Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-04 / 1. szám
2 Szabad ÚJSÁG Belföld 1993. január 4. f RAGÁBAN Václav Klaus újévi televíziós és rádióbeszédében a cseh állam megalakulását legalább olyan fontos eseménynek minősítette, mint 1989 novemberét. Szerinte a gazdasági reform eddigi eredményeit sikerként kell elkönyvelni, hiszen nem igazolódtak be a reform ellenzőinek jóslatai, miszerint milliós nagyságrendű lesz a munkanélküliség és szociális konfliktusok fenyegetnek majd. Pozsonyban Milan KúaZko szlovák külügyminiszter egyértelműen elutasította azt a feltételezést, hogy egy új Kisantant kialakulása egyáltalán szóba jöhetne. Mint ismeretes, ezt a katonai blokkot Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia alakította ki 1921 és 1939 között, elsősorban Magyarország ellen. JáN ÉARNOGURSKY korábbi szlovák miniszterelnök, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke Pozsonyban úgy nyilatkozott a szlovák állam megalakulásáról, hogy azt újszülött világrajöttéhez hasonlította. Annak szülei előbb abban reménykednek, hogy egészségesen jön a világra, majd örülnek, s mindent megtesznek, hogy a lehető legjobb viszonyok között nevelkedjék. Igaz, pártja ellenezte a csehszlovák államszövetség „lebontását”, az utódállamok tényét azonban visszafordíthatatlan tényként könyveli el. PRÁGÁBAN úgy tudják — és ezt megerősítette a Szabad Európa Rádió tudósítója is —, hogy Miroslav Macek iesz a Cseh Köztársaság első szlovákiai nagykövete. Erről Milan Kúázko mindössze annyit nyilatkozott, hogy Macek megbízatását még nem erősítette meg a cseh kormány. SzŐLŐSÖN (Vajnory), Pozsony külvárosában a Szűz Máriáról elnevezett templomban vettek végső búcsút szombaton Pavol Őamogurskytól, aki 1938 és 1945 között az úgynevezett Szlovák Állam parlamentjének képviselője volt. Pavol Camogursky volt az édesapja Ján Camogursky korábbi szlovák miniszterelnöknek és Ivan íamogurskynak, a Szlovák Nemzeti Tanács korábbi alelnökének. VáCLAV HAVEL volt csehszlovák köztársasági elnök Prágában úgy nyilatkozott, hogy csökkent hazájának horizontja, s lehetőségeinek távlatai, azonban új hazája homogénabb a korábbinál, elsősorban szellemiekben, a kultúra, a politika és a politikai hagyományok terén is. Ez bizonyos előnyöket is jelenthet ama gigantikus átalakítás során, amelyek jelenleg a Cseh Köztársaságban folyamatban vannak. KaSSÁN az új év első három napján csak nyolc számottevőbb bűncselekményt azonosítottak a rendőrök. Egy esetben az utcán egy támadó pisztollyal kényszerített egy járókelőt, hogy adja át neki a nála levő készpénzt. A sértett a támadó kezére ütött, eközben eldörrent a lövés, s a golyó a sértett katján okozott hét napon túl gyógyuló sérülést. Stary HROZENKOVBAN a morva—szlovák határon egy eddig ismeretlen tettes megpróbált levegőbe röpíteni egy „vámőrbódét”. Az elkövető eddig meg nem állapított vegyi robbanószert alkalmazott, melynek hatására azonban csak az épület ablakai törtek ki. POZSONYBAN a Keresztutcán levő csemegebolt bejáratát felrobbantották, majd onnan a támadók elvitték a pénztárban található készpénzt és nagymennyiségű alkoholt is magukkal vittek. Mivel a robbanás a szomszédos könyvesbolt kirakatát is tönkretette, onnan is értékes könyveket raboltak a támadók. // O rSÚJFALU és Komárom között újév napjának délelőttjén egy 26 éves török állampolgár Mazda 626-os gépkocsija az úton megcsúszott, az árokba rohant, majd néhányszor megfordult saját tengelye körül. A gépkocsi vezetője és két útitársa súlyosan megsérült, további két útitársuk könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet. . Jelzés nélküli híranyag: CTK, TA SR A kormány és a parlament újévi ülése Ismerni kell a célt Pozsonyban január elsején megtartotta együttes ünnepi ülését a szlovák parlament és a kormány, s azon részt vettek a Pozsonyba akkreditált diplomáciai testületek képviselői és más külföldi vendégek. A tanácskozást Peter Weiss, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának alelnöke nyitotta meg. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy Szlovákia lakossága egyedülálló változást él meg a közéletben és a magánéletben egyaránt Szükségesnek tartotta, hogy mindenkinek meg kell találnia az új, korszerű viszonyát a nemzethez az állampolgársághoz, a történelemhez és a kultúrához. Január elsejével Szlovákia szerinte elérte a legmagasabb szintű politikai megnyilvánulás lehetőségét, az önálló államot Az ünnepi ülésen beszédet mondott Vladimír Meciar az önálló Szlovákia első miniszterelnöke Ls Beszédében kijelentette: „Az ember mindenre emlékszik az életében, ami az első. Az első napra az iskolában, az első szerelemre, az első csókra, az első napra az első munkahelyen, s minden olyan első kapcsolatra, ami valami újat jelent az ember életében, s ami számunkra új világot nyit meg. Nemcsak mi, hanem a további generációk is emlékezni fognak a Szlovák Köztársaság létrejöttének, mint önálló államnak első napjára, arra a napra, amelytől kezdve minőségi változás következik be a szlovákok, a magyarok, a lengyelek, a csehek, az ukránok, a ruszinok és a romák együttélésében ebben az országban, s mint olyan napra, amely után ezen az új államon keresztül fogunk párbeszédet folytatni a világ többi országával. (...) Önálló ország állampolgárának lenni azt jelenti, hogy élni kell annak az országnak a területén, amelyen megvalósítjuk saját életművünket, azt gazdagítjuk, majd átadjuk a további generációknak. Önálló állammal bírni azt is jelenti, hogy olyan társadalomhoz tartozunk, amely kölcsönösen át van szőve a különböző kapcsolatok fonalaival, amelynek ki vannak építve saját intézményei, amelyben sokoldalúan biztosítottak a közügyek intézésének feltételei, s azokkal segíteni kell az állampolgárokat. Ezen intézményeknek óvnia Új év, új ország (Folytatás az 1. oldalról) mozgástéri beszűkülés és nagyobb kiszolgáltatottság a mostohább körülményeknek! (És némelyek még elvárnák, hogy örüljünk is neki.) A nagyvonalúság meghozhatná a megbékélést, a kiegyezést, a nyilvánvaló veszteségért járó kárpótlást Ennek az igényelt nagyvonalúságnak a mibenléte már körvonalazódik kisebbségi mozgalmaink önkormányzat-tervezetében, amely létünkből fakadónak, természetes jussunknak tartja kisebbségi jogainkat A szlovák—magyar együttélésnek csak egy járható útja van: a kiegyezés. Ez vezet Nyugat-Euróaz ereje is és olyannyira fogják elismerni nemzetközi viszonylatban is. (...) Mit is tehetünk ezekben a pillanatokban. Elsősorban azt kívánhatjuk az ország lakóinak, hogy találják meg benne saját békéjüket és megelégedettségüket. Szlovákiának pedig azt kell kívánjuk, hogy arra a hosszú útra, amelyre lépett, lépéseit bizalommal tegye meg, bizalommal saját képességeiben. Hogy 1993 nehéz esztendő lesz? Igen. Azonban ilyen nehéz évekből már kijutott nekünk. Minden vihar, minden zivatar után kiderül az ég, minden probléma után új remény születik. Önöknek, valamint a kormány tagjainak azt kívánom, hogy jó gazdái legyenek ennek az országnak, hogy olyan törvényeket fogadjanak el, amellyel az ország lakosságának érdekeit szolgálják. Ha így lesz, sikeresek leszünk, s ezekben a sikerekben gyökeredzik majd megelégedettségünk, önbizalmunk és fokozódik majd jövőnkbe vetett hitünk és biztonságérzetünk. (...) Mindent köszönök és mélységes tiszteletemet fejezem ki önök iránt. Örülök az 1993-as évben elvégzendő közös munkánknak, s kívánok minden jót, jó egészséget." Ezen az ülésen hozták nyilvánosságra