Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-29 / 243. szám

1992. október 29. Múlt — Jelen Szabad ÚJSÁG 5 POPELY GYULA: MÜNCHENTŐL KOMÁROMIG - II. (Folytatás keddi számunkból) A jelzett tárgyalások megindítását azonban csehszlovák részről több fon­tos tényező is hátráltatta. 1938. októ­ber 1-jétől javában folyt a Németor­szágnak átadandó területek kiürítése, illetve azok német megszállása, októ­ber 2-án a lengyelek is birtokba vették a nekik átengedett sziléziai területe­ket. A belső káoszt csak növelte, hogy 1938. október 4-én a hivatalban levő Syrovy-kormány is lemondott. Eduard Benes köztársasági elnök még ugyan­azon a napon újból Syrovy tábornokot bízta meg kormányalakítással. A re­konstruált új kormányban a kül­ügyminiszteri tárcát Kamii Krofta he­lyett Frantisek Chvalkovsky kapta. A belpolitikai válság azonban a követ­kező napokban még tovább fokozó­dott. Október 5-én lemondott E. Benes köztársasági elnök. Október 6-án pe­dig a szlovák politikai pártok vezetői­nek zsolnai ülésén kikiáltották Szlová­kia autonómiáját, majd másnap, októ­ber 7-én az első szlovák autonóm kormány kinevezésére is sor került.* 12 A München utáni időszakban Cseh­szlovákia valóban „forró napokat“ élt át, szinte úgy is mondhatnánk: az agonizáló állam egyre gyorsabban sodródott a törvényszerű végkifejlet felé. Ennek ellenére tényként konsta­tálhatjuk, hogy a magyar kormány ma­gatartása, illetve a Csehszlovákiával szemben tanúsított eljárása a maga nemében korrekt volt. A magyar jegyzékek és a kormány diplomáciai aktivitása a kétoldalú tárgyalások szorgalmazása ügyében Prágában nem is váltottak ki különösebb riadal­mat vagy meglepetést. A müncheni egyezmény kiegészítő nyilatkozatá­nak ismeretében a prágai kormány már eleve számolt is a magyar kor­mány ilyen jellegű diplomáciai lépései­vel. A magyar külügyminisztérium eljá­rása tehát tökéletesen összhangban volt a diplomácia játékszabályaival. Utólagosan Benes is beismerte visz­­szaemlékezéseiben, hogy Magyaror­szág magatartása 1938 őszén „ille­­delmesebb volt, mint a másik két szomszédunké 3 A München utáni magyar diplomá­ciai jegyzékek azonban annál na­gyobb felháborodást, magyar-, sőt csehellenes hisztériát váltottak ki a szlovák nacionalisták köreiben. A szlovák politikai vezetők és a sajtó vehemensen tiltakoztak egy esetleges területi engedményekkel járó cseh­szlovák-magyar tárgyalás 'ellen. A magyarokkal folytatandó tárgyaláso­kat a szlovák politikusok kimondottan saját nemzeti ügyüknek tekintették, amelyekre a prágai kormány - szerin­tük - semmiképpen nem illetékes. „Prágának nincs joga tárgyalnia a szlo­vák területek átengedéséről" - írta 1938. október 4-i számában, tehát már a szlovák autonómia proklamálá­­sa előtt, a Slovák, a Hlinka-féle Szlo­vák Néppárt hivatalos szócsöve. A magyar kormánnyal folytatandó tár­gyalásokra - a lap szerint - „csakis a szlovák nemzeti parlament lenne hivatott"14 Amint látjuk, Prága illeté­kességét a „magyar ügy" rendezésé­ben az egyre önállóbbá és függetle­nebbé váló szlovák politika már erő­sen megkérdőjelezte. Az 1938. október 4-én átalakított csehszlovák kormány október 6-án megtartott minisztertanácsi értekezle­tén kénytelen volt állást foglalni a ma­gyar kormány által szorgalmazott két­oldalú tárgyalásokkal kapcsolatban. A kormány hozzájárult ahhoz, hogy e tárgyalások október 8-án elkezdőd­hessenek a csehszlovákiai Komárom­ban. A prágai kormány azonban - te­kintettel az aznap proklamált szlovák autonómiára - úgy döntött, hogy a Ma­gyarországgal folytatandó tárgyalások lebonyolítását valóban a szlovák auto­nóm kormányra bízza.15 Nyilvánvaló, hogy a központi prágai kormánynak ebben a szorongatott helyzetben valóban jól jött a szlovák politikai vezetők szinte túlzott aktivitá­sa. A Sytovy-kormány másnap, októ­ber 7-én készséggel nevezte ki a csehszlovák tárgyalóküldöttség ve­zetőjéül Jozef Tisót, a szlovák auto­nóm kormány elnökét, persze azzal a megszorítással, hogy a végső dön­tés joga továbbra is Prága kezében marad.16 Az 1938. október 7-i minisztertaná­csi értekezleten a prágai kormány a magyar kormány által kért jelképes területátengedés kérdését is megvitat­ta. Döntés született, hogy Magyaror­szágnak az érdemi tárgyalások meg­kezdése előtt visszaadják Ipolyságot, valamint Sátoraljaújhely Csehszlová­kiához tartozó szegletét, esetleg - amennyiben a magyar fél nem érné be ezzel - még Párkányt is.17 Chvalkovsky csehszlovák külügymi­niszter még ugyanezen a napon tudo­mására hozta a magyar kormánynak: a csehszlovák kormány készen áll a kétoldalú tárgyalások megindításá­ra. A színhely a csehszlovákiai Komá­rom, időpont: 1938. október 9-e, este 19.00 óra.18 xxx A küszöbön álló csehszlovák-ma­gyar tárgyalások hírére a felvidéki ma­gyar politika is tovább aktivizálódott. Nemzet és emlékezet Szükségessé vált a csehszlovákiai magyar nemzetrész reprezentatív po­litikai csúcsszervének létrehozása. Er­re 1938. október 7-én került sor, ami­kor ugyanis az Egyesült Magyar Párt nemzetgyűlési képviselői és szenáto­rai, valamint tartománygyúlési képvi­selői Pozsonyban megalakították a csehszlovákiai Magyar Nemzeti Ta­nácsot. E 18 főből álló politikai testü­letnek Esterházy János, Füssy Kál­mán, Hokky Károly, Holota János, Já­rass Andor, Korláth Endre, Pajor Mik­lós, Porubszky Géza, Szent-lvány Jó­zsef, Szilassy Béla, Szüllő Géza és Turchányi Imre nemzetgyűlési képvi­selők s szenátorok, valamint Giller János, Gürtler Dénes, Kontsek György, Ortutay Jenő, Salkovszky Jenő és Vi­­rágh Béla tartománygyűlési képvise­lők lettek tagjai.19 A Magyar Nemzeti Tanáccsá átala­kuló csehszlovákiai magyar tör­vényhozók mindjárt a megalakulás napján, 1938. október 7-én terjedel­mes kiáltványban foglalták össze és tették közzé a felvidéki magyarság követeléseit. A szóban forgó kiáltvány teljes szövege a következő: „Határozat“ „A csehszlovákiai Egyesült Magyar Párt törvényhozói, mint az állam ma­gyarságának törvényes képviselői fo­lyó évi szeptember 17-én hozott hatá­rozatukban követelték a magyarság önrendelkezési jogát és ennek érvé­nyesítése érdekében a népszavazást. Azóta olyan események történtek, melyek alapjában változtatták meg a csehszlovák köztársaság politikai helyzetét. A müncheni négyhatalmi konferencia határozatait, melyek a köztársaság német-, lengyel- és ma­gyarlakta területeinek a szomszédok részére való átengedését kívántáK meg, a csehszlovák kormány elfogad­ta. Ma már részben folyamatban van, részben befejezés előtt áll a német- és lengyellakta vidék átadása Németor­szág, illetve Lengyelország javára. A csehszlovák kormány értesítette a magyar kormányt, hogy hajtandó a magyarlakta területek átadásáról tárgyalni. A magyarság tehát sorsdöntő órá­kat él át, melyek szükségessé teszik, hogy ismét félreértést kizáró módon juttassa kifejezésre álláspontját. A Csehszlovákiában lakó magyar nép törvényes képviselői kimondják, hogy hűen az ezeréves történelmi múlthoz és a vérség szent köteléké­hez, vissza akarnak térni az anyaál­lamhoz: Magyarországhoz. Ennek gyakorlati végrehajtása ér­dekében követelik, hogy a magyarlak­ta területek kérdése azonnal és hala­déktalanul oldassék meg a megállapí­tott háromhavi határidőre való minden tekintet nélkül oly módon, hogy ez az egész terület maradéktalanul Magyar­­országhoz csatoltassék. Követelik, hogy a csehszlovák had­sereg azonnal ürítse ki a magyarlakta területet, hogy véget érjenek azok a szenvedések, amelyek a magyar lakosságot a különféle zaklatás, rekvi­­rálás és szabadakarat-megnyilatko­­zás brutális elnyomásával sújtják. Követelik, hogy a magyar nemzeti­ségű katonaság azonnal hazabocsát­­tassék. Követelik az összes magyar nemze­tiségű politikai fogoly és túsz azonnali szabadlábra helyezését. Követelik, hogy mindazon ingósá­gok, lovak, fogatok, motoros jármű­vek, melyeket a magyar lakosság a katonaságnak beszolgáltatott, hala­déktalanul visszaadassanak, vagy mai becsáruk megtéríttessék. Követelik az indokolatlan mozgósításból a magyar lakosságot ért összes kár azonnali megtérítését. Követelik, hogy a magyarlakta terü­leten a közhatalmat a csehszlovák kormány az Egyesült Magyar Pártnak adja át, és annak átadásáig biztosítsa azonnal sajtószabadságunkat és gyü­lekezési jogunkat. Követelik, hogy a magyarság min­den korlátozás nélkül azonnal hasz­nálhassa nemzeti jelvényeit. A magyarság öntudatos fegyelem­mel, lelkes örömmel és mély történel­mi felelősséggel várja felszabadulásá­nak pillanatát, és kéri a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmakat, hogy ezen egyezményen alapuló jo­gos kívánalmainak minél hamarabb érvényt szerezzenek. Jelen határozatot az Egyesült Ma­gyar Párt egyidejűleg bejelenti a csehszlovák és magyar királyi kor­mánynak, Lengyelországnak mint nagyhatalomnak és egyúttal tudomá­sukra hozza a müncheni egyezményt aláíró hatalmaknak. Pozsony, 1938. október 7-én." Az EMP kiáltványát a párt mind a 18 törvényhozója aláírta, és azt a párt nyomdája, a pozsonyi Concordia falra­gaszok formájában kinyomtatta.20 1938. október 7-én este a pozsonyi rádió magyar nyelvű adásának kereté­ben Esterházy János és Járass Andor ünnepélyesen bejelentették a Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának té­nyét, és teljes terjedelmében beolvas­ták az EMP fenntebb ismertetett kiált­ványát.21 Említést érdemel még, hogy az ok­tóber 7-én megalakult csehszlovákiai Magyar Nemzeti Tanács jogot formált rá, hogy a magyar kisebbség képvise­letében részt vehessen a komáromi tárgyalásokon, ezt az igényét azonban sem a csehszlovák, sem a magyar fél nem méltányolta.22 (Folytatjuk) JEGYZETEK: 12 Óeskoslovenské déjiny v datech. Pra­ha 1987. 417. old. 13 Benes, Edvard: Mnichovské dny... i. m. 310. old. 14 Protestujeme! Slovák, 1938. október 4., 1. old. 15 Vávra, F. - Eibel, J.: Viedenská arbitráz - dösledok Mníchova. Bratislava 1963., 64. old. 16 Feierabend, L.: Ve vládách druhé re­­publiky. New York 1961., 52. old. (m); Deák, Ladislav: Slovensko v politike Ma­­d'arska v rokoch 1938-1939. Bratislava 1990., 96. old. 17 Vávra, F. - Eibel J.: Viedenská arbit­ráz... i. m. 65. old. (m. f.) ,B A prági magyar követ telefonszámjel­­távirata a külügyminiszternek, Prága, 1938. október 7. DIMK II., 731-732. old. 19 Hangéi László szerk.: Mit élt át a Felvi­dék? Budapest 1940., 167-168. old. (m. f.) 20 Az Egyesült Magyar Párt 1938. október 7-i határozata. Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára, Budapest, fond X/1. 21 Hangéi László szerk.: Mit élt át... i. m. 167-168. old. 22 Vávra, F. - Eibel, J.: Viedenská arbit­ráz... i. m. 65. old. Magyar kisebbségek: Az SZDSZ polgári demokrata körének nemrég tartott rendezvényére meghívták Budapestre a határon túli magyarság jeles képviselőit, akik­től azt kérdezte a Magyar Hírlap munkatársa, hogyan látják a magyar kisebbségek jelenlegi helyzetét. A magyarok helyére 30 ezer szerbet...-Milyen a Vajdaságban a magyarok helyzete, ismerve a polgárháborús eseményeket? - kérdeztük ÁGOSTON ANDRÁST, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szervezetének (VMDSZ) alelnökét.-A vajdasági magyarság nagyon nehéz helyzetben van, annak ellenére, hogy nem folyik ellenük irtóhadjárat. A háború - tudomásunk szerint - csak 30-35 magyar halottat követelt, 50-60 eltűntről tudunk. Mindezek ellenére, tény, hogy a háborús mozgósítások és a propaganda elől 25 ezren menekültek külföldre, nagyrészt hadköteles fiatalok és munkaképes, szakképzett felnőttek, akik tudásuk révén máshol is érvényesülhetnek. Ez súlyos veszteség, hiszen a menekültek a családjukat is magukkal vitték. Aggodalommal tölti el a magyarokat a szerb kormánynak az a terve is, hogy a távozottak helyére ugyanannyi vagy még több, körülbelül 30 ezer szerb menekültet telepít be. Itt ugyanis nem szerb menekültekről van szó, akik egy-két hónap múlva visszamennek saját házukba, mert ők már kiszorultak azokról a területekről, ahol eddig éltek. Itt egyértelműen betelepítésről van szó, s ezt felismerve mi nemzetközi politikai akciót kezdtünk a terv leállítására.- Milyen eszközeik vannak e terv megakadályozására?- Belpolitikai téren nem várhatunk senkitől segítséget. A szocialista párt egyértelműen magyarellenes, az ellenzék is az, bár itt vannak különbségek. A nemzetközi közösségtől remélünk támogatást, hiszen a londoni értekezlet határozatai nyomán intézményesített keretek között mehetne tovább a vajdasági magyar kisebbség megoldatlan helyzetének rendezése.- Említette a szerb propaganda felerősödését. Mennyire veszélyezteti ez az ottani magyarokat?- Másfél éve olyan fenyegetettségben élünk, amely ritkán jut ki nemzeti kisebbségnek. A polgárháború kezdetén kimondtuk, hogy nem kívánunk beavat­kozni ebbe a konfliktusba, ezt fenntartjuk ma is. Az állásfoglalás alapján kemény háborús propaganda indult meg a VMDK ellen, meglehetősen durva eszközök­kel. A sajtóból sugárzik a gyűlölet irántunk, de a lélektani nyomáson kívül fizikai veszélyeztettségről is meggyőződhettünk. Bombát dobtak egyik tisztségviselőnk udvarára, másvalakinek a hálószobájába eresztettek egy lövéssorozatot, a temetőinkben lerombolják a sírköveket. Ezeket az atrocitásokat mi bejelentet­tük, de a rendőrség nem találta meg a tetteseket, bár mi tudjuk, kik voltak azok. Úgy vélem, ez is a magyarok elleni fellépés egyik bizonyítéka. A nemzeti önmegvalósítás a legfontosabb- Néhány hónappal a választások után hogyan látja Szlovákia és az ottani magyar kisebbség helyzetét? - tettük fel a kérdést DUKA ZÓL YOMI ÁRPÁD­NAK, az Együttélés Mozgalom alelnökének.-A jelenlegi helyzet megértése nem lehetséges a Csehszlovákiában 1989 óta zajló folyamatok ismerete nélkül. Az akkori demokratikus fellángolás idején azt hittük, olyan úton indulunk el, mely a nyugat-európai demokráciákhoz hasonló társadalomhoz vezet. Nem számoltunk azzal, hogy Szlovákiában nagy erővel jelentkezik a nemzeti önrendelkezés jelszavát hangoztató nacionalizmus. A nemzeti önmegvalósítás ma ismét a legfontosabb kérdéssé vált Szlovákiában. Ez vezetett ahhoz, hogy a demokratikus erők fokozatosan háttérbe szorultak, a parlamenti választások a nemzeti és a szocialista, baloldali erők egyértelmű előretörését hozták. A nacionalista és baloldali eszméket teljes mértékben ötvöző Meőiar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szövetségeseivel biztos többséget szerzett. A törvényhozásba két ellenzéki csoportosulás került be, a korábban kormányon lévő Kereszténydemokrata Mozgalom és a magyar pártok koalíciója. Sajnálatos, hogy a nemzeti kisebbségek ügyében az ellenzék két csoportja sem egységes. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom győzelme után egyértelművé vált, hogy fokozatosan, de határozottan megvalósítja Szlová­kia különválását. E folyamat egyik fontos lépése volt az alkotmány elfogadása, amelynek előkészítésében sem az ellenzéki pártok, sem a szélesebb közvéle­mény nem vett részt. A parlamenti vita során módosító javaslatainkat sorra leszavazták, így létrejött egy olyan alkotmány, mely véleményünk szerint igen távol áll a demokratikus eszménytől. Az új alaptörvény a végrehajtó hatalomra koncentrál, nem biztosítja kellő garanciákkal az önkormányzatok autonómiáját. Nincsenek kidolgozott, stabil elképzelések arról, hogyan rendezzék a két különvált ország kapcsolatait. A szétválás minden bizonnyal komoly problémákat okoz majd Szlovákiának gazdasági téren, ennek következtében megrendülhet­nek Meőiar pozíciói is. Némi optimizmusra adhat okoz az, hogy ebben a helyzetben Szlovákiának nem lesz más választása, minthogy rendezze kapcsolatait Magyarországgal. Nem tartjuk kielégítőnek a magyar kisebbség számára az alkotmánynak a nemzeti kisebbségekről szóló részét sem. Igényeinket három pontban fogal­maznám meg: szeretnénk megkapni a lehetőséget identitásunk megőrzéséhez, az ehhez szükséges önigazgatási, önkormányzati keretek létrehozásához, és szükségünk van a mindezt lehetővé tevő intézményrendszerre is. Ez az alkotmány viszont nem sok jóval kecsegtet, hiszen veszélybe kerülhet a magyar oktatás és a nyelvhasználat. A demokrácia lassú térnyerése- A romániai választások sokak várakozásával szemben az Iliescu nevével fémjelzett irányzat győzelmével, a demokratikus ellenzék vereségével zárult. Milyen helyzetet teremt ez a romániai magyar kisebbség számára?- Hogy sikeres volt-e a mi számunkra a választás, többféle válasz is adható - mondja KOLUMBÁN GÁBOR, az RMDSZ alelnöke. - A magyar kisebbség az országos átlagnál jóval nagyobb arányban szavazott, politikai akaratát koheren­sen és szervezetten érvényesítette, így az RMDSZ által elért eredmény megfelel előzetes várakozásainknak. Az új román törvényhozásban a magyar kisebbség kellő súllyal képviselteti magát, tehát mi nem mondhatjuk azt, hogy veszítettünk a választásokon. Románia a forradalom után folyamatosan és egyértelműen a demokratizálódás útján halad. Az már más kérdés, hogy e folyamat üteme minket nem elégít ki, de határozottan érzékelhető a demokratikus erők előretö­rése, hiszen a korábbi 10-12 százalékkal szemben ma már 40 százalék feletti képviselettel rendelkeznek a parlamentben. A pesszimista hangulatot az táplálja, hogy nem történt meg a hatalomváltás, Iliescu elnök maradt, az ellenzék nem szerezte meg a parlamenti többséget, de erre reális esélye nem is volt. Egyértelműen aggasztó jelenség viszont a szélsőséges, nacionalista erők térnyerése, ez csökkenti a mi akaratunk érvényesülésének lehetőségét, újabb személyeskedő támadásokra, illetve nacionalista megnyilvánulásokra számítha­tunk a törvényhozásban. Én nagyon remélem, hogy a kormányzás felelőssége mérséklőén hat ezekre a pártokra. Parlamenten kívül, felelősség híján ugyanis sokkal könnyebb szélsőséges kijelentéseket tenni, mint kormányzati tényező­ként, bízunk a hatalom centrumképző erejében. A magyar kisebbség ilyen körülmények között megtalálhatja azt a politikai konszenzust, ami akaratának érvényesítéséhez szükséges... MAGYAR HÍRLAP (október 19.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom