Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-03 / 247. szám
8 szabad ÚJSÁG Családi kör Bizalmas beszélgetések V. családról, szerelemről, házasságról most elsősorban a kapcsolatteremtésről Ági: 24 éves, 177 cm magas fiú komoly szándékkal megismerkedne szőke, hosszú hajú lánnyal 19-től 24 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Zoltán: 21 éves 163 cm magas lány megismerkedne 25-30 év közötti absztinens fiatalemberrel. Fényképes levélre válaszolok. Ida: Miért olvassátok az apróhirdetéseket? Csak nem társat keres magányom szívetek? Ági: A miénk nem, de mindig elképedek, hogy mennyien keresnek férjet, feleséget apróhirdetés útján. András: Az utcánkban nyílt már társkereső iroda is. Zoltán: Nem tudom felfogni, miért kell ép, egészséges, fiatal embereknek ilyen módon párt keresniük maguknak. Ági: Igaz, hogy gyakran odaírják: „társaság hiányában . De hát hogy lehet valaki társaság híján? Hogy lehet valaki teljesen egyedül? Hiszen vannak klubok, rendezvények, színház, kirándulások, mind-mind alkalom arra, hogy az ember érdekes társaságot találjon, s megismerkedjen valakivel, aki majd a társa lehet, nem? Ida: Szerintünk. De ki tudja, felnőtt korban jut-e erre ideje, módja az embernek? Meg az sem biztos, hogy valaki csak úgy egyszerűen képes odamenni valakihez, és megkérdezni, tetszett-e a hangverseny, vagy mit tudom én, mit szokás ismerkedéskor kérdezni. András: Vagyis úgy gondolod, hogy sokan képtelenek megismerkedni valakivel? Azaz, ha nem mutatnak be neki egy szimpatikus grófot, mint a régi filmekben, akkor soha az életben nem talál társat? Ida: Miért, elképzelhetetlennek tartod, hogy vannak ilyenek? Ági: Én nem tartom elképzelhetetlennek, mert akkor miért szaporodnának gomba módra a társkereső klubok es házasságközvetítő irodák...? Zoltán: Megfigyeltétek az első apróhirdetést? Az a 24 éves fiú egy kimondottan szőke és hosszú hajú lányt keres. Szóval csak annyit tud arról a lányról, akit társául akar választani, hogy szőke, hosszú hajú legyen. Nem érdekli, hogy buta-e vagy okos, hogy tud-e főzni, akar-e gyereket nevelni, szeret-e sétálni vagy könyvet olvasni — kizárólag csak az, hogy milyen a haja... Megáll az eszem. Én csak 14 éves vagyok, de biztosan beleírnám az apróhirdetésbe, hogy mi a hobbim és mi érdekel a világból, s azt is, hogy hasonló érdeklődésű lányok levelét várom, akkor is, ha úgy drágább... De úgy látszik, vannak, akiknek csak a külső számít, a belső nem. Ida: Hű, milyen kritikus vagy? De igazad van. Ez a fiú szerintem se tudja, hogy tulajdonképpen mi az, amit keres. Ági: Hát, az biztos, hogy több lánnyal is járnék míg végül meg tudnám állapítani, hogy melyik számomra a legmegfelelőbb, hogy milyen típusú lányt tudnék tartósan szeretni. Ida: Hát a te hálódba se szeretnék bekerülni! Zoltán: Miért, te talán feleségül akarsz menni a legelső fiúhoz, akibe beleszeretsz? Ida: Az volna a legszebb... De tudom, hogy ilyen ezer évben egyszer ha előfordul. Mindenesetre nem szeretnék olyasvalakibe beleszeretni, olyannal járni, aki nem méltó rá. András: Hogy érted azt, hogy nem méltó? Ida: Ugyanúgy, ahogy Zoltán az előbb már megfogalmazta: hogy hasonló legyen az érdeklődési körünk, legyenek közös témáink, közös barátaink, közös elfoglaltságaink, tudjunk egymásnak segíteni... szóval méltók legyünk egymáshoz. Ági: Hogy egymáshoz illők legyetek, ezt akarod mondani. Feri bácsi: Senki sem születik a partnerkapcsolatokhoz szükséges képességekkel. Zoltán: És hogy tudja ezeket megtanulni? Feri bácsi: Beszélgettünk már a nemi érésről, a nemi szerepek tanulásáról, a szülői példákról. Beszélgettünk a szerelemről és a nemi vágyról is. András: Feri bácsi úgy mondta: hogy a szerelem komolyabb, értékesebb a kapcsolat két ember között, mint csupán szexuális késztetés alapján kialakuló kötelék. Kati néni: így igaz. Arról is szó esett, hogy a gyerekkori és a kamaszkori szerelmek, barátságok, egyúttjárások nagyon fontosak az életünkben, mert felkészítenek a későbbi, felnőttkori szerelemre. Ági: Ez a tanulás már kisgyerek korunkban elkezdődik. Kati néni: Az, hogy ki milyen mélységben, milyen erősséggel képes átélni a szerelmet, hogy képes-e kapcsolatot teremteni a másik nemmel, attól is függ, milyen hatások érték gyermekkorától, milyen példákat látott a családban, környezetében. Egy gyerekkori kellemetlen szexuális élmény kihatással lehet egész további viselkedésére. Ida: Arra tetszik gondolni, ha például egy úgynevezett cukros bácsi molesztálja? Kati néni: Igen. A kislányok is, kisfiúk is ki lehetnek téve szexuális zaklatásnak, ami károsan befolyásolhatja egész további pszichoszexuális fejlődésüket. Zoltán: A kisfiúk is? Azt hittem, csak a lányok. Feri bácsi: Bizony, a kisfiúk is, főleg a homoszexuálisok részéről. S aki ezzel nincs tisztában, föl sem ismeri a veszélyt, nem tud védekezni, nem tud mit mondani, nem tudja, mit kell csinálni, ha egy férfi a lakására vagy valami eldugott helyre csalogatja különféle ígérgetésekkel. Ági: Úgy gondolom, hogy olyankor a legjobb szólni valamelyik felnőttnek, hogy segítsen lerázni azt az ismeretlen alakot. András: Vagy a rendőrnek, ha van a közelben, Ida: És ha valakit minden elővigyázatossága ellenére megerőszakolnak? Feri bácsi: Annak a lelki élete bizony sokszor kjheverhetetlen károsodást szenved. És a ti korosztályotokat már ez a veszély is fenyegeti, hiszen szemrevaló lányokká serdültetek. Kati néni: Ezért jobb elkerülni még a lehetőségét is annak, hogy támadás érhessen bennünket. Zoltán: Tessék nekik elmondani, hogy ne járkáljanak késő este moziba, satöbbi. Kati néni: Most azt fogjátok gondolni, hogy minek prédikáltok, hiszen ti éppolyan jól tudjátok, miben rejlik a veszély, mint ón, azért mégis hadd soroljam, mert ezekről a dolgokról nem lehet elégszer beszélni. Zoltán: Na ugye! Kati néni: Elsősorban is tényleg jobb nem mászkálni az utcán sötétedés után. Még többedmagatokkal sem, hiszen biztos hallottátok, hogy romlik a közbiztonság, és ha rosszabb nem is történik, az se jó, ha „csak” kirabolnak... Ha mégis sötétedés után kell hazamennetek, keressétek a jól kivilágított utakat, utcákat, és kerüljétek az árnyékos, bozótos részeket. András: Az én osztálytársnőim a múltkor azzal dicsekedtek, hogy rendszeresen autóstoppal járnak haza. Szerintem ez is veszélyes szórakozás. Feri bácsi: A fiatalok között kedvelt utazási forma az autóstop. De számtalan filmből is láthattátok, hogy tényleg veszélyes dolog. Lehet, hogy egyszer semmi baj nem történik, de ezeregyedszerre kifogtok egy beteges hajlamú embert, aki visszaél a helyzettel. Zoltán: És aztán sírhattok! Ida: Ne ijesztgess! De igazad van. Mégis: lehet olyan eset, hogy elmegy a busz az orrom előtt, és kénytelen vagyok stoppolni. András: Lehet. De akkor legalább jól nézd meg, kinek a kocsijába ülsz bele. Ági: Gondolod, hogy valakinek az orrára van írva, hogy erőszakos fráter? Kati néni: Nincs, így igaz. De azt azért jól teszed, ha tanúk jelenlétében szállsz be a kocsiba, esetleg valaki, aki nem megy veled, főiírja a kocsi rendszámát És ami a fő: a kocsiban semmiképp se viselkedj kihívóan, kétértelműen! Ida: Hát ezt könnyen megígérhetem., Ági: De most már beszélgessünk a párválasztásról. Azon töprengtünk nemrég, hogy miért van szüksége olyan sok embernek arra, hogy apróhirdetés útján próbáljon meg ismeretséget kötni. Feri bácsi: Néhány év múlva, 16— 17 esztendősen már ti is felnőttnek számítotok majd, legalábbis testi értelemben. A nemi érettség azonban nem hozza magával automatikusan a lelki érettséget is. A szerelmi kapcsolat igénye, mint tudjuk, és ahogy ti is elmondtátok, többnyire igen korán, már a serdülőkor kezdetén jelentkezik, s az készteti a serdülőket a lehetséges partner keresésére. A tényleges szerelmi kapcsolat létesítése, különösen annak fenntartása és összehangolt irányítása azonban olyan nagy teljesítmény, hogy eleinte csaknem mindig meghaladja a serdülő képességeit Kati néni: Be kell vallani, hogy sokszor a felnőttét is! Ezért van olyan sok kudarcba fulladt, válással végződő kapcsolat. Zoltán: Egyszóval a kapcsolatkötés és a kapcsolatfenntartás valami nagyon bonyolult és nehéz feladat? Feri bácsi: Úgy ám! Az, hogy sikerül-e tartós kapcsolatot kialakítani, valójában a képességek egész rendszerén múlik. Szerepet játszik benne mindkét fél személyisége, ismeretei a nemek viszonyáról, hiedelmek, készségek és jártasságok, viselkedési szokások egész sora. Kati néni: Szerepe van benne az egyén műveltségének és érzelmi-akarati képességeinek is. Vagyis, hogy mennyire önálló, milyen az alkalmazkodási képessége, milyen fokú az önismerete és embensmerete, az önuralma, az önkritikája Haraszti Mária HÁZIORVOS Mások okulására is szeretném megírni, mi történt velem. Barátnőm meglepett egy — szerinte — kiváló külföldi szőrtelenítő krémmel. Mivel előzőleg valahol már olvastam erről a csodaszerről, nagyon megörültem, hogy észrevétlenül, minden tortúra és kiadás nélkül eltávolíthatom a fölösleges szőrszálakat a lábamról és a bosszantó pihéket az arcomról. A krémhez mellékelt használati utasítás szerint a lábamon kipróbáltam: sem csípés, sem viszketés, sem a bőr kipirosodása nem jelezte, hogy allergiás vagyok rá. Bátran az arcomra kentem. Alig néhány óra telt el, az egész arcom és a nyakam tele lett piros foltokkal, még a szemem is bedagadt. Ennek már néhány hete. Azóta kezelésre járok. Az a kérdésem, hogyan ismerheti fel az ember ettől a reklámoktól hemzsegő világban, mi a jó, a hasznos szer és mi ártalmas? Z. K. leveléből Kérdése nagyon időszerű. Jó, hogy tapasztalatát megírta. Ugyanis veszélyes játék az egészséggel a sok, felelőtlenül, gátlástalanul hirdetett csodaszer, amelyet „feltalálóik" és forgalmazóik a jó bevétel reményében kínálnak eladásra. Asszonyom, ugye, most már nem hiszi el, hogy két hét alatt — bizonyos szer, krém stb. — használatával tíz évet fiatalodhat? Hogy tíz nap alatt dús keblet fejleszt a szavatoltan kipróbált „világhírű” szer? Hogy ha megveszi ezt vagy azt a pizsamát, hat héten keresztül szedi azt a bizonyos tablettát, akkor tíz, sőt húsz kilót is lefogyhat?... Minden kedves olvasót nagy-nagy elővigyázatosságra kell intenünk, legyenek nagyon körültekintőek, mielőtt beugranak az ilyen — egészségüket védő, kozmetikai stb. — reklámnak. Mostanában valóban mindenki hozzájuthat mindenhez, hiszen sokan és sokat utaznak, járják a világot az emberek. Számunkra még minden új és érdekes. Meg kell azonban tanulnunk, amit a nyugati ember már régen tud, hogy mielőtt bármiféle kúrába kezdene, reklámozott vagy ajánlott szert használna, meg kell kérdeznie kezelőorvosát, ki kell kérnie háziorvosa véleményét. Eddig nálunk ugyanis egyszerű volt a helyzet. Amit gyógyszertárainkban, kozmetikai szakboltjainkban meg lehetett venni, azon apróbb betűkkel, de minden esetben ott szerepelt: „az egészségügyi minisztérium engedélyével". Ez az engedély azt jelentette, hogy hazai szakemberek megvizsgálták és kipróbálták a készítményeket, s csak azután engedélyezték, miután meggyőződtek róla, hogy az egészségre.nem ártalamas. A reklámozott csodaszerek — főleg, ha bőrfiatalító, tisztító és szőrtelenítőszerekről, valamint az egész szervezetre ható szerekről (pl. fogyást, mellnövekedést előidéző készítményekről stb.) van szó — rengeteget árthatnak, ha nem vetették alá őket a szükséges vizsgálatoknak. Ezért nagyon vigyázzon mindenki — főleg a nők hajlamosak „beugrani"— bármennyire is ajánlják a barátok, barátnők, ismerősök. Aki fogyni, hízni szeretne, szőrtelenítésre szorul — minden esetben beszélje meg kezelőorvosával, s ilyenkor ne hallgassa el, mire allergiás, milyen betegségeken ment át, nincs-e komolyabb szervi baja stb. Az orvos számtalan, valóban megbízható módszert, kezelést tud ajánlani, és szakorvosi beavatkozásra küldheti páciensét Itt arról van szó, hogy lassú, de biztos módszert válasszunk. Sem külsőnket megváltoztatni, sem bőrünket „kicserélni” nem lehet máról holnapra. Az egészséges életrend, a vitamindús táplálkozás hatásosabb minden csodaszernél. Dr. C». J. 1992. november 3. Hogyan tehetjük boldoggá férjünket? A szeretettől Az első és legfontosabb feltétel Asszonyom, hogy szeresse őt! De ne úgy, ahogyan a bridzspartnerét. A férje ennyivel nem éri be. Nem fontos, hogy bizonygassa, hogy szüntelenül az orra alá dörgölje az érzéseit, a fontos az, hogy érezze, hogy szereti. A fontos az, hogy abban a nyugodt és biztos tudatban éljen: az édesanyján kívül senki se szereti úgy, mint Ön. Az asztal örömeiről A régi és elcsépelt mondásnak, amely szerint a férfit a gyomrán keresztül a legkönnyebb meghódítani, mind kevesebb az alapja. Ma az Ön férje is kevesebbet gondol a terített asztal örömeire, mint a régi férjek. Egyrészt, mert az orvos egész sor ételtől eltiltotta, másrészt, mert a gyakorlat megtanította rá, hogy a telt gyomor nehézkessé teszi és megfosztja rugalmasságától. Márpedig ma a kenyérért való küzdelem friss fizikummal, rugalmas aggyal se könnyű! Nem cselekszik helyesen, ha ezt a küzdelmet még meg is nehezíti... A kedélyről és az öltözködésről Higgye el Asszonyom, a legzordabb, legmogorvább férj is megenyhül, ha az ajtón belépve, kedvesen, mosolygón, jó kedéllyel fogadja. Viszont ha szemrehányásokkal támad rá, ha hosszú lére eresztett históriákkal „szórakoztatja", ha kétes tisztaságú pongyolában, rendetlen hajjal lép elébe, mert hiszen „otthon” van, cseppet se csodálkozzék, ha a rendesnél is több árnyék ereszkedik az arcára és a hangjában csak igen bizonytalanul csendül fel a viszontlátás öröme. Lehet, hogy ő nem is tud róla, talán még tiltakozik is, ha kedvetlen arckifejezését az asszony gondozatlanságának, vagy legalábbis nemtörődömségének a rovására írják, mégis jól tenné asszonyom, ha egyszer-kétszer rászánná magát az ellenpróbára. Fogadja csinosan felöltözködve, tisztán, ápoltan, jókedvűen. Meg fogja látni: a férje ragyogni, sugározni fog az örömtől. A hallgatás tudományáról Bármilyen nagy barátja is a hosszú monológoknak, férje jelenlétében igyekezzék rövidre fogni a mondanivalóit. Gondoljon arra, hogy a férfiak is szeretnek beszélni. De még ennél is jobban szeretik, ha figyelmesen meghallgatják őket. Csak ritkán talál a férfi olyan barátot, akivel mindent megbeszélhetne, ami a szívét és az agyát foglalkoztatja. Legyen Ön a barátja, legyen Ön az, aki előtt kifejtheti a terveit, aki előtt feltárhatja a vágyait, aki előtt a legbizalmasabb gondolatainak is hangot adhat. Ha ez a bizalmas légkör megteremtődött, akkor már meg se szólaljon, akkor már se a helyeslése, se a vitatkozása nem fontos... A férj ellenállhatatlanságáról Minden férj szereti, ha ellenállhatatlannak tartják. Hagyja meg az örömét és ismerje el, hogy valóban az. Ha az ellenállhatatlanságát más asszonyokon igyekeznék kipróbálni, akkor se ijedjen meg, hogy elveszíti. Legyen kedves hozzá és igyekezzék magához bilincselni, A feleség önmagában való hite, nyugalma és jósága, szeretetreméltósága és fenntartás nélküli bizalma sok eltévedni készülő férjet terelt már vissza a házi tűzhelyhez! A férj betegségéről Ha a férje beteg, kövessen el mindent, hogy mielőbb felépüljön, igazodjék árnyalatnyi pontossággal az orvos utasításaihoz. De ha nincs dolga a betegszobában, hagyja őt néha egyedül, mert ritka férj az, aki nem pihenni akar a betegágyban, hanem órák hosszat tartó elbeszéléseket végighallgatni. A férj ajándékairól Ne higgye, hogyha a férje előtt elhallgatja, hogy szüksége van valamire, akkor már „egyéniség”! Ritkábban, vagy gyakrabban, de egykor-máskor minden férj hoz haza valami ajándékot és így nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a férje olyasmit hoz, amire semmi szüksége nincsen. Ha üres kézzel jött volna haza, nem lenne semmi baj. De ha fölöslegeset, ha használhatatlant hoz, csak bosszúságot okoz vele. Mondja meg tehát nyugodtan, mit szeretne, és akkor az ajándéknak mindketten örülni fognak. Az ellentmondásról A mai korban, amelyen annyira rajta van a nő bélyege, egyetlen férj sem kívánhatja afeleség egyéniségének maradéktalan feláldozását. Semmi szükség arra, hogy a feleség ellentmondás nélkül elfogadjon mindent, amit a férj mond. De mások előtt a férj csak igen nehezen tűri el az ellentmondást, bármilyen halk hangon és bármilyen óvatosan történjék is. Ha tehát minden áron ellent akar mondani Asszonyom, ezt ne tegye tanúk jelenlétében és különösen ne a gyerekek előtt. Felnőtt emberek megfelelő formában és hangon mindent megbeszélhetnek egymással. A makacs ellenkezés azonban könnyen veszekedéssé fajulhat, amiben a férjnek csak igen ritkán telik öröme. Régi tapasztalat, hogy veszekedés után a férj sokkal szívesebben gondol klubra, kávéházra, kocsmára, és ami még rosszabb: más asszonyokra... A féltékenységről Aki féltékeny, még nem biztos, hogy szeret, és aki szeret, nem biztos, hogy féltékeny. Ha a férje féltékeny termézsetű, ez egymagában is elég baj, semmi szükség arra, hogy a bajt a fogat fogért elv alkalmazásával még meg is tetézze. Ez nemcsak, hogy nem vall előkelő gondolkodásra, de nem is vezet jóra, mert oktalan féltékenykedésével valósággal pokollá teheti férje életét. A feleség befolyásolhatóságáról A férj nem szereti, ha a felesége túlságosan hallgat másokra. Nem szereti, ha Ikszné azt mondja valamire: fehér és az asszony rögtön elhiszi, ha Ipszilon úr három nappal később zöldet mond és madame a zöldre esküszik. Ha egy hét múlva Zéné kijelenti, hogy csak a vörös jöhet tekintetbe és az asszony íme máris a vörösért lelkesedik. És teszi ezt ugyanakkor, amikor a férj évek óta igyekszik őt a vörös helyességéről meggyőzni és sikertelenül! Vigyázzon Asszonyom, nehogy Ön is ebbe a hibába essék! A pénzről Sose vesse a férje szemére, hogy Á. úrnak nagyobb kocsija van, hogy Bé úr drágább nyelvtanfolyamra íratta be a gyerekeit, hogy Cé úr finomabb ruhákat vesz a feleségének. Ha az urának módjában állana, bizonyára ő is szívesen venne nagyobb kocsit, a fiúkat Etohbe, a lányukat Lausanne-ba küldené és az Ön ruháit előkelő szalonokban varratná. Higgye el, hogy őt még Önnél is jobban bántja, ha valamit meg kell vonni a családjától. Higgye el, az Ön férje is szívesen lenne gazdag, és ha nem az, ezért még nem érdemel szemrehányást.
