Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-16 / 258. szám
1992 november le. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 Beszélgetés Lívia Klausovával, a cseh kormányfő feleségével Klauséknál sohasem volt nyugalom A PDSZ harmadik kongresszusán küldöttként részt vett a párt elnökének felesége, Lívia Klausová is. Sok interjút adott a kongreszszus folyamán, s már-már úgy tűnt, mintha az lett volna a feladata, hogy elvonja az újságírók figyelmét Václav Klaustól. Ha már csali volt, vagy sem, hasznos volt jelenléte. ítéljék meg maguk.- Ha az ember igazán akar, szorgalmasan dolgozik, időt és fáradtságot nem kiméi, kell, hogy bekerüljön a felső tízezer közé. Bohumír Radimérsky rajza, RUDÉ PRÁVO Magyar-magyar találkozó AZ AUSZTRIAI SZÓRVÁNY-MAGYARSÁG KAPCSOLATOKAT KERES • Hogyan éli meg Csehszlovákia elkerülhetetlen széthullását?- Mint az emberek többsége. Sajnálom, mert végül is családunk szintén egy kis föderáció. Egy dolog azonban a sajnálkozás, más pedig az, meg lehetett-e menteni? Ha több, mint két évig nem tudunk megegyezni, akkor már jobb a békés válás. • Nem gondolja, hogy csak a politikusok nem tudnak megegyezni? Hiszen az átlagembernek a közös állam megfelelt?- Az átlagembereknek hasonlóak a problémáik. Államunk valóban hasonlít egy házassághoz, amely már nem tud rendesen működni. Sajnálom, de ma nem vagyok képes elképzelni olyan utat, amely máshoz vezetne, mint a váláshoz. Természetesen a történészek majd elemezni fogják a helyzetet és azt mondják, hogy ha így lett volna, vagy úgy... Sajnos, a fejlődést nem lehet visszafordítani. Ha arra az elterjedt véleményre céloz, hogy Szlovákia rosszabbul jár a válással, ebben nem értek egyet a borulá-Az egész tulajdonképpen 1976. április 13-án kezdődött. Azon a napon Nürnbergben, a Birkenwald klinikán Emil Roos sebész epével megmütötte a negyvenhárom éves Inge Jann takarítónőt. A műtét - természetesen - sikerült. Ennek ellenére a páciens azóta nem és nem tudott örülni az életnek. Az első bonyodalmak már néhány nappal a műtétet követően jelentkeztek. A varrások megszakadtak, így április 27-én újra kellett varrni a beteget. Az egész folyamatért ismét Roos doktor volt a felelős. A középkorú hölgy azóta állandó fájdalmakat érzett a derekában meg a csípőjében, főképpen akkor, amikor lehajolt vagy ült. „Sejtettem, hogy ott valaminek kell lenni, de fogalmam sem volt, mi lehet az“, vallja. Számtalanszor felkereste azóta az orvosokat, hogy elpanaszolja nekik fájdalmait. Az egyikük például a következőképpen határozta meg a diagnózist: ,,A beteg csupán képzelődik, s tulajdonképpen félelméből erednek a fájdalmai.“ És nem sokáig habozott a doktor: Jann asszonynak előírt nyugtatót! Hogy abból vegyen be minden reggel egy tablettát. A következő orvos azt mondta, hogy az ételtől vannak a fájdalmak... 1976 májusában egyszerűen abba kellett hagynia a takarítást - mert továbbra is kegyetlen fájdalmakat érzett, s a gyógymódok közül az egyik sem vált be. Nem használtak a különböző gyakorlatok, nem volt eredményes a mikrohullámos sugárzás sem. Hiába I'm ám tokkal. Szlovákia kezdetben talán rosszabb gazdasági helyzetbe kerül, mint a Cseh Köztársaság, viszont... attól függ, kivel hasonlítjuk össze. Ha a volt szocialista tömb többi országával hasonlítjuk össze, Szlovákia a jó példák közé tartozhat. • Mint tudományos munkatárs mivel foglalkozik most?- Eddig a nemzetközi valuta- és pénzügyi szervezetekkel foglalkoztam. A legutóbb intézetünkben Csehszlovákiának az Európai Közösségbe való bekapcsolódását érintő kérdéseken dolgoztam gazdasági vonatkozásban. Most azonban, sajnos, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti monetáris unió problémájának kellett szentelnem figyelmemet. Mindazokat az elméleti járt masszőrhöz - a fájdalmak nem enyhültek. 1979-ben, három évvel a szóban forgó műtétet követően Inge Jann ismét „kés alá került“. A régi sebek szétnyíltak... Nem a Birkenwald klinikán varrták azokat össze, hanem a Márta és Mária Kórházban. A hölgy fájdalmai azonban ezek után sem enyhültek. Sőt mi több, már nemcsak a gyomor és a derék tájékán jelentkeztek, hanem szinte az egész szervezetet megviselték - beleértve az alsó végtagokat is. Jann asszony úgy döntött, tovább járja az orvosokat, annak reményében, hogy végre valódi szakemberre talál. 1989. november hetedikén felkereste Udo Linde ortopédust. Az rögvest röntgenre küldte a hölgyet. A felvételt látván „különösen ingerült“ lett a szakember. Az asszonynak azonban nem szólt semmit. A röntgenfelvételt beletette egy borítékba, amelyet gondosan leragasztott. így adta át a páciensnek, mondván, ismét keresse fel a kezelőorvosát. Inge másnap el is ment az orvosához, aki tudtára adta, hogy Jann aszszonynak olló van a gyomrában! 1989. november huszonhetedikén a nürnbergi állami klinikán ismét megműtötték Inge Jannt. Akkor került újból a világra a fránya eszköz: egy 12 centiméter hosszú műtőolló. De nem is akárhogyan. Kettétörve, erősen bekérdéseket, amelyeket az európai integráció kapcsán kutattunk, most paradox módon Csehország és Szlovákia vonatkozásában kutatjuk. Legalább felbecsülni szeretnénk, meddig tartható fenn mindaz, ami közös számunkra. • Milyen eredményre jutottak?- A tudományosan nem kutatható tényezőből annyi van, hogy pontosan nem vagyunk képesek felmérni, mikor következik be az a pillanat, amely után már nem tartható fenn a közös pénznem. • Szavaiból úgy tűnik, hogy munkát vált. Hová készül a tudományos akadémia közgazdasági intézetéből?- Az átszervezések után intézetünk valószínűleg megszűnik, s én sem tarthatom fenn munkahelyemet teljes egészében. Megpályáztam a Csehszlovák Állami Bank Közgazdasági Intézetében egy munkahelyet. Itt 199a január elsején kellene belépnem. De ez nem végleges. • Sajnálja, hogy elveszett az a nyugalom, amely Klauséknál volt, amíg nem kerültek ennyire reflektorfénybe?- Megnyugtathatom, Klauséknál sohasem volt nyugalom. Marta Csontosová rozsdásodva, annak ellenére, hogy rajta a következő felirat volt olvasható: „Rozsdamentes“! Azóta Inge valamivel jobban érzi magát. Most azonban egy további hosszan tartó folyamatba keveredett bele. Ez nem egyéb, mint a bírósági eljárás. Ugyanis óriási felháborodásának hangot adva - egyébként teljesen érthetően - fájdalomdíjként 100 ezer márkát követel a kórháztól. A Birkenwald klinikán egyébként nem ez volt az első eset, amely a hanyag, felelőtlen munkavégzésnek az „eredménye". Előfordult például olyasmi is (1989-ben), hogy két nőgyógyász a páciens testében „felejtett' ‘ valamilyen anyagot. Ez a felelőtlen beavatkozás a nő életébe került. Az orvosok akkor - egészen érthetetlenül - nagyon is olcsón megúszták az egészet. A bírósági eljárást ugyanis „befagyasztották", a doktorok kétezer márka büntetést fizettek csupán... A jogi szakértők azzal indokolták a lépést, hogy egyszerűen nem lehetett megállapítani, az orvosok közül melyik hagyta a páciensben az anyagot. Inge Jann esetében is kezdődnek a kimagyarázkodások - természetesen Roos doktor részéről. A bírósági tárgyaláson azzal érvelt, hogy az ollót a Márta és Mária Kórház orvosai is benne felejthették Jann asszony gyomrában. Ez a megállapítás természetesen kedvét szegte Ingének. Már nemcsak hogy az orvosoknak nem hisz, de ugyanúgy csalódott az ügyészségben is. Nem is nagyon várja a következő tárgyalást. „Már az első tárgyalás során egyértelműen a tudtomra adták, hogy nem az orvosnak kell bebizonyítania ártatlanságát, hanem nekem kell bebizonyítanom, hogy ki felejtette bennem az ollót", szögezi le kedvetlenül. A kelet-közép-európai változások nyomán az utóbbi két-három évben szinte már akadály nélkül lehet utazni, érintkezni. Megosztottságunk béklyói kezdenek lehullani. De megváltozott az ausztriai magyar szórvány - és szigetmagyarság helyzete, és nyilván közérzete is. Elérkezett a felelős együttgondolkodás ideje, hiszen leomoltak a kommunista diktatúra által emelt fizikai, politikai és szellemi falak. A távolságokon kívül nincs akadály az ausztriai magyarok számára, a határokon kívül kisebbségben élő közösségek látogatására. Az ilyen jellegű igényeknek tesz eleget az „Europa"Club, amikor kulturális, történelmi-honismereti kirándulásokat szervez. A megosztottság évei után ezeket a közeledéseket, kap- csolatfelvételeket vagy találkozókat természetes történelmi reflex mozgatja és irányítja. A Felvidék beportyázása után (már háromszor jártunk ott), az idén hivatalos látogatásra kerül sor a prágai magyaroknál, illetve a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségénél. Jó érzés tudni, hogy mi voltunk az első „nyugatiak", akik náluk megfordultak. Az elidegenedés évtizedei után Cseh- és Morvaországban is megerősödött a magyar közösségi tudat. Szövetségük 1990- ben alakult önszerveződéssel. Ma már kb 900 tagúk van, és van főállásban működő fizetett titkáruk, dr. Kocsis Attila személyében. Külön irodával rendelkeznek és márciustól „Prágai Tájékoztató" címmel kétnyelvű nyomtatványt postáznak tagjaik és az érdeklődök számára. A zenés és folklorisztikus műsoron felléptek az Ady Endre Diákkör fiatal tagjai is. Ez az egyesület a Prágában tanuló magyar (felvidéki) diákokat, egyetemistákat igyekszik összetartani. Csémy Tamás, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége elnökének beszámolójából néhány fontos részletet tudhattunk meg az ott élő magyarok életével kapcsolatosan. Többek között azt is, hogy Cseh- és Morvaországban jelenleg 20-23 000 magyar él. Ebből Prágában mintegy 1600-2000-en. Csémy Tamástól azt is megtudtuk, hogy az ott élő magyarok BECSI NAPLÓ legnagyobb része nem az 1945 után kitelepített személyekből, illetve az ő leszármazottakból tevődik össze - mint ahogy ezt sokáig hitték -, hanem olyanokból, akik a II. világháború után itt kerestek és találtak megélhetési lehetőséget. Egyébként Ostravában és a legtöbb magyar, ahol főleg mint bányászok dolgoznak. Ránk hárult az a nehéz feladat - mondta Csémy hogy az oldott kéveként szétszóródott magyarokat összegyűjtsük. Ez azért is fontos, mert Csehszlovákia esetleges kettéválásával a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége az egyedüli helyi közösségei formáló erő. A nagyvárosi szórványokban élő prágai magyarok helyzete egyébként erősen hasonlít a bécsi magyarokéhoz. Számukra is a kettős kötődés a reális alternatíva a teljes beolvadással szemben. A bécsieknek Uherik Klára és Kamasz Mária idegenvezetők mutatták meg a világ egyik legszebb fővárosát. Prága ódon voltában csupa báj, hangulat, csupa kedély. Patinás tetői alatt modern lélek lakozik. A várost három etnikaivallási csoport: a csehek, a németek és a zsidók bonyolult, ingatag együttélése tette naggyá. A zsidó közösség jelenlétéről pl. már a X. századból vannak adatok. A prágai németek viszont etnikailag szigetet alkottak a csehek közé ékelődve, társadalmilag főleg a felső- és középosztályhoz tartoztak, népi háttér nélkül. Bár kisebbségben voltak, sokáig német patríciusok igazgatták Prágát, akárcsak Budát. Viszont az Így tény, hogy a XIX. század elejéig Prága volt a világ legnagyobb zsidó települése. Ebben a nagyvárosban most az ott élő magyarok kísérlik meg megtépázott öntudatukat helyreállítani. Útikalauzunk Szőke József volt, aki tájtörténeti ismeretekkel látta el a csoportunkat, Jégh Izabella pedig a Csemadok pozsonyi munkatársaként a szervezés gondját vállalta magára. A prágai kirándulás révén meggyőződhettünk azon kijelentés helyességéről, hogy a magyarságnak most azok az emberek tudnak legtöbbet tenni, akik lélekben egységesíteni akarják. SMUK ANDRÁS A műtét sikerült... ...az olló a gyomorban maradt STERN 1 A tanító néni prostituált „Nem bírom a szűkösködést“ Rendszerint nem is sejtjük, hányán ismerőseink közül, akiket „rendes" embereknek ismerünk, élnek egy másfajta életet is, amelyről nekünk fogalmunk sincs. Így van ez egy kisváros 26 éves német nyelvet tanító tanárnőjével is, akinek megtetszett a kettős szerep: a tanárnőé és a prostituálté.-Tudom, hogy mindenért fizetni kell. Később talán kamatos kamatostul. De most én vagyok a nyerő. Nem szégyellem .. Miért is? Az én akaratom, az én testem Nem tekintem szennyesnek az ágyban keresett pénzt. Természetesen pénzért csinálom. Elsősorban a pénzért.- Független akarok lenni és kellemes életet élni. Már tizenöt éves koromban rájöttem erre. Amikor aztán a főiskola utolsó évfolyamát végeztem - előttem álltak az államvizsgák, a helykeresés, a hivatalok megkerülése, a csúszópénzek... Nem voltak illúzióim, ilyen idők járnak. Gyakorlatias ember vagyok.- Nem bírom azonban a szűkösködést. Semmifélét. Amikor gyermek voltam, szüleim házat építettek. Minden erejükkel, a szó legszorosabb értelmében. Én nyüttem végleg el bátyám és unokatestvéreim ruháit, száraz kenyeret reggeliztém és színes álmaim voltak a szalámiról. Szüleim olyan becsületes tanítók voltak, akik példát mutattak a fiataloknak. Csakhogy elrettentő példát. Amint lehetett kiszakadtam ebből a világból. Prágai főiskolára kerültem.- Úgy az első évfolyam vége felé pénzért mentem. Semmi drámai. Barátnőmmel diszkóba mentünk azzal, hogy megpróbáljuk. Féltem, de vonzott a kaland. Luciát is. Két német csípett fel bennünket, olyan negyvenesek. Jó kis buli lett belőle, méghozzá színvonalas, pezsgő, százasok a portás homlokán, reggeli az ágyban. . . Ez a buli vagy egy hétig tartott és én azután megvehettem azt a bőrzakót, amelyet eddig csak dühösen néztem a kirakatban. Ez volt „ONES a fö ok: hogy nem kell garasoskodnom, nem kell számolgatnom, mit engedhetek meg magamnak, mit már nem. Ezért estem bele.- Németet tanultam, és ez jól jött. Alkalmakként látogattam a mulatókat, ügyeltem rá, hogy ne halásszak más vizeiben, így a lányok is eltűrtek. Kulcsfontosságú volt találkozásom Willyvel. Lehet, hogy szerelem volt. Most úgy mondanám, hogy bizalmas barátsággá szelídült. Magától rájött „méllékkeresetem" forrásaira... Amikor 1989-ben a diploma munkámat készítettem ajánlatot tett - üzletit és vonzót. Willynek Berlinben diszkója volt két társával együtt. A jobb rétegek számára. Az volt a feladatom, hogy a magányos vendégeket szórakoztassam. Gépkocsi és lakás járt ehhez. A szerződés egy évre szólt, aztán meglátjuk. Az árak magasak voltak. Én elhatároztam, hogy sok pénzt keresek. Végül is, milyen sokáig lehet ezt folytatni? A test nem örök. Az államvizsgák és az avatás után Willy után mentem.- Vendégeim vagy hatszor voltak hetente, sosem több egynél, természetesen Willyt leszámítva. Később lehetőségem volt az ügyfeleket a cégen kívül is fogadnom. Mit gondol, miből fizetem a ház javítását, amit családunk a kárpótkeretében visszakapott? E ház miatt jöttem vissza. Jól jött, hogy a városban gimnázium van és német tanárnőre volt szükségük. Beléptem.- Berlinben - egy durva alakot leszámítva - minden kijött, Willyvel most is jóban vagyok. Ö kezeli berlini számlámat, amit keresek, megspórolok, azt elteszi rosszabb időkre. Prágába időnként eljárok, ha van rá kedvem, vagy ha Lucia hív. A klienseket Lucia hajtja fel. Prágába szombatonként járok, hétköznap ritkán. Autón alig egy óra. Szeretek vezetni, éppúgy, mint tanítani. A játék is szórakoztat: kettős életet játszom. Egy helyütt úgy ismernek, mint precíz „profot", aki nem saját hozzájárulásával némileg meggazdagodott, másutt úgy ismernek, mint kívánatos nőt, akinek szép teste van és éjszakai életet él.- Tanítok, mert jó a fiatalok közt, tetszik, ha udvarolnak a kollégák. A fizetés gyakorlatilag csak megemelt zsebpénz. Tekintélyem a serdülőknél megvan. Ha megúnom a tanítást, abbahagyom. De most még nem, Úgy látszik, örököltem a tanítási hajlamot.-Ha majd úgy érzem, hogy biztosított a jövöm, a férfiakat dobom. De ez még ma nem időszerű. Tudja, a férfiak végül is nem olyan eldobni valók, főleg, ha az ember megtudja választani a megfelelőt... Most szépnek tűnik a világ. (Rövidített szöveg, a szerk. megj.)
