Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-08 / 5. szám
4 Szabad ÚJSÁG fj/n * f) 9 'A L/t ' f 1/ Hagyományőrzés 1993. január 8. „...Kiskésemet vágom a gerendába...“ Legénybíró-választás Csábon Celenk István faluszéli házuk kapujában áll. Szemével követi az előtte eltrappoló sihedereket. Talán a kocsma felé szaporázzák lépéseiket, morfondíroz magában, vagy netán házibulira igyekeznek?- Bezzeg az én időmben, legény koromban - mondja feleségének már a jó meleg szobában -, sötétedés után egyetlen suttyó sem merészkedett az utcára. A rendbontónak hamar ellátta a legénybíró a baját! A 72 éves ember a legutolsó csábi legénybíró-választásra úgy emlékszik még ma is, mintha tegnap történt volna. Pedig hát jó ideje, több évtizede már annak... Kiváltságosak ceremóniája A jeles esemény szilveszter napján zajlott. A módosabb legényeknek ebédkor már nem nagyon volt maradásuk az asztalnál, viszketett a talpuk, nem is bírtak sokáig veszteg maradni, felöltöztek, a kocsmába mentek, majd a pincesorok felé vették az irányt. A „garasos“, szegény legények csak akkor tarthattak velük, ha a módosak közül valaki a pártfogásába, az oltalmába vette. Szavazati joga persze nem volt, viszont eldicsekedhetett hasonszőrű társainak, hogy részt vett a kiváltságosak ceremóniáján. Az első megálló mindig a legrangosabb, legnagyobb gazda „szentélyében" volt. Innen indult aztán a csapat tovább, a pincevizitre.- Meg kell vizsgálnunk - adta ki a jelszót a hangadó -, van-e „borfedezete“ a szavának... Minden pincében illett megkóstolni a hegy hordókba zárt levét. S az sem volt mindegy, ki hány liter bort tudott felajánlani a választáshoz. A megválasztott legénybírónak egy álló esztendeig engedelmeskedtek társai, jaj volt annak, aki ellent mert szegülni a döntéseinek. Ugyancsak választott segédjével felügyelte a faluban a rendet, jószerével csak a községi bíró, a jegyző, a csendőr meg a kántortanító szavait volt köteles respektálni. A legtöbb leány szives-örömest elfogadta volna kedvesének. Mert a legények a választáskor ügyeltek ám arra is, hogy hangadójuk, vezetőjük ne holmi kripli, anyámasszony katonája, hanem szép szál, pergő beszédű, kemény öklű deli legény legyen, aki persze nem csupán a széptevésben, vagy a kakaskodások megfékezésében, hanem a munkában is a legelső! A legénybíró rendezte a táncmulatságokat is. Neki kellett eldöntenie, hogy dudások muzsikáljanak-e, vagy cigányok húzzák a talpalávalót a farsangi táncmulatságon. Márpedig ez komoly feladat volt, hisz régebben, még a két világégés között is, három napon át tartott a vigadalom. A pelyhedzö állú „kislegényeknek“ vacsora, sötétedés után semmi keresnivalójuk nem volt az utcákon, a faluban. A pincéből a kocsmába Miután a pincesorokon eleget „láttak" a legények, és sok hordót tüzetesen „leellenőriztek", visszaindultak a kocsmába. Útközben egyesek nem átallották kérkedni.- Én - ütött a zsebére egyikük -, még a kocsmában is tudnék száz liter bort venni.- Én - Így egy másik - harmincat! Megint a harmadik:- Én hetvenet! Virtuskodtak, fitogtatták az erejüket, pedig hát az igazi próba még hátravolt. Az „uralkodása végnapjait" élő „ügyeletes" legénybíró hű cimboráival a csárdában poharazgatott. A helyiség másik szögletében meg a falu vénei gyülekeztek.- Éjen a bíró - rikkantotta el magát a legények egyike -, nincs párja a faluban!- Ennek ára van - vágta rá azonnal az öregek közül valaki -, innunk adjatok! A „hordólékelő" legények a csapszék felé közeledtek. A széles utat egymást közrefogva teljes szélességében elfoglalták. Közben egyre énekeltek. Időközben persze már eldöntötték, kire adják a voksukat, ki legyen a legénybíró. Persze nem mindig sikerült békésen dűlőre vinni a dolgot. Sokszor hajba is kaptak a korteskedők, sőt össze is verekedtek! Az „öreg bírónak", ha mondjuk a huszonötödik évéhez közeledett, vagy nősülés előtt állt, szinte mákszemnyi esélye sem maradt az újraválasztásra. Vége a nyárnak, kurjantotta az új jelölt, a kocsmába lépve, ami azt jelentette, kár minden szó, ő lesz az új „király." A legények a pincesorokon kezdték a ceremóniát Celenk István emlékezik a legénybíró-választásra Az új jelölt és pártfogói egyre csak nótázgattak: „Ha bemegyek, ha bemegyek én a csábi csárdába, réznyeiű kiskésemet vágom a gerendába, aki legény, az vegye ki, legénységét mutassa ki... “ Benyitottak az ajtón. S újabb nótára zendítettek: „Sej a csábi kocsmaajtó nyitva van, valamennyi csábi legény benne van, én is elmegyek, bekötöm a lovamat, még az éjjel kimulatom magamat." A legénybírójelölt bicskáját az asztal lapjába vágta. S hergelni kezdte ellenlábasait:- Vegyétek el!- El is vesszük! Nem félünk!- Ha nem féltek - szólt közbe a vének legvénebbike -, elkezdjük a választást. Negyven liter, száz liter A helyiségbe kizárólag férfiember tehette be a lábát. Az „öreg bíró" meg a trónkövetelő borlicitálásba fogott Bizonyítaniuk kellett, milyen gavallérok tudnának lenni, ha valamennyi pincéből elfolyna a hordók „vére". A kikiáltási ár rendszerint tíz liter bor volt.- Nekem megér harmincat is!- Negyvenre emelem!-... hatvan... —... nyolcvan...- Legyen száz liter! Többet általában senki nem Ígért.- Éljen - kapták vállukra a legtöbbet ígérőt néhányan -, éljen az új bíró! A leszavazott legény még tett egy utolsó próbát.- Apáink ezért még sokkal többet fizettek - igyekezett menteni a veszett fejsze nyelét -, kérdezd csak meg apádat, ő mennyit fizetett! Kész volt azonban a felelettel a kérdezett is.- Győzném azt jómagam is - csapott a mellére -, hisz nincs kevesebb tőkénk azóta sem. Erre végérvényesen eldőlt a „csata". A bukott bíró megbékélt •a sorsával. Az imént megválasztott legény viszont eléje lépett.- Kérlek - mondta tisztelettel -, add át a legénybíró tisztedet. A leköszönő azt válaszolta:- Rendben van. De egyet kérek: a jövő évben is hívd meg a szegényebbeket is a pincékbe. Az új bíró a jelenlévők felé fordult:- Megígérem - jelentette ki határozottan -, most pedig, parancsot adok a lányoknak, hogy készítsenek rozmaringbokrétákat, s tűzzék azokat a legények kalapjára. Az öregek is próbára tették az újdonsült legénybírót.- Éljen Kossuth Lajos! - kiáltották többen.- Legénybíró választás ez - ripakodott rájuk menten nem országgyűlés!- Hát akkor: éljen Rózsa Sándor - harsogta megint másvalaki.- Ha be nem fogja kend a száját, hát az ördög sarkantyúzza meg az oldalát!- Megértettük, tudomásul vettük, elfogadjuk, de innunk adjatok. Szép virágszálak Lányok tódultak a csárdába.- Mit hoztatok virágszálak? - évődött velük az új bíró. - Mi járatban vagytok?- Elhoztuk a jókedvünket - válaszolták azok kórusban -, acélozza meg a munkátokat! Mindegyik a kiválasztottja kalapja mellé bokrétát illesztett... Öreg este lett, mire véget ért a választás. Mindenki a szomszédos terembe ment, ahol már javában állt a bál! ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Honismereti Múzeum Királyhelmecen „Nemcsak holt tárgyak gyűjteménye...“ A Felvidék keleti sarkában hosszú időn keresztül nem volt olyan intézmény, amely szervezett keretek között vállalta volna a hagyományőrzést, a népi és urbánus kultúra szellemi és tárgyi kincseinek összegyűjtését, dokumentálását és megőrzését. Voltak - és vannak - lelkes amatőrök, végeztek hasonló tevékenységet a különféle oktatási intézmények és kulturális szervezetek is, de mindeddig hiányzott egy olyan intézmény, amely összefogta volna ezeket a jószándékú kezdeményezéseket. Akadtak ugyan emberek mindkét tájegység - a Bodrogköz és az Ung-vidék - központjában is, akik fontosnak tartották egy szellemi központ létrehozását, de egyre-másra az értetlenség falába ütköztek. Az akadályokat Nagykaposon (az önkormányzat érdektelensége folytán) nem sikerült leküzdeni.... Királyhelmecen viszont igen, ahol a közelmúltban első önálló tárlatával jelentkezett a Honismereti Múzeum. Az első tárlat címe - Célszerűség és szépség a népi iparművészeiben - nem sokat mond az érdeklődőknek. A kiállított tárgyak viszont már annál többet. Szemet gyönyörködtetöek a híres hollóházi, pazdicsi, telkibányai, apátfalvi porcelángyárak régi termékei Nemes, egyszerű vonalaik, a népművészet tiszta forrásából merített motivumviláguk és az élénk, vidám színek szinte vonzzák a tekintetet. A megnyitó után az újdonsült igazgatóval, Bogoly Jánossal beszélgettem a múzeum létrejöttének körűi ményeiroTés legközelebbi terveikről:- Már regebben szerettünk volna egy hasonló intézményt létrehozni - mondja de nem tudtunk erre megfelelő épületet találni. A múzeum mostani épülete a transzformációs folyamatnak köszönhetően szabadult fel, és mi azonnal kaptunk az alkalmon. Maga az építmény is muzeális értékű, kellő felújítás után a város egyik dísze lehet.- A mostani tárlat anyaga már az önök gyűjteménye?- A kiállítás rendezésében a terebesi múzeum munkatársai segítettek. Nemcsak a tárlat anyagát, hanem a felszerelést is ők adták. Mi úgyszólván nulláról indultunk. Ez a mostani kiállítás a felhívás és a bizonyítás célját is szolgálja, hogy igenis lehet és kell ilyesmit csinálni.- A Honismereti Múzeum név nyilván azt is jelzi, hogy önök nemcsak a szúkebb Bodrogközre specializálódnak.- Többen javasolták a Bodrogközi Múzeum elnevezést, de én ezzel nem értettem egyet. Ez ugyanis egy bizonyos elzárkózást jelentett volna. Addig, amíg nem lesznek hasonló létesítmények másutt is, pl. Nagykaposon, nekünk kell felvállalnunk az itteni - bodrogközi és ung-vidéki - magyarság néprajzi és történelmi kincseinek összegyűjtését, a hagyományőrzést stb. A magyar etnikumnak ez idáig nem volt ilyen központja.- Az állam nem kényezteti el túlságosan a múzeumokat, mármint anyagi támogatás tekintetében. Hogyan kívánják előteremteni a működésükhöz szükséges tőkét?- Nem akarunk bekapcsolódni az állami múzeumhálózatba. Autonóm intézmény szeretnénk lenni, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az állami igazgatás szeszélyeinek, az éppen aktuális politikának, hanem valóban azokat tudjuk szolgálni, akik itt élnek.- Tehát lemondanak az állami támogatásról?- A közvetlen támogatásról igen, de nem tartoznak ide például a pályázatok, alapítványok stb. Ez a lemondás egyébként nem valami nagy hőstett, mert az állam fokozatosan leépíti a múzeumhálózatot, a kisebbeket egyszerűen „átpasszolja" az önkormányzatoknak Mi a vállalkozóktól, önkormányzatoktól, alapítványoktól fogunk segítséget kérni. Ezenkívül szorosan együttműködünk a Mécs László Népfőiskolával és a Csemadokkal, akiknek nagyon sokat köszönhetünk.- Milyen kiállításokat terveznek a közeljövőben?- A következő tárlattal ung-vidéki témát szeretnénk feldolgozni, konkrétan Bodnár Lajos néprajzi gyűjteményéből készítünk elő kiállítást. Továbbá a legközelebbi terveink között szerepel egy kiállítás egyházi kegytárgyakból. Kiderült ugyanis, hogy a bodrogközi és ung-vidéki egyházaknál rengeteg, nagyon régi kegytárgy van, amelyek igazi művészettörténeti értéket képviselnek.-ön a megnyitóbeszédében említette, hogy a múzeumnak nemcsak értékmegőrző szerepe van...- Idén, a múzeum nem csupán holttárgyak gyűjteménye. Szellemi központtá kell válnia. Szeretnénk összegyűjteni minden hozzáférhető írásos információt a Bodrogközről és az Ung-vidékröl Egyrészt, hogy legyen egy olyan adatbank a vidéken, amely bárki számára hozzáférhető, másrészt fokozatosan szeretnénk kiépíteni egy saját kiadóvállalatot, amely kisebb monográfiákat és más ismeretterjesztő müveket adna ki, illetve előadásokat szervezne különféle oktatási és kulturális intézmények számára.- Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a további munkához. TÓTH FERENC ü /• vt~\r .
