Szabad Újság, 1993. május (3. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-29 / 123. szám

1993. május 29. Tükör Szabad ÚJSÁG 5 „Nem az embereket, hanem életfeltételeiket kell normalizálni!“ Az állam bácsi rosszul gyámkodott A mentálisan sérültek érdekeit vé­delmező, Brüsszelben székelő liga ko­molyan és céltudatosan készíti fel a vi­lág valamennyi testvérszervezetét az 1994-re meghirdetett, a család nem­zetközi évére. Mária Sustákovától, a Mentálisan Sérültek Szlovákiai Szövetségének el­nökétől megtudtuk, hogy a szülők által 1980-ban létrehozott és tíz éven át önkéntesek jóvoltából működő szövet­ség is eleget kíván tenni e felszólítás­nak. Hogy miért tekintik az ebben a be­tegségben szenvedők önrendelkezési jogának kivívását, valamint az intéz­ményesített nevelés leépítésének fel­adatát családi jellegű problémának? A gyermek világra jövetele (az esetek többségében) örömmel és reménnyel tölti el a szülőket. Elképzelhetjük, mekkora lehet ezek után a megrökö­nyödésük, amikor az orvosi rendelő­ben közük velük, hogy gyermekük fej­lődése során szellemi rendellenessé­gekre kell számítaniuk. A szülőknek e korai időszakban a szomorú ténnyel való fájdalmas azonosulás idején len­ne szükségük első ízben olyan szak­emberre, aki segítene a rájuk háruló - egész életüket végigkísérő - ne­hézségekkel való higgadt szembesü­lésben. Sajnos ma még hiányzik az ilyen jellegű speciális szaktanácsa­dás. A mentálisan sérültek szövetsége éppen ezért e területen kívánja elkez­deni a családokkal, a mentálisan sé­rült gyermekeket ápoló szülőkkel az együttműködést; az idei konferenciá­jukon elhangzottak erről tettek tanúbi­zonyságot. A szövetség a legnagyobb hang­súlyt a gyerekek oktatására helyezi. Az elmúlt évek gyakorlatát nem lehet tovább folytatni, hiszen azokkal kap­csolatban számos bírálat hangzott el. A legtöbben azt kifogásolták, hogy a speciális iskolákban a pedagógusok, csakúgy, mint más oktatásügyi létesít­ményekben, szigorúan a tanrendhez kénytelenek igazodni - ez a beteg gyerekek esetében csaknem lehe­tetlen. ,,A mentálisan sérült tanulók egy része fejlett érzékekkel, kézügyesség­gel, jó hallással rendelkezik, ezért el­sősorban egyéni képzésükre kellene odafigyelni. Fiamat elutasították a ki­segítő iskolából, ennek ellenére tovább képeztettem, mert nagyon jó hallása van. Jelenleg a konzervatóriumi felvé-Zürichben él, ám Magyarországon született, és tizenhét éves koráig itt is nevelkedett Szuhányi Mária. 1956- ban, a forradalom bukása után el­hagyta az országot. Olaszországi kité­rőt követően Svájcba került, férjhez ment, gyerekei születtek. Adler individuálpszichológiája fogta meg olyan tartósan, és hatásosan, hogy lélektani diplomát szerzett. Ma a zürichi Alfred Adler Intézet oktatója, felnőttképzést, pár- és családterápiát folytat, önálló intézetet és rendelőt nyitott Zürichben. Mostanában az individuálpszicholó­­gia magyarországi elterjesztésén fára­dozik.- Úgy kezdődött - meséli hogy a Magyar Pszichológiai Társaság az egyik kongresszusára meghívta a kül­földön dolgozó magyar pszichológu­sokat is. Bemutattam az adleri indivi­­duálpszichológia alkalmazásának ta­nácsadási és terápiás lehetőségeit. Köztük a családterápiát.- Mi a lényege?- Adler szerint nem a gyereket kell pszichológushoz vinni, aki őt majd meggyógyítja, hanem az egész csa­láddal kell foglalkozni. Nálunk, Svájc­ban ez úgy történik, hogy a szülő telefonál: baj van a gyerekkel. Megké­rem, hogy a családból minél többen jöjjenek el, lehetőleg az egész család. A beszélgetések során feltárul a csa­teli vizsgára készül - mondotta Orav­­cová asszony, akit ebben a zsolnai dr. Soha Holúbková is megerősített Ő azokról a gyerekekről is szóit, aki­ket, mivel nem nevelhetők, egész éves intézetekbe - úgynevezett elfek­vőkbe - zárnak, ahol még arra sincs módjuk, hogy az önellátáshoz szüksé­ges alapműveleteket elsajátítsák. ,,Az oktatásügy jelenleg 23 ezer csökkent szellemi képességű gyer­mekről gondoskodik: 20 speciális óvo­dában, 190 különleges, illetve kisegítő iskolában, és 23 speciális, védett mű­helyekkel ellátott szakmunkásképző­ben biztosítja az oktatásukat. Szükség van ugyan némi változtatásokra az oktatás koncepciójában, de már meg­tettük az első lépéseket. Ezek közül kiemelném azt, hogy ezentúl a szülők a gyermek 10 éves koráig dönthetnek arról, vajon oktatható-e vagy sem, és a beíratott gyermek számára a tanulás lehetőségét 18 éves korig hosszabbí­tottuk meg. Ezt követően 2, illetve 3 éves szakoktatásban vehetnek részt. Családi iskolákat nyitunk, ahová azok a mentálisan sérült gyermekek is jelentkezhetnek, akik nem végezték el a kisegítő iskola valamennyi osztályát. A rendes iskolákban speciális osztá­lyokat nyitunk, ahol az idegen nyelv és a számítástechnika alapjait sajátíthat­ják el ezek a tanulók. Ez már az integrációs program részét képezi" - tájékoztatta a konferencia résztve­vőit dr. Gregué, az oktatási miniszté­rium képviselője, aki többek között elmondta, hogy az iskolaügyi ládi kapcsolatok egész rendszere. Sokkal gyorsabb módszer, mint az egyéni terápia, mert az utóbbinál har­minc óra után mutatkozik némi ered­mény. Az individuálpszichológiára épí­tett családterápia hatására öt-hat óra elmúltával egészséges kommunikáció indulhat el a családtagok között, lé­nyeges változás áll be a családi kap­csolatokban, és a család önmagát gyógyítja.- Hogyan fogadják tanácsait a szülök? Nem bizalmatlanul? Nem ellenségesek?- Nem. Ellenkezőleg, nagyon hálá­sak, mert általában már mindent meg­próbáltak, mielőtt hozzánk fordultak. Kétségbe vannak esve, sőt, félnek, hogy leszidom őket. Elmagyarázom, hogy szülőnek lenni is egy foglalko­zás, mint bármi más, amit tanulni kell. Ám senki sem tanítja. A szülők gyak­ran csak akkor döbbennek rá saját felelősségükre.- Mit tanácsol a pedagógu­soknak?- A tanárnak elsősorban saját be­állítódását kell felülvizsgálnia. El kell hinnie, hogy minden gyerek szíveseb­ben lenne jó, mint rossz. Ha a gyerek szabadon választhat, biztosan a jót fogja választani. Ám, ha a jó utat zárva találja, akkor áttér - Adler szavaival - az élet „nem hasznos oldalára". A „rossz“ gyerek valójában csak ma­minisztérium a 4 milliárdos hiány elle­nére 13 millió koronát bocsátott ezen létesítmények rendelkezésére speciá­lis segédeszközök vásárlása céljából. Ebből az összegből jut majd az óvo­dáknak és iskoláknak a gyermekbúto­rokat és játékokat gyártó Unifa cég termékeire - a kézügyességet igénylő Imago játéktáblákat, a kárpittal bevont ülőalkalmatosságokat s kipárnázott hintalovakat a konferencia alkalmával rendezett kiállításon mutatták be. A mentálisan sérültek szövetségé­nek tagjai elsősorban védenceik életre való alkalmasságának elismerését szorgalmazzák. Elmondásuk szerint sem a jog, sem az intézmények, sőt a lakosság és a környezet sem tesz különbséget a mentálisan sérültek és az elmebetegek között. Dr. Mária Sustáková a szövetség elnöke rámutatott arra, hogy a bete­gek jogainak érvényre juttatását csak úgy fogadhatja el a nyilvánosság, ha szövetségük nem csak a szakem­berek és önkéntesen együttműködő szülök bázisára épül. Az oktatási, va­lamint munkaügyi minisztériumok kép­viselői részvételükkel, javaslataikkal biztosították a szövetséget támogatá­sukról. Az egészségügyi minisztérium nem képviseltette magát, bár a jelen­lévők tartogattak néhány kérdést e tár­ca címére is. Dr. Stanislav Koneőny gára akarja felhívni a figyelmet, mert létszükséglete, hogy ráfigyeljenek - még szidalmak, büntetések árán is. Ez is elviselhetőbb számára, mint a közöny, a rideg kirekesztés. Már születése percétől szüksége van arra, hogy valakihez tartozzon. Ha nem tar­tozhat csoporthoz, közösséghez, léte­lemét vonjuk meg tőle.- A gyerek negatív viselkedésé­nek tehát nemcsak oka, hanem cél­ja is van. Az adleri pszichológia szükségképpen tehát optimista?- Pontosan. A gyerek nem azért agresszív az iskolában, mert az anyja évekkel korábban rosszul bánt vele, ez meg sem fordul a fejében, hanem azért, mert valamit el akar érni viselke­désével. A gyerek és a nevelő szándé­ka találkozhat. Az individuálpszicholó­­gia valóban optimista, kijelenti, hogy a jövő szabad. Adler volt az első, aki ezt kimondta, ő hitt a nevelésben. Az adleri pszichológia kiiktatja a versenyt az oktatásból, mert az kirekeszt, a veszteseket kudarcra kárhoztatja. Nem egymás ellen, hanem egymásért kell harcolni a közösségben. Adler szerint a gyereket nem másokkal, ha­nem csak önmagával szabad ösz­­szehasonlitani. Az első világháború utáni Bécsben Spiel professzor segít­ségével kísérleti iskolát nyitott. Kulcsár és Máday professzorok munkássága révén a két háború között a magyar a munkaügyi minisztérium képvisele­tében felolvasta Olga Keltosová leve­lét, aki köszöntötte a konferencia résztvevőit. Dr. Koneőny beszédében utalt arra, hogy szükség van a mentá­lisan sérültek intézeti rendszerének leépítésére, valamint, hogy a múltban a meg nem értés falai vették körül a szellemileg fogyatékosok érzelmek­kel teli világát. A munkaügyi minisztériumot több beteg gyermek szülője támadta fel­szólalásában, mivel a „részben tehe­tetlen" diagnózissal megbélyegzettek esetében az őket ápoló szülők nem jogosultak állami támogatásra (1870 korona), mert csak a magatehetetlen, fekvő betegeket ismerik el teljes ápo­lásra szoruló betegeknek. A mentáli­san sérülteket viszont a legtöbb eset­ben ugyancsak nem lehet hosszabb ideig magukra hagyni. Az e betegség­ben szenvedő fiatalt a tanácsadóból a munkaügyi hivatalba küldik, ahol természetesen nem tudja elfogadni a felkínált állást, hiszen azt nem tudja a követelményeknek megfelelően be­tölteni. Ezzel viszont azt éri el, hogy a munkaügyi hivatal is leveszi róla védő kezét. A konferencián, amelyen a szövet­ség keretében működő 28 kirendelt­ség önálló jogi szubjektivitásának megteremtéséről is tárgyaltak, a bete­gek feletti gyámság kérdését is napi­rendre tűzték. A tanácskozás résztve­vői ósaknem egyhangúlag támogatták az intézményrendszer átépítését. Az intézetbe zárt mentálisan fogyatékos emberektől ugyanis jogellenesen megvonták az önrendelkezési jogot, és a továbbiakban az állam - adott esetben az intézet - vállalta a gyám szerepét. Az olyan sokat emlegetett integrá­ciós folyamatot az oktatásügyben szükséges reformokon túl a mentáli­san sérült felnőtt egyének esetében is érvényre kell juttatni. Közülük sokan örülnének egy saját otthonnak, szobá­nak, akár egy szociális vagy karitatív panzióban. Ahhoz, hogy munkában és az élet más területein is érvényesül­hessenek, a mi segítésünkre az egészséges emberek jóindulatára van szükségük. Szeretetükben, ragaszko­dásukban könnyen felismerhetjük em­beri értékeiket. iskolákban is ismertté vált az adleri pszichológiára épült nevelés. Sajnos, mára elfelejtőben van, újra fel kell fedezni.- Magyarországon milyen tapasz­talatokat szerzett?- Rengeteg a probléma az emberi kapcsolatokban, a családban, a neve­lésben. Egyszerű és gyors segítségre van szükség. Az adleri pszichológia alkalmazása gyors és egyszerű. Az itteni kiképzésben részt vesz mintegy harminc pedagógus. Az első négy blokk - „bevezetés az individuálpszi­­chológiába, az ismeretek elmélyítése, a tanácsadás és terápia, valamint a nevelés" - elvégzése után szakdol­gozatot írnak. Két dolgozat már be­érkezett. Az egyiket egy óvónő, a má­sikat egy mamutiskola igazgatója ké­szítette. Ők máris az alkalmazás gya­korlati eredményeiről számoltak be. Az első reakció a kívülálló részéről természetesen a hitetlenkedés. Ám a pedagógusok két-három hónap után hozzák az eredményeket. Nekik már nem kell bizonygatni semmit. A gyere­kek hálája bizonyít.- Hol lehet Önt - saját kifejezésé­vel élve - a legegyszerűbben és leggyorsabban elérni?- A svájci címemen: Mária Kennes-sey-Szuhányi, Institut Kenessey AG, Seefeldstrasse 120, 8008 Zürich. Te­lefon: 01/383 95 58, fax: 01/ 720 50 15. (Köznevelés) asszimilációt nem lehet meg­állítani, a világ minden orszá­gában folyamatban van. Aki szégyellj nemzetiségét, az már nem is tartozik ahhoz a nemzethez többé. Az a ma­gyar anya, aki gyermekét más nemzet iskolájába íratja, se magyar többé. Persze sokszor egyéb körülmények is közrejátszanak. A fontos, hogy a ve­gyes házasságokban előre meg­egyezzenek a házastársak. A magyar­ság fennmaradása csak akkor biztosí­tott, ha harcolunk is érte. Ne legyen hát a kisebbség saját nemzetének sírásója. Az én történetem talán nem egy szülőnek, pedagógusnak szolgál okulásul. Ha csak magyar iskolában tanultam volna, ma talán író vagy költő is lehet­nék. Az anyanyelven való tanítás, ta­nulás nemcsak nyelvi, elvi, hanem Az anyanyelvi tanítás kérdéseiről lelkiismereti kérdés is. Szlovák falu­ban születtem, ahol nem éltek magya­rok. így szüleim kénytelenek voltak szlovák iskolába járatni. Az első osz­tályban szinte soha meg sem szólal­tam. A tanító néni szerencsére tudott magyarul, és nagyon türelmes volt hozzám. Hamarosan megtanultam szlovákul, sőt jó tanulóvá váltam. Az ötödik osztály utolsó hónapjait azon­ban - 1939-ben - már magyar iskolá­ban fejeztem be. A magyar gimná­ziumban kezdetben voltak bizony ne­hézségeim, beszéddel, helyesírással és a fogalmazással. Évekbe került, mire magánszorgalommal felzárkóz­hattam a többihez, sőt jobb tanuló lettem, mint azok, akik kezdettől fogva magyar iskolába jártak. A magyar nyelv alapjainak hiányát főleg az ide­gen nyelvek tanulásakor és az érettsé­gikor éreztem igazán, de előfordul, hogy még most is érzem. 1945-ben hiába tüntettünk a magyar iskolák, gimnáziumok megnyitásáért. Végül is Magyarországon érettségiztem. Az érettségin a kötelező magyar, latin és német nyelven kívül még egy idegen nyelvből kellett vizsgázni. Annak elle­nére, hogy tanultam franciául és ola­szul is, a szlovák nyelvet választottam. A többinél ugyanis hiányzott a nyelvta­ni alap. A pedagógiai főiskolát távúton végeztem Pozsonyban, szlovák nyel­ven. Tanáraim még magyar nyelven is kérték tőlem a szakkifejezéseket, mert magyar iskolán tanítottam. Az állam­vizsgáig bizony sok szlovák tanító és hallgató nem jutott el. 1960 után ab­ban az iskolában, ahol tanítottam, olyan kísérletek voltak, hogy aki mind­két nyelvet bírta, az magyar és szlo­vák osztályban is taníthatott, mert kö­zös igazgatóságunk volt. Ez a kísérlet azonban csak részben volt eredmé­nyes. Az idősebbik lányomat akkor szlovák iskolába írattam, az édes­anyja - aki még máig sem tud szlová­kul - is így akarta, mert a gyermek előzőleg szlovák óvodába járt. Sajnos nem volt túlságosan jó tanuló. Ugyan kitűnően rajzolt, tornázott, énekelt, zongorán játszott, mégsem vették fel az óvónőképzőbe, hogy miért, nem részletezem. Tanulmányait szlovák gimnáziumban folytatta. A szülői érte­kezleten osztályfőnőknője sohasem említette, hogy valamelyik tantárgyból gyenge lenne. Az érettségin mégis megbuktatták - szlovák nyelvből. Po­zsonyban sikeresen felvételizett az egészségügyi szakiskolán, ám a ta­nulmányait nem kezdhette el, mert nem volt meg az érettségi bizonyítvá­nya. Mivel a pótvizsga csak szeptem­berben volt, csak egy év múlva folytat­hatta volna tanulmányait, amikor már kizökkent a tanulásból. Ez lett hát a szlovák iskolába járatás eredmé­nye. Ismertem olyan szülőt, aki gyere­két a szlovák iskola néhány osztálya elvégzése után még időben átíratta magyar iskolába. A fiatalabbik lányom magyar iskolá­ban tanult. Kitűnő tanuló volt. Amikor otthon hangosan tanulta és szavalta a magyar írók (Petőfi, Arany stb.) verseit, idősebbik lányom szomorúan megjegyezte: kár, hogy ő nem tanul­hatott ilyen szép verseket... A fiatalabbik lányom megtanult szlo­vákul is, és érvényesült, az idősebbik nem. Ehhez felesleges kommentárt fűzni. írásommal nem szeretnék senkit sem befolyásolni vagy bármire is rábe­szélni. Végül is mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy gyermekét mi­lyen iskolába Íratja. B. L. Az oktatásügyi tárca jóvoltából az Unifa cég berendezései és játékai a mentálisan sérült gyerekekhez is eljutnak ezután. SZÁZ ILDIKÓ A gyerekkori agresszivitásnak nem oka, hanem célja van Beszélgetés SZUHÁNYI MÁRIA individuálpszichológussal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom