Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

1993. március 17. Belföld Szlovákia saját utat akar járni Megállítható a gazdasági hanyatlás? A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa ma kezdődő ülésé­nek egyik napirendi pontja feltehetőleg Vladimír Meciar kormányfő pontosított gazdasági stratégiájának megvitatása lesz. A hona­tyák elé azt követően kerül e tervezet, hogy azt a kormányfő gazdaságpolitikai tanácsadó testületé alaposan meghányta­­vetette, majd maga Meéiar konzultált ennek érdekében az Euró­pai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnökével, Jacques Attalival, illetve előterjesztette azt a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatóinak, valamint a gazdasági újságíróknak, az utóbbiaktól támogatást is kérve az elképzelésekhez a sajtóban. A kormány legújabb gazdasági elképzeléseinek lényege: hogy Szlovákia saját utat akar járni. Nem kívánja követni sem a lengyel, sem a magyar reform mintáját, a Klaus-féle útról pedig teljesen le kíván térni, mivel az nem felel meg Szlovákia érdekeinek. Meöiar Szlovákia jelenlegi gazdasági helyzetét értékelve fon­tosnak tartotta hangsúlyozni, hogy csak olyan reform képzelhető el, amely nem borítja fel a szociális egyensúlyt, tehát csökkenteni kell az eddigi restrikció mértékét. A kormányzó politikai erő a szociális piacgazdaságot tűzte ki célul, mely nem mellőzi a környezetvédelmi szempontokat sem. A kormányzat nem akar lemondani a tulajdonváltásról sem, csak más dimenziókat és ütemet szab neki, hogy elviselhetőbb következményekkel járjon. A szociális piacgazdaság tényének kiemelésekor rámutatott: Németország is ezt az utat járja. (A kormányfő csak arról feledkezett meg, hány év és évtized alatt teremtette meg a háború utáni Németország a szociális piacgazdaság feltételeit, s hogy a jelenlegi gazdasági állapot mellett Szlovákiának kb. hány évre lesz szüksége annak megteremtéséhez.) A szlovák gazdasági reform végrehajtásához közmegegye­zésre, politikai stabilitásra lesz szükség a kormányfő szerint, egyébként a gazdasági hanyatlás tovább növekszik, Meciar szerint amennyiben idén sikerül Szlovákiának öt százalékos termelésélénkülést elérnie, az ország rövid időn belül kilábalhat a nehézségekből. Ezzel az óhajjal szemben azonban fennáll a szakértők azon komoly érve, mely szerint idén 26-28 százalé­kos visszaesés várható a bruttó hazai termékben (ez a kormány adata), sőt egyesek szerint jóval meghaladja majd e csökkenés a 30 százalékot... Ilyen körülmények közt kell megpróbálnia talpon maradnia az országnak. Meciar kormánya ugyan számít még további piacvesztésekre, az alacsony technológiai színvonal stagnálására, a munkanélküliség további növekedésére, mégis optimista. Bízik abban, hogy sikerül kibontakoztatni a visegrádi együttműködést - ami stabilizáló tényezőként hathat és piacok megtartását jelentheti hogy az Európai Közösség nem külön­böző módon hajtja végre a két csehszlovák utódállam csatlakoz­tatását, tehát nem sodorja veszélybe a vámunió létét, hanem fenntartja a külkapcsolatok egyformaságát. A kormány gazdasági stratégiája: megállítani a hanyatlást. A mezőgazdaság szemszögéből a hanyatlás megállítása a túl­élést jelenti, mivel az egész ágazat csődben van. A kormány nem arra törekszik, hogy minden vállalat túlélje a változásokat, hanem arra, hogy a jó gazdálkodásra képesek közül minél több maradjon fenn. A szociálpolitika és az egészségügy terén a fennálló helyzetet a kormány megfelelőnek tartja, csupán a környezetvé­delem terén lenne szükség még további lényegi változásokra, amelyekre azonban nincs pénze a költségvetésnek. Az új stratégia - vagyis a gazdasági hanyatlás megállítása, a gazdaságélénkítés feltételeinek megteremtése és a szociális béke fenntartása - hordoz magában komoly kockázatokat is. A költségvetésben ezek a bevételi oldalon például az adók csökkenésében mutatkozhatnak meg, ami felboríthatja a költség­­vetési