Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-29 / 99. szám
-C, „ !j t lJí± 4,. 1993. április 29. Interjú Szabad t JSÁG 5 ■ Elnök úr, két hónapja, hogy az Együttélés Komáromban megtartotta IV. országos kongresszusát. Az élmények azóta letisztultak, az emlékezetben az maradt meg, ami lényeges. Ebből a távlatból visszapillantva milyen volt a kongresszus? Nem volt csak ünnepélyes sereglés - mint a távolabb állók mondják - az előre kidolgozott dokumentumok jóváhagyására?-Az Együttélés IV. kongresszusa teljesen eltért a korábbi háromtól. Két része volt, amely meghatározta jellegét. Munkaértekezleti részében szekciókra bontva nagyon alaposan foglalkozott a gazdasági, önkormányzati, oktatásügyi, kulturális és más gondjainkkal, plenáris részében pedig megvitattuk az új programot, az alapszabályt és a szekciók által elfogadott javaslatokat. Ez a két rész együttesen eredményezte a mozgalom minőségi továbblépését. A munkajelleget bizonyítja az is, hogy a tanácskozás keretéből kiiktattuk az időigényes köszöntőbeszédeket. A dokumentumjavaslatokat a korábbi intézőbizottság hagyta jóvá, és én megelégedéssel nyugtázom, hogy a kongresszus azokon sokat nem változtatott. Ebben annak jelét látom, hogy a kongresszus nem okozott törést az Együttélés politizálásában, a fejlődés útját jelző mérföldkő volt, és jóváhagyta azt, amit a vezetőség és az egész mozgalom eddig, főleg a kassai kongresszus óta tett. Mai megújított programunk alapjait 1991 februárjában raktuk le, s mostanra elértük, hogy az Együttélés politizálása minden lényeges kérdést felölelő, átfogó iett. ■ Közvetlenül a kongresszus előtt ön azt nyilatkozta, hogy ez a tanácskozás alapvetően meghatározó lesz. Miben lett az?-Az Együttélésnek megalapításától kezdve fő célja a kisebbségben élők jogvédelme. A kongresszus - elméleti megalapozás után - határozatilag utasította el, hogy a Szlovákiában élő magyarokat az eddigi hagyományos értelemben vett kisebbségnek tartsuk. A kisebbség kifejezés kizárólag mennyiségi arányokra vonatkozhat. A nemzeti kisebbséget ugyanis a politikában eddig ugyanúgy kezelték, mint a politikai kisebbséget. Tehát leszavazható, háttérbe szorítható, kiszorítható a natalomból, kisemmizhetó stb. A kongresszus leszögezte, hogy a nemzeti kisebbségek nem azonosak a politikai kisebbségekkel, és felhívta a szlovákiai magyarságot, hogy nemzeti közösségnek tartsa magát. Ez önmeghatározásunk fontos része. S belőle következik, hogy új alapokra kell helyeznünk a jogbiztonságunkért folytatott küzdelmünket. Nem kisebbségi jogokért kell küzdeni, hanem az egyenrangú partneri viszony megteremtéséért, a társnemzeti kapcsolatrendszer kialakításáért a számbeli többség és a számbeli kisebbség között. A harmadik lényeges eredmény, hogy határozottan megfogalmaztuk a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség politikai alanyiságát. A többséghez, a szlováksághoz viszonyítva önálló társadalmi egységként akarunk tevékenykedni, s ennek ki kell fejeződnie a közigazgatási és területi felosztásban is. Idevágó javaslatunk most jelent meg sorozatban a Szabad Újság hasábjain. Tisitlésbén csak CYArvATttlt latihtr «(w »»»ítíU Mjftln ■ A kongresszuson téma volt a párttá válás, illetve a mozgalomnak megmaradás kérdése. A döntés végül az lett, hogy a mozgalomnak lesznek rendes tagjai, tiszteletbeli tagjai és támogató tagjai. Mi a különbség közöttük, szervezetileg hogyan oldható meg a háromféle tagság nyilvántartása, s hol tartanak a felmérésben és a szervezésben?- Az új alapszabály szerint szervezett, rendes tagjai is lesznek a mozgalomnak, így bizonyos mértékig pártszerűvé válik. Csak az viselhet, tölthet be tisztséget a mozgalomban, aki annak rendes tagja. Ezentúl a parlamenti választások előtt csak rendes tagjai közül állít képviselőjelöltet a mozgalom. A kongresszusi határozatot minden rendes tag számára kötelező érvényűnek kell tekinteni. A tiszteletbeli tagokat nyilvántartjuk, a támogató tagságról helyi viszonylatban készülhetnek tájékoztató jellegű jegyzékek. A tiszteletbeli tagoknak nem feladataik, hanem jogaik vannak, hiszen tagságuk inkább erkölcsi jelentőségű, és jelenlétüknek a mozgalomban súlya van. A támogató és a rendes tag között az a különbség, hogy a támogató tag nem jogosult szavazásra, és nem választható meg tisztségviselőnek. Egyébként részt vehet a mozgalom rendezvényein. A helyi szervezeteket és a rendes tagokat újra regisztráljuk. Alapszervezetet legkevesebb öt rendes tag alapíthat. Ha valaki olyan helyen él az országhatáron belül vagy kívül, ahol mozgalmunknak nincs alapszervezete, és létrejöttére sincs esély, a központi irodában jelentkezhet, és rendes taggá válhat. Központi nyilvántartásba kerül, és megbízatásokat teljesíthet. Az országos tanács úgy döntött, hogy a helyi szervezetek újraregisztrálását az év végéig kell elvégezni, ami azt is jelenti, hogy addig kialakul a mozgalom törzstagsága. Becslésem szerint az Együttélés aktív törzstagsága elérheti a 30 ezres létszámot is. Persze a döntő nem az, hogy hány regisztrált rendes tagja lesz a mozgalomnak, hanem hogy programunkat milyen mértékben fogadja el választóink tábora. Az Együttélés tagsága különböző politikai irányzatokhoz tartozó emberekből áll, s közöttük is a program a fő egységesítő tényező és erő. Célunk az, hogy mindenütt legyen szervezett csoportunk, ahol főként a helyhatósági választások, tehát a helyi önkormányzat szempontjából szükségesnek mutatkozik. Alapszabályunk A nézetkülönbségek, viták főként abból adódnak, hogy a mozgalom és a vezetők egyik része a valószínűbb, a másik pedig a biztonságos politizálás fíive. A valószínűbb a múlt tapasztalataira, a biztonságos jövőre épít. A két megítélés között viszont nem ádáz harc, hanem szerencsére konstruktív küzdelem folyik. Egy kérdésben valóban voltak és vannak alapvető nézeteltérések. Annak megítélésében, hogy mennyire lehet programot építeni a szlovákiai magyarok és a szlovákok közötti társnemzeti viszony tervezetére, illetve mennyire kell a programot a hagyományos kisebbségi politikára alapozni. A vita még tart, annak ellenére, hogy a kongresszus ebben már döntött, elfogadta a területi önkormányzat és a személyi autonómia alapelveit. Beszélgetés DURA Y MIKLÓSSAL, az Együttélés elnökével Szervezettség nélkül nincs eredményes politikai küzdelem ugyanakkor kimondja, hogy egy önkormányzat területén csak egy alapszervezetünk működjön. ■ Lesz tagkönyve a mozgalomnak, és kik fognak tagdíjat fizetni? Mekkora lesz a tagdíj összege?- A bejegyzett tagságot valamilyen formában nyugtázni kell, és erre a tagkönyv a legalkalmasabb. A tagkönyvek több mint egy éve elkészültek, és már megkezdődött a kiosztásuk is. A tagdíj a nyugdíjasok, a diákok és a külföldiek számára tetszés szerinti, a kereső tagok részére évente 50 korona. Gyakoriatilag ez képletes tagdíj. De mivel egyetlen szervezetet sem lehet csupán a tagdíjakból fenntartani, nem akartunk nehezebben megfizethető összeget megszabni. Többet természetesen fizethet a tag, de azt már adománynak kell tekinteni. Tagsági bélyeget nem fogunk ragasztani az igazolványba, de a tagdíj és minden adomány befizetéséről nyugtát adunk. ■ A 64 tagú országos tanács eléggé nagy testület. Március 20-i első ülése alapján elmondható-e, hogy képes lesz rugalmasan, eredményesen dolgozni, s vajon összetétele megfelel-e az Együttélés politikai arculatának, konzervatív-liberális centrumerő jellegének?-A 64 tag kevesebb, mint volt. Annyival kevesebb, amennyivel bázisunk Csehszlovákia szétválásával csökkent. Megítélésem szerint a testület nem nagy. Ha szükebb körű lenne, esetleg túlságosan kabinetjellegűvé válna. Inkább talán még reprezentatívabb, nagyobb is lehetne, mert így tulajdonképpen kiszorult belőle bizonyos területek képviselete. Szakmai, politikai és szociális területekre gondolok. A kellő szakmai reprezentáció hiányát bizonyos mértékben központi szakmai tanácsaink pótolják, amelyeknek egy része már megalakult, a többi alakulóban van. Én úgy látom, hogy az országos tanácsban a szociáldemokrata-szociálliberális irányzattól a nemzeti jobboldalig majdnem minden irányzat képviselve van. A magot a keresztény konzervatív és nemzeti liberális tömb alkotja. Az országos tanács összetétele megfelel a mozgalom arculatának. ■ A kongreszus előtti központi vezetőségről az a hír járta, hogy eléggé széthúzó, és tagjai igen különböző mértékben vesznek részt a munkában. Milyen lesz, lehetne az új intézőbizottság?-Az intézőbizottságnak 16 tagja van. A tagok fele tisztségénél fogva került a bizottságba, fele választással. Tisztsége révén tagja a mozgalom elnöke, alelnöke, vezető titkára, továbbá a képviselötanács, az önkormányzati tanács és a gazdaságpolitikai tanács elnöke. A többi szakmai tanács elnöke csak akkor tagja az intézőbizottságnak, ha beválasztják a testületbe. Én nem mondanám, hogy az Együttélés korábbi vezetőségében nem volt egység. A politikai tarkaság, a tapasztalatlanság miatt kialakult eltérő nézetek között voltak összecsapások. .Egyeztető, csiszolgató, szobrászi munkával a viszonylag heterogén társaságban is elérhető az összetartás, az egység. A belső viták természetesen rengeteg energiát követelnek, néha úgy érzem, energiapocsékolók vagyunk, viszont ha megvizsgáljuk az Együttélés eddig, a megalakulásunk óta született dokumentumait, akkor kiderül, hogy egy-két kifejezőtől eltekintve teljesen egységes az irányvonal. ■ A megosztottság számokban is kifejezhető?- Nem, mert csak ingadozók vannak, akik úgy érzik, még nem győződtek meg eléggé arról, hogy melyik a helyesebb irányzat. A társnemzeti koncepciót politikai elképzelésként kell felfogni. A jogalkotás területén nem megfelelő kategória. ■ Vagyis jogi útja nem reális?- Jogi útja az egyenrangúság, a partnerség megteremtésében reális. A társnemzeti koncepció politikai cél, amely akkor fog megvalósulni, amikor a partnerség és az egyenrangúság megteremtése elérhetővé válik a jogalkotásban. ■ Ha a társnemzeti koncepció távlati politikai cél, nem lenne célszerű most egy „hagyományos“ kisebbségi törvényt szorgalmazni?- Erről érintőlegesen csak annyit, hogy ha távlati célnak tekintjük is, mai közvetlen céljaink nem állhatnak vele ellentétben. Mint egy sakkjátszmában előre kell látni több lépést. Tíz, akár húsz lépést is. Nem részleteiben, hanem stratégiailag. ■ A társnemzeti koncepció körül még meglevő ellentétek nem fenyegetik a mozgalmat a szakadás veszélyével?- Ilyen veszély nem fenyeget. Röviden elmondom, hogy miért nem szabad kisebbségi törvényért küzdeni. Ha a hagyományos felfogás szerint próbálnánk elérni a kisebbségi törvényt, akkor minimum 435 községben, ahol a magyarok többségben vannak, degradálnánk saját helyzetünket. Nekünk azt a helyzetet kell megerősíteni és továbbfejleszteni, amelyben vagyunk. Kisebbségi törvényt esetleg azok számára kell alkotni, akik számbeli kisebbségben vannak lakóhelyükön. ■ A szakmai tanácsok feladata nyilvánvaló. Lát készséget és szándékot arra, hogy valóban támogatni fogják a mozgalom politizálását?-Három központi szakmai tanácsunk van, a képviselői, az önkormányzati és a gazdaságpolitikai. Rajtuk kívül még más szakmai tanácsok is létrejöhetnek. A külügyi tanács már megalakult s alakulóban van a művelődési és az egészségügyi tanács. A három központi tanácsnak feladata és kötelessége a politika alakításában való részvétel. ■ A központi vezetőség és a helyi szervezetek között olykor mintha nagy lenne a távolság. Milyen az összekötő vagy közvetítő láncszem?-A járási tanácsok és intézőbizottságaik tekinthetők az összekötő láncszemnek. Főleg koordinációs szerepet töltenek be, területi és járási szinten. Nem önálló jogi személyek, de politikai felelősségük nagy. Majdnem mindenütt van járási irodánk, és némelyik eléggé jól felszerelt már. ■ A bolsevikoknál volt vasfegyelem, személyi kultusz, demokratikusnak mondott centralizmus, majd bomlás. Milyen fegyelem várható el, követelhető meg a félig párt, félig mozgalom Együttélésben?- Mivel mozgalmunk felépítése már pártszerű, a megfelelő fegyelem is elvárható. Módosított alapszabályunk a belső fegyelmet is erősíteni fogja. Három évvel a társadalom politikai pluralizálódása után már nem maradhatunk meg a kezdeti lazaságban. A politikailag megosztott társadalomban, a többpártrendszer feltételei között megindult a politikai versengés, és ez megköveteli a fegyelmezettebb politizálást. Olyan fegyelmezettségre van szükség, amely lehetővé teszi a döntések végrehajtását. Egyébként csődbe jut a politika. ■ Vagyis szervezettség és fegyelem nélkül nem lehet politikai harcot folytatni?- Nem lehet. Egyik barátom szerint, aki politikaszervezéssel foglalkozik, pártalapításhoz kezdetben elegendő a lelkesedés, amiből lehet politikai arculatot kovácsolni. De idővel át kell térni a szervezettségre, amely felváltja a hamar kifulladó spontaneitást. És a szervezett pártnak úgy kell működnie, mint a jó hivatalnak. Akár bankhivatalnak. ■ A hivatal azonban rendszerint bürokratikus, centralisztikus, demokrácia nélkül...- Egy pluralista rendszerben még a demokratikus centralizmus sem igazán követhető. Amikor a pártok versenyszerűen politizálnak, inkább a belső dialógusra épülő pártpolitika a vonzó. A lényeg az, hogy a döntések végrehajthatók legyenek. Az Együttélés legfelsőbb fóruma a kongreszszus, amely demokratikus testület, mivel teljes egészében reprezentálja a tagságot. A népképviseleti elvek szerint tevődik össze. Mindenkire kőtelező érvényű döntései nem ún. központi döntések, hiszen meghozatalukban az egész tagság részt vesz. A két kongresszus közötti időszakban hozott döntések nem állhatnak ellentétben a kongresszusiakkal, és meghatározott körben érvényesek. Az országos tanács döntései az intézőbizottságra kötelezőek. A helyi szervezetek döntései a helyi vezetőségre. Az országos tanács nem hozhat olyan döntéseket, amelyekkel külön kötelezettségeket ró a helyi szervezetek vezetőségére. Egyetlen egy ilyen döntést hozhat, ha szükséges, utasíthatja az alsóbb szintű szerveket a gyűlés összehívására. De ez a maximum. ■ Az alapszervezetek döntéshozatali joga szuverén?- Szuverén. Az etikai bizottság hatáskörébe tartozik;' ha valamelyik döntés ellentétes a programmal. Ez a program az alapszabályban szereplő ún. rövid programból és az országos kongresszus határozataiból áll. Egy szervezet akkor működik jól, ha az etikai bizottságnak, nem akad dolga. Aki belép egy politikai szervezetbe, önként teszi, azért, mert elfogadja a programját, és annak megvalósításáért akar tevékenykedni. Mindig ebből az önkéntes elhatározásból kell kiindulni. ■ Ezúttal főként szervezeti kédésekről beszélgettünk. Csírájukban még a nagy pártok is amolyan egyletek voltak. Összegezésképpen: most hol tart a növekedésben az Együttélés?-Ahhoz képest, hogy országos viszonylatban mennyire kiábrádultak az emberek a politikából, mennyire kiábrándítónak tartják a pártok politizálását, tevékenységét, az Együttélésnek nagyon jó a pozíciója. Egy felmérés szerint márciusban majdnem kétszer annyi támogatója volt az Együttélésnek, mint februárban. Ez a kongresszussal függ össze. Ilyen növekedést, egyetlen más szlovákiai párt sem tud felmutatni. És összefügg még azzal is, hogy mi nem ígérgettünk a választóinknak, s egyszer sem csaptuk be őket. Az Együttélés gyakorlati politikát folytat, hosszú távú stratégiára épített napi politizálást. ■ Ha a fejlődés, érlelödés útját három részre osztjuk, az Együttélés most melyik harmadban van?- A középsőben. ■ Köszönöm a beszélgetést. SZABÓ GÉZA
