Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-11 / 58. szám

1993. március 11.

r

Belföld

Szabad ÚJSÁG 5

V

L

Szemelvények a szlovákiai magyar értelmiség II. lévai találkozóján elhangzott előadásokból

POPÉLY GYŰL.A

A felvidéki magyarság autonómiatörekvései

a két világháború közötti Csehszlovákiában

(Folytatás tegnapi számunkból)

A két ellenzéki magyar párt 1936- ban fuzionált. Az egyesülést előkészítő közös bizottság 1936 márciusában kidolgozta ,,Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt alapelvei" című dokumentumot, amelyben először fogalmazódott meg konkrétan és részletekbe menően a nemzeti autonómia követelményrendszere. A szóban forgó dokumentumot - tekintettel annak fontosságára és máig kiható aktualitására - teljes terjedelemben közlöm:

,,Az Egyesült Párt célja a Szlovenszkón és Ruszinszkón éló magyar, szlovák, német, ruszin, és román nemzetek egy pártba tömörítése abból a célból, hogy Szlovenszkó és Kárpátalja területi autonómiáját és ezen belül az őslakos nemzetek részére nemzeti autonómiákat vívjon ki.

Az Egyesült Párt a legélesebben harcol minden elnemzetlenítési törekvés ellen. A nemzetek népi, szellemi és gazdasági, kulturális erőállományának megtartását és fejlesztését első kötelességének ismeri.

Az Egyesült Párt pillérei:

I. a nemzeti eszme:

II. a keresztény erkölcsi felfogás:

III. a szociális igazság:

IV. a demokrácia.

1. a nemzeti eszme követeli:

1 .Szlovenszkó és Kárpátalja számára a területi autonómiákon belül a nemzeti önkormányzatot annak az elvnek teljes érvényesülése mellett, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai nemzetek úgy összességükben, mint egyedeikben teljesen és tökéletesen ugyanazon jogi és tényleges egyenlőséget kell, hogy élvezzék az állam többi nemzeteivel és azok egyedeivel az állami kulturális és gazdasági élet minden vonatkozásában.

2. Nemzeti önkormányzatok felügyelete alatt működő érdekvédelmi szervek kiépítését abból a célból, hogy

a) a nemzetek szellemi kultúrájának minden társadalmi réteget egyforma mértékkel szolgáló intézmények álljanak rendelkezésre:

b) hogy minden egyén, tartozzék a földművelő- és gazdatársadalomhoz, a munkásosztályhoz, az ipari, kereskedelmi és szabadfoglalkozásokhoz vagy a tisztviselői osztályhoz, a gazdasági életben a maga jogos igényeinek kielégítését Csehszlovákia többi nemzeteinek hasonló foglalkozású egyéneivel egyenlő mértékben nyerhesse el.

3. Intézményes biztosítását annak, hogy a nemzetek tagjai anyanyelvűket a magánéletben, vallásuk szabad gyakorlásával, a gazdasági életben, valamint az állami és önkormányzati hatóságokkal, a hivatalokkal, továbbá a bíróságokkal való érintkezésben, mindennemű kulturális, szociális és társadalmi intézményeikben és megnyilvánulásaikban szabadon és akadálytalanul használhassák.

4. Intézményes biztosítását annak, hogy a nemzeti kisebbségek anyanemzetükkel és a más országokban kisebbségi sorsban élő testvéreikkel tisztán kulturális téren akadálytalanul érintkezhessenek.

II. A keresztény erkölcsi felfogás követeli:

1. A keresztény erkölcsi elvek maradéktalan érvényesülését az állami, társadalmi és gazdasági élet minden vonatkozásában.

2. A valláserkölcsi nevelést.

Ili. A szociális igazság követeli:

1. az állam és a közéletek (autonómiák) jogalkotásában és kormányzásában a keresztény erkölcsi elveken alapuló szociális igazságosság maradéktalan érvényesülését:

2. a szociális gondoskodás mindenkire kiterjedő megszervezését a nemzeti érdekvédelmi szervek keretében, a nemzeti önkormányzat felügyelete mellett.

IV. A demokrácia követeli;

1. az egyéni szabadságot:

2. a teljes jogi és tényleges egyenlőséget:

3. azt, hogy az állam és egyéb közületek (autonómiák) összes szervei minden viszonylatban demokratikus elvek szerint építtessenek ki és hogy úgy a jogalkotásban, mint a kormányzásban maradéktalanul érvényesüljön a demokratikus elv.

4. A Csehszlovákiában élő összes nemzet teljes jogi és tényleges egyenlőségét, amely nélkülözhetetlen alapfeltétele a nemzetek békés testvéri együttélésének és annak, hogy Csehszlovákia nemzetei harmonikus munkával működjenek együtt.

