Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17 / 89. szám
4 Szabad ÚJSÁG ~ Maszekok, boltosok, butikosok Napjaink 1993. április 17. Ez még nem a vásárlók korszaka A gomba módra szaporodó üzletek, butikok és egyéb magánvállalkozások láttán örülhetett a fogyasztó. Végre lesz konkurencia, és nem a vevőnek kell alázatosan hajbókolnia a mindenható eladó előtt, ha valamit venni szeretne - gondolta. De nem egészen így történt. Bizonyára önökkel is megesett, hogy vásárlás közben mostanság is ugyanúgy alacsonyabb rendű élőlénynek nézik, mint öt, tíz vagy akár 20 évvel ezelőtt. Az alábbi történetek ilyen esetekről szólnak. Spót Lajos: „Igyekszem, hogy minél jobb minőségű árut szerezzek be“ (Zolczer László felvételei) „Nem adom fel egykönnyen“ A nagyfödémesi Spót Lajoson nagyon sokan csodálkoznak. Többen is kérdezik mind a helybéli lakosok, mind pedig a környékbeliek közül: hogy lehet mindezt még egyáltalán idegekkel bírni? Ennyi megpróbáltatást ép ésszel átvészelni? S a csalódásokat követően - továbbra is kitartással, a jövőbe vetett hittel folytatni? Spót Lajos egyáltalán nem valamiféle „hősködő" típus. Az egész kálváriáját a lehető legtermészetesebb módon, higgadtan - vajon hányán tudnák így? - vázolja fel.- Zöldség- és virágtermesztéssel már elég régóta foglalkozik a családom. Amikor még főállásban dolgoztam, már akkoriban is aktív kertészkedő voltam. Mert azt mindenképpen tudni kell, hogy Nagyfödémes egy ilyen község. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ahány ház, annyi - fólia. Egyszóval nálunk elsősorban a zöldségtermesztésnek van hagyománya. S arról is eléggé közismertek vagyunk, hogy a környéken általában az elsők között szállítjuk piacra az első tavaszi zöldségárut. Amikor lehetőség nyílt a maszekolásra, egyértelműen döntött a család: nyitunk egy zöldség- és gyümölcsboltot. 1991 áprilisában így is történt. De nem helyben, hanem Kürtön. Majd mintegy fél évvel később még egy hasonló jellegű üzletet nyitottunk, itt, Nagyfödémesen. Persze, azonnal hozzáfűzi azt is, hogy már az induláskor kellőképpen tudatában voltak annak, hogy csakis zöldség és gyümölcs árusításából egyszerűen nem lehet megélni. Legalábbis egy olyan községben, mint amilyen Nagyfödémes.- Ezért üzleteimet inkább vegyesboltnakcsemegének nevezném - vallja a tulaj. - Mert sok mindent árusítunk. Például olajat, lisztet, cukrot, sót, de ugyanúgy bort, tömény italt, különböző édességet... Ebből természetesen egyértelműen az következik, hogy minél gazdagabb a kínálat, annál több a szaladgálás, az intézkedés azok beszerzése ügyében.- Nem egyszer előfordult, hogy elmentem mondjuk a Szeredi Sütőipari Vállalathoz áruért. Indultam reggel négykor-ötkor. De ennek ellenére már mondjuk a tizedik-tizenötödik voltam ott a sorban. Akkor a rengeteg várakozás... S az még nem volt minden. A vállalat illetékesei azt válaszolták, rendben, adunk az általam igényelt áruból, de csak abban az esetben, ha viszek a vállalat kínálta valamelyik termékből is. Hát mit tehettem? De a zöldség beszerzése, megvásárlása sem nagyon egyszerűbb folyamat. Mert vöröshagymáért ide megyek, de a sárgarépát már máshonnan hozom. A déligyümölcsöt például a pozsonyi kikötőből hordom. Természetesen állandóan követni kell a piac alakulását, figyelni, mi, hol és mennyiért kapható. Nemrégiben szintén Pozsonyból hoztam burgonyát. Hat ötvenért árusítottam kilóját, egyébként holland krumpli volt, vették is, mint a cukrot. Mert nagyon szép, egészséges áru volt. Persze, amit otthon termelek, azonnal hozom az üzletbe. Például már március közepén - természetesen fólia alatt - volt hónapos retkem meg hagymám. Egyébként minden szállítást magunk végzünk. Mi megyünk az áruért mind Pozsonyba, mind Galántára, s ugyanúgy a feleségem meg jómagam hordjuk szét az üzletekbe a gyümölcsöt, a zöldséget meg a többi árut is. Azt hiszem, nem szükséges különösebben hangsúlyoznom, hogy manapság mindez mennyibe kerül. De hogy konkrét legyek: heti átlagban mintegy 1500 koronát költünk csak üzemanyagra! Nem beszélve a további kiadásokról. Mert drága a fólia, a villanyáram, a gáz ... A beszélgetés végére hagyja annak részletezését, amit már találkozásunk legelején meg-A nagyfödémesi üzletben általában mindig sorakoznak a vásárlók... pedzett. A baj bizony kamatostul érte öt. Mert a kürti boltját egyszer kilopták, s nem is kevés áruval távoztak a hívatlan vendégek, a nagyfödémesi üzlete pedig tavaly májusban - leégett. Szóval igencsak rájár a rúd.- Amit itt jelenleg látnak, csak ideiglenes megoldás. Két hét alatt hoztuk tető alá a szóban forgó tűzesetet követően. A ventilátorban keletkezett rövidzárlattól lobbant lángra az egykori bolt - s égett porrá. A galántai tűzoltók olyannyira „felkészülten“ érkeztek az oltáshoz, hogy egy percen belül elfogyott a vizük! Akkor mintegy 113 ezer korona értékű áru égett oda, meg természetesen nem volt olcsó maga az üzletül szolgáló fabódé sem. Most már intézem a telket, s ugyanitt nemsokára már nem fabódé áll, hanem téglából készült épület. Legalábbis nagyon remélem, hogy ez a közeljövőben így lesz. Mert örök életemben azt vallottam, hogy semmit sem szabad egykönnyen feladni. Az élet egy kemény harc, amelyben minél jobban helyt kell állni.. SUSLA BÉLA- Kérek egy sportcipőt. Valami egyszerűt, szürkét vagy barnát szeretnék. Az eladó lekicsinylőén mért végig: - Olyat ma már senki sem hord - jelentette ki oktatólag.- Most ez a divat - mondta, majd óvatosan körülnézett, és a pult alá nyúlt. - Az utolsó- rebegte, és az asztalra állított egy hófehérpüspöklila-smaragdzöld-narancssárga-szürkefekete szörnyűséget. A lábbeli egyik oldalán kosárlabdázókat, másikon futballistákat ábrázoló műanyag rátét pepita szegéllyel, elöl-hátul két mikiegér. A hangulatos képet észbontóan citromsárga fűzők egészítették ki. Riadtan léptem hátra. - Inkább benéznék, ha majd árut kapnak. Hátha mégis...- Olyat ma már - kereste a megfelelő szót- nem is gyártanak! - vágta ki diadalmasan az eladó. - Mást úgysem kap, ezt vegye meg. Ez nagyon szép és divatos, különben is mindenki ilyet hord. Kár is próbálkoznia...- Ezt az autót kellene rendbehozni, mester úr - vittem a minap szerelőhöz a kocsimat.- Lehet róla szó. Hozza be a jövő héten, és készítsen jegyzéket arról, hogy mit kell rajta rendbe tenni.- De hát én éppen azért jöttem, hogy vizsgálja meg, és mindent javítson meg rajta, amit kell.- Hja, kedves uram, ha ön sem tudja, mi baja a kocsijának, akkor ki tudja? írja össze, aztán hetenként nézzen be egyszer-kétszer és lediktálom, hogy milyen alkatrészeket kell beszereznie.- Mindent nekem kell beszereznem?- így szokás. Az olaj folyik?- Az olaj - kérdeztem döbbenten - hát igen, folydogál...- Akkor ne feledje megmosni a motort zsirtalanítóval, mert én csak tiszta motorral dolgozom. De alaposan ám!- Az élelmiszerüzletben terebélyes asszonyság támaszkodik a pulthoz.- ... pót - szűri a foga között válaszul köszönésemre.- Fekete, esetleg barna kenyér...- Nincs - közli tömören.- De azért tartanak, ugye?- Nem - mondja nem kell senkinek. Vegyen fehéret.- Igen... köszönöm. Az ajtóban még utolér indulatos morgása:- Még mi nem kéne neki... A késői idő ellenére jó néhányan várakoznak az önkiszolgáló étterem söntéspultjánál. A csapos csaknem minden korsó sörön mintegy tizcentis habréteget hagy, a féldecis poharat sosem tölti meg a mércéig, s ötven fillérnél kisebb pénzösszeget sosem ad vissza. Ilyenkor hátat fordít a pultnak, hosszasan matat az aprópénzes dobozban, aztán tettetett sajnálkozással kijelenti: „Sajnos, nincs apróm.“ Van, aki szól. De a többség nem, mert az éjszaka hűvös és a vasúti váróterem egyetlen jól fűtött helyisége az önkiszolgáló étterem.-Kérek egy női korcsolyát, huszonhármas méretben.- Elfogyott - jelenti ki az eladó, s közben fel sem néz a kézimunkájából.- A kirakatban még láttam egyet.- Az nagy. Különben sem lehet kivenni. Pillantásom végigfut a polcokon, a lábbelik, futócipők, futballcsukák nagyság szerint szétrakva. A korcsolyák úgyszintén.-Ott van egy! - mutatom boldogan. Az eladó dühösen rakja le a kötését.- Mondtam már, hogy nincs! Ez el van adva- és morcosán visszaül a helyére, világosan értésemre adva, hogy no most már aztán tényleg hagyjak neki békét. Még sokáig folytathatnám a hasonló történetek sorát, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a boltosok, butikosok, maszekok, eladók még nem ébredtek fel negyvenéves letargiájukból. Igaz, akad példa az ellenkezőjére is. Néhány helyen valóban udvarias a kiszolgálás, a potenciális vevőt szinte családias légkör fogadja, és olyan kedvesek vele, hogy okvetlenül vásárol valamit. Hosszú távon az ilyen eladói magatartás érvényesül. A goromba tulajdonosok hamarosan remélhetőleg egy szál magukban állnak majd boltjuk közepén, azon töprengve, vajon hol rontották el? TÓTH FERENC A lakásszövetkezetek gondjai Újabb szövetkezeti lakások nem épülnek A Lakásszövetkezetek Szlovákiai Szövetsége - bármilyen hihetetlennek is tűnik első hallásra, első olvasásra - 127 (szlovákiai) lakásszövetkezetet tart számon. Közülük 1993. január huszonnyolcadikáig, a transzformációs folyamat befejeztéig, valamennyi benyújtotta az illetékes fórumhoz a Kereskedelmi Törvénykönyv előírásai alapján kidolgozott és jóváhagyott alapszabályait regisztrálásra. A lakásszövetkezetek egyesek által várt (vagy talán áhított?) széthullása tehát elmaradt. Most már „csak" az a kérdés, a társulások tagsága túlteszi-e magát a megnyugtatásuk érdekében új utakat kereső szövetkezetekkel szemben tapasztalható idegenkedésen. A nagy lakásszövetkezetek esetleges felosztása sem jelent biztos megoldást, hisz a keletkező apróbb szövetkezetek legtöbbjében, vagy talán mindegyikében, azáltal megnövekednének a tagok kiadósai. A legideálisabbnak a 4-8 ezer tagot számláló szövetkezet tűnik. Egy biztos: korántsem lehetünk elégedettek a már elkezdett szövetkezeti lakások építésének ütemével. A lakáspolitika kormányhatározatban megfogalmazott alapelvei előirányozzák a teljes építési program befejezését. A Szlovák Köztársaság kormányának 297/91. számú határozatában az állam kötelezte magát a megkezdett, esetleg félig kész épületek befejezéséhez szükséges feltételek bebiztosítására, melybe az állami támogatásra való igény is beletartozik. Mindezek ellenére, tudtuk meg szerdán délelőtt Pozsonyban azon a sajtótájékoztatón, amelyen Ladislav Pollák, a Lakásszövetkezetek Szlovákiai Szövetsége elnöke is részt vett, az épületek befejezése tovább várat magára. A 13 650 épülőfélben lévő szövetkezeti lakás túlnyomó többségét még 1989-ben és 1990- ben át kellett volna adni az igénylőknek. Az építési költségek mértéktelen emelkedése, a tervezővállalatok és a különféle szállító cégek csődbe jutása, termelöképtelensége nem csupán a kiadások növekedését vonta maga után, hanem egyéb mérhetetlen károkat is okozott, melyek sújtották a polgárt, a jövőbeni lakáshasználót is. A félkész lakás holt érték. Új szövetkezeti lakások építése a közeljövőben nem várható, mert a pénzügyminisztérium megszüntette az ilyen célokra felhasználható állami támogatás folyósítását. A lakásszövetkezetek tehát kizárólag közvetlenül a lakosok megrendelései, igényei és tőkebefektetései alapján szerveznek lakásépítési programot. Amennyiben nem sikerül a törvény erejével minél előbb behajtani az elmaradt (lak)bérhátralékokat, rövid időn belül teljesen összeomolhat az egész lakásgazdálkodási rendszer. Ebből kifolyólag, szögezte le Ladislav Pollák, elengedhetetlen az épülettulajdonjogot rendező törvény mielőbbi elfogadása, amely például megállapítaná, hogy az a lakás, melyért a bérlők 3 hónapon át'nem fizetnek lakbért, (másoknak) eladható legyen, és a lakókat ki lehessen a falak közül lakoltatni. A szövetkezeti lakásoknak a lakók tulajdonába való átvétele egész Szlovákia területén folyamatban van. A még hiányzó dokumentációk összegezése után az akció még gyorsabban halad majd. Sajnos, továbbra is bizonytalan, kié lesz a telek, melyen az adott lakóház vagy épületegyüttes áll. Bizonyos, elsősorban a T06B és PV-2 jelzéssel behatárolt lakóépületek műszaki állapota rendkívül rossz. Az ezeken a házakon keletkezett károkat nem a lakók, a bérlők okozták, a nagymértékű állagromlás a hanyag tervezés és a még hanyagabb kivitelezés eredménye. Ezért vajon ki vállalja a felelősséget? A veszélyessé vált épületek körüli gondok megoldásáért az illetékes nemzeti bizottságok voltak felelősek. Az intézmények megszűnésével megszűnt a diagnosztizálás finanszírozásának a lehetősége is. Ezért kértük a központi szerveket, magyarázta még a szövetség vezetője, hogy biztosítsák az épületek rendszeres és megelőző felméréséhez elengedhetetlenül szükséges összegeket, hogy elkerülhessük a komolyabb anyagi károkat, és megelőzzük az emberéleteket is követelhető házomlásokat. Például csupán Kassán 1224 olyan bérház található, amelynél elemi hiányosságok tapasztalhatók. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a lakók, a bérlők feje fölött Damoklész kardja lóg, állandó potenciális életveszélyben élnek. És még valami: a veszélyessé vált és szanálásra ítélt épületek helyett a költségvetések vészes elapadása miatt, az önkormányzatoknak szükséglakások kiutalására, biztosítására egyszerűen nincs lehetőségük. ZOLCZER LÁSZLÓ
