Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-22 / 212. szám
A SZABAD ÜJSÁG SPORTMELLÉKLETE, 2. SZÁM FELELŐS SZERKESZTŐ: NÉMA LÁSZLÓ „Ne csodálkozzon senki sem, hiszen én sem vagyok gép, csak egyszerűen ember”. így, röviden és velősen magyarázza vereségeit Boris Becker, a háromszoros wimbledoni győztes. S rögvest hozzáfűzi, hogy a teniszt azért nem akarja olyannyira komolyan venni a jövőben: ember akar maradni...Mindezt nemrégiben nyilatkozta a német Stern magazin munkatársainak. A riportból az alábbiakat ragadtuk ki. □ Becker úr, ön két évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy huszonöt éves korában végleg felhagy a tenisszel. A szóba hozott születésnapig bizony már nincs sok idő hátra. Nem egészen két hónap. Novemberben valóban búcsúzik a nagy sztár, Boris Becker? — Nézze, közben meggondoltam magam, tehát a búcsúmérkőzésre most még nem kerül sor... □Annak ellenére sem, hogy egy viszonylag gyenge, sikertelen évet volt kénytelen „elkönyvelni”? életemből. Arra a következtetésre jutottam, hogy a napi rezsimnek — reggel nyolckor fogni az ütőt, egész nap gürizni, majd este tízkor holtfáradtan ágyba pottyanni — egyáltalán nincs értelme. Hiszen az élet — az valami más is. Példaképül egykori edzőmet, Tomáá ámídet választottam. Mindene megvan, ami után jómagam jelenleg még csak vágyódom: otthona, családja, gyerekei. Megtanultam tőle, hogyan is lehet egyensúlyt kialakítani a sport és a magánélet között. És ez a felismerés számomra óriási fontossággal és jelentőséggel bír. □ Akkor miért nem működtek együtt tovább Smíddel? állsz meg, nem fékezel le, akkor a tenisz rabjává válsz! S csakis arra tudsz majd gondolni, hány pontot gyűjtesz össze a versenyeken, hányadik vagy a ranglistán... Szerencsére sikerült leállnom... □ Mit vár még a tenisztől? Hiszen már mindent elért ebben a sportágban. — A válasz egyszerű: szeretem ezt a játékot, s addig játszom majd, amíg a lábaim bírják. □ Nem zavarja önt, hogy a világ szeme előtt nőtt fel? — Dehogynem! Hiszen amikor elkezdtem játszani, még nagyon is fiatal voltam, aki szinte semmit sem Beckernek Tomás Smíd a példaképe „Én is ember vagyok...” — Én sem vagyok képes megismételni minden évben ugyanazt. Azt követően, hogy 1991 elején én lettem a világelső és három hónap múlva megnyertem a wimbledoni versenyt, egy kis szünetet tartottam. □ Szünetet? De hiszen tovább játszott.. — Természetesen, csakhogy nem tudtam teljes mértékben összpontosítani és küzdeni. Wimbledont követően nagyon fáradt voltam — és egyszerűen nem volt kedvem teljes erőbedobással edzeni. □ A világelsőnek nem volt kedve tovább játszani? — Igen, tudom, valóban furcsán hangzik ez a kijelentés. Három éven keresztül — 1989, 1990, 1991 — csakis arra törekedtem, hogy minél magasabbra kerüljek az ATP ranglistán. Az óriási gürizést követően azonban egyszerűen nem volt tovább erőm a hajtásra. Akkoriban tudatosítottam igazából, hogy a magánéletem teljesen mellékvágányra került. Valami hiányozni kezdett az — Mert nem egyeztünk meg a közös munka terén. Most azonban már ismét teljes erőbedobással edzek, de az eredményekre minden bizonnyal várni kell egy ideig. □ Mit jelent az ön számára legújabb barátnője, Barbara Feltus? — Meg vagyok lepődve, hogy az utóbbi gyengébb szereplésemet ezúttal nem hozzák kapcsolatba új barátnőmmel. Ez ideig ugyanis minden bukásomat barátnőimmel hozták összefüggésbe. Az újságírók szerint a lányok teljesen elvonták a figyelmemet a tenisztől. Például Bénédicte által megismertem a Monte Carló-i elit társaságot, Karennel meg állandóan az üzeleteket kellett járnom. Ami Barbarát illeti, ő az életem része. □ Tart ön a „totális” tenisztől? — Igen, s úgy vélem, aggodalmaim teljes mértékben megalapozottak. Nemrégiben egy olyan ponthoz érkeztem, amikor azt kellett mondanom: vigyázz, mert ha most nem tudott, s egyszer csak megnyertem Wimbledont. Minden nézőbe belerögződött a 17 éves Boris Becker. Nem csoda tehát, ha a világ megütközött azon, hogy az ifjúból hirtelen felnőtt lett, akinek vannak saját elképzelései, barátai és barátnői... Én azonban senkit sem sértek meg, senkit sem bántok. Mint férfinak nekem is jogomban áll tévedni, hibákat elkövetni — s ezután tanulni azokból. Látja, már csaknem egy éve szakállat növesztek. Miért? Hát így öregebbnek néz ki az ember, maszknak szolgál ez a szőrzet És nekem erre a maszkra szükségem van! □Ez bizonyos fajta menekülést jelent a népszerűség elől? — Miért éppen mindig én legyek az érdeklődés középpontjában?! Minek legyen minden egyes kijelentésem az újságokban? □Tehát igyekszik minél többet magába zárkózni? — Igen. Csakhogy néha bődületes hibákat vétek, de az a fő, hogy próbálkoztam. Persze, mindent nem hagyhatok meg magamnak, néha szükségem van valamiféle szelepre... □ Megmagyarázhatók ezáltal az ön hibái? — Nem a hibák, hanem az ellentmondások. □ Úgy gondolja, hogy az emberek megértik mindezt? — Hát mit képzel, miért készítjük ezt az interjút? Azért, hogy legalább a sajtón keresztül megcáfoljak néhány rólam szóló pletykát. Mert az ún. barátaim már annyi mindent összehoztak velem kapcsolatban. Például azt, hogy AIDS-beteg vagyok, vagy hogy falom a kokaint, stb. Ha nem lennék ismert személyiség, valamennyiüket agyonverném. Csakhogy ezt nem tehetem meg... □ Nem tart a jövőtől? — Tudom, hogy semmi egyébben nem arattam volna olyan sikereket, mint a teniszben. Ugyanúgy vagyok ezzel, mint például Borg vagy Connors. De semmi más téren nem tudunk jobbat. S úgy gondolom, ezért szégyelhetnénk is magunkat. A legfontosabb számomra azonban az, hogy legyen saját családom és néhány jó barátom. (feldolgozta: sb) Itt él közöttünk, Komáromban egy fiatalember, akit remek sportteljesítménye révén immár világszerte ismernek. Urbán Ede, a Vasember, a triatlon maratoni kategóriájának (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 40 km 195 m futás) országos bajnoka. Komáromban született 1966-ban, tehát 26 éves. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szerzett mérnöki oklevelet. Tízéves korában tanult meg úszni, 18 éves koráig volt a komáromi vízilabdacsapat tagja. Bár az atlétákkal edzett együtt, mindenáron úszó szeretett volna lenni. Három-négy évi próbálkozás után megértette: túl későn kezdett ebbe a sportágba. Ekkor döntött úgy, hogy triatlonista lesz, hiszen az úszáson kívül a kerékpározásban és a futásban sem volt rossz.Benevezett egy Komáromban rendezett rövid távú triatlonversenyre, amit meg is nyert. Sőt, egyáltalán nem volt megerőltető számára az 1,5 kilomméteres úszás, a 40 kilométeres kerékpározás és a 11 kilométeres futás. Ekkor, 1987-ben figyeltek fel rá a szakmabeliek. Rövidesen egy budapesti versenyen is rajthoz állt, s ott a második helyen végzett. Ezt követően lett tagja a budapesti „Budai 11" klubnak, amelynek színeiben 1991 teléig versenyzett. 1989-től már nyugat-európai rendezvényeken is részt vett. Ott volt a triatlonisták közép távú kategóriájának Európa-bajnokságán (ez nagyjából a rövid távú triatlon kétszerese), ahol a huszonhetedik helyen végzett. Ekkor határozta el, hogy hosszú távú (maratoni) triatlonista lesz. Az első hosszú távú nemzetközi versenyén bronzérmet szerzett. Ekkor született meg a döntése, hogy részt vesz a Vasemberek Világ Kupáján, amely egyúttal Európa-bajnokság és világbajnoki selejtező is volt. A nagyszabású világversenyre a németországi Roth városkában, Nürnberg közelében került sor 1991. július 13-án ötszáz versenyző részvételével. Az első versenyszám, az úszás után a huszonötödik helyen volt. A kerékpárverseny közben (körülbelül a tizedik kilométernél) az egyik kanyarban elesett, miközben mintegy száz versenyző megelőzte. Emberfeletti erővel próbálta behozni hátrányát, százhetedikként kezdte a maratoni táv lefutását. Sérülése ellenére rendkívüli eredményt ért el, hiszen a negyvenkettedik helyen végzett 9:01:46 órás idővel. (Mindmáig ez a legjobb csehszlovák időeredmény!) A versenyt a holland Thee Sybesma nyerte 8:55:29-es idővel, ami egy nőtől egyenesen fantasztikus! Mivel Urbán Ede az első száz között végzett, bekerült a világ Vasemberei közé. Ez volt a legjobb ajánlólevél az 1991. október 19-ei világbajnokságra, amely egyúttal a Világ Kupa döntője is volt. Erre a hawaii Kono városban került sor. Ismét ezerötszázan álltak rajthoz. Az európaiakat azonban megviselte a szokatlan meleg és a magas páratartalom. Urbán Ede nem számított arra, hogy a tengerben zajlik az úszás, ennek ellenére tizennyolcadikként ért partot. Kerékpározásban a 150 kilométeren még a negyvenedik helyen állt, aztán egyre inkább megviselte öt a hőség. A maratoni távot már csak ’’becsületből" futotta le, végül a 134. helyen végzett 9:57:01-es idővel. A győztes amerikai Allen ideje 8:27:55 volt. Ékkor merült fel Edében a gondolat, hogy az általa létrehozott Urban Triatlon Club (UTC) számára komoly szponzorokat szerezzen, mert ebben a sportágban csak profiként lehet igazán helytállni. Részvételét az ez évi Világ Kupa-versenyen már szponzorok segítették. A rendezvényre a Kanári-szigeteken került sor. Az úszásban Urbán Ede a spanyol Morénával holtversenyben az első helyen végzett. Kerékpározásban 100 kilométerig vezetett, s nem is csekély előnnyel. Ekkor azonban egy veszélyes helyen szerencsétlenül megcsúszott, és elesett. Miután megjavította a biciklijét (mert defektet is kapott), újra „feltornázta” magát a tizenhatodik helyre. A maratonfutás után alig akarta elhinni, hogy az összesítésben a tizenegyedik helyen végzett 9:56:16-os idővel. A győzelmet a holland Zelst van Ban szerezte meg. A tizennyolc egyesült államokbeli profi közül csak egynek sikerült megelőznie Komárom Vasemberét. Ezzel az eredménnyel a világ élmezőnyébe került... S máris újra bizonyíthat: október 10-én kerül sor — ismét Hawaiiban — az ez évi hosszú távú triatlon világbajnokságra. Urbán Ede menedzserével és szponzoraival, köztük Balázs Ivánnal és Varga Attilával szeptember 25-én kel útra, és október 18- án érkezik haza a világbajnokságról. Jó erőnlétet, kitartást és sportszerencsét kívánunk neki, hogy jó eredményeivel tovább öregbítse városunk hírnevét. Kmeczkó Mihály Bemutatjuk a vasembert
