Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-12 / 59. szám

4 Szabad ÚJSÁG Napjaink 1993. március 12. Legyenek büszkék arra, hogy kassaiak Dr. Rudolf Bauer lett Kassa új főpolgármestere. Az ő sikeres szereplése a demokratikus és jobboldali pártok győzelmét s egyben a nacionalisták és populisták, valamint a baloldal vereségét is jelentette. Ha Vladimír Meéiar annak előtte szorongással gondolt Kassára, a választások után ez az érzés még inkább megerősödhetett. Néhány héttel a megválasztása után az iránt érdeklődtünk a főpolgármestertől, hogyan értékeli az elmúlt időszakot, s mi okozta, hogy Kassán új választásokat kellett meghirdetni. lovákiában még csak rövid ideje létezik ön­igazgatás. Az 1990-es novemberi helyhatósági választások idején a nemzeti bizottságok helyett létrehoz­ták az önkormányzatokat. Ezekre a posztokra olyan embereket válasz­tottak meg, akik leendő munkájukra sem tanfolyamokon, sem más módon nem készülhettek fel. Nem volt szó természetes kiválasztódásról. A politi­kai pártok gyorsan jelöltek valakit, és sok esetben ők sem tudtak objektív mérce szerint választani. Az emberek is véletlenszerűen szavaztak rájuk. így ezekre a helyekre többségben olyan emberek kerültek, akik nem rendel­keztek a feladatok ellátásához szük­séges képességekkel. Ebben látom annak az objektív okát, hogy Kassa a stagnálás állapotába jutott. Odáig fajult a helyzet, hogy a városi önkor­mányzat a volt főpolgármester műkö­dését sikertelennek minősítette, és egy szavazat híján, egyhangúlag megszavazta visszahívását. Hasonló helyzet azonban más városokban is kialakult. Kassára valószínűleg azért is jobban odafigyelt a közvélemény, mert Szlovákia második legnagyobb városáról van szó. • Mint mondta, senki sem tudhatta, mire vállalkozik. Ön­nek azonban megvolt az az elő­nye, hogy az előző időszakban a főpolgármester helyetteseként részt vett a város ügyeinek inté­zésében. Ön szerint, mi az, amit a legsürgősebben meg kell ol­dani.- Nagyon sok mindent meg kell ol­danunk. Egyelőre megoldatlan a város és a városrészek működésének ösz­­szehangolása, valamint a szolgáltatá­sok kérdése. Ebben a vonatkozásban elsősorban a városi üzemek, a Városi Útkarbantartó Gondnokság, Kassa Város Műszaki Szolgáltató Vállalatá­nak vagy a Városi Zöldterület Gond­nokságának működésére gondolok. A közeljövőben továbbá elő kell készí­tenünk az ez évi költségvetést is. Ezenkívül meg kell teremtenünk a színház helyreállításának feltételeit, és biztosítanunk kell a Szent Erzsébet Székesegyház restaurálásának befe­jezését. A nagyobb beruházások kö­zül megemlíteném a gyermekkórház építését és a város csatornahálózatá­nak felújítását. További megoldásra váró feladat, a lakások privatizálása. Amint a Nemzeti Tanács jóváhagyja a lakástörvényt, kezdeményezni fog­juk a lakások magánkézbe juttatását. Ami a regionális fejlesztést illeti, s egyben a külpolitikát is érinti, új feladatok állnak előttünk. Kassa regio­nális, sőt régiók fölötti jelentőséggel bír. A város intellektuális, egyetemi és tudományos potenciálja e téren is hasznosítható lesz. • A lakosságot érthető mó­don a melegvíz-szolgáltatás és a fűtés érinti elsősorban.- Rendszeres tárgyalásokat folyta­tunk a Szlovák Gázművek és a Hőerő­művek képviselőivel. Ezeknek az in­tézményeknek a mérlege az elmúlt hónapban sem javult. Előkészítettük az évi törlesztés tervét. Mivel a fizet­ség havi részletekben egyenlően osz­lik meg és a hőerőmű teljesítménye a nyári hónapokban alacsonyabb, úgy gondoljuk, júniusban, illetve júliusban törleszteni tudjuk az adósságokat és kiegyenlítjük a számlát. Ilyen értelem­ben tárgyaltam a gazdasági miniszté­riummal is. Van rá esélyünk, hogy figyelembe veszik álláspontunkat. A gázkérdést szerintem Szlovákia minden városában meg kell oldani, s nem értek egyet azzal, hogy kizáró­lag Kassán kell korlátozni vagy szabá­lyozni a melegvíz-szolgáltatást. A Gázművek a legfrissebb hírek sze­rint, állítólag mintegy 4 milliárdos hiánnyal küzd. Ezen belül Kassa 150 millióval tartozik. Ez az összeg nem annyira jelentős, hogy indokolná az említett intézkedések kilátásba helye­zését. • Számolnak azzal, hogy a gondok áthidalása érdekében esetleg kokszot vagy szenet fognak használni?- A hőszolgáltatás egy részét is már most szénnel biztosítjuk. Távlatilag más lehetőségeket is mérlegelünk, el­sősorban a geotermális hő hasznosí­tására gondolok. Jelenleg azonban a hőerőmű privatizációjának kérdése és a technológia korszerűsítése foglal­koztat bennünket. Nagyon figyelemre méltó ajánlatot kaptunk például a japá­noktól, akik előnyös feltételek mellett kölcsönt folyósítanának a korszerűsí­tés finanszírozására. • Az előbb említette a régió­kat, mint nemzetközi politikai té­nyezőt. Kassa a Kárpátok Euro­­régió része kíván lenni. Debre­cenben azonban a szlovák kor­mány részéről nem került sor a dokumentum aláírására, és ez­zel lelassult Szlovákia csatlako­zása. Ön ott volt Debrecenben, milyen tapasztalatokkal érkezett haza?-Azt gondolom, hogy ez egy na­gyon érdekes tervezet. Azokat a gon­dolatokat, amelyek ott megfogalma­zódtak, nem árt megismerni. Érdemes tanulmányozni ennek a területnek az etnikai, kulturális és történelmi össze­függéseit, mert ezek megbízható kiin­dulópontul szolgálnak a régió stabili­zálása számára, s ennek következté­ben biztosítható a külföldi tőke beá­ramlása is. Ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni. Decemberben egy konkrét tanul­mánnyal mentünk, amely az etnológiai és történelmi kapcsolatokat vizsgálta. A kidolgozásban nemcsak kassai, ha­nem ungvári és lengyelországi mun­katársak is közreműködtek. A tanul­mány segítségére lehet az egész Kár­pátok Eurorégió koncepciója számára. A több mint egyéves előkészítés után kormányunknak az az álláspont­ja, hogy amíg nem születik meg az új közigazgatási felosztás, amely majd kialakítja a régiókat, nem írja alá a megállapodást. Ez persze árt az ügynek. Kicsit csalódott vagyok amiatt is, hogy Szlovákia csak mint társult tag csatlakozott a Kárpátok Eurorégióhoz. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, hogy milyen jogokkal rendelkezünk majd, csak a következő fél évben derül ki. A Kárpátok Eurorégió előse­gítheti, hogy nemcsak a határmenti együttműködés szempontjait, hanem egy szélesebb összefüggésrendszer érvényesül majd. így fokozatosan ki­alakulhat egy valódi eurorégió, amely alapja lehet Európa új tagolódásának. • Visszatérünk tehát a múlt­ba, amikor a határok sokkal át­­járhatóbbak voltak, és Kassa, tekintettel nagyságára, politikai, gazdasági és tudományos telje­sítőképességére beilleszkedik abba a térségbe, amelyhez vala­mikor szervesen illeszkedett?- Ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetünk bele. Ma más a helyzet, világunk összezsugorodott, mi viszont kitártuk kapuinkat a világ előtt. Semmi értelme lezárni a határokat, nem lehet elszigetelődni, együtt kell működni. Örülnék, ha folytatnánk azokat a ha­gyományokat, amelyek a szabad kirá­lyi város sajátosságai voltak. Kassa kereskedelmi központ volt, erre veze­tett a borostyánút, itt találkozott Kelét és Nyugat. Ezért fontos, hogy az emberek is­merjék városunk történelmét, és a ma­guk módján legyenek büszkék arra, hogy kassaiak, hogy kialakuljon az az öntudat, mely az együvétartozás érzé­sét hozza magával, ami elősegíti nem­csak városunk, hanem az egész társa­dalom fejlődését. BALASSA ZOLTÁN Csúcsot döntött a munkanélküliség Kórkép a Komáromi járásból A számok önmaguk helyett beszélnek. A Komáromi járás­ban 1993. február 28-án 7397 munkanélkülit tartottak nyilván. Annyit, amennyit eddig még soha. Tavaly 5-6 ezer között mozgott a munkát keresők száma, illetve alig haladta meg a hatezret. Már a januári 6576 nyilvántartott személy is nem várt ugrásszerű növekedést je­lentett, majd egy újabb erős hónap következett. A kétszeri nagyarányú növe­kedéssel a járás munkaképes lakosságának immár 15,5 szá­zaléka van munka nélkül. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a közel 7400 személy az elmúlt hónapok átlagának megfelelően mindössze 170 bejelentett munkahelyből válo­gathat, s ennek harmadát a ha­jógyár úgymond állandó kíná­lata teszi ki hegesztői munka­helyek betöltésére, akkor azoknak, akik elvesztették állá­sukat, sajnos* nem lehetnek nagy reményeik.-Kritikus a helyzet, még a legpesszimistább számítá­soknál is rosszabb. Nem­csak azok számára, akik munka nélkül maradtak, ha­nem a mi számunkra is, mi­vel előfordulhat, hogy a munkanélküliség kompiex kezelésére nem futja a pén­zünkből - mondta Berta Já­nos, a járási munkaügyi hivatal igazgatója. Tavaly havi átlagban 2-2,2 millió korona munkanélküli-se­gélyt fizettek ki, az idén január­ban hárommilliót. Akkor 2188 személy kapott munkanélküli­segélyt, februárban már 2410 segélyre jogosultat tartottak számon. Ha a segélyekre kifi­zetett havi összeg eléri, eset­leg tartósan meghaladja a 3,5 millió koronát, akkor már keve­sebbet, esetenként pedig semmit sem tudnak fizetni a munkanélküliek számára lé­tesített munkahelyekért, amire 1992-ben 68 millió koronát for­dítottak. Az új munkahelyek nélkül az átképzési program kevésbé lenne hatásos, nem szólva arról, hogy az is pénzbe kerül. Tavaly hárommillió koro­nát adott a munkaügyi hivatal ilyen célokra. A hivatal felmérése szerint a munkanélküliség januári és februári ugrásszerű növekedé­se több ok következménye. Befejezték tanulmányaikat a szakmunkástanulók, és nem tudtak elhelyezkedni. Voltak magánvállalkozók, akik visz­­szaadták iparengedélyüket, néhány magángazda is töröl­tette regisztrációját a községi hivatalban, de ennél is jellem­zőbb, hogy a vállalkozók csök­kentették alkalmazottaik szá­mát. Az új betegbiztosítási rendszer életbe lépése után sok háztartásbeli is bejegyez­tette magát a munkahivatal­ban, és végül - de nem utolsó­sorban - a munkanélküliek tá­borának növelésébe a transz­­formáción átesett mezőgazda­ság is besegített.-Olyan gazdasági ágazat lett a mezőgazdaság, ame­lyikkel az idén már komolyan kell számolnunk - mondta Szeder Gyula, a tanácsadó­átképző osztály előadója. - Ta­nácsadó testületünk ülésére már tavaly novemberben meghívtuk a földművelés­ügyi minisztérium regionális földügyi és tájékoztatási hi­vatalának, a parasztszövet­ség járási titkárságának, va­lamint a regionális Mezőgaz­dasági és Élelmiszer-ipari Kamara képviselőit. Közö­sen felmértük az agrár-mun­kanélküliség várható alaku­lását. Azzal számolunk, hogy a mezőgazdasági transzfor­mációval és privatizációval összefüggésben az idén és jövőre a mezőgazdasági üze­mekben dolgozók legkeve­sebb 30 százaléka veszti el munkahelyét. Ha leszámítjuk azokat, akik időközben elérik a nyugdíjkorhatárt, illetve idő előtt nyugdíjba mennek, esetleg új munkahelyet talál­nak, akkor munkahivatalunk a mezőgazdaságtól megkö­zelítően ezer új regisztráltat kap.- Mindez azonban csak feltételezés - folytatta az igaz­gató. - Tanácsadó testüle­tünk tagjai végigjárták a me­zőgazdasági szövetkezete­ket, s megbeszélték, hogy a nagyobb arányú elbocsá­tást idejében jelezni fogják. Eddig csak egy szövetkezet jelentett be hatvan személyt. Januárban és február első két hetében 147 olyan sze­mélyt vettünk nyilvántartás­ba, akik korábban a mező­gazdaságban dolgoztak. A jelek szerint a várt na­gyobb arányú elbocsátások még váratnak magukra. Sze­rintem az év második felé­ben lesznek, amikorra kide­rül, hogy a bérbevett, privati­zált részlegek is ráfizetése­sek, és úgy próbálják majd menteni a helyzetet, hogy az ott dolgozók egy részét el­küldik. Az idén még egy alakítója lesz a munkanélküliségnek, a csődtörvény. A munkaügyi hivatal már ezt a hatást is ele­mezte. A jelek szerint a követ­kezmények a Komáromi járás­ban kevésbé lesznek fájdalma­sak. A legnagyobb 8-10 válla­latot, üzemet - hacsak nem jön közbe váratlan esemény, piac­elvesztés - nem fenyegeti csőd. így az iparban üzemek felszámolása miatt tömeges el­bocsátással nem számolnak. Más a helyzet a mezőgazda­ságban. A csődtörvény elfoga­dása után néhány mezőgazda­­sági szövetkezet ellen meg­indul a felszámolási eljárás. Ez azonban kisebb arányú és rö­­videbb hatású lesz, mivel az alapvető termelőeszközök, a föld, a felszámolt üzem adós­ságainak fedezésére nem használható fel. A föld megma­rad a munkanélkülivé vált tulaj­donosoknak, akik gazdálko­dásba kezdhetnek. Persze,ez sem lesz könnyű, mivel a csődbejutott szövet­kezet vagyona vagy annak egy része, rámegy az adósságra, és esetenként jóformán csak a puszta föld marad meg. Az újrakezdés pénztelenségi gondjain a munkaügyi hivatal nem tud segíteni, de arra már most gondolnak, hogy a ma­gángazdálkodásba kezdők számára, akárcsak tavaly, át­képzési tanfolyamokat szer­veznek. Ezekre nagy szükség van, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetekben, állami gaz­daságokban dolgozók nagy ré­sze a sajátos munkaszervezés miatt csak egy bizonyos mun­kát végzett, ahhoz értett, de ez a magángazdálkodáshoz ke­vés. EGRI FERENC Munkahelyet keresők között Meddig lehet ezt bírni „cérnával“? A körzeti munkaügyi hivatal ezúttal sem üres. Szó, ami szó, már régóta nem az. Ma talán még többen jöttek, mint tegnap vagy azelőtt. Mind többen kopogtatnak, hogy munkát szeretnének vállalni. Sajnos, ide jutottunk. Fiatal anyukák gyermekeikkel együtt jönnek, a bizonytalan tekintetek halmozódnak. Vajon miképpen alakul majd a holnap meg a holnapután? Meddig is tart a külön­böző ,,dokumentumok" intézése, s ami ennél is sokkal lényege­sebb: mikor csönget a postás az első segéllyel, meddig kell várni a pénzre? S addig is hogyan, miből élni? Ilyen kegyetlen árak mellett? így elsősorban az újoncok gondolkodnak. Akik először vagy esetleg második alkalommal látogatnak el ide, a hivatalok tegszörnyűbbikébe. Ilyenek is vannak bőven. Ma is. Az egyik fiatalasszony éppen azt panaszolja mellettem ülő ,,kolléganőjé­nek", hogy a múlt héten kapta kézhez a felmondást. Egyik napról a másikra elbocsátották, mindennemű indoklás, magyaráztatás nélkül. Illetve annyit azért megjegyzett neki egykori főnöke, hogy csökkenteni kellett a létszámot. S ugye, az idősebb dolgozókat illik előnyben részesíteni, így neki, fiatalabbnak mennie kellett. ,,De ha mondjuk legalább egy hónappal ezelőtt vagy a tavalyi év végén jelezte volna már a diri, miképpen is alakulnak a dol­gokr", sopánkodik teljesen jogosan az ifjú hölgy. ,,De semmi ilyesmi nem történt. Látszólag minden a legnagyobb rendben zajlott, igaz, azért már jó ideje valamennyi alkalmazott tudta: A cég anyagilag nem áll a legjobban. S aztán ez lett a vége. Pedig kerek tíz évet húztam le a vállalatnál. De ki a fenét érdekel ez manapság?! Egy másik várakozó, egy harminc körüli fiatalember az egyik cigarettát a másik után szívja. Nem bőbeszédű, megfontolja mondandóját. „Már ötödik hónapja vagyok a listán. Gyakran eljövök ide, de mind ez idáig teljesen fölöslegesen jártam. Nem hiszem, hogy ők találnak majd a számomra munkát. Futkosom rengeteget, de eddig eredménytelenül. Sose gondoltam volna, hogy egyszer jómagam is a munkanélküliek táborát gyarapítóm. Meddig lehet mindezt idegekkel bírni. Otthon a két gyerek, az egyik három-, a másik meg ötéves. A feleségem is munkanélküli. Ne tessék csodálkozni, a postást több alkalommal úgy kellett elkülde­­nünk, hogy nem tudtunk fizetni. Hát miből jusson az inkasszóra? Ereje teljében lévő fiatalember is szorongatja a személyazo­nosságiját a sorakozók között. Minden bizonnyal első alkalommal jár ezen a helyen. „Igen, most vagyok itt először. Eddig kőművesként dolgoztam egy építőipari vállalatnál Pozsonyban. A múlt héten tették ki a szűrömet, mondván, elegendő lesz a kevesebb munkaerő is. Nem tudom, mitévő legyek, hova forduljak, hol keressek munkát. Pedig tessék elhinni, a környéken viszonylag jó szakember hírében állottam. Nemrég nősültem, a feleségem gyereket vár. Könyörtelen, kegyetlen állapot... (susla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom