Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-29 / 99. szám

m­'07 Io UU^ru ( Q'+Uv UMJi ^^/^yl^'lrns ^/lí<. n^J-4 Szabad ÚJSÁG Napjaink jruk, ^^4^/ f^{ u 1993. április 29. Japánban gyorsabb a tempó Évekkel ezelőtt láttam egy japán filmet. A címét már nem tudom, de egyik jelenete a mai napig élénken él az emlékeze­temben. Japán teaház, benne gésa háromhúros gitárral, a zene egyre jobban felerősödik, a férfivendég le nem veszi a szemét a mandulaszemű szépségről. Majd a zene lehalkul, a férfi már szinte lázban ég, a gésa közelebb húzódik hozzá, lágy érintések... Nos, hadd ne folytassam. Mindene­setre az öt hét alatt (február 23 - már-1 cius 30), amíg a Ghymes zenekar, az Ifjú Szivek és a Szlovák Népművészeti Együttes táncosai Japánban vendég­­széTepéfték, többször is eszembe ju­tott az említett film jelenete, és nem tagadom, elfogott az irigység. Volt ugyan sok minden, amit nem irigyel­tem az együttes tagjaitól. Többek kö­zött azt, hogy csaknem minden nap felléptek, hogy repülőgéppel, vonattal és autóbusszal több mint 40 ezer kilométert utaztak, hogy a fellépések alkalmával két órán át szünet nélkül táncoltak, muzsikáltak, egyszóval az európaiak számára szokatlanul feszes japán tempóhoz igazodva keményen dolgoztak. Azt sem irigyeltem tőlük, hogy a levest is pálcikával kellett enniük és a tengeri halak, rákok so­kaságát kóstolhatták végig, de azok a gésák ...!- Megnyugtatlak, mi sem láttunk gésákat, mert lassan már kimennek a divatból. De nélkülük is akad látniva­ló bőven, maguk a japánok is érdeke­sek - mondja Varga Ervin, az Ifjú Szivek koreográfusa, akinek nem ez volt az első japán útja. Úgy gondolom, sok mindent tanulhatnánk tőlük: önfe­gyelmet, szorgalmat, kitartást, munka­­szeretetet, udvariasságot, csillapítha­tatlan tudásvágyat, a természet szere­­tetét és becsülését.- Húsz helyen léptünk fel, többek között olyan nagyvárosokban, mint Tokio, Yokohama, Oszaka, Hirosima, Nagoja, Kjoto - mondja Szarka Ta­más, a Ghymes zenekarának vezető­je, Március 26-án és 27-én Okinawa szigetén is vendégszerepeltünk. Is­meretes, hogy ezt a szigetet az ameri­kaiak elfoglalták a II. világháborúban és csak 1972-ben került vissza Japán­hoz. A sziget központja Naha, itt lép­tünk fel. Okinawán azonban nemcsak vendégszerepeltünk, hanem vendé­geskedtünk is; érkezésünkkor a helyi együttes várt bennünket, sót tisztele­tünkre félórás műsort is adott. Itt talál­koztunk az eredeti japán népművé­szettel, és nagyon jól esett, hogy egy­szer végre mi is közönség lehettünk. Ekkor már vagy 24 fellépés állt mögöt­tünk, örültünk, hogy mi tapsolhattunk másoknak. No meg az az igazság, hogy sokkal kényelmesebb és köny­­nyebb tapsolni, mint a színpadon, a reflektorok fényében állni és húzni a talpalávalót. Itt, ezen a szigeten mutatták meg nekünk a hatalmas ana­nászültetvényeket, és egy sörgyárat is láthattunk. Persze, mindkét helyen be­tartottuk a régi szabályt, ha kissé mó­dosítva is: semmit a szemnek, min­dent a szájnak.- Itt végre lazíthattunk egy kicsit, mert a nagyja már mögöttünk volt, csak két fellépésünk maradt hátra - folytatja Juraj Kubánka, aki a Szlo­vák Népművészeti Együttessel bejárta a világot és jól ismeri az egyes népek szokásait, ízlését, igényeit. Ennek el­lenére a mostani körút kissé meglepte.- Óriási a tempó, amelyet a japán, élet diktál, és nekünk ehhez a tempó­hoz alkalmazkodnunk kellett. Percnyi pontossággal kezdtünk minden fellé­pést. Én ott izgultam a színfalak mö­gött, de nemcsak az együttesért, ha­nem a kollégámért, barátomért, Varga Ervinért, aki táncolt is. Csupán akkor oldódtam fel egy kicsit, amikor az ö szólójába is beletapsoltak. A siker láttán örültem is, meg nem is, mivel a műsort másodpercnyi pontosságai be kellett fejezni. Tapsolhatott bár­mennyit a közönség, nem volt ráadás, nem lehetett, mert ha letelt az idő, a függöny legördült. Néhány perc csú­szásért egy egész órányi bérleti díjat kellett volna fizetni. Pedig a japánok A tavasz köszöntése című tánc nagy sikert aratott Japánban A múlt és a jelen. Pagoda tévéto­­ronnyal (archív felvételek) minden alkalommal szívesen hallgat­ták volna tovább a Ghymes muzsiká­ját. Zenészeink mindent fejből játszot­tak. Pályafutásom során már rengeteg zenésszel találkoztam, de ilyenekkel, mint a Ghymes zenekar tagjai, illetve jtobert Puskár, aki velük együtt ját­­szott. rneg nem. A táncosoknak öröm volt a zenéjükre táncolni. A beszélgetés során kiderül, hogy fellépéseiket több mint 20 ezren néz­ték végig. Általában több mint ezer főt befogadó színházakban léptek közön­ség elé, és kevés helyen akadtak a nézőtéren üres székek. Varga Ervin a Szlovák Népművészeti Együttes és az Ifjú Szivek jó együttműködését di­cséri. Eddig ez volt első közös műso­ruk, de mindkét együttes vezetői bíz­nak abban, hogy nem az utolsó. A ja­pán siker arra ösztönzi az együttes tagjait, hogy itt, Szlovákiában és Ma­gyarországon is bemutassák. Szinte biztosra vehető, hogy erre hamarosan sor kerül Pozsonyban, Salgótarjánban és júniusban a gombaszögi szabadtéri színpadon. BŐSI CS. IMRE A cél az értelmes munka Novák Ferenc koreográfus és rendező 1931. március 27-én született az iskolájáról híres Nagyenyeden 1957 és 1987 között a Bihari Táncegyüttes vezetője volt, 1965- tól a Honvéd Együttes tánckarvezetője, majd művészeti vezetője. 1977 és 1983 között az amszterdami Folklór Táncszínház koreográfusvezetóje. 1986-tól 1988-ig a Magyar Táncművészeti Szövetség főtitká­raként tevékenykedett. A Csíksomlyói pas­sió, az István, a király - hogy csak a legis­mertebbeket említsük - maradandó doku­mentumai egyéni stílusának, sugárzó tehet­ségének. A szlovákiai néptáncmozgalom képvise­lőinek nem kell öt bemutatni, hiszen felmér­hetetlen szakmai és anyagi támogatást nyújtott az elmúlt évtizedekben mindazok­­naK, akik az anyaország határain túl szív­ügyüknek tekintik a magyar néptánckincs őrzését, ápolását. Novák Ferenc az idén Kossuth-díjas lett.- Gondolom, egy ilyen kitüntető elisme­rés számvetésre is késztet.- így van, mindenképpen számvetésre kényszerül az ember. Mi jut elsősorban az eszembe? Az, hogy 1949-ben a Vegyipari Gép- és Radiátorgyárban egy esztergályos fiúnak egy vas esett a lábára és ezért nem tudott fellépni. Beugrottam helyette. így kezdődött. Pályámon minden véletlenszerű volt, mint az életemben is. Ez lehet, hogy Egy honfitársunk halálára Elment Szent-lvány Gábor történész, aki 19Iliben született Beszter­cebányán. A várost, ahol 162ŐÍ augusztus 25-én Bethlen Gábort királlyá választották, manapság nem nagyon emlegetjük, pedig több kiválóságot adott a magyar szellemi