Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-09 / 56. szám
6 Szabad ÚJSÁG Mozaik 1993. március 9. Mélyül a mezőgazdaság válsága Kényszerdiétán Rövid, de annál sokatmondóbb a hír. Február utolsó hetében a mezőgazdasági terményforgalmazó vállalat (Pornonákup) dunaszerdahelyi Duna üzeme húszegynéhány mezőgazdasági üzembe leállította a keveréktakarmányok szállítását. Nem napokra, nem hetekre, hanem a jelek szerint hosszú hónapokra. Ilyen se volt azóta, hogy nagyüzemileg készülnek a tápok, pedig annak már több mint három évtizede. Borjak, malacok, baromfi, hízósertés és tehenek egyszeriben elestek megszokott „étlapjuktól“, aminek nem kis következményei lesznek. Kisebb súlygyarapodás, alacsonyabb tejhozam, csökkenő ellenálló képesség a betegségekkel szemben stb., stb., egyszóval s röviden: intenzívből extenzív állattartás. Már ahol, mert - terjed a hír - néhány válságba jutott mezőgazdasági üzemben a fehérje- és vitamindiétára fogott állomány jelentős számbeli csökkentését, sőt likvidálását mérlegelik. Ez pedig már olyan lépés, amit rövidesen hasunkon, pénztárcánkon is érezhetünk. Az, amit nem hiányolhatunk (hús, tej), annál drágább, minél kevesebb van belőle. Aki a hír olvastán szidni kezdené a terményforgalmazó üzemet, annak csak annyit, hogy a takarmánykeverékek szállításának leállításával saját gondjaikat is szaporították. Amit nem szállítanak, azt gyártani sem kell, így megközelítően száz személy - dolgozóik mintegy harmada - maradt munka nélkül. Az érintettek előbb kivettek tíz nap szabadságot, majd csökkentett fizetéssel kényszerszabadságra mennek. Várhatóan néhány hónapra, pontosabban aratásig, amikor a mezőgazdasági üzemek pénzhez jutnak. Hacsak addig nem történik valami (csoda), ami megoldja pénztelenségüket. Azt, ami a Dunaszerdahelyi járásban a takarmánykeverék-piac csődjét okozta. A részletekről Viola József igazgató és helyettese, Hicner Béla tér-' melésfelelős tájékoztatott. Összesen negyvenegynéhány mezőgazdasági szövetkezet, állami gazdaság és egyéb nagytermelő vásárolta náluk a takarmánykeverékeket. Termékeik mintegy 98 százalékát vették meg, míg a fennmaradó részt a magángazdáké és az alkalmi vásárlóké lett. Ahogy mélyült a mezőgazdaság válsága, s egyre szegényebbek lettek az üzemek, úgy növekedett azok száma, akik pénz nélkül „vásároltak". Elvitték, megetették a takarmányt, de nem fizettek. Az adósságszámla egyre nőtt, és február végére elérte a 170 millió koronát. Ez a csúcs, több hitelt a terményforgalmazó már nem adhat, mivel nyakukon a május, amikor a tavalyi aratáskor felvett gabonahitel első tételét, 114 millió koronát vissza kell fizetniük. Ha nem, akkor a takarékpénztár ráírja számlájukra a fejbekólintó 30 százalékos kamatot. Még nagyobb baj és nyomosabb ok a szállítások leállítására, hogy a 170 millió korona kinnlevőség mellett maga a terményforgalmazó üzem is másodlagos fizetésképtelenségbe került. Nem kap pénzt a takarmánykeverékeket vásárló üzemektől, ezért ő sem tud fizetni a neki szójadarát, hallisztet és a takarmánytápok egyéb összetevőit szállító partnereinek. Azok erre - elsőként a csehországi, majd fokozatosan a szlovákiai üzletfelek is - leállították a szállításokat. Szójadarát, hallisztet stb. csak azt követően adnak, hogy átutalták számlájukra a megrendelt termékek árát, tehát kezükben a pénz. Mit tehetnek ezek után a mezőgazdasági üzemek? Elméletileg ugyanazt, amit a takarmánykeverékeket szállító, illetve annak üzleti partnere tesz. Kijelentik, ha nekik nem, akkor hitelbe ők sem szállítanak a tőlük vásárló élelmiszer-ipari üzemeknek. Mert úgy igaz, hogy azok sem fizetnek. Csak a járás mezőgazdasági szövetkezeteinek 1992 végén már 374 millió koronával tartoztak azok az üzemek és vállalkozók, amelyek és akik az ő termékeiket dolgozzák fel, illetve forgalmazzák. Ezek után az lenne a természetes, hogy a mezőgazdasági alaptevékenységet folytató üzemek sem szállítanak vágóállatot, nem adnak el (hitelben) tejet. Lenne, de nem az, mert az állat nem tartalékolható hónapig zsákban, amíg akad rá fizetőképes vevő. Egyedüli „megoldás" az állomány csökkentése, illetve teljes likvidálása. Ezzel a szövetkezet, állami gazdaság meghosszabbítja haldoklását, s legalább megtartja az elméleti lehetőséget, hogy mielőtt megszűnik, felszámolják, lesz ideje a megújhodásra, s ezzel együtt állatállományának felfejlesztésére. Erre mondhatjuk már, hogy a mezőgazdaság teljes csődje. Nemcsak a Dunaszerdahelyi, hanem más járásokban is hasonló a helyzet, sőt esetenként még rosszabb. Itt csak a takarmánykeverékek szállítását állították le - tudtam meg a parasztszövetség járási titkárságán -, viszont vannak járások, ahol a mezőgazdasági üzem már nem kap villanyáramot, süketek a telefonjai, sőt a fizetésekre sem képes idejében előteremteni a pénzt. Ekkora bajok a Dunaszerdahelyi járásban egyelőre azért nincsenek. Mi várható - kérdeztem az igazgatótól és helyettesétől, de a jövőt illetően csak találgatni tudnak. Abban reménykednek, hogy a mezőgazdaság ilyen méretű válsága mellett, ha későn is, de végre lép a kormány. Egyben biztosak. A pénzhiányt állami segítség nélkül, önerőbőr sem ők sem a mezőgazdasági üzemek nem képesek megoldani. Bizto^ami biztossal apón a Dunában már kidolgozták a „katasztrófatervet", ami minimum aratásig érvényben marad. Ez saját üzemük válsághelyzetét hidalja át, hiszen a takarmánykeverékek gyártásának leállításával az üzemet nem kis veszteségek érik. Kérdés, hogy mit tesznek állami segítség hiányában a mezőgazdasági üzemek. Ha a pénzforgás beindítását célzó hatékony központi intézkedések késnek, akkor valóban marad az egyedüli lehetőség, a kényszerdiétára fogott állomány leépítése, illetve likvidálása. Ebben az esetben azonban nem érdektelen a kérdés: vajon mi, fogyasztók mikor kényszerülünk hasonló kényszerdiétára? EGRI FERENC Hűvös téli reggel volt. Az autóbusz utasai a kocsi belsejébe igyekeztek. Akiknek ülőhely jutott, álmosan összehúzódtak, könyvet vagy újságot elővéve igyekeztek kellemessé tenni az utazás perceit. Az álldogálók egykedvűen nézték egymást, vagy a tovatűnő házsorokat. A megállók egymásutánjából mind több és több ember kapaszkodott fel az autóbuszra. Az egyik megállóban egy pityókás fiatalember is felszállt. Jóképű, barna fiú, csillogó, fekete szemekkel. Az emberek elhúzódtak tőle. Nem kötekedett, inkább csak mosolygott a részegek önfeledtségével. Látszott rajta, hogy szívesen szólna bárkihez, aki hallgatásra méltatná. Az asszonyok különösen rosszalló pillantásokat vetettek rá. Nekik nyilván eszükbe jutott a férjük, vagy Fürtösek és feketék a fiuk, amikor szintén ilyen állapotban tér haza. A fiatalember végül kinézett magának egy szép arcú, őszhajú aszszonyt, amolyan nagymamafélét. Eléje billegett, nyelt egyet, megcsóválta a fejét, mosolyogni kezdett, majd botladozó nyelvvel ezt mondta:- Tessék elképzelni... két kislány... ikrek... fürtösek, és feketék... és ilyen picurkák... - a kezével mutatta, majd folytatta:... ma hajnalban, és az enyémek... - nagyot billenve, majdnem az idős aszszony ólébe esett. Az asszonyok összenéztek és szinte varázsütésre mosolyogni kezdtek. Egy fiatalasszony átadta a helyét. Leültették, majdnem simogatták. Megkérdezték tőle, hol kell leszólnia. Csak az a nagymamaforma asszony jegyezte meg:- Azért, ennyit akkor sem kellett volna inni! - de közben ő is mosolygott. .. (duda) Olyan, mint bárki más A milliárdoscsemete Mit jelent a boldogság? Egy hétesztendős kislánynak biztosan egész mást, mint nekünk, akiknek már az óriási vagyon gondolatától is megszédül a fejünk - Athina ugyanis nagykorúságának elérése napjától kétmilliárd márka tulajdonosa lesz. Athina, Christina Onassis egyetlen lánya, féltestvéreinek - a hatéves Eriknek, a négyéves Sandrinának és az egyéves kicsi Johannának - a társaságában érzi magát a legjobban. Most, öt évvel anyja tragikus halála után, Athina már kiheverte a csapást, és boldogan él új családja körében. Apja, a 40 éves Thierry Roussel, és szintén 40 éves nevelőanyja, Gaby Landhage mindent megtesz annak érdekében, hogy Athina ne nevelkedjen úgy, mint egy elkényeztetett milliomoscsemete. Nem sikertelenül. A világ leggazdagabb kislánya pl. nemrégiben kicserélte méregdrága Rolex óráját egy lényegesen olcsóbbra. „Ez ugyanis sokkal célszerűbb“, mondta a teljesen ledöbbent többieknek. Úgy látszik, Athinának már nem számít annyira a gazdagság, mint a mamájának számított. (zs) Dühös főbérlő - hét halottal Egy halálosan mérgező rovarölő szer hét ember halálát okozta a kínai Shan-si tartományban. 24 további embert ugyanakkor kórházban ápolnak - szintén mérgezési tünetekkel. A kínai tévé híradása szerint egy lakóház-tulajdonos az egyik albérlőjét, a fiatal, alig 18 éves parasztlegényt akarta eltenni láb alól, aki hosszú ideje nem fizeti a lakbért. A fiatalembernek tehát egy zacskónyi, rovarölő szerrel bőségesen „feljavított" lisztet adott. Az élelmes ifjú, a gyilkos tervről mit sem sejtve, a lisztből kalácsot sütött, és portékáját az utcán értékesítette. (r) IIliit mMWMM Hatmillió dollárt fizetett a kórház A történet regénybe illő. 1978 áprilisának egyik éjszakáján, ugyanabban az órában két kislány született a floridai Wauchul kórházában. A szülészet ápolónői véletlenül elcserélték a két újszülöttet. A Mays család nagy szeretettel és körültekintéssel nevelte egyetlen leányát, Kimberleyt, a Twigg család hasonló gondoskodással és szeretettel nevelte Arlene-t. A megrázkódtatás csak jóval később következett be. Arlene - nem sokkal 10. születésnapja után - szívbetegségben elhunyt. Halálát megelőzően egy vérvizsgálat során kiderült, hogy Arlene semmi-Sziámi ikrek szétválasztása Húsz hónapos sziámi ikreket kellett szétoperálni, mert lábukkal, májukkal és más belső szervükkel voltak összenőve. A krakkói orvostudományi akadémián hosszas előkészületek után került sor a műtétre. A tizennégy órán át tartó műtétben tizenöt sebész, négy altatóorvos és tíz ápolónő vett részt. A sikeres beavatkozás után a kislányok életükben először külön ágyban kerültek az intenzív osztályra. (r) képpen sem lehet szülei vér szerinti gyermeke. A megtört és elkeseredett szülők kutatni kezdtek igazi lányuk után. Robert Mays felesége 1981-ben rákban meghalt, így a genetikai tesztet a férjen, Roberten végezték el. A teszt eredménye világosan mutatta, hogy valójában Kimberleynek kellett volna viselnie a Mays családnevet, s Arlene fejfáján a Twig nevet feltüntetni. Természetesen mindkét család beperelte a szülészetet, s a pert meg is nyerték. A Twig család ötmillió dolláros, Robert Mays pedig egymillió dolláros kártérítést kapott a kórháztól. Végül meglepő fordulat még az is, hogy a most már saját nevét viselő Kimberley Twig úgy döntött, továbbra is „apjánál“, Robert Maysnél marad. (ivi) •b&sraeki áll a világ Azok, akik naponta a pozsonyi tömegközlekedés szenvedő alanyai, bizonyára tapasztalták már, hogy városunkban mennyire elszaporodtak a zsebesek. Amint átlépjük munkahelyünk, illetve otthonunk küszöbét, szinte automatikusan magunk elé kapjuk vagy magunkhoz szorítjuk táskánkat, mégha csak az esernyőnk is van benne. Villamoson, autóbuszon gyanakodva méregetjük utazótársainkat. Leszálláskor táskánkat magunk előtt tartva lépünk ki az utcára - egyszerű óvatosságból. A „zsebvadászokról" persze mindenki hallott, de amíg saját magunk nem találkozunk velük, nem vesszük komolyan őket. Nekem is megadatott az a „szerencse“, hogy közelebbről megismerjem kockázatos „munkájukatPontosabban nem is nekem, hanem a barátnőmnek. Egyik délután a sok csúszkálás, potyogás után örültünk, hogy fel tudunk szállni a zsúfolt autóbuszra. Már a buszmegállóban felfigyeltünk egy kihívó párra. A roma „szerelmespár“ nem éppen illendő viselkedésén többen is megütköztek. Utolsónak indultak a fékező autóbuszhoz, és mégis elsőnek szálltak fel. Csúcsforgalom lévén nagy volt a tömeg - a nyomakodás, furakodás pedig a pozsonyiaknál már megszokott dolog. A nagy tolongásban nem tudatosítottuk, hogy a felettünk álló párocska éppen a mi pénzünkre vadászik, és hogy ügyesen elemelte barátnőm válltáskájából a pénztárcát. Sajnos, későn vettük észre a lopást, így nem tehettünk semmit. Az ellopott száz korona egyeseknek talán nem jelent nagy veszteséget, de aki csekélyke fizetéséből kénytelen élni, bizony még a tízest is megsiratja. A tolvajokat ez persze nem érdekli. Irigylem is őket, de főként megvetem. Nincs bennük semmi részvét a másik iránt? Lehet, hogy mégis» igaza lesz az egyik tanáromnak, aki szerint az emberiség visszafejlődik az érzéketlen állatok szintjére? Ne legyünk közömbösek mások baja iránt, figyelmeztessük egymást a veszélyre:,, Asszonyom, nyitva a táskája!“, vagy: „Uram, itt felejtette a pénztárcáját!“ Próbáljuk meg - és máris könnyebb lesz élni. Csak akarnunk kell! A zsebeseknek pedig azt kívánom, hogy minél többen legyenek, és ne minket, közönséges embereket zsebeljenek ki - hanem egymást. Ez így lenne igazságos. Kubik Erzsébet Meghökkentő eset Levél érkezett egy tengerészkatona címére az elöljáróságtól, az amerikai tengerészeitől, amelyben tisztességes nyugdíjat ajánlanak fel beosztottjuknak. A katona hozzátartozói meglepetésükben akár infarktust is kaphattak volna, mivelhogy a címzett a lova tankhajó három évvel ezelőtti katasztrófájánál életét vesztette. Kis utánajárás következett, és kiderült, hogy a tengerészhivatainak ennél nagyobb melléfogásai is voltak: pl. amikor behívót küldött hősi halottjainak. Őslénytemetö óshalak és őskétéltűek eddigi legnagyobb lelőhelyét fedezték fel az ausztrál régészek egy Sidney-től 200 km-re nyugatra eső kiszáradt tó medrében. Alex Ritchie, az ausztráliai múzeum munkatársa meg van győződve arról, hogy ezen a lelőhelyen több, eddig ismeretlen őshal- és ősbékafaj kövületére találhatnak rá, mintegy 360 millió évvel korábbról. Az említett lelőhelyet egyébként már 1956 óta ismerték, de csak nemrég nyitották meg, mivel eddig hiányoztak a kutatáshoz szükséges (anyagi?) eszközök. (zs) A csodatévö szója Szúrópróbák a Vatikánban hogy mi segíti át a középkorú nőket a klimaxon! A szója és a szójakészitmények. A helsinki egyetem kutatói szerint a szója olyan lényeges öszszetevöket, anyagokat tartalmaz, amelyek kitünően helyettesítik a nemi hormon hatását ilyen anyagokat a többi zöldségféle Is tartalmaz, ám jóval kisebb Úgy tűnik, a munkafegyelemmel mindenütt bajok vannak, még a Vatikánban is. Ezért vezették be nemrégiben az úgynevezett fegyelmi órákat, amikor is bármelyik szerzetes vagy apáca szőnyegre kerülhet és felelősségre vonható. Az intézkedés nem vonatkozik a püspökökre és természetesen a Szentatyára sem. őket valószínűleg „lentről“ ellenőrzik. ., (r)
