Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-12 / 59. szám

í f j/. rlu/ulfl// 9 V/ ^ Lr /? ' ^íCyJyUi ' , X'. l^X­/V 4*ffWACNf' WW9H /.-SMMhM-pr*'«/ ___..REiNt) «*2b ta^VT »wnaj»«a ít«í»* JfY. ISAG /íz „össznépi szerencsejátékban”: Vagyonjegyesekből részvényesek A vagyonjegyes privatizációs központ vezető munkatársai tegnap Dunaszerda­­helyen tájékoztatták a szlovákiai magyar sgjtó képviselőit a vagyonjegyes pri­vatizáció eredményeiről és a további lépésekről Megtudtuk, hogy az össznépi „szerencsejátékba” Szlovákiában 2,59 millió személy kapcsolódott be. A Duna­­szerdahelyi. Komáromi és Galántai járásban több mint 134 ezer vagyonjegy­könyvet regisztráltak, legtöbbet a Galántaiban. A két lehetőség közül a többség az részvény birtoklásáról. Erről az érdé-KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP PÉNTEK 1993. március 12. Ili. évfolyam 59. szám Ára 3 korona egyszerűbb megoldást választotta, va­gyonjegypontjait befektetési alapokra bízta, míg 870 ezer személy egyedül szállt ringbe. Pontjait saját belátása sze­rint fekteti-, be az általa kiválasztott részvénytársaságba, vállalatba. A második csoportba tartozók már­cius 29-e és május 31-e között saját regisztrációs helyükön átvehetik a rész­vények számítógépes nyilvántartására alakult értékpapír-központ igazolását a keltek időközben már megkapták az írásbeli értesítést. Azok, akik vagyonjegypontjaikat be­fektetési alap(ok)ra bízták, ilyen értesí­tést és bizonylatot most nem kapnak. Helyettük az említett időben a befekteté­si alap kapja meg az értékpapír-központ bizonylatát, majd az idevonatkozó rendel­kezés értelmében egy hónapon belül érteV siti részvényeseit, vagyis azokat, akik rá­bízták vagyonjegypontjaikat. -ef-Kórkép a Komáromi járásból Az MDF Ügyvezető Elnökségének nyilatkozata Történelmi jelentőségű gondolatok A Magyar Demokrata Fórum politizálásában fontos helyet kap a határon túli magyarság azon politikai törekvéseinek a támo­gatása, amelyeket azok legitim képviselők vagy a többségük ál­tal támogatott politikai pártjaik révén fogalmaztak meg. Ebben a szellemben alakult ki őszinte és jó kapcsolatunk a felvidé­ki magyarság legjelentősebb politi­kai szervezetével, az Együttélés Po­litikai Mozgalommal, melynek a IV. Országos Kongresszusán több tör­ténelmi jelentőségű gondolat fogal­mazódott meg. Estélyi ruha a hölgyeknek, ahogy azt Gior­gio Armani olasz divattervező elképzeli (TA SA-felvétel) Az összmagyarság szempontjából is nagy jelentőséggel bír az, hogy az Együttélés az eddigi „kisebbség” ön­meghatározást a jövőre nézve eluta­sítja, és magyar nemzeti közösség­nek tekinti a Szlovákiában élő ma­gyarságot. A kongresszusi határo­zatba foglalt öntudatos szemlélet­­mód segíteni fogja őket abban, hogy megszabaduljanak a kisebbségi lét lélekromboló hatásától. Határozott célként tűzik ki, hogy Toborzó 1993. március 15-én a Csema­­dok Komáromi Területi Választ­mánya és városi szervezete közö­sen rendezi meg az 1848. márci­us 15-í emlékünnepséget a kö­vetkező műsorral: március 15-én 17.00-kor ko­szorúzás a Jókai-sznbomál, 1730-kor koszorúzás a Kíapka­­szobornál; Concordia kórus műsora 18.0Ó-kor a városi művelő­dési Központban ünnepi est: Műsort ad a Concordía-kűrus és a Hajós néptáncegyüttes Vendégünk lesz dr. Surján László, az MK népjóléti minisz­tere és dr. Boros Jenő, az MK szlovákiai megbízott nagykövete. Mindenkit szeretettel vár a ' a felvidéki magyarság, az öntudatos polgári egyenjogúságon alapuló, sa­ját területi önkormányzati, valamint —a személyi elvű autonómia kivívá­sa nyomán —, a nemzeti és állami önállóságát elért szlovák nemzettel egyenrangú partneri viszonyban, társnemzetként éljen. Az Együttélésnek a partneri kéz­nyújtás erkölcsi erejével megfogal­mazott tervezete új, emberibb jövőt nyithat, nem csupán a szétszakított magyarság, hanem a konfliktusoktól és a nemzeti sérelmektől terhelt egész Közép-Európa számára is. Budapest 1993. március 11. A Magyar Demokrata Fórum Ügyvezető Elnöksége Az orosz népképviselők tanácskozásának színhelyét erős katonai őrizet védi, amely lezárta a Vörös térre és a Kreml felé vezető utcákat. Felvételünk a Kreml bejárata előtt készült, háttérben a Szent Vaszilij Székesegyház. Az orosz népkép­viselők kongresszusáról részletesebb tudósítást lapunk 3. oldalán közlünk (Telefotó: TA SR/AP) A Domino szerint „ válságkormány ” kell Meciar még az idén megbukik? „Az általános elgondolás, misze­rint Meciar után Peter Weiss veszi át a hatalmat, valószínűleg nem válik be. Úgy látszik, hogy a parla­mentben nem akad egyetlen poli­tikai párt sem, amelyik valóban magára akarná vállalni a felelős­séget az ország helyzetének alakulá­sáért” — írja a Domino efekt című hetilap. A cikk címe: Az ellenzék ka­tasztrófa-forgatókönyvet dolgoz ki — megbukik Meciar? Az írásból többek közt kitűnik, hogy a népszerűtlen és drasztikus lé­pések, amelyekkel Szlovákiát kell majd kivezetni a gazdasági csődből és káoszból, politikai öngyilkosságá­vá fognak válni bármelyik szubjek­tumnak, amelyik magára vállalja azok bevezetését. A lap szerint az egyetlen megoldás csak egy úgyneve­zett válságkormány létrehozása lehet, melyben minden parlamenti párt kép­viseltetné magát. Bár nem lesz képes semmiféle pozitív politikai program kitűzésére, de „sikerülhet neki nyugal­mat és rendet teremteni az esetleges kirakatzúzások, rablások és más erő­szakos cselekmények közepette”. „Az ellenzék körében — beleért­ve a Demokratikus Baloldal Pártját és a Szlovák Nemzeti Pártot is — olyan vélemények terjedtek el, hogy Vladimír Meőiart nem szabad a nép akarata ellenére leváltani, ugyanis egy mártír glóriájával távozna, míg a gazdasági felfordulás fejleményei, amelyeket okozott, másokra hagy­ná. Hagyni kell, hadd nyalja ki főzt­­jét a fazék aljáig, míg az emberek haragja nem fordul ellene” — írja Peter Bleha, a cikk szerzője. ,Amikor Milan Knazko azt állít­ja, hogy Meőiar már nem sokáig húzza, lehet, hogy nem túloz. A ka­tasztrófa-forgatókönyvek különbö­zőek lehetnek, és néha inkább a szerzők fantáziájának szüleményei, nem valódi politikai helyzetfelmérés az alapjuk. Egy dologban azonban többségük megegyezik — abban, hogy Vladimír Meőiar még ebben az évben távozik a színről. A rendkívüli választások így egy évvel a parla­ment mandátumának lejárta előtt zajlanának le” — áll a Domino efekt cikkének zárszavában. Az Együttélés IV. Országos Kongresszusának dokumentumai k rendszerváltozás a /\gondolkodás, az egyéni és közösségi megnyilvánulá­sok, a kultúra, az önkifejezés és a szólásszabadságát hozta. Megszűnt az állam mindenha­tósága, megszűnt az ideológia monopóliuma. A kultúra meg­szűnt az állam, a hatalom tá­mogatóeszköze lenni: vissza­tért öntörvényeihez. A pluralizmus, a demokrá­cia, a piacgazdaság elve és gya­korlata más életszemléletet, más mechanizmusokat alakít és kíván. A szellemi élet, a kultúra át­meneti helyzetet él. Ez az átmeneti helyzet sú­lyos gondok elé állítja a szám­beli kisebbségben élő nemzeti közösségek kultúráját. Ilyen mogató szerepe. A viszonylag kis felvevő területű és kis lét­számú népességre támaszko­dó kultúrák számára — mint való ügyeskedő kereskedés­nek, s hátrányban van a terem­tő, az újat kereső alkotás. Az átalakulást súlyosbítja KULTÚRA gond a piacgazdaság mechani­kusan, rosszul értelmezett al­kalmazása. Ez a szemlélet áru­nak tekinti a kultúrát, ezáltal lefokozza eredendő szerepét és háttérbe szorítja sajátos ér­dekeit. Az átalakulás és az átmenet másik negatív jelensége, hogy csökken az állam kultúrát tá­amilyen a szlovákiai magyar is — ez a leromlást jelenti. A szlovákiai magyar kultúrának gyenge az önerejű anyagi hát­tere. A jelen helyzetben meg­maradása érdekében kultú­ránk fokozottan igényli a segí­tő anyagi támogatást. Az át­menet mai helyzete kedvez a kommersznek, a kultúrával az is, hogy még nem alakultak ki a kultúrát megtartó és gyá­­molftó új mechanizmusok. A helyzetből, s e tényekből kiindulva az Együttélés szük­ségesnek tartja: 1. Támogatni, munkálni a közművelődés, a kultúra sza­bad megnyilvánulási lehető­ségeit 2. Mozgalmunk támogat­ja és tiszteletben tartja Szlovákia minden nemzeti közössége közművelődésének és kultúrájának autonóm jel­legét 3. Az Együttélés minden kultúra bázisának elsősor­ban a nemzetet tekinti. Ily módon a szlovákiai magyar kultúra bázisának a ma­gyarság közösségeit, az ön­­kormányzatokat, s az önkor­mányzatok regionális szer­veződéseit tartja. A kulturális élet jövendő támogatási rendszerét, me­chanizmusát az önkormány­zatok létével ajánlja össze­hangolni. Ebből következően a kul­turális élet jövendő szervező­dését az önkormányzati kere­tek között az önigazgatás gyakorlatában látja megvaló­síthatónak. Az Együttélés reméli, hogy Szlovákia magyarlakta, vala­mint a más nemzeti közössé­gek által lakott területei vál­lalkozói erősödésük arányá­ban járulnak majd hozzá a saját nemzeti kultúráik auto­nóm arculatának alakításá­hoz. (Folytatás a 6. oldalon) Az olvasó kérdez - a jogász válaszol ii JL ’/{ /

Next

/
Oldalképek
Tartalom