életnek; Böhm Károlyt, a neves filozófust, Hudec Lászlót, a világhírű építészt és tiszteletbeli magyar konzult, Jánosi István költőt és műfordítót. A besztercebányai temetőben nyugszik Petrogalli Oszkár, a kimagasló kisebbségi politikus, Flache Gyula és Skuteczky Döme festőművész és még sokan mások, akik érdemtelenül hullottak ki a hálátlan utókor emlékezetéből. Szent-lvány Gábor ősei a 13. század óta a Felvidéken éltek. Miután szülőföldjét Csehszlovákiához csatolták és családját kiutasították, megis­merkedett a hontalansággal. Hetekig egy marhavagon volt az otthona. Ez a gyermekkori élmény késztette arra, hogy jogi tanulmányainak befeje­zése után a kisebbségi lét jogi vonatkozásaival foglalkozzon. Fiatalon ismerkedett meg a szlovákiai magyarság vezető politikusaival, közülük különösen Esterházy János volt rá nagy hatással, s ezért második száműzetése idején elsőként dolgozta fel angol nyelven a gróf küzdelmes és példamutató életpályáját. Művének német nyelvű kiadását már nem érhette meg. 1945 után ismét menekülni kényszerült, és Németországon keresztül az Egyesült Államokba emigrált. A gyermekkori élmények, a szudétané­­metek kitelepítése és a Kassai Kormányprogram embertelensége arra ösztönözték, hogy tanulmányozza az ezekre az eseményekre vonatkozó külföldi irodalmat. Akkor kellett rádöbbennie, hogy az amerikai könyvtá­rakban nincs ezeknek a kérdéseknek tárgyilagos irodalma. Munkához látott, de tevékenységét nem ismerjük. Alelnöke lett a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának, alapító tagja a Rákóczi Szövetség­nek és szakértőként bekapcsolódott a Külügyi Tanácsadó Szolgálat munkájába. Halála előtt további segítséget kívánt nyújtani a szülőföldjén élő honfitársainak, de erre már nem maradt ideje. Esterházy Jánosról írt sorai az ő életpályáját is jellemzik: ,,A kort, melyben életét élte, az ideológiai káosz, a hipokrízis és a dekadencia jellemezte. (...) Talán egész életére elhatározólag hatott ez az esemény és az abból fakadó jogos lázadás az igazságtalansáq, Trianon ellen.“ BALASSA ZOLTÁN rossz, lehet, hogy jó. Nem tudom megítélni. Ha az ember a munka szépségét nézi, nem a díjakért teszi. Dolgozni akar. Megette a fene, ha kitüntetésért teszi! A cél az értelmes munka. Ha mindenben szeren­csés és egy egész korszakon keresztül dolgozik, maguktól jönnek a díjak. Volt ér­telme a fáradozásomnak? Ez a sok gyönyö­rű fiatal, aki összekapaszkodva - a biharis­­ták és honvédosok - boldogan énekel együtt. Láttad? Táncban, munkában szere­tettel összekapaszkodunk. Ez az igazi aján­dék, ez volt az értelme.- Rengeteget köszönhetünk neked- Azt szeretném, ha nem arról kellene írni, hogy nekem lehet köszönni valamit. Ezek természetes cselekedetek.- Szerinted miről kellene írni?- Egy bolond és boldog rohanással teli életről. Életem szétégetett élet. De ha újra kezdeném, újra elégetném, akár százéves koromig! Miről kellene még? A fiatalokról.- Vannak-e álmaid, amelyeket meg sze­retnél valósítani?