Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-09 / 32. szám
1993. február 9. Egészségügy Szabad ÚJSÁG 5 A csökkentett munkaképességű munkanélküliek helyzetéről Az Integra bezárja kapuit? A Mozgássérültek Szövetsége besztercebányai vállalatának, az Integrának tavaly májusban beszüntették a tevékenységét. Arra a sorsra jutott, mint a központilag irányított vállalatok egy része. Az évek folyamán egyre nőtt a fizetésképtelen hitelezők száma, a raktárban szaporodott az értékét veszített, semmire sem használható anyagkészlet. Ezek után törvényszerűen sor került az elbocsátásokra. Az Integra egyes vállalati térségeit eladásra, illetve bérbeadásra kínálták fel. így talált gazdára az a közel harmincöt részlegegység, amelyek tulajdonosai, valamint bérlői kötelezték magukat, hogy továbbra is a csökkentett munkaképességű dolgozók foglalkoztatását helyezik előtérbe. Azok azonban, akik kénytelenek együttélni egészségi problémájukkal, ennek ellenére továbbra sem lehetnek elégedettek helyzetükkel. Több helyről is jelezték, hogy az üzemrészlegek jelenlegi vezetői nem tartják be ígéretüket, amelyet egyébként a mozgáskorlátozottak 4 százalékos foglalkoztatottságáról szóló 456/91-es törvény kötelezővé tesz számukra. Az Integra üzemegységeinek egy része tehát magánvállalkozássá , .egyszerűsödött“, más részlegeket pedig állami dotáció hiányában a teljes megszűnés fenyeget. Közel hatezer csökkentett munkaképességű állampolgár jövője válik kérdésessé. Sajnos, az országban a hallás-, a látás-, valamint a mozgáskárosult állampolgárainknak a múltban sem adatott meg a sokoldalú művelődés lehetősége. A választék nagyon szűk korlátok közé szorult. Néhány masszőrképzőn és az alapfokú végzettség utáni betanított tevékenységen kívül nincs nagyob választék az átképzésre sem! Az Integra Érsekújvár-központi, Érsekújvár-vidéki üzemrészlegeit Domaniza Imre mérnök egykori igazgató, ma tulajdonos vásárolta meg. Vállalkozását egy olyan pozitív példának tekinthetjük, amelyből ma még nagyon kevés van. Domaniza mérnök a cég feloszlatását követő újrainduláskor kötelezte magát, hogy legalább hatvan százalékban mozgáskorlátozottakat, valamint csökkentett munkaképességűeket alkalmaz. A szerződés aláírója nemcsak hogy eleget tett az elvárásnak, hanem a meglévő hetven alkalmazottja közül néhány kivételével valamennyien csupán részben munkaképesek. Az immár magánkézben működő üzembe az egykori Integra legszorgalmasabb dolgozói tértek vissza. Rájuk most is lehet számítani. A vállalkozás termelési programját a Tesla cégnek gyártott fémcsőgyújtók képezik, de munkaruhákat is varrnak. A jelenlegi tulajdonos az indulás óta már rájött, hogy az üzem fenntartásához egyéb tevékenységet is folytatniuk kell. Az állami költségvetésből a mozgássérültek számára létrehozott munkahelyek kialakítását az eddigi 40 ezer korona helyett ma már 80 ezerrel dotálják. Külön műhely létrehozása esetén 20 ezer koronás évi juttatást folyósítanak (egy alkalmazottra) az üzemeltetési költségek fedezésére. Talán ez majd némileg befolyásolja a vállalkozók döntését. Vagy legalább azt sikerül elérni, hogy betartsák a négyszázalékos foglalkoztatási törvényt. . , SZÁZ ILDIKÓ A törvény azért van, hogy... Munkanélküliség és bűnözés Füleken Napjainkban kevesen ismerik a régi szabályt: „Ne bánts, hogy ne bántsanak.“ Talán ez is az oka; hogy a törékeny demokráciánkban született törvényeinket sokan úgy értelmezik, ahogy számukra az a legmegfelelőbb. Vagy sehogyan sem értelmezik, vagy egyszerűen fütyülnek rá. A történelemkönyvekből tudjuk, hogy a híres hadvezérek mindig foglalkoztatták katonáikat, tudták, hogy a tétlenség rossz tanácsadó. Ha más munka nem akadt, akkor a katonák homokot hordtak egy kupacba, másnap pedig visszahordták. A munkahelyek megszűnésével nálunk is sokan nem tudnak mit kezdeni szabadidejükkel. A szórakozáshoz pénz kell, azt pedig tisztességes úton szerezni hosszadalmas is meg fárasztó is. Társakat keresnek, mert a bűnözők gyávák. Betörést, lopást soha nem követnek el egyedül. Fülek a munkanélküliek számát tekintve az ország egyik leggazdagabb városa - remélhetőleg már nem sokáig. Mivel nagyon sok a roma lakos is, jogos a kérdés: milyen a közbiztonság a városban? Én a kérdésre úgy válaszolnék, hogy „Hát igyekeznek a fiúk“, de lássuk hogyan vélekedik erről az illetékes, Koós János, a városi rendőrség parancsnoka.- A legtöbb bajunk a romákkal van - tájékoztat a parancsnok. Amióta a gyár leállt (értsd: a Kovosmalt), nagy részük munkanélküli- vagy szociális segélyből él, azért szinte lehetetlen a pénzbírságot behajtani rajtuk. Hézag van a törvényben, ez nehezíti a munkánkat, ők pedig kihasználják ezt. A segélyből ugyanis nem vonható le a büntetés. A közbiztonságról szóló törvényt tulajdonképpen azért dolgozták ki a törvényhozók, hogy a bűnt büntetés kövesse. Hogy valamikor és valahol a bűnös megbűnhődjék. Ha ismert a tett és az elkövetője is, de a büntetés „demokratikus okokra“ hivatkozva elmarad, akkor azt hiszem, bajok vannak a törvényekkel. Az nem igazságos, hogy a négyezer koronás szociális segélyből nem vonható le a büntetés, de aki háromezret keres havonta, az bírságolható.- Mindössze hattagú a csoportunk és két műszakban tartunk szolgálatot - folytatja a parancsnok. Nagyon jó kapcsolat van az állami rendőrséggel, kölcsönösen segítjük egymás munkáját. Ez, azt hiszem, nem meglepő, hiszen mindkét szervnek egy a célja: a közbiztonság megszilárdítása a városban. Nekik nagyobbak a lehetőségeik is, mi még a tilosban parkoló sofőröket sem büntetjük meg. Amint az a fiatal parancsnok szavaiból később kicsengett, nem a megbírságolás miatt kellenének hézagpótló törvények, hanem a rendcsinálás érdekében. Nálunk a két fogalom, nevezetesen a büntetés és a rend, sajnos egymástól elválaszthatatlan. De erről nem a rendőrök tehetnek... (Németországban például a rend a kötelesség szóval társul.) Hazánkban sokan ismerik a törvényeket, igaz többségükben csak visszájáról: amiért büntetnek, azt nem szabad(na) megcselekedni, de amiért nem jár bírság... Hogy létezik etika is? Meg kötelességtudat? Létezett, de kiölték az emberekből. Hogy nem mindenkiből? Ez igaz. Csak sajnos sem az etika, sem a kötelességtudat nem olyan, mint egy ragályos betegség, amely gyorsan terjed, és „lázba“ hozza az embereket. FARKAS OTTÓ Egészségügyi intézmény munkásszállóból Kórház a falu szélén Felbár a Csallóközben, a bősi vízerőmű szomszédságában fekszik. Van temploma, iskolája, több üzlete, orvosi rendelői. * Nemrégiben olyan intézménnyel gazdagodott, amellyel csak kevés falu dicsekedhet. Lengyel Ferenctől, az intézmény műszaki-gazdasági vezetőjétől az iránt érdeklődtem: hogyan sikerült egy munkásszállóból kórházat létesíteni.-A felújítást 1990-91-ben kezdtük meg, s nagyjából egy évig tartott, míg a szállóból kórház lett. Az épületcsoportot nagyon lerobbant állapotban vettük át. Fel kellett újítanunk a villany- és vízvezetéket meg a szennyvíztisztítót. Szerencsénkre huszonnégy, alternatív katonai szolgálatát teljesítő fiatal segített a munkaiatoknál, no meg a Váhostav is alaposan kivette a részét a munkából. így az épület átalakítása, felújítása mintegy négyszer olcsóbb volt, mintha a kommunális üzemmel végeztettük volna a rekonstrukciót. Tavaly szeptember elsején két osztállyal nyitottunk. Az egyik épületszárnyban jelenleg még a Váhostav munkásai laknak, egyébként az egész épület a miénk. A pénz és az idő, mondanom sem kell, korlátokat szab elképzeléseink megvalósításának. • Az elmondottak után felmerül talán a legfontosabb kérdés: Milyen anyagi lehetőségeik vannak?- Mint általában az egészségügy, mi is elég rosszul állunk. Sajnos az egészségügyi minisztériumtól egyetlen fillért sem kaptunk a felújításra. Mint említettem, az egyik pavilont a Váhostav még munkásszállónak használja, amiért bérleti díjat fizet. Költségeink egy részét ezzel fedezzük. A havi fenntartási költségek, a legszükségesebb kiadások még fedezhetők, de beruházni, tovább fejleszteni csak nagyon nehezen tudunk. Az önkormányzat lehetőségeihez mérten szintén segít, s a magánvállalkozók is adakoznak. • Milyen a jelenlegi műszaki felszereltségük, és hány alkalmazottja van az intézménynek?- Az első emeleten található a neurológiai-rehabilitációs osztály, ahova már megállapított diagnózissal jönnek a betegek utókezelésre. A 28 férőhelyes osztályon speciális berendezések, korlátok, gyakorlótermek állnak a lábadozók rendelkezésére. A második emeleten a Somorjáról ideköltözött geriátriai osztály található. Itt jelenleg csak 35 férőhelyünk van, de háromszor ennyire lenne szükség. Remélhetőleg hamarosan bővíteni tudjuk majd ezt az osztályt. A betegekről 25 egészségügyi és mintegy 40 egyéb dolgozó gondoskodik. A geriátriai osztály főorvosa, dr. Hapák Anna is bekapcsolódik a beszélgetésbe, s a továbbiakban arról is beszél, hogy milyen nagy problémát jelent számukra az orvoshiány. Tudniillik a geriátriai osztály nem túl csábító a fiatal, kezdő orvosok számára. Itt ugyanis nem olyan látványos az eredmény, mint például a sebészeten vagy a nőgyógyászaton. • Kiket kezelnek az önök osztályán?- Az egész járás területéről érkeznek betegek, még szociális eseteket is felveszünk. Az öregek gyógyítása rendkívül nagy türelmet igényel. Sokszor napokig, hetekig is eltart, míg valamelyest javítani tudunk betegeink állapotán. Sok a betegünk a környékbeli falvakból is, akiknek ápolását hozzátartozóik fizikailag és pszihikailag sem bírják. Gyakran előfordul, hogy a környező falvakban történő balesetek áldozatait is ide hozzák. Mi természetesen ezeket a betegeket is ellátjuk, megfelelő kezelésben részesítjük. Hapák doktornőt beteghez hívják, de Lengyel úrral tovább beszélgetünk, miközben körbejárjuk a legfontosabb helyiségeket. A betegbarát kórtermek, a modern fürdőszobák, ahol a beteg egy speciális fürdőkádban könnyen mosdatható, a kórházat dicsérik. A gazdasági vezető örömmel