Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

4 Szabad ÚJSÁG Családi kör Vallomások a családról Az alábbi történetet „kölcsönvettük“ a magyarországi Kiskegyed című lapból, hogy olvasóinknak egy kis bízta­­tást adjunk vallomásaik leírásához. Ismételten hangsú­lyozzuk, nem ragaszkodunk a név és a cím közléséhez. Viszont ha szerkesztőségünkkel közük, akkor az írásért járó honoráriumot el tudjuk Önöknek küldeni. Tudjuk, sokan félnek családi titkaik, megrázó vagy megható történeteik leírásától. Pedig higgyék el, minden egyes vallomás olyan tanulságokat hordoz magában, amely segíthet másoknak is elviselni a nehéz időszako­kat, megpróbáltatásokat, vagy a fiatalabbak akarva-aka­­ratlan is tanulhatnak e példaértékű történetekből. Kérjük tehát, írjanak életükről, családjuk legnehezebb, legszebb vagy legmegrázóbb élményeiről. Arról, ami összekovácsolhatja, vagy szétverheti a családot. Várjuk leveleiket, vallomásaikat! Rózsi, az öreg kecske Ötvenöt és ötvenhat év között ballagok, az életben kissé elfárad­va. 66 óta szinte el sem tehettem a gyászruhát. Szüleim, testvé­reim, menyecske lányom. A kö­zelmúltban pedig a férjem is ittha­gyott örökre. A bánatot még a vál­tozó kor is nehezítette. Szinte már úgy éreztem, nem bírom mindezt idegileg elviselni. A faluban, ahol lakom, senkim sincs, igaz, máshol sem, a Kátai család utolsó élő sarja vagyok. Ráadásul még az öreg hűséges kocsimat is el kellett adnom, nem bírtam üzemeltetni. Fájdalmamban az újságolvasás­ban kerestem menekvést. Szinte minden újságot átböngészek, ami egy falusi postán kapható. így olvastam az egyik újság lelki leve­lesládájából egy úr magányáról. S mivel nyugdíjas vagyok, az időm rengeteg, gondoltam, írok neki. írtam, válaszolt, én ismét válaszoltam. Levél jött, levél ment, s egy sokadik levél olvasásakor a vé­rem bizseregni kezdett. Mondtam is magamban, hogy Rózsi, Rózsi, de kár, hogy Zalaegerszeg több mint 200 kilométerre van. Mert az biztos, ha itt volna ez az öreg 60-as fiú, biztosan lefeküdnék vele... A levél ismét jött, találkozót kért. Számomra egy közeli város vas­útállomását neveztem meg. Le­ültünk egy padra, hosszan beszél­gettünk. De nem bántam volna, ha az a pad nem nyilvános helyen van. Mert megtettem volna, amit lánykoromban nem tettem meg. Mert szűzen mentem férjhez. Biz­tosan ő is úgy érzett, hogy az ereiben még nincs érszűkület, mert felajánlotta, hogy eljön hoz­zám. Jaj, mondom, ezt nem lehet, mert a faluban én elismert asz­­szony vagyok, s az is akarok ma­radni. így hívott, menjek el én hozzá. Elmentem. Szép volt, jó volt, igaz érzés volt. Engem ez az úriember vissza­hozott az élők sorába, élek, neve­tek. S tervezzük, hogy ezt a kalan­dot házassággal pecsételjük meg. Mert a szerelem nincs korhoz köt­ve. Kislánykoromban hallottam az idősektől, hogy ,,az öreg kecske is megnyalja a sót!" HÁZIORVOS Kérem, írjanak még a reu­ma különböző formáiról. Én évek óta szenvedek minden időjárás-változás­tól. Sok ismerősömnek fáj a háta, másnak az ujjai duz­zadnak meg. Miért van any­­nyi reumás beteg? Z. I. leveléből A reumás lázat - ha nem kezel­ték ki kellőképpen, követheti a másodlagos sokízületi gyulla­dás. A beteg nem gógyul meg teljesen, a betegség idültté válik. A beteg hosszabb ideig is panasz­­mentes lehet, de a sokízületi gyul­ladás ismételten kiújul, bár egyre kevésbé heveny formában. Ké­sőbb már nem jár olyan magas lázzal, de évekig is eltart. Hol az egyik, hol a másik ízület fájdal­mas, kissé meg is duzzad, s el­vesztheti eredeti formáját. Előfor­dul, hogy csak időjárásváltozás, hidegfront vagy nagyobb testi megerőltetés vált ki fájdalmakat. A beteg nem fekszik, ha enyhül­nek a fájdalmai, dolgozik is, de a panaszmentes időszakokban is szükség van rendszeres orvosi ellenőrzésre. Az elsődlegesen idült sokízületi gyulladás a reuma súlyos formája, amelyet nem előz meg heveny, lázas időszak, éppen ezért neve­zik elsődlegesnek. Lappangva, lassan fejlődik ki, hónapok vagy évek alatt, s évekig vagy évtizede­kig súlyosbodik, váltakozva fellé­pő ízületi duzzanatokkal. Jóval gyakoribb a nőkön, mint férfiakon, és kezdete gyakran egybeesik a változás korával, a menstruáció elmaradásával. Jellegzetessége, hogy az első panaszokat a két kézen váltja ki. Reggel, ébredés után a beteg úgy érzi, mintha ujjai püffedtek, duz­zadtak lennének. Szinte kívánják, hogy mozgassa őket. A mozgatás után, vagy a napi munka közben megszűnik a fájdalom. Néhány hét vagy hónap múlva azonban az állapot rosszabbodik, ismét jelent­kezik a fájdalom. A csuklók és az ujjak ízületei megduzzadnak, orsó alakúvá válnak, egész nap fájdal­masak. Rosszabb esetben telje­sen deformálódnak, eltorzulnak. Később az ujjak ferdén állnak, begörbülnek, a beteg nem képes ökölbe zárni a kezét, nem tud jól fogni, a kéz izmai sorvadnak, ■s a beteg egyre kevesebb és csak könnyebb munkát képes elvégez­ni. Átterjedhet a betegség a lábuj­jakra, a bokára, a térdre és más ízületekre is, és gyötrő fájdalmat okoz. Nem jár lázzal, legfeljebb néhány tized fok hőemelkedéssel. A beteg étvágytalan, lesoványo­dik, vérszegény lesz. Régebben az ilyen beteg ágyba feküdt, teljesen tehetetlenné vált, kezét-lábát nem mozgatta, hogy fájdalma kisebb legyen. Ma már éveken át tartó rendszeres és ala­pos kezelés a legtöbb idült sok­ízületi gyulladásban (orvosi nyel­ven p.c.p.) szenvedő beteget meggyógyítja, s szinte minden egyes beteg járóképes maradhat, könnyebb munkát is végezhet. Ehhez azonban a betegnek nagy türelemre és gondos orvosi keze­lésre van szüksége. Ügyelnie kell arra, hogy ne csak a gyógyszere­ket szedje pontosan, előírás sze­rint, hanem minden nap végezze el az előírt mozgás-és tornagya­korlatokat is. A férfiakon a nők idült sokízületi gyulladásával ellentétben gyak­rabban jelentkezik az ún. Bechte­­rew-kór. Egyes családokban többb esettel is találkozhatunk, itt a hajlamosító tényezők könnyebb utat engednek a betegség kiala­1993. március 17. FIGYELEM! Kérjük mindazokat, akik a Magyar Földművelésügyi Minisztérium 1992. decemberében közzétett pályázatára elküldték jelentkezésüket, valamint mindazokat, akik a most pontosított feltételek alapján úgy érzik, érdemes jelentkezniük, olvassák el figyelmesen az alábbi pályázati felhívást és a rövid határidőre való tekintettel a lehető legrövidebb időn belül juttassák el oklevelüket, rövid élet­rajzukat a Magyar Földművelésügyi Minisztérium címére. Pályázat A Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem és a Földművelés­­ügyi Minisztérium pályázatot hirdet a szakképesítést nyújtó felsőfokú mezőgazdasági szaktanácsadó képzésre agrármérnö­kök, közgazdászok, gépészmérnökök, állatorvosok és élelmi­szer-ipari mérnökök számára. A pályázat feltételei:- egyetemi vagy főiskolai végzettség,- legalább 5-éves üzemi gyakorlat,- érdekvédelmi szervezet ajánlata,- maximum 45 életév. A képzés alapja a Phare program keretében kialakított európai szintű tanterv és követelményrendszer, szakképzett szaktanács­­adó oktatók közreműködésével. A pályázathoz mellékelni kell a szakmai életrajzot és az oklevél másolatát. A képzés időtartama: 10 hét, osztott idejű I. ciklus: 1993. március 22 - április 9. II. ciklus: 1993. április 11 - május 1. (Egyéni felkészülés a szakdolgozat megírásához otthon, előre meghatározott szempontok alapján.) III. ciklus: 1993. május 3 - május 21. A képzés helye: KÉÉ Kecskeméti Főiskolai Kara 6001 Kecskemét, Erdei Ferenc tér 1-3. Telefon: 06-76^86186, Telex: 26 239 A pályázat benyújtásának határideje: azonnal. Kérjük azokat az érdeklődőket, akik pályázatukat már január elején eljuttatták szerkesztőségünkön keresztül Budapestre, hogy újabb kérvényükben hivatkozzanak akkori jelentkezésükre, a késedelem oka ugyanis nem bennünk, hanem Magyarorszá­gon, a menet közben megváltoztatott, (pontosított) feltételekben rejlik. Megjegyzés: Jónak látnánk, ha jelentkezésüket közvetlenül a Földművelés­ügyi Minisztérium címére is eljuttatnák, mivel személyesen ott kaptunk ígéretet, hogy a terminusok megváltozását az itteni újrajelentkezések esetében úgy veszik figyelembe, hogy az ne érintse hátrányosan pályázóinkat. Cím: Földművelésügyi Minisztérium 1054 Budapest, Kossuth tér 11. Dr. Bónis Lajos FM, főtanácsos. Telefon: 1533-000/10-67 kulásának. Rendszerint a 20-40. életév között kezdődhet és súlyos esetben munkaképtelenné teheti a beteget. Az első panasz gyak­ran a derékfájás, de kezdődhet a nyakban, csípőben, térdben vagy más ízületben is. Ezek a pa­naszok gyógykezelés után rend­szerint megszűnnek, legalábbis jelentősen csökkennek. Később azonban a fájdalom ismét kiújul, egyre több ízületre terjed ki, de főleg a gerincre összpontosul. Fontos szövődmény a szivár­­ványhártya-gyulladás (irítisz). Az irítisz olyan gyakran fordul elő a Bechterew-kórral együtt, hogy a szem „Bechterew-kórjának“ szokták nevezni. A beteg mozgá­sa korlátozott. Nagyon súlyos ál­lapotban a csigolyákat összekötő szalagok elmeszesednek, a ge­rinc merevvé válik. A beteg gör­nyedt tartású, fejét nem tudja fel­emelni, maga elé néz a földre. Alig mer köhögni, tüsszenteni, mert éles, nyilalló fájdalmat érez a de­rekában. Éjjel, fekvéskor sem szűnnek meg a fájdalmai, bordái nem mozognak jól, ezért aprókat lélegzik. Ha csípőit is megtámadta a betegség, kis léptekkel, óvato­san, csoszogva jár. Gondos keze­léssel a panaszokat jelentősen csökkenteni lehet, s a betegség előrehaladását le lehet lassítani. Minden attól függ, milyen korán kezdik el a kezelést. Döntő lehet, hogy a betegséget az orvos pon­tosan felismerje. Ezt egyebek kö­zött leginkább a gerincről és a me­dencéről készített röntgenfelvé­tel segíti. A pontos diagnózis alap­ján, megfelelő gyógyszerekkel, esetleg gyógyfürdőkkel, mozgás­­terápiával a Bechterew-kór ma már olyan szinten tartható, hogy a beteg az orvos utasításainak betartásával megtanul együtt élni betegségével, s nem szenved el­viselhetetlen fájdalmaktól. A Bechterew-kór tehát főkép­pen a fiatalabb férfiakat, az idült sokízületi gyulladás a változás ko­rában lévő nőket támadja meg. A lágyrészek reumája minden életkorban egyformán előfordul. Gyulladás jeleit nem látjuk, a bőr nem piros és nem meleg, a beteg testrész nem duzzadt. Kezdetben egyetlen tünete a fájdalom a ha­rántcsíkolt vagy vázizmokban. Leggyakoribb, enyhe formája a jól ismert „Hexenschuss“, a derék izomzsábája, de ez nem minden esetben reumás eredetű. Dr. Cs. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom