Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-29 / 192. szám

6 Szabad ÚJSÁG Kultúra 1992. augusztus 29. Több pénzért kevesebb tanszert Bence nem kap új iskolatáskát Egyiket a másiknál ne szeresd jobban ” Fotó: Móser Zoltán Móser Zoltán kiállítása Pozsonyban „Angyalok nyelvén” Újabb szép kiállítás vár látogatóira a Pozsonyi Magyar Kulturális Köz­pont földszinti termáién: a budapesti Móser Zoltán mutatkozik be zömében fekete-fehér fotóival. A fotóművész neve nem teljesen ismeretlen mifelénk — a diák Móser Zoltán a hatvanas évek végén önszorgalomból elzarándokolt Stószra, Fábry Zoltánhoz, hogy néhány portrét készítsen róla. Az eltelt negyedszázad alatt fotóművésszé érett az egykori diák. Megta­lálta témáit és stílusát, kialakította sajátos fényképezési technikáját. Ezt igazolja pozsonyi kiállítása is. A fényképész egy teljes hetet töltött el az egyik gyönyörű, román kori magyarországi templomban és megkísérelte rögzíte­ni annak hangulatát. Kőszobrokat, ablakokból beszüremlő fénynyalábokat, felrészeket „ábrázol” Móser Zoltán, miközben felidézi azt a sejtelmet, elmélyültséget és lebegést, amit a hit és a csönd alakít ki a meditáló emberben. A fotóművész találóan nevezi képeinek sorát az „angyalok nyelvén” történő láthatatlan és hallhatatlan kommunikációnak; vele együtt kereshetjük mi is a misztikum és a valós létezés közti lebegés emberépítő hangulatait. Móser egyik legjobb ismerője, a neves budapesti régész, Zolnay László így fogalmaz a fotóművész munkásságát értékelve: „Képi költészet, betű. nélküli költészet az övé, egy olyan zarándokút egyúttal, amely egyszerre történik a térben és a messziről érkező időben. ” A kiállítás a munkanapokon látogatható szeptember tizenegyedikéig. A képek hangulatának befogadásához teljes csöndre van szükség, ezért is pompás, hogy bemutatásuk a Somolicky utcai magyar kulturális intézetben valósul meg. (batta) Cselényi László: Aranyföld 'A képzelet megszerkeszthetősége „Próbáljuk elviselni a kort, e han­gos század zakatoló világát ”—szólít fel Cselényi László. De hogyan és miért, arra nem ad választ. Azt az olvasóra bízza. Az olvasó pedig szé­pen, annak rendje és módja szerint, ha végigolvassa a kötetet, akkor elő­szörfölháborodik. Hogy miért? Azért mert egy tahiti és egy sumér mítosz magyarázat nélküli összemosása után néhány saját vers, majd egy in­dián varázsének és két szlovák nép­ballada után ismét saját versek kö­vetkeznek, s a sort egy halmozottan összekevert montázs-alkotás zárja, mely öt mítosz, illetve varázsének megtördeléséből áll össze. Szóval el­ső olvasásra egy hatalmas és érthetet­len zűrzavar. Én viszont rájöttem Cselényi László trükkjére. Éppen er­re számít, hogy az olvasó dühösen lecsapja a könyvet és még egyszer jól megnézi a fedelét: nehogy kezébe akadjon a közeljövőben. Szemünkbe ötlik a kötet címe: Aranyföld, és las­san a helyére kerül minden. Hiszen a tahiti és a sumér mítosz a Földet és az embert teremti. A saját versek egy sajátos arany földet mutatnak be, csak át kell érezni a versek hangula­tát. Nem a leírt szó, hanem a szó kiváltotta érzés, a belső, lelki háttér a meghatározó ennél a könyvnél így már beleillik a képbe Az ének hatal­ma című indián varázsének is, hiszen itt is egy saját „ aranyföldet ” demonst­rálnak, ahol: „Dalom megöli a va­dat". És nem lóg már ki annyira a két szlovák népballada sem. A kötet másodszori átlapozása után, amikor az ember már el tud meditálni a leírtakon és a leírtak melletti lerajzoltakon, akkor ismét ráébred valamire. Arra, hogy mi a különbség a tudatos művészet és az apropó-grafika között. A versek és a kompozíciók