- Nincsenek. Dolgozni szeretnék. Jól. Nem panaszkodom. Boldogan éltem a sok baj és gáncs ellenére. Sok mindent nem csinálhattam meg, mert ilyen volt a helyzet. Nem a politikai helyzetre gondolok. Tele van a bőröndöm gondolatokkal, ötletekkel, de már nem tudom megcsinálni. Nem fér bele. Nyolc-tíz dolgot nyolc-tíz év alatt lehet megvalósítani. Nincs már rá időm. -bz-Három év egy bank történetében rövid időszak, de a Szlovák Mezőgazdasági Bank Rt. számára ennyi is elég volt, hogy Szlovákia negyedik legnagyobb (az 1989 után alakult bankok sorában a legnagyobb) pénzintézetévé küzdje fel magát. Az SZMB közel ötszáz dolgozójával, 15 fiókintézetével és négy kirendeltségé­vel - amelyek közül a prágai rövide­sen fiókintézeti rangra emelkedik - már a középnagyságú bankok sorá­ba tartozik. Kínálatában valamennyi pénzügyi banki szolgáltatás szerepel. Többek között hiteleket folyósít, értékpapíro­kat ad el és vesz, beruházásokat fi­nanszíroz, rendezi a különféle elszá­molásokat, lízingműveleteket bonyolít le, az adott szakterülettel kapcsolato­san információkkal, tanácsokkal látja el a vállalkozókat, pénzbeváltó és ta­karékpénztári szolgáltatást nyújt. Ez az én bankom - mondhatják és érezhetnek így sokan, mivel közvetle­nül vagy közvetve érdekeltek a bank eredményeiben. Közvetlenül azok, akik magánszemélyként bemutatóra, illetve „személyre“ szóló részvényt vásároltak, közvetve pedig azok, akik olyan mezőgazdasági üzemben dol­goznak, amelyik névre szóló részvé­nyek tulajdonosa. Az ezekért járó osz­talék az üzem egészének helyzetét javíthatja, s közismert, hogy a bank névre szóló részvényeinek nagyobb részét a nyugat-szlovákiai régió, ezen belül pedig a Nyitrai és a déli járások jogi személyei, elsősorban mezőgaz­dasági szövetkezetek és állami gaz­daságok vásárolták meg. A bank tavalyi eredményeit az el­múlt héten értékelték a részvényesek III. rendes közgyűlésén. A részletekről a tanácskozást követő sajtóértekezle­ten Pósa Lajos vezérigazgató szá­molt be. Mivel a közgyűlésre a korábbi gya­korlattal ellentétben a magánszemé­lyeket, vagyis azokat, akik bemutatóra szóló részvényt vásároltak, személy szerint nem hívták meg, tájékoztatásul összefoglaljuk mindazt, ami a magán­­személyeket leginkább érdekli. Tavaly a Szlovák Mezőgazdasági Bank a tervezettnél (123 millió) lé­nyegesen nagyobb, közel 140 millió korona nyereséget ért el. Ebből a részvényeseknek május 3-val kez­dődően osztalékként 47,4 millió ko­ronát fizetnek ki. Az a magánsze­mély, akinek tulajdonában az SZMB bemutatóra szóló részvénye van, a többi részvényeshez hasonlóan a bank lakóhelye szerinti fiókintézeté­ben jelentkezzen. A részvény és a hozzá tartozó kupon bemutatása ellenében felveheti a neki járó osztalé­kot. A maximális osztalék 14 száza­lék, de ez csak az alapító részvé­nyeseknek jár, mivel ezúttal az osz­talék mértékének kiszámításában azt is figyelembe vették, hogy (a banktól) ki mikor vásárolta a rész­vényt. Azok részére, akik máris nekilátnak, hogy kiszámolják, mennyi pénz áll a házhoz, az esetleges csalódások megelőzésére nem lényegtelen a fi­gyelmeztetés: az osztalék adóköte­les, és megfelelő részt (25 százalé­kot) helyben levonják. Öröm az ürömben, hogy az osztalék kifizetésé­vel kapcsolatos ügyintézésért a bank nem számláz fel külön díjtételt. A részesedés kifizetésében az, hogy a részvényest meghívták vagy nem a közgyűlésre, nem mérvadó. Európai gyakorlat ugyanis, hogy a be­mutatóra szóló részvények tulajdono­sait a közgyűlésre személy szerint nem hívják meg. A bank (részvénytár­saság) közgyűlésének időpontját az újságokban teszi közzé, ahogy azt a Szlovák Mezőgazdasági Bank is tette. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a bank a bemutatóra szóló rész­vényeket csak számuk alapján tartja nyilván, mivel a tulajdonosok változ­hatnak. A bemutatóra szóló részvé­nyeket a tulajdonos eladhatja, s így elképzelhető, hogy azok közül, akik egy-két évvel ezelőtt SZMB-részvényt vásároltak, már nem részvényesek, viszont azokról, akik megvették a be­mutatóra szóló részvényt, a bank nem tud. A közgyűléssel kapcsolatosan a ve­zérigazgató elmondta, hogy azon a hosszú távú stratégia támogatói vol­tak túlsúlyban. így a jövőben a nyere­ség jelentős részét a bank fejleszté­sére fordítják. Új banki technikát vá­sárolnak, tovább bővítik a bank háló­zatát és megerősítik a pénzügyi tarta­lékalapot, hogy az összhangban le­gyen az európai normákkal. A hálózat bővítésére, új fiókintézetekre azért van szükség, hogy közelebb kerülje­nek azokhoz, akik igénybe veszik szolgáltatásaikat. Jövőbeni tervei szerint a bank tevékenységének középpontjában a mezőgazdasági alaptevékenysé­get, az élelmiszergyártást és for­galmazást magába foglaló agrártá­mogatások, valamint a kis- és kö­zépvállalkozások segítése áll. A se­gítséget főként a hitelek jelentik, ame­lyek a banki aktívumok 72-73 száza­lékát teszik ki, az európai 45-50 szá­zalékos átlaggal szemben. Ez egyben azt is jelzi, hogy a banki tevékenység egyéb részei, például az értékpapír­kibocsátás, pénzbeváltás, külföldi ke­reskedelmi aktívumok stb. részaránya az európai normákhoz viszonyítva ki­sebb, így azokat bővíteni kell. Mivel a hitelek jelentős részét az agrár­ágazat, illetve a mezőgazdasággal kapcso­latos kis- és középvállalkozók kapták, a részvényesek sorában pedig számos olyan mezőgazdasági üzem van, amelyek ellen a közeljövőben esetleg csődeljárás indul, felmerült a sajtótájékoztatón, vajon mindez nem hat-e majd negatívan a bank idei pénzgazdálkodására? Megtudtuk, a fiók­intézetek vezető tisztségviselői a régió mezőgazdaságát részletesen ismerik, így az agrárágazatnak adott hitelek rizikós részaránya elenyésző. Nagyobb gondot okoznak a magánvállalkozók. Egy részük túlbecsüli képességeit, tudását és felkészült­ségét, és ami még nagyobb baj, nem hajlandó belátni, hogy a tanulóéveket átug­rani szinte lehetetlen. Biztonsági okokból föld vásárlására csak kivételes esetekben adnak hitelt. A jelenlegi gazdasági helyzetben és jöve­delmezőség mellett az ilyen hitelek és ka­mataik megtérülése nehezen biztosítható. Alapkövetelmény még, hogy a kérdéses földterület tulajdonjoga rendezett legyen. A részvényesek sorába tartozó mezőgaz­dasági üzemek esetleges felszámolása ilyen összefüggésekben nem okoz komo­lyabb problémát, mivel a névre szóló rész­vényt az új tulajdonos csak a bank egyetér­tésével vásárolhatja meg. Végül nem érdektelen elmondani, hogy a bank alaptőkéjét a részvényesek II. közgyűlésén hozott határozattal össz­hangban 330 millióval, összesen 800 millió koronára emelik. A határidő 1993. május-június. A tavalyi év végén az elője­gyeztetett részvényekkel együtt az alaptőke értéke közel 646 millió korona volt. A rész­vények eladása még folyamatban van. EGRI FERENC A Szlovák Mezőgazdasági Bank mérlege Hétfőn kezdik az osztalékok fizetését L o?. &-ÓL-- do rJ 41*10 >

Next

/
Oldalképek
Tartalom