Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-29 / 192. szám
1992. augusztus 29. Színes Szabad ÚJSÁG Lehullt a lepel, foszlóban a mítosz Lenin igazi arca Moszkva, Bolsoj Színház, 1924. január 25. A Szovjetek XI. kongreszszusa. Az improvizált emelvényen Kalinyin, a Szovjetunió elnöke. Arcán döbbenet és fájdalom. Egy mozdulatot tesz a kezével, majd síri hangon megszólal: „Rettenetes hírem van drága elvtársunkról, Vlagyimir lljicsről. Tegnap újabb szélütés érte, és meghalt.“ Nem tudta folytatni. Arcát kezébe temetve zokogni kezdett. Vele együtt százak a teremben. A hivatalos kommüniké szerint Lenin az utolsó pillanatig dolgozott, íróasztalánál érte a csapás, tiszta elmével halt meg. Az a Sztálin festette róla ezt a képet, aki már hónapokkal korábban hatalmának megszerzését készítette elő. A közvélemény, beleértve közeli munkatársait is, úgy tudták, hogy Leninnek szívbántalmai vannak, s szélhűdés érte. Paralízisét az 1918-ban ellene elkövetett merénylet hatásának tudták be, amikor egy Fanny Kaplan nevű ellenforradalmár két lövéssel súlyosan megsebesítette. A golyókat csak később egy Klemperer nevű, híres idegsebész vette ki. Az egyik golyó megsérthette a gerincét. Csak Lenin halála után merte megkockáztatni egy orosz sebész, bizonyos Oszipov, hogy szifilisz végzett vele. Krupszkaja és Lenin húga nem cáfolták, de az orvost Sztálin örök hallgatásra ítélte... Hogyan halt meg valójában Lenin? Erről a Központi Bizottság levéltárából és Marxista-leninista Intézetéből a minap előkerült fotók és feljegyzések tanúskodnak. A halál oka: szifilisz, amit még 1902-ben, párizsi tartózkodása idején szerzett a politikus. Ez a húgával folytatott levelezésből is kitűnik. A betegség először 1922 tavaszán verte le a lábáról Lenint, a szifilisz előrehaladott állapotát tükröző paralízis lépett fel. „Már nehezen írok, ugye megértitek“ - írta Trockijnak, akit utódául szemelt ki. December 18-án elnökölnie kellett volna a Központi BizottTippek ügyes kezűeknek Szorgos statisztikusok kimutatták, hogy az emberek mintegy 76,4 százaléka próbálkozott már szögbeveréssel, s közülük minden második legalább hat alkalommal a szög helyett a saját ujját találta el. Ez, amellett, hogy egészségügyi szempontból káros, sok káromkodás forrása is egyúttal, amelyet az egyházi főméltóságok nem nézhetnek ölbe tett kézzel. Ezért kísérletezték ki a képen látható kalapácsot, amely a szöget tartó két ujj formáját veszi fel, s kitartó gyakorlatozás során még az egészen kezdő, mondhatni, amatőr szögbeverők is elérhetik, hogy nem az ujjúkat találják el. (Legföljebb csak akkor, ha melléütnek, de egy normális kalapáccsal is ugyanez lenne a helyzet.) ság plenáris ülésén, majd egy nappal később a Szovjetek kongresszusán, de egy újabb paralízis teljesen megbántotta jobb felét, alsó végtagjait és fejét. „Bátyám sírva panaszolta Stálinnak, hogy nem tud Moszkvába utazni“ - Írja húga, Maria Uljanova, aki azt is elmesélte, hogy egy napon Lenin „arra kérte egyik titkárát, hogy szerezzen be neki ciánt, ám kívánságát nem teljesítteték“. Húga ekkor készítette azokat a fotókat, amelyeket eddig szigorúan elzárva tartottak... Lenin menthetetlen volt. 1923. június 23-án újabb paralízises. Ez szellemileg végzetessé vált számára. Meghibbant, s élete végéig így maradt. Csak szavakat tudott nehezen kinyögni: „nép“, „burzsoázia“? „forradalom“? „a fenébe“. Felesége beszélni tanitotta: „Ez-a mi kutyánk... Jacknek hívják.“ „Az ott Zorka...“ A tanítvány ajkát azonban csak artikulálatlan hangok hagyták már el. Heteken, hónapokon át csak a semmibe bámult tolószékben ülve... Január 21-én kómába esett, s három nap múlva, 1924. január 24-én reggel fél hétkor meghalt. Az ágyában, s nem íróasztalánál, miután nyolc hónapon át élő halott volt. A temetésen részt vett hatalmas tömeg, később a mauzóleum látogatói azonban egy olyan Lenint láthattak viszont, amilyent a sztálini kommunista ideológia akart: forradalmárt, aki halálának pillanatában is mosolyog... Múlt év szeptemberében kiderült, hogy agyát a moszkvai Agykutató Intézetben őrzik darabokra szabdalva; 30 ezer ilyen darabról szólnak a hírek. Az orvosok szerint ezek rendkívüli eltéréseket mutatnak a normális agyhoz képest. Lenin mítosza még nem ért véget. M. L. Bonszajfeleség A japán törpefához, a bonszajhoz hasonló kis élőlényt magunk is kitenyészthetünk. Vegyünk el egy nett, filigrán, fiatal lányt, és az idők során ne engedjük életnagyságú, hangoskodó házisárkánnyá fejlődni. Tegyük kis mázas köcsögbe, szolidan etessük, óvatosan locsoljuk, így évek múltán is hercig darab marad. Lehetetlen vágyait vagdossuk le, nagyravágyását nyesegessük, buja gondolatait csonkítsuk. Ha fejünk fölé nő, metszük vissza, hangerejét törpítsük néhány decibelre. Évszakonkét vakargassuk meg a kérgét. Ha lombhullató, minden karácsonykor lepjük meg egy kis kosztümmel. Hálás jószág: nem jár el hazulról. Állott vízzel permetezzük meg hetenként egyszer. Ha fejni lehet__ Elefántból fejőstehén A közép-afrikai Zimbabwéban a vadvédelem érdekében a hatóságok arra keresik a megoldást, hogyan lehetne az embereket érdekeltté tenni a vadállomány megőrzésében? Szerintük egy módon, ha anyagilag érdekeltek! Ebből a megfontolásból született négy évvel ezelőtt a Campfire, vagyis Tábortűz program, amely ma már az ország nagyobbik részére kiterjed. Ebben a természetvédelmi minisztérium megállapítja, hogy az ország egy-egy körzetében hány vadállatot lehet kilőni az állomány természetes szaporulatának figyelembevételével. A vadászati engedélyt ezután az adott körzet falvai adják ki, s őket illeti meg a vadállat lelövése után járó pénz, továbbá általában az állat húsa s esetleg a bőre is! Egy elefánt után 50 000, egy pávián után például 40 dollár üti a falu markát, s a falugyűlésen döntik el, mit tegyenek a pénzzel: építsenek malmot, iskolát, kórházat, utat? Nem csoda hát, ha a korábbi orvvadászok ma úgy vigyáznak az elefántokra és nagyvadakra, mint a sajátjukra, mint a szemük fényére, mert ezek most az ő igazi fejősteheneik. (PR) „Ez nem az én apám?“ Nem mindennapos ..tévedés történt a napsütötte Satttédos szigetén. Egy családfő meghalt, és annak rendje-módja szerint elvitték a temetkezési vállalkozók, hogy előkészítsék a temetésre, A koporsó lezárása előtt at apát még egyszer látni akarta a lánya, de a legnagyobb rémületére egy ismeretlen halottat taták! Vitára került a sor, mire a lány kikelt magából. „Tatán azt hiszik, hogy nem ismerem meg az apámat? Ez nem ö, köve* telem, hegy tatáiják meg azonnafíu Kihívták a rendőrséget, és annak utasítására kimentek a temetőbe, és a harmincöt fokos melegben elkezdték lei ás ni á friss sírokat, hogy megtalálják az elcserélt holttestet Kétnapos munkával hét fürt ástak ki. amíg a nyolcadik koporsóban a lány felismerte az Mát, akit tévedésbot cseréltek el a ravatalozóban. Tyúkok Kanárin A Kanári-szigetek kétségtelenül az egyik legfelkapottabb turistaparadicsom, ahol télen-nyáron milliók fürdenek a napsütésben és ezernyi szolgáltatás, program kínálkozik a pénzköltésre. A lányok viszont nem mutatkoznak. A mélyen katolikus spanyolok nem nagyon tűrik el a nyilvánosházakat és az utcán strichelő nőket. 1986-ban a Gran Canarián nyomát se lehetett látni a műfajnak. Egy turistaparadicsomból azonban semmi sem hiányozhat, s miután az 1001-ik éttermet már nem érdemes megnyitni (bár egy magyar a minap ezt tette Playa del Inglesben), 1992-ben már szexshopokat is lehet látni a nagy üzletközpontok emeleti, eldugott sarkaiban. Lányok még mindig nincsenek az utcán, ám toplessbárok már nyíltak, és ott 10-15 ezer pesetáért akár egyegy táncoslány is felszedhető, de inkább azokkal a hölgyekkel érdemes próbálkozni, akik direkt ezért üldögélnek ott a Sangria vagy kóla mellett. Talán az sem meglepő, hogy a lányok többsége nem helybeli, hanem főleg lengyel, orosz, cseh, és van egy-két magyar is. A -j egykori diszkókirály, John MZ Travolta, akit egy bukássorozat döntött le hajdanában a trónjáról, majd a Szombat esti láz című filmben látszott meggyógyulni, ma ismét „valaki“. Sztárallűrjei, a Santa Barbara-i villa, a magánrepülőgép ma már a múlté. John Travolta ismét a földön jár. Nem valami lágyan, de szerencsésen, a két lábán landolt. Pontosan emlékszik, mikor indult el a „nagy repülőútra: 1975 októberében. ,,Akkoriban a Welcome back Kotter című tévésorozatban léptem fel, és egyszer csak észrevettem, hogy sokkal több rajongói levelet kapok, mint John Travolta sokat hibázott az összes többi közreműködő együttvéve.“ Két évvel későb, a Szombat esti láz sikerének köszönhetően Hollywood legforróbb filmvászonsztárja lett. Travolta tánctudása és ä Bee Gees ritmusos, lüktető zenéje a diszkóhullám mérföldkövévé avatta ezt a filmet. „Egyetlen éjszaka alatt világhírű lettem, de tíz évig tartott amíg megtanultam együtt élni ezzel a ténnyel“- vallja a művész. A kései felismerés majdnem a karrierjébe került. Travolta hibát hibára halmozott. Élvezte a népszerűséget, anélkül, hogy végiggondolta volna, hogy minél gyorsabban és meredekebben ível felfelé a pályája, annál mélyebbre zuhanhat. Nagyvonalúan válogatott a felkínált szerepek között. Miután a Pomádéval és a Nagyvárosi cowboyjal még képes volt jó pontokat szerezni, a Moment by Moment, a Perfect, majd a The Experts művészi kudarcai után többé senki nem vette őt komolyan. Kihagyott néhány jó ajánlatott is. Visszautasította az Egy tiszt és egy úriember című film főszerepét, amelyben Richard Gere élete legnagyobb sikerét aratta. Amikor felocsúdott, már késő volt. „IIlyesmi soha többé nem fordulhat elő velem" - fogadkozik. S szavát betartotta. Óriási sikerrel játszotta el a Nézd csak, ki beszél című film két részét, s ezzel visszatornázta magát a népszerűség létrájának csúcsára. A csillagok most kedvezően állnak. „Új életfilozófiám: olyan filmeket akarok csinálni, amelyekben hinni tudok, miközben reményekdem, hogy a közönség elégedett lesz velem." Médiaháború délszláv módra A szerbek és a horvátok viadala már régóta egy másik hadszíntéren is folyik: az Egyesült Államokban, s itt is a hírközlő szervek igénybevételével. A szerb, illetve horvát származású amerikaiak szervezetekbe tömörülve igyekeznek a közvéleményt a maguk oldalára hajlítani: így például egy szerb származású republikánus politikusnő, Helen Delic-Bentley saját tévéállomást szándékozik alapítani, amelynek segítségével meg akarja győzni az amerikaiakat, hogy nem Szerbia az agresszor, noha már az Egyesült Államokban is ez az elterjedt vélemény. Az állomás neve SerbNet lenne, az induló tőke eléri a 1,2 millió dollárt. A horvát fél ezzel szemben a Rudder Finn Global Communications cégget pénzeli és bízta meg azzal, hogy a horvát álláspontot képviselje, mindenekelőtt az elektronikus hírközlés terén. Sikerük magyarázata egyszerű: „Az igazság a mi oldalunkon van, ezért hisznek is nekünk. A szerbek viszont egyes újságírókat próbálnak meg felhasználni a maguk céljaira.“