a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának nyilatkozatát az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásával kapcsolatban. Ebben többek között a következők olvashatók: A Szlovák Köztársaság 1993. január elsejével önálló demokratikus állammá válik. A Szlovák Köztársaság mint önálló, független és jogállam egyike a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság utódállamainak. Államiságának elveit kifejezte alkotmánya elfogadásával, a világ népeihez és parlamentjeihez címzett kiáltványával, valamint az Európa Tanácsban teljes jogú tagként kinyilvánított óhajával. A nemzetközi szerződésekből reá háruló kötelezettségeknek aláveti magát, a pluralista demokrácia viszonyai közepette akar élni és tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat. Az említett dokumentumokban foglaltak teljesítésével és az abból reá háruló kötelezettségekkel a szabadság, az igazságosság és a béke alapvető garanciáinak kialakítását vállalja magára. A továbbiakban a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa ünnepélyesen kijelenti, hogy a Szlovák Köztársaság az elődök demokratikus hagyományaira és humanista hagyatékaira épít, és kész kapcsolatra lépni a világ valamennyi demokratikus országával, s azokkal fejleszteni diplomáciai kapcsolatait pába. A többi a Balkánra. Vitatja-e valaki, merre vegyük az irányt? Szomszédom vállalkozói magatartásában az a legrokonszenvesebb, hogy nem kísért benne a behódolás, a megadás. A kudarctól mindenki fél, ő is, de a visszahúzódó gáncsok és nehézségek miatt elképzeléseit nem szokta feladni. S itt találkozik a vállalkozó szomszéd példája azzal az elgondolással, amelyet az új évben és az új országban a legszívesebben magunkra, kisebbségünkre öltenek. Persze, nem feledve szomszédom kegyes szólását sem: Segedelmeddel, Uram! SZABÓ GÉZA Új „cégtábla” Pozsonyban, amilyen még nem volt A Magyar Köztársaság eddigi főkonzulátusán ezúttal a képen látható szöveg olvasható (TA SR-felvétel) A prágai vár Ulászló-termében A kapcsolatok erősítéséről Újév napján az utolsó helyig megtöltötték a Cseh Nemzeti Tanács képviselőinek fenntartott helyeket a csehországi honatyák, a cseh kormány tagjai, valamint a Szövetségi Gyűlés volt csehországi képviselői. Rajtuk kívül még jelen voltak a diplomáciai testületek tagjai, valamint a cseh politikai, kulturális és gazdasági élet előkelőségei. A tanácskozáson beszédet mondott Milan Uhde, a képviselőház elnöke és Václav Klaus cseh kormányfő, majd felolvasták a CSNT kiáltványát a világ Világpolgárság és nemzetállam (Folytatás az 1. oldalról) hosszabb távon melyiknek van nagyobb létjogosultsága. A kozmopolitizmus eszméje Számos politikus a kozmopolitizmusnak az európai kultúrába történő beépüléséről szólva arra hivatkozik, hogy Goethe és Schiller is büszkén vállalták ezt az eszmeiséget, éppen a széttöredezett nemzetállamokkal szembeni magasabb rendű értékek védelmében. Ezzel kapcsolatban röviden meg kell jegyeznünk, hogy az angol és a francia felvilágosodás, illetve a 19. század elejéig tartó német területi és hatalmi megosztottság, a kisállamok rendszerének tarthatatlansága valóban nagy hatással volt Goethe és Schiller nézeteinek alakulására. Azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy világpolgárságuk megfogalmazása idején az apró német fejedelemségek, grófságok, önálló városok minden tekintetben szűknek bizonyultak a szélesebb körű, magasabb rendű társadalomszerveződés iránt fogékony szellemóriások számára. A napóleoni háború nyomán bekövetkezett összeomlás részben igazolta őket, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a világpolgárság eszméje lényegében túlzó, és utópisztikus elképzelés, különösen, ha úgy állítjuk be, hogy az a világ valamennyi polgára számára üdvözítő és elérhető állapot, illetve lehetőség. Kant szerint az ember a világ polgáraként szabad lehet, mivel az emberi akarat és a tiszta ész révén nincs alávetve a természettörvényeknek. Schiller az írók, költők, filozófusok előjogának tartotta, hogy lélekben korhoz és néphez nem tartozva, minden korok kortársaiként alkossanak. Ezzel elszakadva tértől, már az időre is kiterjesztette a világpolgárság fogalmát, igaz, csak bizonyos értelemben, és csupán a szellem embereire korlátozottan. A néphez és a nemzethez nem tartozó, az egyetlen hatalmas társadalmat létrehozó emberiség világának polgárává válni kétségkívül ma is izgalmas játéka a képzeletnek. >» Es a kis nemzetek? De körültekintve a földgolyón, a különféle térségek közösségeinek eltérő mentalitását,' Civilizáltsági fokát, fejlődési irányát és konfliktusait érzékelve rádöbbenhetünk arra, hogy a globális társadalomba vetett remények hiábavalóak és időszerűtlenek. Rádöbbenhetünk, hogy a kozmopolitizmus nem lehet meghatározó eszme a nemzetek s különöországaihoz és parlamentjeihez. Mindkét felszólaló olyan szellemben nyilatkozott, hogy az új cseh államban olyan viszonyokat kell teremteni, amelyek közepette sohasem térhet vissza az erőszak és virágzó demokratikus országot kell építeni. Olyan gazdasági reform folyik az országban, amely a posztkommunista államokban szinte példátlan. Eközben az ország arra törekszik, hogy szomszédaival és elsősorban Szlovákiával a lehető legjobb viszonyokat alakítsák ki. sen a szuverenitásuk megőrzése szempontjából veszélyeztetettebb kisebb nemzetek számára, annak ellenére, hogy az önmagát világpolgárnak valló, örökmozgó ember nagy szolgálatokat tehet és tesz a kapcsolatteremtésben és a kapcsolattartásban. Akik pedig államközösségekben látják a nagy társadalomhoz vezető átmenetet, azok sem feledhetik, hogy e képződmények is csupán stabil társadalmi közösségek együttműködése révén biztosíthatják fennmaradásukat. Persze, a demokráciához és a házassághoz hasonlóan a jól működő, társadalmi-politikai torzulásoktól mentes nemzetállam sem áll a tökéletesség csúcsán. Csak éppen nem találtak ki nála jobbat... (Ez utóbbit pedig nem ártana jól agyukba vésniük azon szlovák politikusoknak, akik a jelenlegi nemz~ ' eufóriában akarnak nemzetül’ „teremteni”abból, ami sosem s nem is lesz — az! — nkell az állampolgárok biztonságát, törődni művelődésének lehetőségeivel, segíteniük kell szociális ráutaltságuk idején, törődniük kell egészségükkel, feladatuk a társadalom működésének biztosítása és felelősséggel viseltetnek mindazon történések iránt, amelyek ebben a társadalomban előfordulhatnak. (...) Önálló állammal bírni azt is jelenti, hogy felelősséggel kell viseltetnünk iránta, ismerni kell a célt, s olyan alapvető célokat kitűzni a legközelebbi időszakra, amelyről világos elképzeléseink vannak, s amelyeket feltétlenül el akarunk érni. Mindenekelőtt szükséges nagyon gyorsan létrehozni az államhatalom központi szerveinek egész skáláját. Erre nincs több időnk két hónapnál. Nagyon gyorsan alapvető változásokat kell elfogadnunk a törvényalkotási folyamat egészében. Nem elég, hogy a törvények jók legyenek, ’befelé’, hanem azoknak elfogadhatóaknak kell lenniük a határokon túl is, az Európai Közösség országaiban is. Integrációs törekvéseinket ezúton is hangsúlyozzuk, ugyanis az Európai Közösséghez akarunk tartozni. Természetesen mindez nagyobb követelményeket ró a kormányra, az államigazgatásra abban a tekintetben, hogy mielőbb befejezzük az önállósulás szakaszát és kezdjük el az állam folyamatos fejlődése építésének időszakát. Amennyire elégedettek lesznek állampolgáraink, amennyire működőképes lesz ez az ország, olyan lesz
