Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-24 / 214. szám

4 Szabad ÍJSÁC Gazdaság 1992. szeptember 24. A gazdasági siker mércéje az export A kereskedést is tanulni kell Immár három éve folyik hazánkban a gazdaság átszervezése, a központi tervszerű irányítási rendszer lebontá­sa és a piaci viszonyok bevezetése. Ez idő alatt a gazdaság teljesítménye visszaesett, s ez mind a mai napig tart. E kedvezőtlen folyamat megállításá­nak, sőt, megfordításának egyik fon­tos segítőeszköze, dinamizáló ereje a kivitel növelése. Ennek tudatában vannak a hazai vállalkozók is, hiszen az export egyike azon kevés ágazatok­nak, amelyek gyorsan reagáltak a meg­változott körülményekre és utat találtak az igényes nyugati piacokra. Az ez évi mérleg tisztes aktívumot mutat, igaz, a kivitel szerkezete meglehetősen kedvezőtlen - nyersanyag- és félkész termékek teszik ki az export kéthar­madát. Minisztériumi injekció Persze korántsem lehetünk elége­dettek az eddig elért eredményekkel. Viszont nemcsak a vállalatok rugal­masságán múlik a kivitel terjedelme, hanem a kormány támogatásán, ked­vezmények nyújtásán is. A Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium még ta­valy kidolgozta Csehszlovákia globá­lis, exportkönnyítő politikáját, amely egyaránt segíti a kis-, a közép- és nagyvállalatok külföldi piacokra való betörését. Jan Hajny, a minisztérium egyik vezető munkatársa Így foglalta össze koncepciójuk lényegét: ,,Az első he­lyen a pénzügyi, hitel- és adócsoma­got emelném ki, amelyet igyekeztünk úgy kialakítani, hogy a lehető legjob­ban serkentse a kivitelt. Fontosnak tartjuk továbbá az Európai Közössé­gekkel való jó kapcsolat kiépítését, az általuk nyújtott kedvezmények meg­tartását és esetleges bővítését. Ne feledjük: exportunk nagyobb része már a tizenkettek tagállamaiba irányul. Exporttámogató politikánk következő pillére a csehszlovák vállalatok termé­keinek külföldi propagálása. A bősé­ges információ hozzásegít a gyártók közti kapcsolatok felvételéhez. Prog­ramunkban jelentős szerepet játszik a műszaki, környezetvédelmi és egészségügyi normák összehangolá­sa a nyugati országokban használatos szabványokkal. Végül az utolsó terület olyan keretfeltételek biztosítása, ame­lyek lehetővé teszik az egyes régiók­kal való intenzívebb kereskedelmet. E téren a legproblematikusabb az ex­port-import biztosítása a volt Szovjet­unióval, a jelenlegi Független Államok Közösségével. Korábban e térség volt a legfontosabb kereskedelmi partne­rünk; meg kell építenünk az új gazda­sági kapcsolatok rendszerét. E folya­maton belül fontos a csehszlovák vál­lalatok részvétele az ún. trianguláris kereskedelemben“. Ez utóbbi lénye­ge: a fejlett nyugati államok hiteleket nyújtanak a volt Szovjetuniónak, amely ebből fedezi az egykori szövet­ségeseitől, elsősorban Lengyel­­országból, Magyarországról és ha­zánkból importált alkatrészeket, be­rendezéseket és késztermékeket. Elkerülni az útvesztőket Mint ismeretes, 1989 novembere előtt néhány monopolhelyzetben levő külkereskedelmi vállalat bonyolította le hazánk és a külföld közti árucsere­forgalmat. A liberalizáció következté­ben minden vállalkozási engedéllyel rendelkező fizikai személy vagy szer­vezet jogosult külkereskedelmi tevé­kenységre. Ez óriási előnnyel jár, meggyorsítja, rugalmassá teszi az ügyintézést, ám a buktatókról sem feledkezzünk meg. Az egykori külke­reskedelmi cégek óhatatlanul renge­teg információt halmoztak fel, szemé­lyes kapcsolatokat építettek ki, és jó pár képzett szakembert foglalkoztat­tak. Tehát a privatizált vagy részvény­­társasággá átalakuló cégek tapaszta­lata nem lebecsülhető. Sok kisvállal­kozó a saját szakállára kereskedik, és nemegyszer az amatórizmus hibájába esik. Jaroslav Cepek, az Incheba rt. prá­gai fiókjának vezetője szerint a kister­melők nagy része rá van utalva a már megújult nagy kereskedelmi vállala­tokra: „Ne feledjük, külföldön is van­nak tekintélyes, szerteágozó kapcso­latokkal büszkélkedő kereskedöhá­­zak, amelyekhez bizalommal fordul­nak a hazai kis és középvállalatok. Hiszen nem mindenki engedheti meg magának egy ilyen részlegek kiépíté­sét, a rengeteg szükséges információ begyűjtését, így az esetleges útvesz­tők elkerülése végett a kereskedelmi vállalatok szakértőire bízzák terméke­ik kivitelét.“ A vállalatokat elsősorban az érdekli, milyen kézzelfogható változásokat, könnyítéseket hoz az exporttámogató politika gyakorlati megvalósítása. Az egyik konkrét lépés: azon termékek behozatali vámjának eltörlése, ame­lyek nélkülözhetetlenek a hazai gyárt­mányok előállítása során, továbbá kül­földi tókeérdekeltségú cégek végter­mékei kivitelének a támogatása. A kö­zeljövőben lép életbe az a rendelet, amely lehetővé teszi a fejlett technoló­giák vámmentes behozatalát (nem csak a vegyes vállalatok részére) az­zal a feltétellel, hogy az importált know-how, technológia, gyártósor biz­tosítja a nagyobb termelékenységet, jobb minőséget, s egyben az exportle­hetőségek fokozását. További gyakorlati eredmény az Exportgarancia és Biztosító Társaság (EGAP) életre hívása. A júniusban alapított szervezet eddig több mint 50 céggel vette fel a kapcsolatot, a külföl­di piacok iránt érdeklődőknek előadá­sokat tartanak és felmérik a hazai gyártók érdeklődési köreit. Nem kétséges, a kereskedöházak szerepének fontossága vitathatatlan. Előnyük elsősorban abban rejlik, hogy óriási az információs bázisuk. Tehát pontosan az, amelynek a kezdő vállal­kozók és kereskedők híján vannak. Jan Hajny ezért külön kiemelte minisz­tériuma információs és propaganda­hálózatát, gazdag adatbankját: „Fel­dolgoztuk és az érdeklődök számára hozzáférhetővé tesszük a külkereske­delmi rendeletek, hatályban lévő tör­vények teljes tárházát, az ezzel összefüggő valamennyi adatot; példá­ul kiépítettük a gyártók, exportőrök és importőrök adatbankját. Emellett szo­rosan együttműködünk a Csehszlovák Kereskedelmi és Ipari Kamarával, amely szintén értékes információkkal rendelkezik. Ök regisztrálják az összes hazai gyártót, amely külföldi partnert keres.“ A gyors és pontos információ egyre inkább mind a vállalkozások, mind a kereskedelem egyik legfontosabb feltételévé vált. Ezt felismerve, a Di­­rekta kft. a gyártók segítségére sietett. A közeljövőben jelenik meg új, angol nyelvű folyóiratuk, a Contact Cze­­choszlovakia. Kimondottan kommersz sajtótermék lesz, amely a hazai válla­latok áruival, szándékaival ismerteti meg hirdetések formájában a külföldi érdeklődőket. A színes, szép kivitele­zésű folyóirat kiadója már több mint tízezer címet gyűjtött össze, első­sorban kereskedelmi és ipari kamarák adatait. A Contact Czechoslovakia, amelyet a Szövetségi Külkereskedel­mi Minisztérium is támogat, az infor­mációáramlásnak csupán az egyik ol­dala. A külhoni cégek érdeklődését a csehszlovák vállalatok iránt a Külföl­di Beruházások Szövetségi Ügynök­sége regisztrálja és teszi közzé. Az országok, régiók, vállalatok kö­zötti kereskedelem a kölcsönös biza­lomra épül. A jó hírnév, a megbízható­ság és gyorsaság nemcsak a cégek image-ét javítja, hanem közvetve az egész ország külföldi elismerését is fokozza. (A Hosp. noviny nyomán: barna-) A Tatra Koprivnice részvénytársaság saját erőből szeretné megol­dani az általuk gyártott teher­gépkocsik tökéletesítését és korszerűsítését, nem zárkó­zik el a külföldi partnerekkel való együttműködéstől sem. Közölte Párizsban Hynek Hanák a gyár vezetőségének elnöke azon a sajtótájékozta­tón, amelynek szervezője a Tatra franciaországi érdé-A Tatra bizakodó keit képviselő MÁM cég igaz­gatója, Jean-Pierre Stragar volt. Hynek Hanák szólt az ér­tékesítési nehézségekről. A termelés visszaesésében egyrészt a világgazdaság ál­talános hanyatlása, másrészt a volt KGST-megrendelók el­vesztése játszott szerepet. A teljes kapacitással működő gyár éventé 18 000 kamiont állított elő. Tavaly már csak 9700-at, az idén pedig továb­bi 500-1000 darabbal csök­ken majd a termelés. Ennek ellenére az éppen privatizáció alatt álló cég nem fél a jövőtől. Még ebben az évben szeretne megálla­podni az IUFCO francia cég­gel egy vegyes vállalat létre­hozásáról, amelyben a na­gyobb tőkebefektetése a Tat­ra társaságnak lenne. Az el­ső francia tervezésű teher­gépkocsi már 1993-ban le­gördülhetne a szerelősza­lagról. A koprivnicei gyár szeret­né folytatni a jól ismert Tatra- 613-as személygépkocsik gyártását, ám semmilyen kö­rülmények között nem ké­szülnek nagy sorozatgyár­tásra. A Tatra fő üzleti partnerei közé tartoznak a volt Szov­jetunió országai, Kína, vala­mint egyes közel-keleti és észak-afrikai országok, sőt az utóbbi időben sikeresen próbálkozik a nyugati piacra való betöréssel is. (t-ő) Azt beszélik Füleken „Darabolják“ a Kovosmaltot Olasz, német vállalkozók és vállalatok érdeklődtek a csődeljá­rás alatt lévő Kovosmalt egyes részlegei iránt, de a 180 millió korona tartozás kifizetésére csak a Kassai Vasmű Rt. mutat hajlan­dóságot. A Kovosmalt és a Vas­mű közötti megbeszélések ma már konkrét irányban folytatód­nak, előszerződést is kötöttek, a vételre azonban még nem kerül­hetett sor, mivel az SZK Ipari Minisztériuma még nem adta rá „áldását“. Ennek ellenére a Vas­mű Rt. már „darabonként“ árulja a gyárat, felárral, hogy a 180 millió korona tartozás egy része nyom­ban megtérüljön. A szerszám­­gyártó részlegért a vasmű telekkel együtt 18 millió koronát fizet(ett) és 27,7 millió koronáért árulja - de telek nélkül. Szintén telek nél­kül 170 milliót kér a kádgyártó részlegért, amit előzőleg 103 milli­óra értékeltek fel. (Az összegbe beletartozik a szerelőcsarnok, amely a felértékelésnél már a részleghez tartozott). A kádgyártó részleg megvéte­lére állítólag már jelentkezett egy kft., amelynek vezetője az az Al­fonz Moravcík mérnök, akinek a neve ismerősen cseng Füleken. Az egyik újításának köszönhető éppen a kádgyártó részleg több­milliós vesztesége. Azért is cseng ismerősen, mert Fülek utcáin már egy éve rebesgetik, hogy Morav­cík úr veszi meg a kádgyártó rész­­. leget. (A volt igazgató, Jaroslav Bakó mérnök egy évvel ezelőtt személyesen előttem cáfolta meg, hogy a háttérben Moravcík úr szervezkedne, kft-t alapítana a kádgyártó részleg megvételére.) Hiába, amit az utóbbi években Fülek utcáin beszéltek, az idővel mind igaznak bizonyult. Hogy mi a téma Fülek utcáin ma? Az em­berek arról beszélnek, hogy Bakó mérnök csomagol. Nem szégye­nében, hanem Pozsonyba költö­zik állítólag a minisztériumba kap állást. Képtelenségnek tűnik, de ezt beszélik Füleken... (—tt—) Választási nyalánkságok... A libereci Fruit bárban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgal­mat reklámozó nyalókákat kezdtek árusítani. A nyalókák a nagyszombati Figaro termékei, és május 5-én, tehát még a választások előtt kerültek le a gyártószalagról. A libereci Region című lap így kommentálja az esetet: „Valószí­nűleg a gyár dolgozóiban annyira túltengett a politikai meggyő­ződés, hogy - hűen a múlt szelleméhez - elhatározták, a gyere­keket már pólyáskorukban politikai állásfoglalásra kell ösztö­nözni“. Az újságírók érdeklődésére válaszolva Stanislav Ostrovsky, a nagyszombati Figaro vállalat gyártási részlegének vezetője megerősítette, hogy valóban náluk készültek a szóban forgó nyalánkságok. Hozzátette, nem a DSZM volt az egyetlen meg­rendelő, rajtuk kívül más politikai pártok részére is gyártottak hasonló csemegét. Közölte továbbá, hogy a választási kam­pány keretében megvalósuló egyszeri akcióról volt szó. A ter­jesztésről maguk a {Jártok gondoskodtak. Néhány száz kilo­gramm ilyen nyalóka készült, de hogy miként kerültek Cseh­országba, az számára is rejtély... Nyakon csípett „élelmesek“ Balogfalvai réztolvajok Balogfalva, e kis gömöri fa­lucska neve néhány hét alatt másodszor is bekerült a rend­őrség naplójába. Mindkét esetben a falu közelében tör­tént lopás: a tolvajok rézhuza­lokat vágtak le a vasút menti oszlopokról. A kár tetemes, a tetteseket mindkét esetben elfogta a rendőrség. Az első szombat éjszaka Az- első alkalommal egy falusi munkanélküli roma házaspár vá­gott le néhány száz méternyi réz­huzalt, majd otthon felaprította nyolc-tíz centiméteres darabokra. A zsákmányt - mivel kellett a pénz - hétfőn reggel a füleki hulladékátvevőhelyen értékesítet­ték, 490 korona ütötte markukat. pénz, se metró Bruno, Durieux francia külkereskedelmi megbízottal tárgyalt a héten Pozsonyban Milos Lelovsky, a Szlovák Gazdasági Minisztérium gazda­ságpolitikai és stratégiai osztályának vezetője a két ország gazdasági együttműködéséről. A tárgyalások során szóba került a pozsonyi metró és a mohi atomerőmű építésének kérdése is, melyek iránt több francia vállalat élénk érdeklődést tanúsított. A franciák számára a legnagyobb problémát az jelentette, hogy Szlovákiának nincs elég pénze ezekre a beruházásokra. Ezt a problémát barrterüzletek fejlesztésével, árucse­rével kívánják megoldani. Szó volt egy Pozsonyban létesítendő francia kereskedelmi irodáról is. -tüdő-Am a pénznek nem sokáig örül­hettek, mivel másnap bevitte őket a rendőrség. A kihallgatás során nem is tagadták tettüket. Jelenleg még folyik az eset kivizsgálása, a tolvajok szabadlábon várják büntetésüket. A szakemberek becslése szerint az általuk okozott kár meghaladja a 10 ezer koronát. Az esetre hamar fény derült, mivel az átvevőhelyeken a szí­nesfémek esetében mindig felve­szik az eladó adatait. A második szombat éjszaka- Balogfalva és Várgede között megszakadt a vezeték - jelentet­ték pár perccel éjfél előtt telefonon a vasútállomásról a feledi rendőr­ségnek. (A vasútállomásokon be­rendezések jelzik a huzalszaka­dást, a szakadás helye is ponto­san meghatározható.) A helyszín­re érkező rendőrök - a főút men­tén - egy kék színű Zsigulit talál­tak. Vezetője benn ült a kocsiban, s felszólításra igazolta magát. Mi­vel az iratait a rendőrök rendben találták, indultak volna vissza az őrsre, amikor az árokból két alak közeledett a Zsiguli felé. Az egyenruhások láttán megfordul­tak, futásnak eredtek. A rendőrök mindhármukat bevitték az őrsre. Kihallgatásuk csaknem ered­ménytelenül végződött, a három gyanúsított kitartott állítása mel­lett, hogy Rimaszombatba utaz­nak, de elromlott a kocsijuk. Ekkor telefonon újabb bejelentés érke­zett. A vasutasok további két ro­ma származású besztercebányai fiatalembert fogtak el, náluk már rézhuzalt is találtak. Mire kivirradt mind a nyolc tolvaj lakat alá került. Megtalálták a zsákmányt is, hét­száz méteres szakaszról 14 ezer méter huzalt tekertek fel. Az álta­luk okozott kár 115 ezer korona. Utólag kiderült, a tolvajok há­rom kocsival érkeztek Beszterce­bányáról Balogfalvára. A nyolc utasból egyetlen - a kék Zsiguli sofőrje - nem volt roma szárma­zású, ö nem is vett részt a lopás­ban. Ót autótolvajként tartják szá­mon Besztercebányán. A hét roma közül háromnak már volt dolga rézlopásért a rend­őrökkel. Az egyiknek ez a balog­falvai már a negyedik rézlopása, bár egyszer sem sikerült tények­kel rábizonyítani. „Fésületlenül“ a témához:-A legtöbb nagy gazember kis gaztettekkel kezdi - hallot­tam egy törvényekben jártas szakmabélitől. Egyet azonban nem értek. Nem lehet kis gaz­embereket úgy megbüntetni, hogy elmenjen a kedvük a nagy gaztettektől? FARKAS OTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom