Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-16 / 258. szám
Gazdaság—Környezetvédelem 1992. november K 4 Szabad t JSÁG A kettéválás „anyagi“ oldala A korona sorsa... A cseh és a szlovák kormány október eleji kolodéjei tárgyalásán döntött a csehszlovák korona további sorsáról. Az előzetes megegyezés szerint a pénznem kettéválasztására három szakaszban kerül sor. Az első szakaszban 1993. június 30-áig még közös lenne a két ország fizetőeszköze. A második szakaszban kerülne sor a cseh, illetve szlovák bankjegyek bevezetésére, vagyis a jelenlegiek kicserélésére, 1:1 arányban. Az utolsó szakaszban történik a „pénzszakadás“. Mivel már csak néhány hét választ el bennünket 1993.január elsejétől, a két önállósuló állam létrejöttétől, érdemes megvizsgálni a csehszlovák korona sorsát érintő valamennyi lehetőséget. Részleges szétválás Abban az esetben, ha megvalósulna az életképes gazdasági és pénzügyi unió, akkor elméletileg a két szuverén országban egy közös központi bank is működhetne, amely ellátná alapfunkcióit: a pénzkibocsátást, az arany- és valutatartalékok felügyeletét, a pénzügyi mérleg regulációját, a követendő pénzpolitika eldöntését stb. Ám ez nem minden. Mindkét köztársaságnak egységes árliberalizációs (regulációs) politikát, azonos adózási rendszert, megközelítőleg egyforma kamatlábakat kellene alkalmaznia, ami erős koordinációs központot feltételez. Ez, mivel fékezi az egyes köztársaságok mozgásterét, mindkét oldalon ellenállásba ütközne, s elsősorban szlovák részről ragaszkodnak egy újabb - tehát a szövetségin kívüli - központi bank létesítéséhez. Egy másik lehetőség: a közös gazdasági térségben két egyenrangú, ingadozó árfolyamú pénznem van forgalomban. Vagyis a két központi bank (Prága és Pozsony) által kibocsátott valuta mindkét országban elfogadott fizetőeszköz volna. Ez azonban komoly veszélyt rejt magában, ha az egyik ország gazdasági fejlődése jelentősen lemarad a másik mögött. Ebben az esetben a dinamikus állam pénze fokozatosan kiszorítja a fejlettlenebb, nagyobb inflációval sújtott ország valutáját. Éppen fordított helyzet alakulna ki abban az esetben, amikor a közös gazdasági térségben a két egyenrangú fizetőeszköz között kötött árfolyam lenne. Az egyenlőtlen fejlődés következtében - mivel ez az árfolyamon nem mutatkozna meg - a „rossz“ pénznem kiszorítaná a „jót“. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan állapothoz vezetne. Teljes szakítás A fentebb említett példáknál reálisabbnak látszik a következő változat: a két önálló gazdaságban két, kölcsönösen átváltható valuta lenne forgalomban. Ezen belül három különböző megoldás létezhet - a két pénznem között kötött árfolyam lenne, a piaci viszonyok, tehát a kínálat-kereslet szabályozná az árfolyamot vagy az Európai Valuta Rendszer gyakorlatát alkalmaznák. Ez „hibridmódszer“, az előre meghatározott keretek közt szabadon lebeghet a két pénznem árfolyama. E három módozatból az első és az utolsó szoros együttműködést igényel, a két állam gazdaságpolitikája nem különbözhet jelentősen. Egyelőre úgy tűnik, mindkét fél ódzkodik valamilyen közös csúcsszerv létrehozásától, ezért a legvalószínűbb, hogy a piacra bízzák a valutakurzusok kialakulását. Ha a két fél nem tud megegyezni, egyik sem hajlandó a kompromiszszumra, az is előfordulhat, hogy a két önálló ország két fizetőeszköze kölcsönösen nem lesz átváltható. Természetesen ilyen esetben is módot kell találni, hogyan egyenlítsék ki a másik féllel fennálló követeléseiket, a kölcsönös kereskedelmet milyen alapokra helyezzék. Ilyen lehetséges megoldás, hogy egy harmadik, konvertibilis valuta segítségével hidalják át a problémát, elsősorban az amerikai dollár és a német márka jöhet számításba. Ha valamelyik félnek, vagy mindkettő-nek kevés volna a kemény valuta tartaléka, akkor klíring vagy barterügylet jöhet számításba. Az előbbi olyan folyószámla rendszerű elszámolás két vagy több fél között, amely valamilyen bank bekapcsolásával a kölcsönös áruforgalom kiegyenlítését szolgálja. A Wiring célja a készpénz kikapcsolása vagy minimalizálása. Annak idején a KGST keretén belül alkalmazták e módszert. A barterügylet pedig olyan külkereskedelmi forma, amikor az árut közvetlenül egy másik árura cserélik el pénz közvetítése nélkül. Remélhetőleg a két nemzeti kormányban van annyi realitásérzék, hogy a szétválás „bársonyos“ lesz, a hazai fizetőeszköz nem rendül bele, s olyan megoldást választanak, amely a kölcsönös kereskedelemben nem okoz nagyobb fennakadásokat.-barnabás-Lehetőség a vállalkozásra Külföldieknek is A kereskedelmi törvény és a vállalkozási törvény egyaránt biztosítja, hogy Csehszlovákia területén külföldi személyek a belföldiekkel azonos feltételek között és mértékben vállalkozhassanak. Vagyonukat is védi a törvény, az csak akkor államosítható, ha közérdekből elkerülhetetlen. és csak konvertibilis valutában fizetett és külföldre átutalható kártalanítás ellenében. A vállalkozások szempontjából nem az számít „külföldi személynek", aki nem csehszlovák állampolgár, hanem az a természetes vagy jogi személy, akinek lakhelye vagy székhelye Csehszlovákia területén kívül van. Külföldi személy abban az esetben is lehet csehszlovák vállalkozó (létesíthet saját vállalatrészt), ha az anyavállalat székhelye külföldön van. A külföldi jogi személy saját külföldi vállalatát is áthelyezheti Csehszlovákiába, amennyiben ezt a székhelyország jogi szabályozása megengedi. Ilyen esetekben a Csehszlovákiába áthelyezett külföldi vállalat belső jogviszonyait irányíthatják a másik állam szabályai, de nem kerülhetnek összeütközésbe a csehszlovák jogi szabályozással (munkavédelem, munkajogi viszonyok stb.). A külföldi személy vállalkozhat részvényesként (csendestársként) is belföldön működő kereskedelmi társaságban, korlátolt felelősségű társaságban, betéti társaságban, részvénytársaságban anélkül, hogy ö maga új vállalatot alapítana. Ilyenkor a szerződéskötéssel nem keletkezik új jogi személy, és harmadik személyekkel szemben is csak a vállalkozó visel felelősséget, az esetleges nyereséget pedig megállapodás szerint, vagy ha megállapodás nem jött létre, a külföldi részvényesnek az alapvagyonhoz történt hozzájárulása arányában osztják meg. A csehszlovák polgári törvénykönyv szerint a társulásnak (konzorciumnak) sincs jogi személyisége, mert csak egy bizonyos konkrét gazdasági cél elérésére jött létre. Résztvevői azonban harmadik személyekkel szemben közösen az egész vagyonukkal felelnek. Azok a külföldi természetes személyek, akiket mint a vállalkozókkal tárgyalni jogosult személyeket vesznek fel a kereskedelmi jegyzékbe, kötelesek igazolni, hogy engedélyezték állandó csehszlovákiai tartózkodásukat. (VG) Onkényeskedés és diplomácia Magyarország rég elveszítette kezdeményező szerepét a bősnagymarosi erőmű- és víziútépítéssel kapcsolatban. Látszólag egyenrangú, egyenlő pozícióban lévő felek között jött létre a megállapodás a Ounaszörny világrahozásáról, ám Magyarországon jó ideig nem ismerték fel, valjy inkább nem akarták felismerni a művi úton létrehozott katasztrófa igazi jelentőségét. Nyilván nem hiányzott a nem is olyan gyengéd szovjet nyomás, amely végül is a vízlépcsőrendszer megépítéséről és közös üzemeltetéséről intézkedő szerződés aláírásához vezetett. A hazai társadalom zöme idegenkedve fogadta a vérfagyasztó ötletet, pedig eleinte nem is volt tudomása arról, hogy a magyar kormány beleegyezését adta az államhatár jellegének és földrajzi helyének megváltoztatásához. Amennyiben a szerződés most is érvényben lenne - akkor Pozsony joggal hivatkozhatna arra: nem sértette meg az egyezséget. De egyezség nincs: a Magyar Köztársaság kormánya felmondta a megállapodást. Csehszlovákia erre az építkezés meggyorsításával válaszolt, s azzal, hogy előhozakodott egy olyan variánssal, a nevezetes „C“ változattal, amely a Duna egyoldalú elterelésével, az édesvízkészlet veszélyeztetésével, a csallóközi magyarság lakóterének felparcellázásával, a gyengébb pozícióba kényszerült magyar kormányzat megalázásával egyértelművé akarja tenni vélt vagy valódi fölényét. Úgy látszik, Magyarország az utóbbi időkben, főként csendes diplomáciával, előkészítette a durva önkényeskedés leleplezését, hogy valamiféle nemzetközi segítséget kapjon a szomszédos, egyelőre talán még mikroszkopikus méretű imperializmus megfékezéséhez. A nemzetközi sajtó egy része máris „háborús ok“ - nak, casus bellinek tartja az egyoldalú szlovák lépést, amely hosszú időre elmérgesíti a két szomszéd viszonyát. A magyar közvélemény már jó ideje feltette a kérdést: vannak-e megfelelő garanciáink a természeti katasztrófával szemben? Megtett-e, megtesz-e mindent a kormány - az akkori és a mostani -, hogy a magyarság érdeke minél kevésbé károsodjék? A legújabb magyar erőfeszítésekről keveset tudunk, talán azért is lehetünk elégedetlenek az eredményekkel. Mert az elterelés ideiglenes felfüggesztése csak akkor tekinthető értékelhető valaminek, ha a végleges rendezés ügyét előbbre viszik a rendelkezésre álló idő alatt, magyarán, ha kihasználják az időt. Ha történik valami. A magyar társadalom egyáltalán nem érzéketlen a tervezett országcsonkítással szemben. Ellenkezőleg. Mind nagyobb megütközéssel fogadja, hogy sokan az újabb országamputálás előtti öt percben is a magyar kormányzat „területi revíziós törekvéseit“ emlegetik. A magyar kormányt akarja moderálni ez ügyben az ellenzék - mintha csak összehangoltan működne az újabb magyar terület lenyisszantására készülő szomszéddal. Ugyanakkor az sem mondható el, hogy a kormányzat különösebb hévvel utasítaná vissza az effajta vádaskodásokat. Megítélésünk szerint azért is keveset tett, hogy közismert legyen az ország területi épségét és békerendszerrel kényszerített határát fenyegető veszély. (Magyar Fórum) Hová lett a környezetvédelmi alap pénze? Jelentsük fel a kormányt? Köteles László, a parlament környezetvédelmi bizottságának tagja ígéretet tett az Ung-vidék és Bodrogköz polgármestereinek regionális találkozóján: parlamenti testület fogja vizsgálni a vidék környezetszennyezéssel kapcsolatos problémáit. Mindenesetre a „kivizsgálással“, a „helyzetről való tájékozódással“ és „a megoldás keresésével" már elkéstek az illetékesek. A „halál háromszögének“ lakosai évek óta olyan vizet isznak, amely a megengedettnél több nitrátot, esetenként százszor több vasat tartalmaz... Az itteniek szilárd tüzelöanyagú kazánokkal és kályhákkal fütenek, növelve ezzel a vajáni hőerőmű óriási füstfellegeit, miközben a viszonylag tiszta tüzelőanyagnak számító földgázt és propánbutánt az ország minden részébe szállítják a vidékről. A képviselők látogatása mégis halvány reménysugarat jelentett az itt élőknek. Úgy gondolják, egy képviselő talán tehet valamit... hát még egy egész bizottság. Köteles László nemrégiben ismét Nagykaposon járt. Sajnos, csak egyedül, bizottság nélkül. Szolgált viszont néhány meglepő hírrel az állami környezetvédelmi alap háza tájáról:- Egyszemélyes parlamenti vizsgálóbizottságot alapítottam - mondja. A bizottság legutóbbi ülésén a környezetvédelmi miniszter kijelentette, hogy a környezetvédelmi létesítmények építését támogató alap ez év júniusában az előző kormány jóvoltából kimerült. • Milyen célokra fordította a kormány ezt a pénzt?-Teljes egészében választási és propagandacélokra. A Környezetvédelmi Minisztérium jelenleg bíróságra kívánja adni az ügyet, megpróbálja legalább a pénzösszeg egy részét visszaperelni. • Kik kaphatták meg ezeket a támogatásokat?- A volt környezetvédelmi komiszszió - akkor még nem volt minisztérium - és főleg az alap vezetőinek a neve hangzott el. A bíróságra vár a feladat, hogy tisztázza: milyen jogon osztották szét saját belátásuk szerint az alap pénzét. • Pedig a katasztrofális szenynyezettségú Ung-vidéknek és Bodrogköznek nagy szüksége lenne a támogatásra...- Meg kellene építeni a gáz- és vízvezetékrendszert. Én parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését javasoltam, hogy a képviselők saját szemükkel győződjenek meg az itteni állapotokról. Sajnos, a kollégáim ezzel nem értettek egyet. Ebben talán szerepet játszik az is, hogy a környezetvédelmi bizottságban csak két kelet-szlovákiai képviselő van, beleértve jómagámat is, és a nyugat-szlovákiai kollégáknak bizonyára igencsak igterhelő lenne leutazni ide, a „világ végére“... Megbíztak engem, hogy készítsek egy jelentést, és azt nyújtsam be a bizottságnak. Az elmúlt napokban, hogy első kézből szerezzek információkat, beszéltem a járási és körzeti hivatalok vezetőivel és a polgármesterekkel is. • Mik az eddigi benyomásai?- Mindenképpen lépnünk kell ebben az ügyben. Nincs vízvezeték-hálózat, a talajvíz - már ami még maradt -, nagyon szennyezett. Mindamellett egész Bodrogköz és az Ung-vidék egy része Szlovákia legnagyobb ivóvízkincse fölött fekszik. Végül is az alkotmány garantálja az egészséges környezethez és életkörülményekhez való jogot. A lakosság nyugodtan beperelhetné a kormányt a még nem létező alkotmánybíróságon, mert ezt a jogot itt nem biztosítja. • És milyen a polgármesterek hozzáállása?- Lehetőségeikhez képest maximálisan szeretnének hozzájárulni a vizvezetékrendszerek megépítéséhez, mert mindannyian tudják, milyen súlyos a helyzet. Az államnak kötelessége lenne, hogy segítsen ebben, de sajnos, a jelenlegi helyzetben erre nem sok garancia van. • Köszönöm a beszélgetést. Azért valamit talán mégis sikerül kicsikarni a kormánytól. Mert lássuk csak: ha a környezetvédelmi alap pénzét választási kampányra használták fel, akkor egy olyan pártot segítettek hatalomra, amelyiknek egyik nagy álma a bős-nagymarosi víziszörny befejezése. Ez egy kicsit furcsa, nemde? Vagy ezt nevezik politikának? TÓTH FERENC A bősi csapda