5. Hogy a nemzeti autonómiák szen/ei, kulturális, szociális, egyházi és mindennemű gazdasági intézményeik számára megfelelő részesedés biztosíttassák a közjövedelmekből

6. Csehszlovákia oly irányú állami vezetését, amely az emberiség békéjének mindenekfelett való biztosítása érdekében a nemzetek teljes egyenjogúságának elvi alapján áll és a távoli meg a közeli szomszédokkal ilyen elvi alapon keresi a jó szomszédi viszony kiépítését. “

. Az Egyesült Magyar Párt leglényegesebb politikai célkitűzése a következő volt: Szlovákia és Kárpátalja autonómiája, majd a területi autonómián belül az egyes nemzetiségek önkormányzatának megvalósítása; a nemzeti önkormányzaton belül a sajátos nemzeti érdekvédelmi szervezet kiépítése; az anyanyelv szabad használatának engedélyezése az ország valamennyi hivatalában és bíróságain; végül annak lehetővé tétele, hogy a „magyar nemzeti kisebbség anyanemzetével és más államokban élő kisebbségi testvéreivel kulturális téren akadálytalanul érintkezhessék.“

Az 1936. június 21-i érsekújvári események sikeres beteljesülését jelentették egy több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő folyamatnak. Az Egyesült Magyar Párt megalakulásának ünnepélyes kimondása a kisebbségi magyar politika összetartó kohéziójának, valamint a minden felvidéki magyart befogadni képes rugalmasságának volt bizonyítéka.

A párt tömegbefolyása a magyarlakta vidékeken tovább nőtt. A csehszlovák kormány ennek ellenére nem mutatott komoly hajlandóságot arra, hogy szándékában áll kielégíteni a magyar nemzeti kisebbség politikai, kulturális és gazdasági igényeit, illetve komolyan venni követeléseit.

Az 1937. esztendőben a Csehszlovák Köztársaság nemzeti kisebbségei sokkal merészebb hangot ütöttek meg nemzetiségi jogaik tiszteletben tartását követelve, mint bármikor azelőtt. Bár az is igaz, hogy a csehszlovák államhatalmat ekkor még csakis a német kisebbség ügye érdekelte komolyan^ többiek egyre hangosabbá való követelései nem nyugtalanították túlságosan. Figyelembe véve a köztársaságon belül éló németség több mint hárommilliós lélekszámát, valamint az egyre tekintélyesebb hatalommá váló szomszédos Németország növekvő erejét, ez természetesnek is mondható.

Az Egyesült Magyar Párt vezetői és parlamenti képviselői azonban minden eszközt megragadtak annak bizonyítására, hogy a felvidéki magyarság sem elbagatellizálható tényező. A magyarság vezetői külföldön és belföldön egyaránt fokozott intenzitással szálltak síkra az elsikkasztott nemzetiségi jogokért, illetve e jogok körének bővítéséért. A követelések ekkoriban még többnyire kulturális iskolaügyi és nyelvi vonatkozásúak voltak, s nem nagyon lépték túl egy esetleges kulturális autonómia kereteit.

Az 1937-es esztendő végén már mindenki előtt nyilvánvaló volt - kivéve talán az öntelt csehszlovák államvezetést hogy a köztársaságban előbb-utóbb mindenképpen rendezni kell egyrészt az államalkotó csehszlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek viszonyát, de másrészt maga a hivatalos „csehszlovák“ nemzetkoncepció is átértékelésre vár. Különböző politikai tervezetek és elképzelések láttak napvilágot ebben a témában. Csaknem valamennyi pártnak megvolt a saját elképzelése a köztársaság nemzetiségi problémáinak megoldását illetően. A pártok mellett azonban sokszor a különböző lapok körül kialakult értelmiségi csoportosulásoknak is megvolt a saját különvéleményük ebben a kérdéskörben.

Magyar vonatkozásban az egyik leginkább figyelemre méltó ilyen tervezet a Prágában megjelenő Új Szellem szerkesztőgárdájának, elsősorban Szvatkó Pálnak a műve volt. Az Új Szellem 1937 decemberében nyilvánosságra hozott tervezet bevezetőjében Szvatkó kifejtette, hogy a szerkesztőgárda véleménye szerint az általuk kidolgozott kompromisszumos elaborátum egyformán figyelembe veszi mind a csehszlovák államhatalom, mind pedig a magyarság érdekeit, sőt Csehszlovákiát és Magyarországot is közelebb hozná egymáshoz. E tervezet alapkoncepciója a demokrácia és egymás érdekeinek kölcsönös tisztelete. ,,Abból indulunk ki, hogy a szlovenszkói magyar kisebbség demokratikus nép kíván lenni, s húszéves nevelés és próbálkozás után ugyanolyan demokratikus módon kívánja megoldani közösségi problémáit, mint a legtöbb nyugat-európai kis nép“ - fejtegette Szvatkó. A Csehszlovák Köztársaság nemzeti viszonyainak rendelkezésére a svájci modellt tartotta követendőnek, annál is inkább, mivel 1919- ben maguk a csehek is azzal érveltek a békekonferencián, hogy államuk a svájci minta szerint kezeli majd a hozzájuk csatolt nem csehszlovák nemzettöredékeket.

Szvatkóék tervezete arra épült, hogy a felvidéki magyarság hozzávetőlegesen három összefüggő etnikai tömböt alkot. Elismerték, hogy ezt a három, több száz kilométeres sávban hosszan elnyúló „pántlikát“ nehéz volna egységes autonóm területté szervezni. A legcélszerűbb tehát az volna, ha e három magyar etnikai blokkot három magyar megyébe vagy kantonba szerveznék. A nyugati magyar kanton mindjárt Pozsony alatt kezdődne, s központja Érsekújvár vagy Komárom lehetne. A középső magyar kanton székvárosául Losoncot javasolta, míg a keletiéül Beregszászt. E három kantonban - Szvatkóék számítása szerint - mintegy 700 000 felvidéki magyar élhetne biztos és harmonikus életet.

A csehszlovák illetékesek azonban nemhogy az egyes magyar értelmiségi csoportosulások autonómiaelképzeléseit nem vették figyelembe, hanem még a magyarság törvényes politikai reprezentánsainak szava is süket fülekre talált náluk. Pedig 1938-ban már igazán illett volna komolyan venni az effajta megnyilatkozásokat, annál is inkább, mert a köztársaság ekkor már eresztékeiben recsegett-ropogott, s belföldön, külföldön egyaránt köztudott volt, hogy a Csehszlovák Köztársaság Európa „beteg embere“.

Az Egyesült Magyar Párt törvényhozói 1938. április 5-én hozták nyilvánosságra a prágai nemzetgyűlésben, a 12 pontból álló memorandumot, amely felölelte a felvidéki magyarság valamennyi lényegesebb politikai, kulturális és szociális követelését, beleértve Szlovákia és Kárpátalja területi autonómiáját, illetve az egyes autonóm tartományokon belül a teljes nemzeti önkormányzatot. Az említett memorandum teljes szövege a következő:

„1. .A magyarság tántoríthatatlanul ragaszkodik az Érsekújváron 1936. június 21-én az alakuló pártkongreszszuson elfogadott pártprogram elvi alapjaihoz és annak minden pontjához. Ennek megvalósítása érdekében tökéletes rendszerváltozást követel a köztársaság bel- és külpolitikájában.

2. A köztársaságban minden nemzet részére teljes egyenjogúságot és önkormányzatot követelünk. Ennek érdekében külön törvény hozandó, melynek alapján a magyarságot mindazon jogok megillessék, mely jogot a köztársaság bármely nemzete élvez, vagy a jövőben élvezni fog.

3. Minden eddigi egyenlőtlenség, sérelem és igazságtalanság, amely a közigazgatásban, bíráskodásnál, nyelvtörvény kezelésénél, állampolgárságnál, népszámlálásnál, iskolapolitikában és gazdasági téren érte a magyarságot, jóváteendö.

4. Magyarlakta területen a hivatalok, állami üzemek és közintézmények tisztviselői, alkalmazottai és munkatársai a magyarság számarányának megfelelő számban magyarok legyenek, ahol pedig a magyarság a többség, ott a hivatalvezetők is kivétel nélkül.

5. Követeljük, hogy az iskolákat és a népművelés minden intézményét a magyarság saját szervei útján, hitvallásos szellemben maga vezethesse és kezelhesse. Követeljük a hiányzó magyar iskolák sürgős pótlását. Követeljük a magyar nyelvterületen az elnemzetlenítést célzó, a Slovenská Liga által létesített csehszlovák népiskolák megszüntetését.

6. A mezőgazdasági termelés megszabadítandó a monopóliumok és álmonopóliumok béklyóitól, annak jövedelmezősége tarifális és vámpolitikai eszközökkel biztosítandó. A magyar nyelv területén létesített csehszlovák telepek és maradékbirtokok földje a magyar földművelő lakosságnak osztandó ki.

7. Követeljük a magyar munkások fokozott védelmét és ennek szolgálatában a minimális munkabérek kormányrendeleti úton való megállapítását, valamint biztosítását annak, hogy mindaddig, amíg magyar nyelvterületen munkanélküliek vannak, más nemzetiségű munkás csakis számarányának megfelelően kaphat alkalmazást.

8. Követeljük a magyar kisiparosság fokozott védelmét és részesedését az állami és közmunkáknál, valamint a magyar nyugdíjasok és elbocsátott közalkalmazottaknak a köztársaság többi nyugdíjasaival való teljes egyenjogúsítását.

9. Követeljük a nemezti kataszter törvényes megvalósítását, amely kötelességévé teszi minden állampolgárnak, hogy községe saját nemzeti kataszterébe magát felvétesse. Ez a kataszter képezi alapját a minden vonalon biztosítandó nemzetek közötti teljes jogegyenlőségnek.

10. Követeljük Szlovákia és Kárpátalja autonómiáját.

11. Követeljük az elnemzetlenítést és ennek kísérletét szigorúan büntető törvény megalkotását.

12. Új, minden tekintetben kizárólag békés külpolitika bevezetését követeljük, mely szakit a szovjettel kötött szerződéssel és a szomszéd államokkal való politikai megegyezésre támaszkodik."

A hatalom még csak fontolóra sem vette, hogy eleget tegyen a felvidéki magyarság autonómiaigényének. Igaz, hogy az 1938 októberében folyó csehszlovák-magyar kormányközi tárgyalások keretében a csehszlovák delegáció már tett egy homályos ajánlatot oly értelemben, miszerint a hatalom hajlandó lenne biztosítani a köztársaságban élő magyarság autonómiáját, ez azonban már csak amolyan eső után köpönyeg volt. A „magyar ügy" ekkor már nemzetközi problémává terebélyesedett. Az 1938 októberében Komáromban folyó csehszlovák-magyar kétoldalú tárgyalások sikertelenül végződtek ugyan, a felvidéki magyarság sorsáról azonban rövidesen egy nagyhatalmi döntőbírói határozat mondta ki az utolsó - illetve akkor annak vélt - szót. Az 1938. november 2-i bécsi nemzetközi döntés értelmében a Felvidék magyarlakta területeinek túlnyomó részét visszacsatolták oda, ahová több mint ezer esztendőn keresztül tartozott. Négy hónappal ezután maga a Csehszlovák Köztársaság is széthullott. Masaryk és Benes „mestermüve“ lám az első komolyabb történelmi erőpróbánál összeomlott.

Kiállítások Losoncon

Egy kft. a kultúráért

A másfél évvel ezelőtt bejegyzett losonci NEO EUROPA Kft. tevékenysége az egyetemes magyar kultúra terjesztésére irányul. A bejegyzés szerint folytathat nyomdai és kiadói tevékenységet, forgalmazhat (forgalmaz is) magyar könyveket, kottákat, újságokat stb. Hahn József, a kft. vezetője azonban a kiállítások rendezését tartja a társaság legfontosabb küldetésének. Eddig a Széchenyi életét és munkásságát bemutató tárlatot láthatta Losonc és vidéke lakossága a NEO EUROPA Kft. rendezésében, de ebben az évben egy kiállítási sorozatot indítanak el.-A sorozat első nagyobb anyaga - mondja Hahn József - a Kármán Napok keretén belül kerül megrendezésre. Címe Kisebbségek a Duna-medencében, kisebbségek Magyarországon. A kiállítást március 14-én délután Duray Miklós, az Együttélés PM elnöke nyitja meg. A tárlat anyagát Magyarországról kaptuk, a Miniszterelnöki Hivatal Határon Túli Titkársága^ valamint az Etnikai és Nemzeti Kisebbségek Hivatala bocsátotta a rendelkezésünkre. A kiállítás tudományos forgatókönyvét dr. Csorna Zsigmond kandidátus és Deáki Zita tudományos munkatárs készítették.

A negyven tablót bemutató kiállítás április közepéig tekinthető meg Losoncon a Herz utca 24. szám alatti épületében. Hahn József több vidéki városnak is felkínálta a tárlat anyagát. Ha lesz rá igény, a soron következő losonci rendezvények - A zsidóság Magyarországon, valamint a Vertei József bélyeggrafikáit bemutató kiállítás - bemutathatok lesznek Szlovákia más településein is. A kiállítási anyag után érdeklődők ezzel kapcsolatos kérdéseiket illetve kiállítási igényüket a következő címre küldhetik:

NEO EUROPA

Barakova 19 984 01 Lucenec

(farkas)

T