Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-15 / 206. szám
® Szabad ÉJSÁG Sport 1992. szeptember 15. RMDSZ-szenúíor a választásokról, a parlamenti munkáról és a manipulációkról __ Újra ki kell mondani az igazságot A magyarság érdekvédelmi szervezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a Demokratikus Konvenció tagjaként készül a szeptember végi általános választásokra. A szenátori és képviselői mandátumok elnyeréséért a magyar többségű körzetekben az RMDSZ nem a román demokratikus pártokkal közös, hanem önálló listán indul, míg az államelnök megválasztásában a Konvenció jelöltjét, Emil Constantinescu egyetemi tanárt támogatja. A hivatalos népszámlálási adatok szerint is 35 százalékban magyarlakta Szatmár megyében 1990-hez hasonlóan reális lehetőség kínálkozik egy szenátori és három képviselői mandátum megszerzésére. A megyei RMDSZ választmánya titkos szavazattal döntött a jelöltek (három szenátor és hat képviselő) névsorsáról. Egyöntetű igennel egyedül a nagykárolyi RMDSZ-szervezet által javasolt Szabó Károly mérnök, a megye eddigi RMDSZ-szervezet szenátora került fel a listára. Vele beszélgetve először is az előző két esztendő tapasztalatai s jövőbeni személyes elképzelései felől érdeklődtünk. Magyarország sem kivétel Gyenge turisztikai idény Európában Az Öböl-válság okozta sokk elmúltával sem tért vissza a Kuwait 1990 augusztusi lerohanása előtti turisztikai fellendülés. Az Európa-szerte tett utazások száma, az idén a tavalyi visszaesés után mindössze 1 százalékkal, 204,2 millióra növekedett — írja a Die Presse. Magyarországon nem büszkélkedhetnek az idegenforgalmi szakemberek azzal, hogy javult volna a szolgáltatások színvonala, s ezáltal több turista érkezett volna Budapestre vagy a Balaton partjára. — A szeptemberi választások eredményeként az RMDSZ országos szinten megőrzi eddigi pozícióit, s a Demokratikus Konvenció — melynek tagja vagyunk — többségbe kerül a parlamentbe — vélekedik Szabó Károly. — Bizonyos garanciái lesznek Így a jövőben, hogy nemcsak jelen leszünk, de éreztetjük is hatásunkat a törvényhozói munkában, az ország demokratizálódási folyamatában. Ezt nagyon fontosnak tekintem. Mindig annak voltam híve, hogy a mi sajátos kérdéseink megoldása lehetetlen az ország általános demokratikus átalakulása nélkül. Elsőrendű feladatunk, hogy az ország demokrácia felé haladó szekerének útját egyengetve jussunk el saját nemzetiségi gondjaink kedvezőbb megoldási lehetőségeihez. A türelmetlenségnek nincs helye. Képtelenség kiszakítani a romániai valóságból a magyarság helyzetét. Tudomásul kell vennünk a realitásokat. Nem állítom, hogy mindig hozzájuk kell igazodni, de azokat figyelembe kell venni. Vallom ugyanis, hogy a politika nem hangos gondolkodás, hanem tudatos cselekvés: a lehetséges eszközökkel megközelíteni még a lehetetlent is.- Működött a szavazógépezet • • Az elmúlt két év sikereire és kudarcaira visszagondolva hogyan értékeli az újabb választási kampány küszöbén saját maga s az RMDSZ-frakció tevékenységét? — Szerénytelenség nélkül állíthatom — bár magamat minősíteni nem szeretem —, hogy időnként megfeleltünk a követelményeknek. Annak ellenére igaz ez, hogy a hatalom kénye-kedve szerint manipulálta a parlamentet. Működött a szavazógépezet. Az RMDSZ-frakció kisebbségben volt. így korántsem gondoltunk arra, hogy mi fogjuk eldönteni a dolgok alakulását. Legfőbb feladatunknak azt tartottuk, hogy ismertessük álláspontunkat, felvehessünk vagy napirenden tartsunk egy-egy problémát. Kétségtelen, a két esztendő alatt nagyon sok negatív élményben volt részem. Közülük az alkotmánnyal kapcsolatos a legfájdalmasabb. Két nagyon fontos kitételben: a közigazgatás, valamint a igazságszolgáltatás nyelvhasználata kérdésében — úgy nézett ki —, megegyezünk a Nemzeti Megmentési Front kéviselőivel, de a „Hargita-Kovászna Jelentés” miatt javaslatainkat végül mégsem fogadták el. Pozitív tényként értékelem azonban azt.-hogy felnéztek ránk. Egyrészt, mert következetesek voltunk, másrészt: sohasem beszéltünk fölöslegesen. Értékelték ottlétünket, bár a szavazatokban ez nem nyilvánult meg. • Mi várható majd ősszel, a választásokat követően összeülő új törvényhozó és képviselő-testülettől? — Elsősorban is az, hogy a sok hibás, elavult törvényt, valamint a már elfogadott újak alkotmányba ütköző kitételeit módosítani fogja, mert egyesek egyenesen antidemokratikusak. Szerintem a két éve megválasztott parlamentnek nem az lett volna a feladata, hogy ilyen sok jogszabályt alkosson, hanem inkább az, hogy egy jó alkotmányt fogalmazzon meg, s fogadjon el, ehelyett olyan jogszabályokat szentesített, melyek alkalmazási nehézségei már benne foglaltattak az elfogadott szövegben. Belső ellentmondásokkal teli jogszabályok sorát kell majd mindenképpen korrigálni. Súlyos hibája a román parlamentnek az a hamis képzet, hogy a többségi szavazat egyenlő a demokráciával. Szeretném, ha minél hamarabb sikerülne a közvéleménnyel, de még inkább a parlamenttel, mint felelős egyénekből álló testülettel elfogadtatni azt a tételt, hogy a többségi diktatúra nem egyenlő a demokráciával. Ha ez sikerülni fog, akkor a román parlamenti élet komoly fejtéséről beszélhetünk. Megromlott a közhangulat • Megkezdődött a korteskedés. Mások a viszonyok és gondok, mint két évvel előbb. Mi az, amit szenátorjelöltként 1992 nyarán ígérni tud választóinak? — A valóság szomorú. Két éve az emberek tele voltak reménnyel. Volt is érzékelhető változás a politikai életben, a közhangulatban, sőt az emberek mindennapi életében is. A gazdasági hanyatlással a közhangulat is erősen megromlott. Konkrét ígéreteket nem nagyon tehetek, viszont azt meggyőződéssel állíthatom, hogy az egyetlen út, amelyik az emberek gondjainak megoldásához vezet, az a jogállamiságé, nem pedig a diktatúráé. Súlyos jelenségként fedezem fel a közhangulatban a közelmúlt úgynevezett „rendezett körülményei” iránti nosztalgiát. Veszélyes tévhit ez, amely a konzervatív erőknek kedvez. Annyit ígérhetek választóimnak, hogy az RMDSZ célkitűzéseihez híven a jogállamiság megteremtéséért szállók síkra. Fontosnak tartom a hatalom szétválasztását, a költségvetés decentralizálását. Ezt a kérdést az önkormányzat megvalósulása érdekében a megválasztandó új parlamentnek meg kell oldalnia. • A Demokratikus Konvenció, melynek az RMDSZ is tagja, Szatmár megyében szintén indít képviselő jelölteket Miképp indokolják, hogy a magyar választók ne a Konvencióba tömörült román pártok, hanem az RMDSZ listájára szavaznak? — Vitathatatlan igazságokat kell újra kimondani. Nemcsak Szatmár megyében, de az ország egészében. Hiszen mindenütt a Konvencióval kötött egyezség alapján a szenátori és képviselői mandátumokat illetően külön listán megyünk, hivatalból pedig a közös elnökjelöltet támogatjuk. Minden lehetséges törvényes eszközt felhasználva meg kell értetnünk, hogy a kisebbségi jogok maradéktalan érvényesítéséért csakis a mi képviselőink szállnak síkra. Bizonyította ezt a most leköszönő parlament is. Mindenkinek joga van az identitáshoz • Szatmár megye RMDSZ-e büszke volt arra, hogy az 1990-es általános, majd pedig az idei helyhatóság választásokon kölcsönösen előnyös és jó eredményeket felmutató koalíciót kötött a svábságot tömörítő Német Demokrata Fórummal Július elején azonban a Fórum vezetői bejelentették: a mostani általános választásokon külön indulnak. * — Kissé megdöbbentett ez, mert az egyezség nem így szólt, de aggodalomra nem ad okot döntésük. El kell ismernünk, s el is kell fogadnunk, hogy mindenkinek joga van az identitáshoz. Szervezetünk következetes harcosa ennek. Nem az a probléma, s nem az a veszélyes, hogy a szatmári svábság vezetői most külön akarnak indulni. Különben sem biztos, hogy a tagság egyetért velük, s jelöltjükre szavaz majd egyöntetűen. Sajnos: hamisak, sértőek, egyben pedig károsak azok az ellenünk felhozott vádak, melyek szerint a romániai magyarság a vele együtt kisebbségi sorsban élő svábságot erőszakkal kívánja asszimilálni, elmagyarosítani. Csak sejteni lehet, milyen belső vagy külső tényezők, erők és érdekek játszottak közre, vezettek a pálforduláshoz. Most felértékelődött a németség kérdése Romániában, s hogy ez épp ebben a pillanatban történik, nem mentes bizonyos manipulativ igyekezettől. De ezzel szembe kell nézni. Hagyni kell —joguk van hozzá! —, állítsanak külön listát. A választópolgárok majd döntenek. Jómagam, nagykárolyi lakos lévén, két évvel ezelőtti sváb szavazóim támogatására most is számítok. Soha sem fogom összetéveszteni őket vezetőikkel. MUZSNAY ÁRPÁD, Szatmárnémeti A jelentés szerint az Irak elleni háború nyomán támadt félelmek továbbra is hatnak, a mérsékelt teljesítményben azonban legalább ekkora szerep jut a magát makacsul tartó recessziónak és a jugoszláviai háború miatti bizonytalanságnak. Az általános pangás közepette az is probléma, hogy a megkezdett utazások alatt mind kevesebbet költenek italra, étkezésre és ajándékok vásárlására. Az idegenforgalmi ágazat bevételei Európában az idén csak 0,8 százalékkal növekedtek, így korántsem sikerült elérni az „utolsó békeévnek” számító 1990-es esztendő eredményeit. Az általában nyomott üzletmenet közepette csupán néhány ország mondhatott magáénak kismértékű forgalomnövekedést, köztük Franciaország, a skandináv országok és Ausztria. Míg Németország és Svájc turistaforgalma immár negyedik éve stagnál, Ausztriában sikerült némi eredményt elkönyvelni. Ez elsősorban a viszonylag jól sikerült téli idénynek köszönhető, amikor az előző szezonhoz képest 3,3 százalékkal növekedett a vendégéjszakák száma. A növekménynek köszönhetően a május-júliusi időszakban észlelt stagnálás sem okozott nagyobb kárt az ágazatnak. A Földközi-tengeri országok hagyományosan egyharmad arányban részesednek a kontinens idegenforgalmának teljesítményéből. Tavaly azonban kénytelenek voltak mintegy 10 százalékos forgalomcsökkentést tudomásul venni. A mediterrán térségben a negativ irányzat idén is fennmaradt. Nyugat-Európában Franciaországot tekintik turisztikai szempontból sikeresnek. Az ország — az utóbbi évekbeni javulásnak köszönhetően — a világ második legkedveltebb idegenforgalmi célállomásává vált az Egyesült Államok után. Az évtizedforduló idején — részben a viharos politikai változások nyomán — jelentős volt a fellendülés a kelet-európai országokba irányuló utazások körében, ami azonban mára lanyhult. A statisztikák szerint 1988 és 1991 között megduplázódott a térségbe látogatók száma, az idén azonban legjobb esetben is csupán 4 százalékkal növekszik a forgalom. A növekmény legnagyobb része Lengyelországban és Csehszlovákiában csapódik le. A nyár közepéig mintegy 2,3 százalékos vendégszámcsökkenést regisztráltak a magyar szállodákban és az utazási irodáknál, s augusztusban is — nem végleges adatok szerint — hasonló volt a forgalom. Még mindig sok német vendég tölti szabadságát Magyarországon, de jelentős változás az, hogy e látogatók zöme — mintegy 80 százaléka — Németország keleti tartományaiból érkezik. Ez természetesen érezhető a vendégek költekezési hajlandóságán is. A magyar idegenforgalmi szakemberek az idei gyenge-közepes szezon fő okát abban látják, hogy a ' különféle szolgáltatások árai aránytalanul megnövekedtek, míg a színvonal stagnált, esetlegesen csökkent is. Emellett az utazók egy részét elriasztja a megnövekedett bűnözés. A magyarok utazási kedve is némileg visszaesett, hiszen a nyár közepéig 6,9 millióan indultak hosszabb-rövidebb nyaralásra, ami 3 százalékos visszaesés. Idén jellemzően az olcsó üdüléseket és az igen drága, luxusutakat keresték az emberek. A közepes árfekvésű, klasszikus ajánlatok szinte eladhatatlanok voltak. Az európai turisztikai összképet jelentősen rontja az üzletemberek utazásaiban észlelt pangás. A hivatalos céllal útra kelők száma tavaly 2,1 millióval volt kevesebb, mint egy évvel korábban, amihez képest idén is csak árnyalatnyi javulás várható. A kontinens idegenforgalmi mérlegének bizonytalan tényezője, mennyien érkeznek ide a tengerentúlról. Az Egyesült Államok és Japán állampolgárai viszonylag kis hányadát képviselik a teljes vendégforgalomból, viszont az átlagosnál lényegesen többet vásárolnak, így az év végi mérlegben jelentős javulást hozhatnak, ha nagy számban keresik fel az Óvilág turisztikai központjait. (V.G.) A Debreceni Nyári Egyetemen Ady Akadémia — ösztöndíjasoknak Több mint hat évtizede működik és nemzetközi elismerésnek örvend már a Debreceni Nyári Egyetem, amely évente mintegy 500 külföldi érdeklődőnek biztosítja a magyar nyelven való művelődés lehetőségét, vagy „csupán” a nyelvtanulást. A Nyári Egyetem szervezésében, de más jellegű rendezvényként idén már harmadik évfolyamát zárta az Ady Endre Akadémia, amely a határokon túl élő magyar értelmiségiek — addig főképp tanárok — posztgraduális képzését hivatott elősegíteni. Az idei évfolyamban 254 hallgató két héten keresztül, hat szekcióban részesült továbbképzésben: magyar nyelv és irodalom, történelem, magyarságismeret és művelődéstörténet, számítástechnika, speciális magyar nyelvi szeminárium középiskolások részére, s végül a hatodik szekcióban orvostovábbképző kurzusokat tartottak. Neves előadók, köztük számos határon túli szakember nyújtotta át ismereteit, legújabb kutatási eredményeit a négy országból érkezett magyar résztvevőknek. Az Ady Akadémia súlyát fémjelzik a megnyitón elhangzott ünnepi beszédek is. Az Akadémia hallgatóit levélben köszöntötte Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Komoly gondolatokat vetett fel beszédében Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter. Entz Géza, a Határokon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is levélben fordult a debreceni Ady Akadémia hallgatóihoz, amelyben többek között a határokon túli magyarok közreműködését is kérte Hivatalának hasznos működtetéséhez. Orosz István professzor, az Ady Akadémia elnöke az ez iránt a továbbképzési forma iránt megnyilvánuló érdeklődés fokozódását taglalta. A szakmai kurzusok, beszélgetések, előadások komolyságát esti filmvetítések, múzeumlátogatások, városnézés, viták oldották. A rendezvények impozáns szellemi, építészeti és természeti környezetben folytak. Aki ismeri a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem épületét, könyvtárát, nem tartja túlzásnak ezt az állítást. A nagyerdei környezet pedig kiváló kikapcsolódási lehetőségeket kínál.-A résztvevők külön szerencséje volt, hogy idén az Akadémia idején zajlott a híres debreceni Virágkarnevál, valamint számos hagyományos ünnepség: például a református kollégiumi hagyományokat felelevenítő gerendiumos erőpróba, illetve a nagybotos választás. Ä hangsúly persze a szakmai továbbképzésen volt, amelynek színvonalát ki-ki saját tudásszintje és igényei alapján értékelte. Mindenesetre a lehetőség megvan arra, hogy e posztgraduális képzés iránt érdeklődők pályázhassanak a jövő nyári évfolyamra a debreceni Ady Akadémia Kuratóriumánál. Az ösztöndíj értéke megközelíti a húszezer forintot, s idén a 254 hallgatóból csupán öt nyugati magyar volt önköltséges. H.M.
