Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-09 / 56. szám
1993. március 9. Gazdaság Szabad ÍJJSÁG ® Szegény ember vízzel főz Mit ajánlott a Nemzetközi Valutaalap Szlovákiának? A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap létező világunk két meghatározó pénzügyi szervezete, melyeket a világ legfejlettebb országai azért hoztak létre, hogy követni tudják az egyes térségek pénzügyi és gazdasági helyzetét, felmérjék fejlődésük és fejlesztésük lehetőségeit, azoknak minden kockázatával együtt. Ugyanakkor a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap jelentős pénzeszközöket gyűjtött össze a társult országok kormányaitól és legnagyobb pénzügyi intézeteitől, s ezen eszközök kölcsön formájában való kihelyezésével támogatja a gazdasági átalakítást és szerkezetváltást szerte a világon. Ezért igyekszik minden ország bekerülni e szervezetek tagjai közé. Mielőtt azonban kölcsönöket, hiteleket folyósítana e pénzintézetek valamelyike, alaposan megvizsgálja, milyen feltételek mellett van garancia arra, hogy a kihelyezett eszközök megtérülnek, illetve hogy olyan célokra fordítják azokat az érintett országok, amelyek lehetővé teszik a hitelek törlesztését, visszafizetését. A nemzetközi tőke árgus szemmel figyeli, milyen lépéseket tesz a Valutaalap vagy a Világbank egy-egy országgal szemben, mert szakértőinek magatartásából következtetni tud arra, mekkora kockázatot vállal, ha az adott országban fekteti be pénzét. E szempontból rendkívül szerencsétlen dolog, hogy február 19-én dolgavégezetlen távoztak Szlovákiából a Nemzetközi Valutaalap szakértői. A szlovák kormány és a Valutaalap között ugyanis nem született semmilyen megállapodás. Ez nem jelenti, hogy a későbbiek során sem kerül sor ilyesmire, azonban az egy hónap „gondolkodási idő“ felesleges időveszteség lehet amúgy sem túlságosan stabil gazdaságunk szempontjából. A szlovák kormány március 1 -jei ülésén szerepelt egy pénzügyminisztériumi jelentés arról, hogyan vélekedik rólunk a Nemzetközi Valutaalap, s hogy milyen módon tartja csökkenthetőnek az idei esztendő állami költségvetésének kockázatait. A Valutaalap szakértői szerint a költségvetési bevételek megbecslése rendkívüli kockázatokat rejt magában; leginkább a jogi személyektől származó adóbevételek és a jövedelemadók esetében, melyek kockázata 12-13,5 milliárd szlovák korona. A költségvetési terv kiadási oldalának kockázata a Valutaalap szerint 7,5 milliárd korona, miközben maga a költségvetési terv már tartalmaz bizonyos beruházásokra (lakásépítés, víztározók) államkötvény-kibocsátást. A Valutaalap szerint tervezett kötvénykibocsátás is növeli az állami költségvetés deficitjét, valamint növeli az államadósság költségeinek nagyságát is (pl. a hitelkamatokat). Ez a tény itthon is ismert volt, a költségvetési vita során maga a pénzügyminisztérium is figyelmeztetett rá. A Nemzetközi Valutaalap 10 százalékos költségvetési hiányt tart megengedhetőnek (ill. a bruttó hazai termék értékének 5 százalékában határozza meg a megengedhető mértéket), s az ekkora hiány kiküszöbölése érdekében nem ír elő konkrét restrikciós lépéseket. Megköveteli viszont, hogy a 10 százalék feletti hiány kiküszöbölése érdekében konkrét lépéseket tegyen a kormány. Az 1993-as költségvetési hiány nem haladhatja meg a 15 milliárd koronát. A Valutaalap szakértői szerint a reális hiány pillanatnyilag 4,5-6 milliárddal több ennél. Javaslatot tettek arra, hogyan „spórolja meg“ a költségvetés kiadási oldalán ezt az összeget a szlovák kormány. Az alábbi intézkedések meghozatalát javasolták:-a kormány csökkentse a gazdaság stabilizálására és a szerkezetváltásra előirányzott tartalékalapot 2,8 milliárd koronáról 1 milliárdra;- halásszon el beruházásokat, ne kezdjen új tervek kivitelezésébe, a már folyó beruházások kivitelezését korlátozza - így 1,5-2 milliárd koronát takaríthat meg;- számolja fel a nyugdíjak és a függő munkaviszonyból, esetleg magánvállalkozásból származó jövedelmek párhuzamos kifizetését (öszszegszerüen nincs meghatározva);-tegye célirányossá a családi pótlék kifizetését, csökkentse a ráutaltsági szintet - az IMF szerint így kb. 3 milliárd korona takarítható meg, s kb. a gyermekek 50 százaléka kapna csak családi pótlékot;- a betegsegély egy részének kifizetését háritsa át a munkáltatóra (kb. 1 milliárd szlovák korona megtakarítás);- halassza el a fizetésemeléseket a költségvetési és állami támogatást élvező szférákban, illetve csökkentse azok arányát (ha a tervezett 16 százalékos emelés helyett 8 százalékosat hajt végre 1993. 7. 1 -jei hatállyal kb. 2 milliárd takarítható meg, természetesen létszám-racionalizációval együtt);- a lakástakarékossági betétek állami prémiumát törölje el (kb. 300 millió korona megtakarítás érhető így el);- csökkentse a távfűtés állami támogatását 2,2 milliárdról 1 milliárd koronára;- csökkentse a mezőgazdaság támogatását, pl. az ártámogatások csökkentésével (a tervezett 7 milliárd korona egy harmadával);-vonja meg az állami támogatást a bányászattól és az alumíniumipartól. Mivel a Nemzetközi Valutaalap ajánlásai szinte kivétel nélkül a rendkívül érzékeny szociális szférát érintették, a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma saját hatáskörében nem hozhatott döntést, hanem a kormányra kellett bíznia azt. Maga a kormány sem dönthet azonban a fenti ajánlások mindegyikének sorsáról kormányrendelettel, mivel törvényi háttere is van a kérdésnek. A költségvetést ugyanis a parlament fogadta el, így annak törvényereje van, tehát csak a parlament változtathat rajta a költségvetési törvény, illetve a hozzá kapcsolódó szociális törvények módosításával. Egy azonban világos az ajánlásokból: mindenképpen a kisember zsebére megy a játék. Nekünk, állampolgároknak jelent majd nagyobb terhet, több megélhetési gondot minden lépés, egyben további életszínvonalromlást is. Egyéb források híján azonban nincs hová nyúlni, s amennyiben Szlovákia külföldi hiteleket akar szerezni a gazdaság fellendítéséhez és az oly lényeges szerkezetváltáshoz, előbb vagy utóbb meg kell hoznia ezeket a népszerűtlen intézkedéseket. Az ország jövője és az ország minden állampolgára érdekében. Ma ugyan még kezelhetők úgy a fentiek, mint egy nemzetközi pénzügyi szervezet ajánlásai, rövidesen azonban sürgető kényszerré válnak, így bármennyire kellemetlen is, szembe kell néznünk ezzel a valósággal.- ngyr -Egy szlovák szakvélemény külföldről Még küldhetünk a világ felé pozitív jelzéseket Ludomtr Slahor docens 1982 óta él Svájcban, ahof előbb az egyik legnagyobb bankban volt rendszerépftő, majd a Sandoz gyógyszergyár nemzetközi osztályának igazgatója lett. A Sme c. szlovák napilap munkatársai sziovákiai előadókörútja alkalmával kérdezték őt országunk kilátásairól.- Slahor úr, hogyan ítéli meg ön a szlovák korona körül folyó vitát?- Hogy leértékeljék-e a szlovák koronát, vagy ne - erről minél előbb döntésnek kellene születnie. Nem hagyhatók sokáig bizonytalanságban, kétségek között a hazai és a lehetséges külföldi befektetők. Ez a felszólítás a külföldi befektetők pozsonyi tanácskozásán is elhangzott. A pénz körüli vitából azonban nekem a leglényegesebb szempont hiányzik: a devizapiacok véleménye a szlovák korona értékéről. Csak a devizapiac képes pontosan megmondani, mennyit ér egy nemzeti valuta. Egy pénznem értéke a külföldi devizákkal szemben ugyanis pontosan tükrözi az adott ország pillanatnyi gazdasági helyzetét, a gazdaság távlatait. A külföld pontos elemzéseket készít rólunk.-Milyen következtetések vonatkoznak ránk ebből?-Az adatok azt mutatják, hogy a szlovák koronát hozzávetőleg 30 százalékkal le kellene értékelni. Nekem ugyan nem állanak a rendelkezésemre pontos adatok, így nem tudom sem javasolni, sem ellenezni a leértékelést. Az azonban biztos, hogy a pénzügyi és gazdasági szaklapok általában nem tévednek értékeléseikben.-A szlovák kormány behozatali illetményekkel, exporttámogatással, devizahitellel akarja megoldani a kérdést. A jelenlegi piaci helyzet alapján melyik lépés lenne előnyösebb?- Kérdéssel válaszolnék. Elegendőek e lépések ahhoz, hogy fenntartsák a szlovák korona árfolyamát? Hisz tudjuk például, hogy nemrég értékelték le a lírát, a fontsterlinget... És azokban az országokban is mindent megtett a központi bank az árfolyam fenntartásáért! A végén csődöt mondott minden intézkedés. Ismétlem: a legigazságosabb mérce a devizapiac, az mindent megmond. Szerintem nem normális dolog az, ha egy pénznem árfolyamát a kormányülésen döntik el. Arra a piacok valók! Ha tudni akarja a szlovák korona reális árfolyamát, menjen át mondjuk egy hainburgi bankba.-Ön szerint hogyan reagálnak majd a nemzetközi pénzintézetek a mi nemzeti valutánk sorsának alakulására?- A Nemze-ozi Valutaalap és a Világbank olyan nemzetközi pénzintézet, amelyet nem kerülhetünk meg. Rájuk vagyunk utalva már csak azért is, mert a Világbank tud nekünk például kedvező kamatozású devizahitelt kínálni. Ha magunk mennénk ki a pénzpiacokra, sokkal rosszabb feltételekkel jutnánk hozzá mindenhez. Egyben hangsúlyozni szeretném, hogy csodálkozom, miért nem próbálunk bejutni más nemzetközi csoportosulásokba is, ahová könnyebben felvennének bennünket. Mert igaz ugyan, hogy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás már megszűnőben van, de még mindig nyitottabb irányunkban, mint az Európai Közösség.- Mit kéne tennie egy olyan országnak, mely most alakítja ki gazdaságát és saját pénznemét?- Elsősorban a bankrendszert és a pénzügyi rendszert kell talpra állítania. Kell egy kormánytól független központi bank. A pénzpolitikát nem csinálhatják politikusok. Szlovákiában nagyon nehezen jön létre a központi bank, ráadásul nem is kapcsolódik hozzá a kereskedelmi bankokhoz. Nincs tőzsderendszer, nincsenek pénzügyi vállalkozók. Egy monopol helyzetű egészségügyi biztosító jött létre például. Ez nonszensz. Konkurenciának e téren is kell lennie.- Ön szerint miért halt el oly gyorsan több szerződés is Csehország és Szlovákia között?-Mert az emberek megpróbáltak szabadulni a szlovák koronától, cseh koronát, schillinget, más konvertibilis valutát vettek helyette. Az állampolgárok a gazdaság ereje miatti kételyek hatására biztonságot kerestek. A korona iránti kereslet is rohamosan csökkent. Szerintem nemsokára megszűnik a vámunió is Szlovákia és Csehország között, ami nagyon rossz lesz. Szlovákiának ugyanis igazán nincs sok esélye nyugaton erős pozíciókat megszerezni. Arra hivatkozni, hogy nálunk olcsó a munkaerő, igazán nem okozhat nagy megnyugvást. Ez az érv ugyanis csalóka. Akár a másik, hogy a Kelet-Nyugat tranzit csak a mi országunkon át haladhat. Mert ha még így történne is, óriási gondjaink támadnának az infrastruktúrával. És ha Szlovákia nagyberuházásokat szeretne kieszközölni a nyugatiaktól, politikailag stabilnak kell lennie. Ez sokszor visszhangzik Nyugatról. Kockázatos helyre nem igyekszik a tőke.- Szlovákiában eddig mintegy 6 milliárd korona értékű külföldi tőkét helyeztek el. A kormány szerint 2000-ig kb. 500 milliárd korona befektetésre lenne szükség, s ennek a felét Nyugatról várjuk. Reális elvárás ez? Van nekünk olyan vállalati menedzsmentünk, amely képes a kellő gyorsasággal reagálni?-A pénz értékén kívül minden dologra kihatással van az infláció mértéke, a munkanélküliség... Olyan piacokat azonban lehet találni, ahol termékeink, szolgáltatásaink elkelnek. A terjeszkedő piacokra gondolok, melyek stabilak. Hogy melyek ezek? Például az idegenforgalom, az idegenforgalmi szolgáltatások. Ezek túlságosan nagy beruházásokat sem igényelnek. Semmi értelme továbbra is az acélgyártást forszírozni. Szlovákia nem rendelkezik egy tisztességes elemzéssel arról, kópes-e az acéllal bejutni a világpiacra. Amikor széthullott a KGST-piac, sírtunk keservesen; most a cseh piac van leépülőben, megint könnyezünk. Úgy vélem, a vállalatoknak nem szabadna csak Keletre orientálódniuk. Azok a piacok rendkívül bizonytalanok. Azt kell termelnünk, amire van kereslet. Nagy esélyeket látok a gyógyfürdőkben, amennyiben tökéletes infrastruktúrát építünk ki. Persze, mindenhez pénz kell, és szerintem az említett 500 milliárd korona kevés. Ismert elvégre, hogy hány márkára van szüksége a volt NDK-nak! S szeretnék még valamit elmondani Szlovákia láthatóvá tételének margójára. Ha sikerül stabilizálni a politikai színteret, be kell vezetni a közvetlen demokrácia intézményét, a népszavazást, nagyobb jogkört kell adni a településeknek és a régióknak, hogy maguk dönthessenek. Szlovákia hitele így növelhető a világban, ahol eddig sokat ártottak neki különböző csoportérdekek. Döntően növelné ázsiónkat, ha lemondanánk néhány konfliktusteremtő beruházásról. Vagy ha autonómiát adnánk a magyar kisebbségnek, s vele együtt a nagyszombatiaknak, a kassaiaknak, a zsolnaiaknak és mindenkinek. Decentralizálni kell a politikai hatalmat.- Nekünk azonban rengeteg régiónk és üzemünk van, amely a nehéziparból és a vegyiparból él. Ök mit kezdjenek magukkal?- A vállalatoknak és a gazdaságnak olyan technológiákra kell törekedniük/» amelyeknek van jövőjük és kedvező a fogadtatásuk. Itt van például a környezetvédelem: gyárthatnánk szennyvíztisztítókat. Ezeket a Nyugat is támogatná. Ez mindeo bizonnyal többet érne, mint a túlzott energiaigényű gyárak - pl. a garamszentkereszti alumíniumkohó, a kassai vasmű, a vágselylyei vegyiüzem - állami támogatása. Az ezzel járó szerkezetváltás természetesen elkerülhetetlen, de szerintem ez az egyike a kis számú járható utaknak. S még mindig nincs késő, hogy ilyen pozitív jelzéseket küldjünk a nagyvilág felé. (Feldolgozta: ts) «