újságolja, hogy hamarosan gyógyszertáruk is lesz, egy másik helyiségben meg tornatermet rendeznek be. A termálvíz hasznosítására is lehetőségük van, nemsokára egy 6x10 méteres fürdőmedence is készül majd. Szavaiból kicseng, hogy szívén viseli a kórház sorsát, és tervei is vannak bőséggel. Egészségügyünk krónikus pénzhiánnyal küszködik, éppen ezért figyelemre méltó ennek a kórháznak a léte és működése Felbáron. VIDA JÚLIA Egy régi indiai közmondás szerint minden betegség az asztalnál kezdődik, vagyi valamennyi nyavalyánk oka a helytelen táplálkozás. Minél egyszerűbb és természetesebb az étrendünk, annál egészségesebbek leszünk, és annál tovább fogunk élni. A mértékletességnek, józanságnak kell tehát táplálkozásunk alapfeltételének lennie. Persze nehéz mértékletességet tartani, amikor a konyha művészei, a szakácsok az évek során jobbnál jobb ételrecepteket ötlöttek ki. Megannyi különleges és felejthetetlen íz, illat, szín és forma... Mindazonáltal arról sem feledkezhetünk meg, hogy még a legbonyolultabb ételeinknek is - hasonlóan, mint bármilyen művészi alkotásnak - magukban kell hordozniuk a harmóniát. Az ember természetéből eredően hajlamos még a saját maga megsegítésére alkotott dolgokat, tárgyakat, elméleteket is maga ellen fordítani. így van ez táplálékainkkal is, az, ami gyógyír kellene, hogy legyen szervezetünk számára, nagyon könnyen akár méreggé válhat. Csak rajtunk áll, hogy mit választunk; az egészség vagy étel okozta pillanatnyi élvezet fontosabb-e számunkra. Mindez persze egyáltalán nem olyan egyszerű, mint első pillantásra látszik, hiszen az ember talán semmiben sem annyira konzervatív, mint táplálkozási szokásaiban. Ez idáig már több reformszakácskönyv, a vegetáriánus és makrobiotikus táplálkozással foglalkozó könyv próbált segítségünkre lenne abban, hogyan változtathatunk életvitelünkön a helyes étrenddel. Ezúttal a táplálkozás és a jóga kapcsolatát vizsgáljuk, megpróbálunk jó tanácsokkal szolgálni arra vonatkozólag: mit egyenek és mit ne a rendszeresen jógázók. A jógi táplálkozásának alapvető feltétele a már említett mérsékletesség. A jóga alapelvei szerint az embernek csupán annyit és azt szabad ennie, amennyi és ami életben maradásához feltétlenül szükséges. Főleg sok nyers zöldséget és gyümölcsöt, tejterméket, valamint olyan élelmiszereket ajánlatos fogyasztani, amelyek nem romlandók és könnyen emészthetök. A jóga továbbá arra is felhívja figyelmünket, hogy együnk minél több gabonafélét (búzát, árpát, kukoricát, kölest, zabot). Gabonadarából például nem kelesztett palacsintát, különböző zöldséges, sós kásákat vagy mézzel és gyümölccsel ízesített édes kásákat készíthetünk. A zsiradékok közül kizárólag a növényi olajok használata ajánlatos. A jógik sohasem sózzák vagy édesítik túl ételeiket, és nem fogyasztanak csokoládét, kávét, alkoholt meg füstölt húst. Ezenkívül az sem ajánlatos, hogy egyszerre együnk és igyunk, mivel így feleslegesen megterheljük gyomrunkat és az emésztőrendszerünket. Az viszont nem káros, ha evés közben tejet vagy tejfölt iszunk. A víz a jóga szerint táplálékunk legfontosabb részét képezi, és leginkább kora reggel, éhgyomorra ajánlatos inni. Egy pohár éhgyomorra megivott langyos víz legalább részben kitisztítja Táplálkozási szokásainkról MIT ESZNEK A JÓGIK? emésztőrendszerünket, és ezáltal egész napra kellemes közérzetet biztosít számunkra, nem is beszélve a higiéniai szokásokról, amik fölött szintén érdemes lenne elgondolkodni. Mivel India klímája nagymértékben eltér a miénktől, és ez természetesen az ottani étkezési szokásokat is meghatározza, helytelen lenne valamennyit átvenni, és a mi étrendünkben meghonosítani. A helytelen életmód és táplálkozás a szervezet különböző károsodását, megbetegedését okozhatja. Előidézheti például az egyes betegségekre való hajlamot, vagy állandó fáradságérzetet, munkaundort, étvágytalanságot, depressziót, alakváltozást, gyors öregedést és korai halált okozhat. Aki szeretne rendszeresen és eredményesen jógázni, annak életmódján is változtatnia kell, bizonyos rossz szokásairól le kell mondania. A jóginak ugyanúgy meg kell tanulnia uralkodni az életmódja és táplálkozási szokásai felett, mint ahogy megtanulta tudatosan irányítani mozdulatait, légzését és gondolkodását. Lássuk tehát melyek azok a bevett helytelen élkezési szokásaink, amelyek alapvetően különböznek a jóga által ajánlottaktól. A nyersanyagok kiválasztása a) Szervezetünk számára több szempontból is nagyon fontos, hogy táplálékunk megfelelő mennyiségű B-vitaminokat tartalmazzon, ellenkező esetben különféle hiánybetegségek léphetnek fel. Szinte valamennyi tankönyvben az áll, hogy a legtöbb B-vitamint a gabonacsírák tartalmazzák. De vajon milyen élelmiszerekben van belőlük a legtöbb? A fehér lisztből készült kenyérben, péksüteményben vagy süteményekben aligha. Ezeknek ugyanis többnyire csak a kalóriaértékük magas, biológiai értékük viszont annál kisebb. A teljesértékű gabonaféléket, darákat mi inkább az állatokkal etetjük fel, ahelyett, hogy magunknak készítenénk belőlük nagyobb biológiai értékű táplálékot. Habár már nálunk is kapható grahamkenyér, barnakenyér, péksütemény, sőt sóspálcikák is meg egyéb egészséges és ízletes teljesértékű gabonából készült termék, bizony még van mit behoznunk ezen a téren. Hiányoznak például a zab-, kukorica- és szójalisztből készült termékek, amelyek sokkal egészségesebbek és táplálóbbak lennének, mint sok, búzalisztből készült termékünk, b) A jóga kizárólag a mézet ajánlja édesítőszerként, amely nemcsak édes, hanem nagyon sok biológiailag értékes elemet, ásványi és a szervezetünk számára fontos védőanyagot tartalmaz. Mi inkább azonban - jól bevett szokás szerint - mindent alaposan megcukrozunk, s gyerekeinket is már csecsemőkorban hozzászoktatjuk a túlzott cukorfogyasztáshoz. Ha a mézzel semmiképpen sem tudunk megbarátkozni, vagy valamilyen oknál fogva nem fogyaszthatjuk, a vegyileg kezelt kristálycukor helyett ételeinket inkább kandiscukorral édesítsük. A só vitathatatlanul szükséges az emberi szervezet számára, de csak meghatározott mennyiségben és formában. Napi sófo- 1 gyasztásunkat úgy is csökkenthetjük, hogy lényegesen több nyers zöldséget és friss gyümölcsöt fogyasztunk, amelyek tartalmazzák a szervezet számára szükséges ásványi sókat. Ha mégis a főzés mellett döntenénk, a zöldségeket, hüvelyeseket kuktában vagy jénai tálban főzzük, esetleg kevés növényi olajon pároljuk. Ekkor ugyanis nem szükséges túlságosan ízesíteni, elegendő, ha hagymát, fokhagymát, majoránnát vagy egyéb, a szervezetre nem káros fűszereket használunk. Feldolgozta: d-a
