Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-29 / 23. szám

4 szabad ÚJSÁG Napjaink 1993. január 29. Új „vetésforgó“ az Agrokomplexen Mazda, Mazda, Mazda... da-, a UAZ-, valamint a TATRA-gyá­­rakra gondolni - komoly hagyományai vannak. Ma már ezzel nem kérkedhe­tünk, hiszen a szintén önállóvá lett Csehország Szlovákia számára „kül­föld" lett. S a hagyományteremtő első gépkocsikiállításra, még a századfor­duló után, éppen Prágában került sor. Ezerkilencszáznegyvenhétig, ki­­sebb-nagyobb megszakításokkal ke­reken 20 bemutatóra került sor. Ezu­tán pontosan 40 év „kényszerszünet" következett. Az újabb kiállítás ezerki­­lencszázkilencvenegyben volt. A se­regszemle iránt óriási volt az érdeklő­dés: több mint 600 ezren voltak kiván­csiak a csodamasinákra. A sikert minden bizonnyal megiri­gyelték egyesek Szlovákiában is, ezért Pozsonyban is tető alá hoztak egy autóbemutatót. A szerény próbál­kozás azonban, alapos, körültekintő szervezés híján, nem hozta meg a várt vagy legalábbis remélt eredményt. Úgy látszik, a nyitrai kiállítás szer­vezői nem akarnak a véletlenre bízni semmit. Hogy mást ne mondjak, a be­mutató társrendezőjévé a komoly szervezési, szakmai tapasztalatokkal rendelkező prágai Rapid Részvény­­társaságot választották. Épp a Rapid Rt. szervezte a már említett prágai seregszemlét is.- Mi - szögezte le például Cestmír Cejka igazgató - a kettéválástól füg­getlenül a továbbiakban is fenn sze­retnénk tartani a szlovákiai cégekkel is a partnerkapcsolatot. A kereskedelmi ügynökség vezető­je megnyugtatta a mindenkiben, min­denhol ellenséget szimatoló szlovák kollégákat is.- Elsősorban és mindenekfölött üzletemberek vagyunk - jelentette ki -, elvállaltuk a felkérést, az ötletben látunk „fantáziát", s azon munkálko­dunk, hogy sikeres kiállítást szervez­zünk. Zetorok után Mazdák Ha igaz, a nyitrai seregszemle lesz a legnagyobb, legrangosabb autóbe­mutató Szlovákiában. A rendezvényre csak október elején kerül sor, ám az előkészületek már teljes gőzzel foly­re ádázabb, burkolt vagy teljesen nyílt kormánytámogatást is élvező konku­renciaharcából senki sem kerül ki győztesen, a rendezvényeknek rangot és értelmet adó jelesebb világcégek távol maradnak gyártmányaikkal, en­nek pedig kárát látja mindenki: a gyár­tó, a forgalmazó, a szervező, a látoga­tó, a vásárló és hát az ország egy­aránt. Még ezelőtt néhány esztendővel is jobbára csak állatkiállításo­kat rendeztek Szlovákia legtöbb városában. Nos azóta változott a módi. Ma már autókiállításokat is szerveznek nagy mellényű kis hazánk legnagyobb településein. Az idén immár Trencsénben, Zsolnán, talán Kassán is meg természetesen Pozsonyban, no és Nyitrán is lesz „géptáltos-bemutató", valamiféle autószalon. nak most is. A szakvásár, legalábbis a rendezők, szervezők ígéretei sze­rint, több szempontból is egyedülálló­nak ígérkezik. Az Autószalon előkészületeiről a minap sajtótájékoztatón szerezhet­tek információkat a toliforgatók.-A rendezvényre - jelentette ki többek között Ladislav Svihel, az Ag­­rokomplex Mezőgazdasági kiállítás vezérigazgatója - a „minivásárváros“ területén kerül majd sor. Addigra, ígérte magabiztosan Svi­­hel mérnök, szinte teljesen újjávará­zsolják a kiállítás helyét. A pavilonok­ban már most 20 ezer négyzetméter a kiállítóterület. Ez őszre további 7 ezer négyzetméterrel fog bővülni. Jöhetnek hát a gyártó cégek és a for­galmazók is, mindenkinek jut hely bőven. Szó, ami szó, az autó, a gépjármű - az egyre emelkedő üzemanyagárak ellenére is - a huszadik század legel­terjedtebb közlekedési eszköze, ép­pen ezért a gépkocsigyártás sok or­szág „szívügye", s a gazdasági fejlő­dés egyik fontos mutatójává vált. A nyitrai első nemzetközi Autószalon a szervezők szavai szerint egy új, gépkocsikat bemutató korszak nyitá­nya lehet. Az ország ezeréves (kényszerű vagy kényelmes?) lemaradást igyek­szik most villámgyorsan - foggal-kö­römmel - behozni, pótolni. A „minden áron láthatóvátétel" rengeteg pénzt emészt fel. A nagy sietségben, kapkodás köze­pette aztán szervezési műhibák is be­csúsznak. Előfordul például, hogy az ország két különböző városában szin­te ugyanazon időpontban lesz hasonló szakbemutató. Szükség van a konkurenciára, ér­velnek sokan, aztán győzzön a jobbik. Igen ám, csak félő, hogy a sok bába között elvész a gyermek, a mindená­ron profitálni igyekvő, különféle prakti­kákra is hajlandó érdekcsoportok egy­A „Fordok házában“ A kevesebb több tenne A nyitrai kiállítás egyik fővédnöke a Volkswagen Bratislava Részvény­­társaság. A szlovákiai gépjármű-for­galmazók klubja bizonyára hiányozni fog a seregszemléről. A társaság az immár hagyományosnak mondható pozsonyi Dunai Autószalon társrende­zője, s nem szeretnék a vetélytársak malmára hajtani a vizet, no meg a po­zsonyi rendezvényre hajszálpontosan a nyitrai szakvásár előtt kerül sor. A szakosított, időben egymástól tá­volabb sorra kerülő bemutatók bizo­nyára nagyobb eredményt hoznának. A megbuktatott közös állam fennál­lásának idején a szlovákiai átlagpolgár is büszkén mondhatta: hazánkban a gépjárműgyártásnak - elég a Sko­(A szerző felvételei) A nyitrai Autószalonon már nem csupán a forgalmazók jelennek majd meg, hanem a gyártó cégek is. A leg­nagyobb szlovákiai autókiállítésként beharangozott rendezvény fölött a szlovákiai gazdasági miniszter vállal védnökséget. A rendezők - talán a ré­gi kapcsolatoknak, ismeretségeknek köszönhetően - úgy látszik, nyugod­tan alhatnak, nem jut csődbe a vállal­kozás. Az Agrokomplex Rt. 165 hektár te­rületet mondhat magáénak, a „vásár­város" falai között nem csupán kiállí­tócsarnokok találhatók, a látogatók, ha belefáradnak a nézelődésbe, csóna­kázhatnak, horgászhatnak, teniszez­hetnek vagy akár lovagolhatnak is. A rendezők mintegy 400 000 ér­deklődőre, látogatóra számítanak. (A telvételek a legutóbbi pozsonyi autókiállitáson készültek.) (zé-ell) Holtponton A sofőrökkel van baj? Amióta az iskoláinkat központosí­tották, a szövetkezeteinket egyesí­tették, az iparunkat pedig megrefor­málták, utazók országa vagyunk. Naponta ingázunk az iskolába, mun­kába, haza: miközben úgy szidjuk a sofőröket, mint a bokrot. Veszeke­dünk, ha nem az orrunk előtt áll meg az autóbusszal, ha sok az utas, ha kevés az utas, ha fázunk, ha mele­günk van, ha késik, ha korábban jön - szóval mindenért a sofőr a hibás. Az autóbuszvezetők többsége már nem is törődik a megjegyzésekkel, kisebb dolguk is nagyobb annál, mint, hogy velünk vitatkozzanak. A fele sem jó A Rimaszombati járás kilencven autóbuszvonalán hetven autóbu­szunk közlekedik. Nyolc sofőrünk van - tájékoztat Vladimír Kalina mérnök, az Autóbuszközlekedési Vállalat rimaszombati üzemének az utasforgalomért felelős vezető dol­gozója, majd így folytatja: - Az autó­buszaink felét javítani kellene, vagy kivonni a közúti forgalomból. Hogy ezt nem tesszük, annak csupán egyetlen - de nyomós r- oka van: a pénzhiány. Utoljára három évvel ezelőtt vásároltunk új autóbuszt. Most sajnos ezt már nem engedhet­jük meg magunknak, mert egy nem luxus kivitelű busz ára megközelíti a másfél millió koronát. Ennyi pén­zünk pedig nincs, sőt még annyi sincs, hogy autóbuszainkat tisztes­ségesen megjavíttassuk. A maradékérték egyenlő nullával Az autóbuszok technikai állapotát tartalmazó nyilvántartásban a het­ven autóbuszból harminckettőnek nulla a maradékértéke, ami annyit jelent, hogy ezeket már évekkel eze­lőtt leírták. Jó néhánynak papíron már csak néhány hónapja van hátra, az értékük (papíron), 5, 10, 15 ezer korona, a valóságban többsége 600-700 ezer kilométert - egy autó­busz 1 milliónál is többet - futott le generáljavítás nélkül.-A helyzet nem enyhül, inkább súlyosbodik - folytatja Kalina úr. - A napi bevételünk egyre keve­sebb, mert csökken az utazók szá­ma. Az év elejei bevételünk a tavalyi év ugyanezen időszakához viszo­nyítva 377 ezer koronával csökkent. Az állami dotáció pedig januárban 600 ezer koronával kevesebb a ta­valyinál. A városi forgalom fenntartása is óriási kiadással jár. Havonta 100 ezer koronát veszítünk rajta. Eddig ezeket a költségeket megtérítette az állam... Májustól sajnos ritkítanunk kell a járatokat. A helyi járat egy külön fejezet. Ha a Városi Hivatal magára vállalja a költségeket, jó, ha nem, akkor... Vladimír Kalina: „Hetven autó­buszból harminckettőnek nulla a maradékértéke Útlevél nélkül- Január elsejétől az egyik jára­tunk - a brünni - nemzetközi lett. A határon egyelőre nem szüksé­ges az útlevél felmutatása, és nincs vámellenőrzés. A kamionsofőreink­­töl tudom, hogy a cseh határon há­rom nyomtatvánnyal többet kell ki­tölteniük, mint például Ausztriába menet. Délelőtt kilenc óra. Az autóbuszok visszatérnek, és egymás mellé sora­koznak az udvaron. A sofőrök nem a városba igyekeznek egy csésze kávéra, hanem szerelőruhát öltve javításba kezdenek. Kalina úr, mint­ha leolvasná az arcomról a kérdést így folytatja. - A reggeli járatok így nyolc után térnek vissza, néhány autóbuszunk csak tizenegy felé megy újra ki. A vezetők ezt az időt használják fel a járművek karbantar­tására, szerelésére. Nagyon sok esetben bizony csak rajtuk múlik, hogy egyáltalán közlekedhetnek ezek a régi buszok. A szabadnapos sofőreink is bejárnak javítani, és tud­ja mennyit keresnek? Nem titok, át­lagkeresetük háromezer-négyszáz korona. Vandálok Bentröl is megtekinthettünk né­hány autóbuszt. Hihetetlen, hogy a felelőtlen utasok mennyi kárt tud­nak tenni a berendezésekben.- A héten az egyik járaton egy­szerre négy ülésről vágták le a bőr­­huzatot. Szerencsénk' volt, mert a sofőr tetten érte a vandálokat. Iskolás gyerekek voltak, akiknek az­tán behívattuk a szüleit, és közöltük velük, hogy az üléseket az ő „zse­bükre" fogjuk megjavíttatni. Nem szeretnék a szülők helyében lenni, nagyon drága az üléshuzat. Valószínűleg az Autóbuszközele­dési Vállalatok privatizációja már februárban megkezdődik. De bárki legyen is a tulajdonos, bizonyára a sofőröket továbbra is alkalmazni fogja. Azokat, akiket mi naponta szi­dunk, sokszor azért is, amiről nem tehetnek. FARKAS OTTÓ A vandálok egyszerre négy ülésről vágták le a bőrhuzatot (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom