Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17 / 89. szám
1993. április 17. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 ízlést is formálnak a korongon Somorján a Pozsony és Komárom közötti főút mellett köcsögökkel megrakott ágas-bogas fa figyelmezteti az arrajárót, hogy az udvaron kerámiaműhely működik. Puss Kornélia keramikus, a háziasszony szívesen fogadja a látogatót. Épp munka közben leptük meg, s ezért elsőnek a műterembe, vagy ahogy ő nevezte, a műhelybe invitált, ahol szép alakú teáscsészék és apró agyagállatkák várakoztak égetésre. A nagy családi házban egy hangulatos kis üzletnek is jutott hely, ahol a betérők kedvükre válogathatnak az eladásra szánt, tetszetős kerámiák között. Itt, ebben a kellemes környezetben ültünk le csevegni Kornéliával, aki szívesen vall munkájáról.- 1974-ben végeztem Pozsonyban az iparművészeti szakközépiskola kerámia szakán. Nem bántam meg, hogy nem az akkor éppen legdivatosabb szakot, a grafikát választottam. Ezután két évig tanulmányúton voltam, megfordultam a szlovákiai kerámiaműhelyek többségében és megismerkedtem idős fazekasmesterekkel, akik közül ma már alig él valaki. A leghosszabb ideig Pozdisovcén dolgoztam. Ott azonban adminisztrációs munkát is rámbízott a főnököm és én azt nem bírtam. Amikor kijelentettem, vissza akarok menni a koronghoz, azt mondták, nem vagyok normális, hogy otthagyom a fűtött irodát a piszkos műhelyért. Eljöttem, és először Vajasvatán, majd pedig szülővárosomban, Somorján saját műhelyt nyitottam. Akkoriban még fafűtéses kemencében égettünk, ami nagyon megnehezítette a munkát. 1976 óta a Népművészeti Szövetségnek dolgozom. A boltot tavaly nyitottuk: férjem, Tibor, aki eredeti foglalkozását tekintve építész, feladta az állását és velem együtt dolgozik. Mivel falun nőtt fel, csodálatos állatkákat tud formázni. Az égetésnek és az anyagkészítésnek is mestere. A korongozás és a technika az én erős oldalam. A korongozásban azt kell elérni, hogy az ember maga vezesse a kezével az agyagot, ne pedig az agyag az ő kezét. Ha valaki ezt megtanulja, utána már mindent lehet csinálni. Mindez elsősorban gyakorlat kérdése.- Nagyon szépek a középső szekrényben kiállított figurális alkotások, a dúsbajuszú parasztbácsik, bölcsőt ringató asszonyok.- Ezt a régi vitrint amolyan állandó kiállításnak rendeztem be, mivel ezek a figurák nem eladók, így is nagyon sokat elosztogattam már a rokonok, ismerősök között. Puss Kornélia korongozás közben Foto: M- Ha jól tudom egyéni megrendelésekre is készítenek tárgyakat.- Igen, ilyen megrendeléseket is vállalunk. Volt rá eset, hogy újságkivágás alapján kellett elkészítenem néhány tárgyat, mivel a megrendelők épp olyanra vágytak. Megnéztem a képet és megmondtam, hogy megcsinálom-e vagy sem. Legtöbb esetben a kívánt tárgyat elkészítem. Giccsest nem vagyok hajlandó készíteni, az ilyen megrendeléseket mindig visszautasítottam. Van, aki a mesterségből ipart csinál, és a betanított munkások ezrével gyártják a hattyúkat, bőgő szarvasokat. Ők persze nem korongoznak, hanem csak formába öntenek és mindent egyszínű fehérre zománcoznak.- Mint látom, sok konyhában használatos dolgot készítenek.-Igen, ilyenek a zsíros és lekváros bödönök, a tejesköcsögök vagy akár a virágcserepek. Mindig figyelembe kell venni, mire van igény. Más kell a falusi népnek és más a városiaknak. Szarvára szoktunk járni kirakodóvásárra, ahol szinte minden, amit viszünk, percek alatt elfogy, megtörtént, hogy újból kellett fordulnunk. Ezek az apró polcocskák itt a falon a városi emberek igényeihez igazodva készültek. A szűk, egy-két szobás lakásokban nem férnek el a nagy tárgyak, nekik apró dolgok kellenek. Említette, hogy a Népművészeti Szövetségnek dolgozik.-A szövetséggel való 17 éves kapcsolatomról csak jót mondhatok. Megbízhatóak, pontosan hozzák az anyagot, viszik az árut. Igaz, a régi rendszerben a kerámiából sokkal jobban meg lehetett élni, mint most. Fillérekbe került a villany, az agyag, a zománcfesték. A Népművészeti Szövetségben minden egyes darabról komoly szakmai zsűri dönt, ő bírálja felül, hogy minősége, stílusa megfelel-e bizonyos kritériumoknak. A szövetség közreműködésével több hazai és külföldi kiállításon szerepeltek a munkáim. Mostanában inkább kirakodóvásárokra járunk, de ott vagyunk minden jelentősebb kulturális rendezvényen, táncháztalálkozókon is.- A gazdag áruválasztékot látva gondolom, hogy fantáziában nem lehet hiány.- Legtöbbször éjszaka jönnek az ötletek. Szerencse, hogy itt van a házban a műhely, így bármikor dolgozhatunk. A férjemmel éppen ma azt találtuk ki, hogy készítünk kis polcocskákat konyhába, lakószobába és gyerekszobába. Minden polcon a helyiségre és használóira, lakóira jellemző tárgyak lesznek. Két egyforma polc még véletlenül sem készül. Nagyon babra munka, az igaz. A gyerekszoba lesz a legkedvesebb, a játékok elkészítéséhez két és fél éves kisfiúnk is sok ötletet ad. Remélem, hogy két gyermekünk közül legalább az egyik szintén keramikus lesz. Beszélgetésünk során a magánvállalkozókat sújtó anyagi megterhelésről is többször szó esett. A villanykemence minden éjszaka, s gyakran nappal is működik, az agyag ára is megemelkedett és messziről, Kelet Szlovákiából kell hozni. (A Csallóközben még a vízerőmű építése előtt sok és jó minőségű agyag volt). A zománc szintén drágább, Csehországból importálják. Magas a hozzáadottérték-adó, a betegsegélyző, sok a könyvelni való. Ezzel „segíti“ az állam a magánvállalkozókat... A gondok ellenére Kornélia vidám, optimista, kiegyensúlyozott. Bár váltig bizonygatja, hogy nem jó üzletasszony, az áruválasztékot és az udvarias, kedves kiszolgálást látva épp az ellenkezőjét tapasztalom. Örvendetes, hogy vannak vevőik, s egyre többen fedezik fel a kis boltot, mert missziót teljesít ez a rokonszenves házaspár, ízlést formáló, igényességet ébresztő munkáival. Ez pedig nem mindig az igazi értéket reklámozó korunkban egyre nélkülözhetetlenebb. VIDAJÚiIA Könyvespolcra Eszter királyi ágyban Sokat sejtető, ígéretes cím, mutatós borító, zengzetes ajánló sorok a hátlapon - ám a könyv olvasása közben egyre csalódottabban forgattam a lapokat, s már csupán azért rágtam rajta végig magam, hogy véleményemet megerősítsem. Az izgalmas fejezetcímek sokkal kevesebbet takarnak, mint azt az olvasó egy hasonló típusú könyvtől elvárná. Hiába, Ráth-Végh alaposan elkényeztetett bennünket... Az az érzésem, hogy a szerző, Forrai György (gyermekorvos és kutató, a ,.Miért lesték meg Zsuzsannát a vének?" és az „Ádám valódi Éva nélkül" című könyvek szerzője) igencsak lazán szerkesztette meg ezt a kötetet. Persze olvashatók benne frappáns, feszes kis tanulmányok is, (az alcímhez hűen: legendákról és gyógymódokról a Biblia korától napjainkig), az írások java része azonban csupán orvosi megjegyzéseket, szakmai teóriákat vet fel, a téma kibontása, alaposabb megvilágítása, lezárása nélkül. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem ajánlom a könyvet elolvasásra. Ellenkezőleg: élvezettel olvashatják mindazok, akik kedvelik a kultúrhistóriai pletykákat, a pikáns kulisszatitkokat, mint például ki ölelte meg Kennedyt, mi volt a baj Mozart fülével, sajnálnivaló volt-e Elvis Presley és egyéb „csemegéket“ a jerikói szajha történetétől Charlie Chaplin viharos magánéletéig. A kötet műfajilag Is kusza: karcolatoktól komolyabb orvostörténeti fejtegetéseken át humorosnak szánt ókori idegenvezető-szövegig mindenféle típusú írás megtalálható benne. Én mindenesetre úgy éreztem; a könyv írója visszaélt bizalmammal és türelmemmel, amikor az ezerszer lerágott csontokat újra föltálalta, és a 315 oldalon alig egy tucat új információt nyújtott. (Interbright Kiadó, Budapest - évszám nélkül) HARASZTI MÁRIA idei pedagógusnapon szolid, csendes tüntetést tartottak az ünnepeltek. Jelezni akarták: a létfeltételeik kerültek veszélybe. Március elsejével kezdődően ugyan rendezték az iskolaügyben dolgozók fizetését - az új központi előírásoknak megfelelően -, közben azonban kiderült, a költségvetés képtelen fedezni többek közt a pedagógusbéreket is, ezért áprilistól kezdődően újra a február végéig érvényes tarifabérezés lép életbe, ami lényegesen kevesebb havi jövedelmet jelent minden tanítónak és iskolaügyi alkalmazottnak.- A február végéig érvényes fizetési rendszer ugyanis nem azonos azzal, amely most életbe lépett. A korábbi rendszer alacsonyabb alapbéreket határozott meg minden tanítónak, ehhez járult az a mozgóbér, amelyet az iskola igazgatója személyre szólóan állapíthatott meg minden pedagógusnak. Ezzel a tétellel lényegében mód nyílik a tanítók-tanárok konkrét teljesítményének, munkája minőségének jutalmazására. Április elsejétől azonban a korábbi mozgóbért nem kapják meg az iskolák, csak a február végéig érvényes alacsony tarifabéreket. Nem fizethetünk például azért, hogy osztályfőnök valaki; nem jutalmazhatjuk, ha szakkört vezet, ami pedig egyértelműen az adott iskola minőségét is befolyásolja - összegezi a tényállást Popély Gyula, a pozsonyi Duna utcai magyar alapiskola és gimnázium igazgatója. - A most életbe lépett bérezés átlagosan 800-1000 koronás fizetéscsökkenést jelent minden tanárunk esetében. Nem mellékes, hogy havonta ennyivel többet vagy kevesebbet keres-e az ember. Az oktatás színvonala szempontjából pedig többszörösen is veszélyes ez a jelenség. Mert éppen azokat a tanárokat szippantja el az iskoláktól, akikre a leginkább szükség lenne. A jó nyelvtanárok mennek el, akikből amúgy is hiány van, mert a magán - nyelviskolákban vagy tolmácsi-fordítói állásban különböző vállalkozásokban az itteni fizetések többszörösét keresik meg. Kilépnek az iskolákból a jó számítógépes szakemberek, a képzett matematikusok. Lassan oda fejlődik a helyzet, hogy csak a megszállott tanítók maradnak, no meg azok, akik más munkahelyen képtelenek lennének megkapaszkodni és tanítónak sem igazán jók, de a családjuk jövedelme szempontjából megfelel nekik ez a kicsinyke havi bér is. Beérik vele, az pedig nem érdekli őket, hogy eredményes munkát végeznek-e.-ön 1991-ben lett iskolaigazgató, elég zűrzavaros körülmények közt nyerte meg a pályázatot. Feltételezem, hogy konkrét tervei, elképzelései is voltak arról, milyen iskolát szeretne.- Sok volt a tisztázatlan kérdés akkor, 1991-ben is, senki sem tudta pontosan, milyen iskolákat, milyen oktatási rendszert kellene célul kitűzni, de voltak biztató jelek, jelenségek. Az azóta eltelt két esztendő azonban nemhogy egyszerűsítette volna a helyzetet, hanem még bonyolultabbá tette - a társadalomban is, és konkrétan az iskolaügyben is. Az elképzelésem az volt, hogy gazdaságilag jól ellátott, anyagilag független tanintézetet hozok létre, amely nem csupán az iskola szerepét tölti be, hanem nagyobb, magasztosabb szerepet is felvállal nemzetünk és nemzeti kultúránk megmaradásáért. Olyan személyi feltételeket szerettem volna teremteni, olyan tanári kart kialakítani, hogy rangot jelentsen a pozsonyi magyar gimnázium tanárának lenni. Most már látom, hogy elképzeléseim naivak voltak, mert anyagi vonatkozásban nemhogy önállósodtunk volna, hanem egyre rosszabb a helyzetünk, s ez nem az én akarásomon vagy nemakarásomon múlik. Általánosan érvényes, hogy minden iskolának, tanintézménynek romlott az anyagi helyzete. És szembe kellett néznem azzal is, hogy csak hosszú évek munkájával építhető ki a személyi állományát tekintve is olyan iskola, amilyet elképzeltem. Nem könnyű embereket elbocsátani annak tudatában, hogy nem tudok kit állítani a helyükre; meg kell tehát adni azt a lehetőséget is mindenkinek, hogy megmutassa valódi képességeit és kibontakoztassa azokat. A letűnt rendszer követelményeinek megfelelő, megfelelni tudó pedagógusok is képesek lehetnek másra, ha más elvárásoknak kell megfelelniük- Mit jelent a Duna utcai magyar iskola számára, hogy egyedüli magyar intézményként tartozik a Pozsony városi VI. iskolaügyi igazgatóság felügyelete alá? Tapasztalható-e valamilyen megkülönböztetés a többi iskolához képest?- Az említett tanügyi igazgatóság felügyelete alá tartozik Pozsony valamennyi középiskolája. Ott határozzák meg, hogy milyen bérkeretet kapunk, a dologi kiadások nagyságát, ott döntik el, milyen javításokat-karbantartási munkákat eszközölhetünk a folyó tanévben. Az iskola igazgatója csak a munkatársai megválasztásában kapott szabad kezet. Azt bocsátók el, akit akarok, azt veszek fel, akit akarok, de fizetést csak a pontosan kidolgozott tarifarendszer alapján adhatok neki. Nincs lehetőségem külön jutalmat adni. Az iskolánk bérkerete egyébként olyan alacsony, hogy a jelenlegi helyzet mellett sem futja belőle a novemberi és decemberi fizetésekre. Tehát ha az év hátralevő részében nem növelik a bérkeretet, vagy nem nyirbálják meg még jobban a tanári fizetéseket, akkor sem tudunk majd az év két utolsó hónapjában fizetést adni a tanítóknak, ha április elsejétől csökkentett bért kapnak csupán.- Az ön iskolája esetében körülbelül havi ötvenezer koronát von el az iskolaügyi kormányzat a bérekből, de még így sem képes fedezni az éves szükségletet. A miniszter úr szerint ezen az segít, ha elbocsátják a felesleges tanítókat, és összevonják a kisebb létszámú osztályokat...- Én a miniszter urat mint egyetemi oktatómat nagyra becsültem, s azt mondom, jobb lenne, ha visszatérne a katedrára, mert az oktatásügy megszervezéséhez és irányításához nem ért. Ezt jelzi a véleménye is. Ezt jelzi az a tény, hogy az idei bérezési rendszert úgy dolgozta ki, hogy annak nincs meg a fedezete. Szerintem nem képviselte az iskolaügyi tárca érdekeit akkor, amikor Szlovákia költségvetését összeállították. Lényegesen több pénzre van ugyanis szüksége az iskoláknak, mint amennyit kapnak. Nem csupán a bérkeret volt rosszul megállapítva. Üzemeltetési, fenntartási költségeinkre sincs pénz. Két hónapja nem tudjuk fizetni a fűtési díjat. Nagycsütörtökön már kénytelenek voltunk kikapcsoltatni a fűtést, a három nap alatt így megspóroltunk 12 ezer koronát. Ez nevetséges összeg, nem segít rajtunk. Legfeljebb azt eredményezi az ilyen spórolás, hogy az ember nem öt méterrel a víz alatt fullad meg, hanem mondjuk ötven centivel a felszín alatt. De a végeredmény ugyanaz. A pedagóguselbocsátás és az osztályok összevonása is legfeljebb a miniszter úr gondját oldaná meg egy kis időre, de nem az oktatásügyét. Mi különben sem bocsátunk el senkit. A kötelező óraszám-emelés következtében csak azok a tanárok távoznak majd sorainkból, akik nyugdíjba vonulnak. Legfeljebb három vagy öt ember. Hogy a fizetések miatt hányán próbálnak majd másutt szerencsét, azt nehéz lenne megmondanom... Osztályokat sem vonunk össze.- Egy tanévre egy gyermekre számítva nyolcvan koronát kap dologi kiadásra az iskola. Ez mire elég?- Még krétára sem. A pedagógusaink maguk veszik meg, amire szükségük van a tanítás során; a krétát, a szivacsot is ők vásárolják. S igaz ugyan, hogy a mi iskolánknak megvan az önálló jogi személyi státusa, de az gazdaságilag semmit nem jelent. Az iskola épülete a tanügyi igazgatósághoz tartozik. Mi itt lényegében albérlők vagyunk, akiknek bármikor érkezhet olyan felszólítás, hogy ki lesznek lakoltatva innen, mert attraktív helyen, a városközpontban vagyunk. Nem áll módunkban vállalkozni, bérbe adni néhány tantermet délutánonként, hogy így pénzhez jussunk, amiből eztazt pótolhatnánk. Érdeklődtek itt magán nyelviskolák, jó pénzt kínáltak, de abból nekünk nem jutott volna semennyi, mert az az állami költségvetésbe folyna be, bár a vele járó gondok, szervezési és üzemeltetési költségek bennünket terhelnének. így is gond a villanyszámla, a vízdíj megfizetése! Az egy gyermekre jutó nyolcvan koronás dologi kiadásból nálunk már nem futotta füzetekre, rajzlapra, más egyéb, korábban ingyenes tanszerre, eszközre. Hogy szeptembertől ingyenesek lesznek-e a tankönyvek, vagy sem, még nem tudjuk. Egyelőre vannak készleteink, új tankönyvekről pedig nem hallottunk. Más kérdés, hogy nem tudom, milyen következményekkel járna, ha a tankönyveket úgy kellene megvásárolni a szülőnek. Hiszen ha mást nem veszek, csak a méregdrága nyelvkönyveket, amelyeket a gimnazisták már maguk vásárolnak, az is éppen elég. A jövőben pedig már arra sem lesz módja az iskolánknak, hogy nem kötelező tantárgyként, ingyen oktassa nekik az idegennyelvi konverziációt, mert ingyen egy tanártól sem várható el a túlórázás.- Szlovákiának mint önálló országnak rengeteg tanult, jól képzett szakemberre lenne szüksége, hogy egyről kettőre jusson. Azok a leendő szakemberek most ülnek az iskolapadokban, ezt szerintem pontosan tudja mindenki. Az áldatlan tanügyi helyzet - amelynek csak egyik feltűnő foltja most a pedagógusbérek drasztikus csökkentése - azonban nem sok jóval kecsegtet. Milyenek a Duna utcai magyar iskola kilátásai?- A gimnáziumba fele annyian jelentkeztek, mint a korábbi években. A vidékiek érdeklődése csökken. Drága a kollégium, drága a koszt, minden hétvégén haza kell utaznia a diáknak a kollégiumból, mert ott is spórolnak. Drága a busz, a vonat... Általában romlott az emberek anyagi helyzete. Ráadásul szerintem a jelenlegi helyzet még nem a legrosszabb. Ha így folytatja a kormányzat, egyre rosszabbak lesznek a körülmények... Egyedül abban bizakodom, hogy a folytonosan romló helyzet azért majd rákényszeríti ezt az országot is, hogy másképpen próbáljon gondolkodni. Amikor a szlovák nép eljut oda, hogy többé már nem éri be vele, ha vezetői azt mondják neki: „te szlovák vagy, ez mindennél fontosabb“, hanem más értékeket tart majd elöbbrevalónak, akkor érkezik el az igazi változások ideje.- Mi vajon kibírjuk-e addig?- Ki, ha az iskoláink is erre fognak nevelni. N. GYURKOVITS RÓZA A jövőnk ül az iskolapadokban Megfulladni ötven centivel a víz alatt is lehet...