egyensúlyt. Amennyiben pedig nem sikerül elegendő Knazko kontra Meciar-----------------­forrást teremteni a gazi. aságélénkítéshez, a hanyatlás jóval nagyobb lehet, mint bárki gondolná. A forrásteremtés pénzt jelent. A Nemzetközi Valutalap szak­értőivel abban egyezett meg a kormány, hogy a három-négy hónap elteltével újra tárgyalóasztalhoz ülnek majd, mert akkorra hozzávetőleg világossá válik, milyen a szlovák gazdaság valós teljesítőképessége. Meőiar a pillanatnyi - még Prága által szolgál­tatott - adatokat hamisnak, Szlovákia érdekei ellen hatónak tartja. A szerződés a Valutaalappal tehát valamikor az év közepén készülhet majd el, s akkor már rögzíthetők lesznek benne a szlovák gazdaságpolitika alapelvei is. Ugyanezen okból utasítja el a kormányzat a szlovák korona leértékelését is. Hangsúlyozta, hogy az ország kb. 600 milliárd koronás vagyona a felére csökkenne általa, miközben Szlovákiának vannak tartalékai. A szövetségi aranykészletből 40 tonna Szlovákiát illeti, a Szlovák Nemzeti Bank devizakészletei az utóbbi időben növekednek. A kormány olyan devizatartalék kialakítását tervezi az év végéig, mely lehetővé teszi a szlovák korona teljes konvertibilitását (átválthatóságát). Meőiar szerint ennek eléréséhez 500 millió dollárra lesz szükség, s bár a feladat nem könnyű, ő elérhető célnak tartja. A szociális béke megtartása szempontjából a kormány ki akarja küszöbölni az indokolatlan áremeléseket. A gazdaság menetét nem pénzügyi restrikcióval akarja szabályozni, hanem más esz­közökkel. Ezek sorába tartoznak majd a banki feltételek, az exporttámogatás, a devizatörvény módosítása, mely a hazai bankoknál vezetett devizaszámlákat előnyös kamatozásúvá tenné. A kormány a banktörvény módosításával a bankrendszer liberalizálását készíti majd elő, s fontolgatja, ne nyújtson-e külön kedvezményeket azoknak a külföldi bankoknak, amelyek konkrét tőkével lépnének be a mi bankjainkba. A bankok műszaki korszerűsítése is rendkívül fontos, mivel jelenleg csak hosszadal­mas ügyintézésre képesek. A kormány fontolóra veszi, ne ala­kítsa-e át a volt Csehszlovák Kereskedelmi Bank szlovákiai intézményét egy multilaterális klíringközponttá. A hitelnyújtás terén a kormány olyan lépéseket latolgat, hogy beruházási hiteleket csak azok a vállalkozók kaphatnának, akik rendelkeznek a befektetendő összeg tíz százalékával. Tervezik egy központ létrehozását, ahol nyilvántartanák az egyes vállalkozók minden felvett hitelét, hogy ne fordulhasson elő, ami most elég gyakori: hogy egy és ugyanazon ingatlan különböző bankoknál többször is be van táblázva. Ha az ilyen vállalkozások tönkre mennek, akár bankokat is magukkal ránthatnak, vélekedett a kormányfő. A léte­sítendő központ arra szolgálna, hogy a vállalkozók ne kerülhes­sék meg számlavezető bankjuk értesítését arról, ha más pénzin­tézetnél hitelt vesznek fel. A kormány készül a csődtörvény módosítására is. Tekintettel arra, hogy a bíróságok a jelenlegi csődeljárások lefolytatásával sem bírnak, tervezik különböző intézmények megbízását az eljárások lebonyolításával. A kormány olyan szanálási eljárásokra is készül, amelyek során az állam által okozott adósságoktól szabadítanák meg a fizetésképtelen vállalatokat. E pénzeszközö­ket minél rövidebb időn belül folyósítani akarja a kormány. Meéiar kormányfő saját bevallása szerint optimista. Bízik abban, hogy sikerül végrehajtania ezt a tervet. Ahogy megfogal­mazta: neki más választása nincs, mint optimistának lenni. Ezzel együtt azonban nem árt, ha látjuk azokat az esetleges kockázato­kat, amelyek a kormányfő „gazdasági szigorlatában“ is megfo­galmazódtak, ha esetleg mégsem jön be az optimista variáns. Az egy he túlzások utyanis ezúttal sem maradtak el. Nem tisztázódott, 500 millió dollár „megszerzésével“ a kormányfő jövő január elsejére valóban teljes konvertibilitású szlovák koronát Szabad ÚJSÁG 5 Fotó: M. Nagy László akar-e biztosítani országának, vagy csak a nemzeti valuta ún. belső konvertibilitását akarja megteremteni, ami az üzleti életben jelent „teljes átválthatóságot“ a keményvalutákkal szemben is. Nem tisztázódott, hogyan akar akár öt százalékos terméknöveke­dést elérni az év végéig a kormány, amikor a gazdaság „defenzí­vában“ van, s amikor a térségünk országai közül tavaly legjobb eredményeket elért lengyel gazdasági is csak 0-1 százalékos növekedést volt képes felmutatni. Szlovákia számára már az is jelentős lenne, ha a tavalyi 17 százalékos csökkenéssel szemben ennél alacsonyabb mértékűt sikerülne elérni. Hogy országunk gazdasági gondjai igen komolyak, arra mi sem utal jobban, mint a Tabak Rt. eladása a hamburgiaknak - jóval áron alul -, elvégre azt minden hatalom pontosan tudja, az államkassza extrabevételeket a cigarettagyáraktól, a szeszipartól és a kőolajipartól remélhet. S ezek hozzávetőleg pontosan tervezhető bevételek. Ha egy kormány a legjövedelmezőbb vállalkozásait kénytelen eladni, bármennyire optimista is, derűlá­tásra indokolatlan. Ha pedig a kormányfő az új gazdasági stratégia ismertetése után néhány nappal bejelenti, hogy további vállalatokat ad el az állam, hogy folyósítani tudja az állami támogatást a mezőgazdaságnak, különben az nem tudja végre­hajtani a tavaszi munkákat és nem lesz kenyér, akkor jó, ha pontosan tudjuk: a kormány ugyanúgy jár el, mint az a szövetke­zeti vezetőség, amely eladja a takarmánykészletét, vagy az állatait, hogy fizetést tudjon adni tagságának, miközben tudja, ősszel ennek következtében húshiány, tejhiány stb. jelentkezik majd a piacon. Az optimizmus mellett tehát nem árt józanul szembenézni a tényekkel sem. N. GYURKOVITS RÓZA Egy nem minden tanulság nélküli ügy z elmúlt hét végén Losoncon tartott értekezletet a Demokra­tikus Szlovákiáért Mozgalom országos pártvezetése. A kormány gazdasági stratégiai terve mellett az esedékes országos közgyűlést készítették elő, közben pedig kisebb Ítélethirdetésre is sort kerítettek a hónapok óta megol­dásra váró Knazko kontra Meciar ügy­ben. A mozgalom vezető testületé - ahogy az várható volt - Meciar pártelnök és kormányfő mellett állt ki. Igaz, azt egyelőre senki nem tette közzé, milyen szavazati arányban. A kiszivárgott silány híradás szerint a kormányfő azért kérte a hallgatási kötelezettség feloldását, hogy közzé tehesse, hány esetben cselekedett Knazko külügyminiszter Szlovákia ér­dekeivel ellentétesen. Várható, hogy rövidesen lesz részletes bűnlajstroma Knazkónak, egyelőre azonban annyi világos csupán, hogy a rebellis minisz­ter ,,szövetségi szemüveggel" néz még mindig számos dolgot, s képes úgy építeni a külügyi kapcsolatokat és külügyi képviseleteket, hogy Meciar nem teljesen biztos abban, hogy a nagykövetek teljességgel Szlovákia érdekeit képviselik. A kormányfő leg­főbb kifogása mégis az volt, hogy külügyminisztere sok mindent más­képpen lát és értékel mint ő. Azt hiszem, a Knazko-Meciar-vita lényege éppen ebben keresendő. Ma­gában a kormányfőben, illetve az ő magatartásában, mivel Vladimír Me­ciar hajlamos arra, hogy önmagát és kormánya érdekeit azonosítsa Szlová­kia érdekeivel. Aki tehát úgy gondolja, hogy Szlovákia érdeke másmilyen is lehet, nem csupán az, amit a kor­mányfő szlovák érdekké nyilvánított, az az ország ellensége. A kormányfő szerint. így eshet meg, hogy miközben Vladimír Meciar politikai összefogást, közmegegyezést hirdet, egyre kuszál­­tabbá válik a szlovákiai politikai szín­tér, mivel a közmegegyezésnek egy több szubjektum által létrehozott kö­zös kompromisszumnak kellene len­nie, nem pedig diktátumnak. Közmeg­egyezést sürgetni, közben pedig kije­lenteni, hogy mindenkinek joga van elmondani a véleményét, de hogy mi fog történni, arról kizárólag csak a DSZM-nek van joga dönteni - ez valahogy nem fér össze. Legalább ennyit illene tudatosítania a kor­mányfőnek is. S illene tudatosítania, hogy nem él légüres térben sem ő, sem Szlovákia, és hogy térségünkben léteznek olyan kérdések, amelyekre egyértelmű választ kell adni. Még ak­kor is, ha az ország belső alapkérdé­seire nincs egyértelmű válasz. Meőiar és Knazko közt mindenkép­pen feszültséget képez a külpolitikai orientáció, alapvetően pedig a védelmi elképzelések. Nem véletlen, hogy Szlovákiának mindmáig nincs védelmi minisztere, s hogy mindmáig nem is­meretes a katonai-védelmi doktrína. Meciar nem zárja ki, hogy Szlovákia keletre orientálódjék. Ukrajna és Oroszország sokat jelent számára, praktikus szempontból is. Itt van a múlt tehertételeként a szlovákiai fegyvergyártás, melynek visszafej­lesztése nehezen megy, időről időre pedig felmerül: a visszafejlesztés he­lyett nem inkább piacokat kellene-e keresni a fegyverzeteknek. Nos, a ná­lunk gyártott fegyverek a volt szovjet szférában jelentenek piacot, mivel ott használatosak olyan felszerelések, amelyekkel ezek összeszerelhetők, kompatibilisek... Ráadásul: a fegyver mindig jövedelmező üzlet volt. S ki tudja még, ki kerül hatalomra ke­leten... Milan Knazko ezzel szemben egyértelműen letette a garast a nyuga­ti orientáció, biztonságpolitikailag pe­dig a NATO-hoz való közelítés mellett. Olyan mértékben tette ezt, hogy Me­ciar kormányfő szükségesnek tartotta a saját maga által létrehozott külügy­minisztériummal szemben a kormá­nya mellett egy további külügyi köz­pont kialakítását. Ennek vezetésére egy „ testhezállóbb" embert válasz­tott, Jozef Moravcík volt szövetségi külügyminisztert, aki szolgálatkészsé­gét már korábban is bizonyította. S bár Moravcík decemberben még azt nyi­latkozta, az ország önállósulását kö­vetően visszatér tanítani a jogi egye­temre, még mindig ,, tanácsadó", felte­hetőleg talonban marad mindaddig, míg el nem dől a Knazko-ügy. A politikai színkép azt mutatja, Mi­lan Knazko egy dolgot pontosan tuda­tosít: Szlovákia jövőjét, külpolitikáját nem négy évre szólóan kell építeni, s valószínűleg olyan téveszméje sincs, hogy a DSZM örök időkre Szlo­vákia uralkodó politikai ereje marad. Nem véletlen, hogy miniszterként ő merte kimondani: Szlovákiának ki­sebbségi kormánya van, ezért nyitnia kell a vezetésnek a többi politikai erő felé. Feltehetőleg ez is a bűnei közé tartozik, elvégre az elmúlt nyolc hónap során a DSZM részéről inkább annak lehettünk tanúi, hogy minden szinten a volt kommunista pártot kopírozó ve­zetés alakult ki, mely úgy gondolta, az ő feladata az összes kisebb-nagyobb vezetői poszt betöltése. Emlékezzünk csak arra, mi mindenbe bele nem avatkoztak és avatkoznak a DSZM önjelölt járási vezetői! Nos, Knazko minden lényeges politikai erővel kon­zultálta külpolitikai elképzeléseit. Fel­tehetőleg ez sem váltotta ki kor­mányfője lelkes elismerését. Meciar eddigi politikai pályafutása arra enged következtetni, hogy ő álta­lában bizalmatlan mindenkivel szem­ben, és hogy sok esetben építi straté­giáját az ,,okos enged...“ elvre, de benne nem ő játssza az okosat. Ennek a stratégiának ,,köszönhetően" sike­rült villámgyorsan kettéválasztania Csehszlovákiát, s bár igaz, időnként hibáztatja még érte a cseheket, pedig csupán annyi történt, hogy Václav Klaus szaván fogta őt. Meciar akkor abból indult ki, miből nem hajlandó engedni. S mivel a csehek úgy gondol­ták, könnyebben boldogulnak a folyton akadékoskodó Szlovákia nélkül, itt ál­lunk most önállóan. Hasonló módszerekkel próbálkozott Szlovákia a nyugat irányában is. Bős kérdésében is kész tény elé állították a világot, mondván: ha nem akartok újabb tűzfészket, tegyetek igazságot, győzzétek meg a magyarokat, hogy ez a helyes megoldás. Nos, ez nem kö­vetkezett be. A Nemzetközi Valuta­alap sem állt rá a ,,békesség érdeké­ben“, hogy Szlovákia diktálja a feltéte­leket. S van még néhány ilyen ,,apró­ság". A kérdés csupán az: mindeze­kért felelőssé tehető-e a szlovák kül­ügyminisztérium és a külügyminiszter. Az igazi kérdés pedig az: kinek az érdeke az igazi szlovák érdex.-ngyr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom