig hagyta a kemencében és így látta meg a napvilágot a fehér ember. Végül harmadszorra Istennek jól sikerült az égetés - aranybarna göndörhajú embert teremtett. S akkor összecsapta tenyerét és így kiáltott fel: ,,Végre ember!“ A romák Észak-lndiából származnak, eredetileg a mai Pandzsáb területén éltek a pakisztáni Sindh tartományban. Innen van egyik elnevezésük is - a német, elszászi, olaszországi romákat sinteknek hívják. A romák eredetére a 18. századi nyelvészeti kutatások deritettek fényt. Az összehasonlító nyelvtudomány egyértelműen bizonyította, hogy a romák Indiából származnak. Mindmáig viták vannak afelől, miért kellett a romáknak őshazájukból elvándorolniuk. Egyes hipotézisek szerint a 8. században kiközösítették őket az indiai kasztokból és el kellett vándorolniuk. Évezredes útjukra csak nyelvüket, régi szokásaikat vitték magukkal, no meg szaktudásukat: a katlankészítő, kosárfonó, kovács, zenész és kártyavető mesterséget. A romák átvették ugyan azoknak az országoknak a vallását, amelyben éltek, de számos ünnepen, még ma is Nyugat-Európában, felelevenítik hagyományaikat. A tenyér a sors könyve Még a közelmúltban is a roma nyelv szájhagyomány alapján öröklődött nemzedékről nemzedékre. Beszédükben sok a gádzsó kifejezés, mert számos fogalomra nincs saját szavuk. Az első történelmileg bizonyított feljegyzés a romák vándortörzseiről Perzsiából az időszámításunk szerinti 750. évből származik. A mai Irán területén a törzsek útjai elváltak: az egyik ág a Fekete-tenger felé vette az irányt, Oroszország és Lengyelország tájaira vezetett útja. A másik csoport Kis-Ázsia felé, majd a Boszporuszon át a Balkánra és a Duna mentén Közép- és Nyugat-Európába tartott. A harmadik ág az Arab-félszigeten vágott keresztül, Szuezen át a Földközi-tenger STERN partvidékén vándorolt Gibraltárig, azon átkelt és Spanyolországba, majd Franciaországba jutott. Eszerint különböztetik meg a tudósok a romákat. Kelet-Európábán élnek a kalderasok, s nevük az üstkészítő mesterségre utal. A Pireneusi-félszigeten élnek az Afrikából jött gitanok, ami magyarul egyiptomit jelent. Az első cigányok a középkorban ugyanis egyiptomi zarándokoknak adták ki magukat. A németországi, elszászi és olaszországi romák a sintok, akik 500 évvel ezelőtt érkeztek e vidékre. A cigány elnevezést a romák többnyire gúnyosnak tekintik. Ennek az elnevezésnek a gyökerei a Bizánci Birodalom idejére nyúlnak vissza. A róluk szóló feljegyzésben 1100-ban Atsiganos-nak nevezik őket. Európába érkezésük eleinte a középkori társadalomra nagy hatást tett. Sokan rejtélyes embereknek tekintették a romákat, mások tatároknak vélték őket, számosán egyiptomiaknak. Ezt az utóbbi mesét, miszerint egyiptomi zarándokok, maguk a romák is terjesztették, hogy a földesurak kegyeit elnyerjék. Az emberek szívesen hallgatták zenéjüket, elbeszéléseiket, megcsodálták artista mutatványaikat, hagyták, hogy az ezüstfüggőkkel felcicomázott asszonyok tenyerükből jósoljanak. A romák számára a tenyér a sors könyve. Szeretik a szabadságot A középkori mézeshetek azonban nem tartottak sokáig. Djuric roma költő és történész szerint akkor kezdődött a romák tervszerű üldöztetése, amely csúcsát a náci koncentrációs táborok „alacsonyabbrendű fajokat“ irtó gázkamráiban csúcsosodott ki. Már a középkori krónikákban is úgy festik le a romákat, mint ördögöket, török kémeket, a pestis terjesztőit. A katolikusok a vallás tanainak benemtartásával, az anglikánusok pápista kémkedéssel vádolták őket. Több országban a romákat törvényen kívül helyezték, a Balkánon még a 19. században is rabszolgasorban éltek. Az évszázados üldöztetés keltette életre a látszólag érthetetlen roma közmondást: „Ha túlélni akarsz, viselkedj ördögként“. A romákkal szembeni gyűlölet szitásának igazságtalan voltára már a 18. században rámutatott Johann Rüdiger nyelvész. Az üldöztetések hatására a romák az alkalmazkodás és a bezárkózás módszerét választották. Egymásközt, titokban őrizték meg szokásaikat. A család feje a báró, a manyus (nagy ember), ő igazodik el a legjobban a roma történelemben is. A család legfontosabb személyisége a phuri daj (öreg anya). 0 a legtapasztaltabb nő, s nagy tekintélynek örvend. Napjainkban terjed a mondás: „Ahol romákat látsz, ott szabadság van. Ahol nincsenek romák, ott a szabadságot elnyomják“. STEFANIE ROSENKRANZ A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit Írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk. Roma idill Nagy-Britanniában: a nagyanya unokájával, az elmaradhatatlan kutyával és lóval a tűz mellett. Angliában kb 50 ezer roma él (A STERN felvétele)