hangulatát tükrözik azok a témákhoz illő lenyomatok, me­lyeket a kötet grafikai ekendezője, Var­ga Lajos készített. A jávorfaleány, vagy a japán mítosz nyolcfarkú sárkánya elől megmenekült kislány, mind-mind kétszer elevenedik meg. Egyszer betű­ben, egyszer lenyomatban. De térjünk vissza az irodalmi al­kotáshoz Nem tudom műfajilag be­határolni a kötetet, mert nem verses­kötet, az biztos. Attól valamivel több. Nem egyedi és különálló versek gyűj­teménye, hanem valami más. A ver­sek és mítoszok, balladák és varázsé­nekek egy egységes gondolat kialakí­tásának eszköz-lépcsőfokai És hogy mi ez a közös, központi gondolat? Aki keresi, megtalálja a kötet Dom­bok című versében. >yA létem, mint hálón a pók, kínálom, s nem kell senkinek.. Én itt születtem, göcsörtös világ szegül velem szembe vádolón... ” Igen, láttatni szeretném földemet, aranyfoldemet, s vele, benne magamat, visszajönni ráismerni otthon lenni Ezt akarja a mítoszok fekete madarát lenyilazó Csocsoj is, ezt akarja a réten átfutó patak is, ezt akarja az október­ben még egekig nőni akaró kukorica is és ezt akarja Szuzanao is, aki megöli a nyolcfarkú sárkányt. És még valami. Ézt szeretné — úgy érzem — Cselényi László is. Eddigi művei közül úgy ér­zem, ez az egyik legsikerültebb. SOMOGYI ALFRÉD Kevés az olyan könyörtelen szülő és öntudatos nebuló, aki a tanév végén tüstént megvásárolja a majd csak szeptemberben szükséges tan­szereket. Emiatt a vakáció utolsó napjaiban a szűnni nem akaró káni­kulát hősiesen tűrve hosszú sorokat találunk a papírboltok előtt. A több­órás álldogálástól és enyhébb nap­­szúrástól bódult vevőt bent újabb meglepetés érheti. Ennek okát könnyen megtudhatjuk, ha belehall­gatunk a beszélgetésekbe. —Az azelőtt filléres kis füzetek ma már két koronába kerülnek, a valami­vel vastagabbakat pedig már öt koro­náért árulják Minden évben kevesebb nagyfüzetet kap az idősebbik lányom, mint amennyire az év folyamán szük­sége lenne. Na de azokat tíz koronáén sem tudtam megvásárolni A legol­csóbb tizenkét koronába került — pa­naszolja az egyik édesanya. A pozsonyi Széplak utcai, újonnan megnyitott papírüzletből újabb vásár­ló lép az utcára, aki az előzőhöz ha­sonlóan cseppet sem elégedett, bár „sikeresen” kiállta a sort: — Tolltartót kellett vennem a fiamnak, hiszen a régit tavaly néhány hónapon belül telefir­kálta, elnyűtte. Az egyszerűbb fajták eltűntek a polcokról, s a díszes, zsebes külföldi csodákat százhatvan-kétszáz korona értékben kínálják' Drága, csakúgy, mint a színes ceruzák Ennek is megpróbálunk utánajár­ni. Utunk ezúttal a Prior áruházba vezet. A csupán néhány alapszínt tar­talmazó tokok tizennégy, illetve tizen­hét koronába kerülnek. A valamivel több színt tartalmazó dobozkák ára harminc korona, a hatalmas fémka­zetta pedig kilencven. A hazai toliak­ból gyenge a választék, hiszen az üveg­pult alatt a világhírű Staedler, Rott­­ring, Pelikan márkák foglalták el a helyüket. Kétszer is visszapillantot-Sugárzó tantermek Az ország közvéleményét alaposan felkavarta a hír, mely szerint Pferov környékén az elmúlt évben 90 iskolá­ban észleltek radont. Az ellenőrzések során megállapították, hogy azon te­rületek mintegy öt százalékában, ahol a gyerekek tartózkodtak, fokozott mértékben van jelen ez a rákkeltő anyag. A pferovi Járási Közegészség­­ügyi Állomás igazgatója, Karel Knízka szerint azonban megfelelő szellőztetés esetén nincs veszélyeztetve a gyerekek egészsége. A mérések következő fázi­sában azt próbálják majd kideríteni, hogy a radon az építőanyagból vagy a padlózatból származik-e. A budapesti székhelyű People’s Academy for Minorities (PAM — Népfőiskola a Kisebbségekért) au­gusztusban nemzetközi nyári egyetemet rendezett a kisebbségi sorban élő népcsoportok politikai, jogi, gazdasági helyzetéről és kul­turális életéről. Homyák Istvánt, a rendezvény társszervezőjét kérdeztem a PAM tevékenységéről és célkitű­zéseiről. — A 89-es változások után kezdtem a Csemadoknál foglalkozni a népfőiskolák­kal, mivel ez egy gazdátlan terület volt. A PAM jelentkezett nálunk és kapcsolatba léptünk egymással. Azóta a csehszlováki­ai PAM szervezetet bejegyezték és arra törekszünk, hogy egy nemzetközi hálóza­tot építsünk ki. Egyelőre Horvátország­ban, Szlovéniában, Ukrajnában és Romá­niában alakulnak a helyi csoportok. Táv­lati terveink között szerepel Dél-Tirol és a Baltikum bekapcsolása a munkába. A PAM három területen kíván tevé­kenykedni: népfőiskolákat szervezni, in­formációs hálózatot kiépíteni és gazda­sági tevékenységet folytatni. Az infor­tunk az ízléses dobozkába helyezett töltőtollra: ezerötszázhetven koroná­ba kerül! A nagy füzetek ára itt már tizenhárom korona, s a kicsik itt sem kaphatók öt koronánál olcsóbban. Az áruházzal szemközt nemrégen nyílt meg egy magánpapírbolt. Itt a ceruzák ára okoz némi meglepetést. A jól ismert puha ceruza (korona, korona ötven volt ezelőtt) mára kettő kilencven, sőt három ötvenért is lát­tunk, radírgumival a végén. A kedvelt vasceruzák tizenkét koronába kerül­nek. Illatos radírgumik, díszes füzet­borítók, komoly vonalzókészletek so­rakoznak a polcokon, vagyis mindaz, amit a többgyermekes szülő nehezen tud megvásárolni. Ebben a pillanat­ban Magyarországról érkezett turis­ták vonják magukra a figyelmet: — Ebből a füzetből még kérek tizet, tudni­illik nálunk a négyes formátumú koc­kásfüzetért nyolcvan forintot is elkér­nek Itt minden oksóbb. Igen, még ce­ruzákat is veszünk — egyezik bele a csemeték javaslatára a sor elején álló családapa. A papírboltokat „bevenni” szándé­kozó tanköteles nebulókat és egymás oldalába könyöklő önzetlen felnőtt kí­sérőiket sorsukra hagyva az iskolatás­kákat vásárlók nyomába eredünk. Az elmúlt évek slágere, a rikkancs színű hátizsákok ára mára elfogadhatóvá vált, hiszen a kirakat egy mutatós da­rabot százhatvan koronáért kínál. A műbőr iskolatáskák ára viszont elké­pesztően magasnak tűnik. Főként az alsóbb tagozatos gyerekek számára szükséges válltáskák árcéduláinak a mációs hálózat feladata lenne a kisebb­ségek életének minden jelentős mozza­natát rögzíteni, feldolgozni, tárolni és az adatokat az érdeklődők számára hozzá­férhetővé tenni, hogy az információ­­áramlás ne legyen egyoldalú: reális kép alakuljon ki a kisebbségekről és gondja­ikról. Az is fontos, hogy az egyes kisebb­ségek megismerjék a másik életét és ki­cserélhessék tapasztalataikat. Harmadik területünk tehát a gazda­sági tevékenység. A skandináv példát követjük és el szeretnénk émi, hogy a népfőiskolák hallgatói elméleti oktatás mellett olyan gazdasági tevékenységet is folytassanak, amely a népfőiskolákat anyagilag tehermentesítené. A másik ol­dalon a hallgatók olyan gyakorlati tud­nivalókkal gazdagodnának, amelyeket otthon sikerrel tudnak alkalmazni. — Milyen konkrét terveken dolgoztok? — Háromhónapos, bentlakásos szak­képzést kívánunk indítani. Ez egy inten­zív angol nyelvtanfolyamot és számító­­gépes képzést biztosítana. Ez az idő—a szakértők szerint — elegendő arra, hogy egy kétéves nyelviskolai anyagot sajátít­sanak el a hallgatók, valamint a számító­­gépes adatkezelés alapjait is jól megta­látványa nem kelt bennünk derűt... De ezzel, úgy látszik nem vagyunk teljesen egyedül. —Nem igaz, hogy Tar más tavalyi barna iskolatáskája már öreg De neki nagyobbra van szüksége, mert nagyfiú. Neked, Bence, jövőre ve­szünk majd újat, addig hordd szépen a barnát—hajol le csemetéjéhez az édes­anya, miközben igyekszik nem kisod­ródni a pult felé tartó sorbóL—Nekem is új kefi én is nagyfiú vagyok már! — tiltakozik hevesen Bence, szája már le­felé görbül és vészesen tolulnak a sze­mébe a könnyek. Újabb meggyőző ér­vekre nincs idő, a sor elragadja Anyut, aki néhány pillanat múlva a pénztárnál Tamás új táskájáért kétszázhetven ko­ronát számol le a pultra Néhány vidéki papírbolt kirakata láttán megállapíthatjuk, hogy a tan­szerek ára lakhelytől függetlenül csak­nem mindenütt jócskán emelkedett. Minden kapható, csak éppen nehe­zebben lehet megfizetni. Mára nem számítanak hiánycikknek a vízfesté­kek és a különböző árnyalatú tusok, a fólialapok és a sorvezetők. Az áru töb­bé nem uniformizált, nem szerény ki­vitelben készül, s ezzel magyarázható a sok esetben száz, kétszáz százalékos áremelkedés. Még néhány nap, és az első szep­temberi csengetéskor Bencék indul­nak majd el bátyjuk iskolatáskájával a vállukon, Katik és Petik viszik majd elnyűtt tolltartójukat, és Lackók, Fe­rik, Évik fogják majd új könyveiket gondosan lecsutakolt, régi műanyag borítóba csomagolni SZÁZ ILDIKÓ nulják, sőt a kívánt szűkebb területen a speciális következményekkel is megis­merkedjenek. Azt tervezzük, hogy ezen felül még önismereti és kisebbségi témákat is be­iktatunk, hogy a kisebbségiek ne „gumi­gerinccel” rendelkezzenek. Mindez lehetővé teszi a végzettek számára a könnyebb elhelyezkedést. B.Z. A Fortuna prosperál Csehországban a Fortuna könyv­kiadó tankönyvekkel próbált betömi a könyvpiacra és ezzel sikerült meg­szüntetnie a Státní pedagogické nak­­ladatelství monopóliumát. Az új gaz­dasági játékszabályok szabad kezet adtak az iskoláknak, hogy maguk vá­laszthassák meg a tankönyveket, amelyekből pedagógusaik oktatnak. A már több mint száz tankönyvvel büszkélkedő kiadó újdonságai közé tartozik az első olvasókönyv a 6. osz­tályosok polgári neveléséhez, a 3. év­folyam számára készült honismeret, valamint a „családi ” Olvassunk a gye­rekekkel és a gyerekeknek című kötet. Fizetésemelés: volt—nincs A Mladá Boleslav-i járási tanügyi hivatal igazgatója, Jan Káván júniusban olyan rendeletet hozott, amely megtiltja, hogy magasabb bérkategóriába sorolják azokat a pedagógusokat, akik „politikailag elfogadhatatlanok”. Azokat „sújtja” ez a rendelkezés, akik a múlt rezsimben előnyöket élveztek, döntöttek mások sorsáról és ártottak kollégáiknak. Ezeknek a kommunista múltú tanítóknak és tanároknak csak az attesztációs vizsgafeltételek nyilvánosságra hozatala után lesz módjuk fizetésemelésre, ha leteszik az előírt vizsgát A rendelet tehát azokra vonatkozik, akik pártkáderekként 1968. augusztus 21-től 1989. november 17-ig, a párt jóváhagyásával kerültek vezető beosztásba. A kommunista pártbizottságok tagjai, még a párt­­alapszervezetek vezetőségi tagjai is ide tartoznak, vagyis mindazok, akik ezekben az években, valamelyik időszakban részt vettek a döntéshoza­talban, s ezzel meghatározták munkatársaik és gyerekeik életét Ugyanez vonatkozik a volt SZISZ-es—járási vagy magasabb szinten tevékenykedő—funkcionáriusokra, akik a kommunista párt szekértoló voltak. Jan Káván a CSTK sajtóiroda munkatársának a rendelet indítékai­ról elmondta: JErkölcsi tartásom, meggyőződésem tiltja, hogy ezeket az embereket azért, amit tettek, még valamilyen jutalomban is részesítsem, de sajnos, ahelyett, hogy ezt csendben tettem volna, rendeletet hoztam. ” Népfőiskola a Kisebbségekért

Next

/
Oldalképek
Tartalom