Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-28 / 191. szám
IV 1992. AUGUSZTUS 28. TOLDMmS CSALÁDI KÖR Gyökerek Mottó: ZSOLTÁR Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal — harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassák nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját. Gondolatban Ratkó József költő versével indultam útnak, hogy fölkeressem a 85 esztendős özvegy Kórintus Jánosnét, Mari nénit, akiről úgy tartják Hosszúréten, hogy a faluközösség legjóságosabb asszonya Mari néni sorsa a legnehezebbek közé tartozik. Erősen él benne a megtisztulás vágya. Arra törekszik, hogy derűt és nyugalmat találjon, és azt megteremtse közvetlen környezetében. Arra született, hogy másoknak szilárd támasza legyen. Tetteit a jóindulat és a segítő szándék irányítja. Különösen vonzódik a földhöz, ebből merit erőt és energiát. A teremtés és a természet határozza meg életcélját... A falu széli, öreg, gangos házak egyikében lakik Mari néni. Udvarát zöld gyepszőnyeg borítja. A bejárattal szemben ásott kút, peremén üres vödör és ivásra szolgáló csupor. A kert végében századeleji gazdasági épületek vetnek emlék-üzenetté sötétülő árnyékot a délutáni napsütésben. Ebben a portányi magányban szólongatom a ház asszonytá a nyitott konyhaajtón át. A jelenből küldött kk/ogatásomra a múlt rekvizitumai közül érkezik a szelíd csengésű válasz: „Kerüljön beljebb, lelkem!'’ A felszólítására átlépem a korszakokat, világokat elválasztó küszöböt, melyen át a zajos huszadik század világából meghitt, templomi hangulatot árasztó mikorkozmoszba érkezem. — Éppen imádkozom — mondja csendes ájtatossággal —, mert egy ideje szédülés vagyok, s ezért nem merek vállalkozni a templomba járásra. így hát itthon tárom föl lelkemet a Mindenható előtt. Naphosszat imádkozom, és Istennel, emberrel megbékélve várom az üdvözítő halált. — Nem fél az elmúlástól, az ismeretlen „utazástól", ami az utolsó sóhajtással veszi majd kezdetét? — keresem megbékélésének indítékát. — Nem félek, kedveském. — Egyszerűen mondja, a bizonyosság tudatával. — Én hiszek a Teremtőben és a feltámadásban, meg az örök életben. Az ő tanítása szerint éltem s élek. A lelkemet is néki ajánlom. — A faluban azt hallottam, hogy maga a legjóságosabb és a legszeretetreméltóbb asszony. Vajon miből táplálkozik ez a magatartás? — Eszmélésem óta megszívlelem Jézus tanításait. Bizony, sokan nem értik és még kevésbé tartják be az Igét, amely így hangzik: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért... Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik, ami a tiéd, ne követeld vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak.” Nos, hála a hitben való tartós elmélyedésnek, szívemet sohasem mételyezte meg a gyűlölködés, az irigység vagy az ellenségeskedés. Alázattal és beletörődéssel fogadtam a rám és a családomra kimért szenvedést. Sohasem lázongtam a sorsom ellen. Isten ereje volt a segítségemre abban, hogy ne bűnös természetünk uralkodjon felettem. — Mi minden fért bele ebbe a nyolcvanöt esztendőnyi földi életbe? — próbálok ablakot tárni a virágkehelyként összezáruló dimenzióra. Mari néni — hosszabb válaszadás(A szerző felvétele) ra készülődve — a kezében tartott imakönyvet az asztal sarkára helyezi. Tekintete réveteggé válik, majd az idő szövetének szálait bogozva szabad folyást enged a benne feltáruló emlékképeknek. — Szüleim a nyomorúság elől kivándoroltak Amerikába. Apám bányában dolgozott, de mivel egy hosszan tartó sztrájk miatt nem kapott fizetést, kénytelen volt hazajönni. Én ott születtem, túl az Óperencián. Idehaza pedig még hat testvért rendelt mellém a sors. Szeretetben, békességben éltünk, és sohasem civakodtunk. Gyermekkorom sok-sok munkával és némi szórakozással telt el. Kapálás, marokszedés, szövés, fonás, mosás... Mindenféle parancsnak és kötelességnek eleget tettem. Apám és anyám arra tanított bennünket, hogy tegyünk jót mindenkinek, és becsüljük a felebarátainkat. Akkor még több segítőkészség volt az emberekben: a toll- vagy a kukoricafosztóban mindent megvitattak. Mi, gyerekek is ott ismerkedtünk meg az öregek bölcsességével, emlékeivel. Aztán férjhez mentem, de egy hétre rá az uram kiment Kanadába. Tizenegy hosszú esztendő elteltével láttam őt viszont. Kezdetben egy bányában dolgozott, de miután azt bezárták, átszökött Amerikába, és ott vállalt munkát. Úgy tervezte, hogy engem is kivitet, de végül nem lett belőle semmi. Mire hazajött, én már felépíttettem ezt a házat az általa küldött pénzből. Vásároltunk néhány hold földet és azon gazdálkodtunk. Harminc, illetve harmincnyolc évesen megszültem két gyermekünket. Egyik lányomat már el is temettem. Három unoka és öt dédunoka vigyázza öregségem; nekik köszönhetem, hogy koldus napjaimra sem maradtam egyedül... Szóval műveltük a földet. Közben nagy örömünkre bejöttek a magyarok, hogy később ezért is szolgaságba taszítottsággal bűnhődjünk. A háborúban a „felszabadító" román katonáktól szevedtük el a legnagyobb veszteséget. Aztán meg ránkszabadították a kollektivizálást. Mindenünkből kifosztottak. Huszonöt esztendőt dolgoztam le a szövetkezetben. Engem a munka sohasem fárasztott. Hetvenöt éves koromig pedig orvosra sem volt szükségem, nem úgy, mint manapság... Lassan estébe hanyatlik a délután. A konyha félhomályában, a feléledő árnyékok járásában életre kelnek a tárgyak. Mari néni ágya fölött két kitárt szárnyú (porcelán) angyal figyel bennünket, önnön sorsunkon merengő halandókat. A feszületen haldokló Jézus. Amíg az égi jelképek megfejtendő üzenetén tűnődöm, Mari néni intelem gyanánt ezeket mondja: — Az ember örökösen vétkezik, de megbánása kiragadja gyengeségéből, fogadalmával minduntalan a Teremtőhöz köti magát. Csak ebben a hitben lehet s tudtam én is elviselni a családunkban és a környezetemben bekövetkezett emberi tragédiákat, az egyre gyarapodó veszteséget.. Bár velünk hál a gond, de megengeszteltetünk, ha a csillag irányába emeljük tekintetünket, és megpillantjuk a fényt, amely bevilágítja előttünk az ösvényt. A lányomat aki naponta meglátogat és a hitben nevelkedő unokáimat is jóságra, türelemre, alázatra és istenszeretetre intem. Ez a legfőbb örökségem, amit nékik adhatok. Mert szerintem csak így van értelme életünknek: ha az örök és szent tanítások szerint készülünk fel az örökkévalóság elnyerésére... Be alkonyod ott A ház, az udvar, a falu fölött hunyorgó csillagmécsesekből üzenet sugárzik felénk. Hogy a kapocs embertől emberig érjen. Hogy mindig felkészülten, éberen, virrasztásban találjon minket a halál, amely egy új főiébredésnek a kezdete. Mari néni, életében csak adni akart és adott is: szeretetet megértést. Ha a faluba ment mindig tele volt a zsebe cukorkával, hogy a vele találkozó gyerekeknek is örömet szerezzen. Osztozott maradék örömön, mások kínjában, életben és világtapasztaláson. És könny is adatott neki a kínok kibírásához. Áldott sorsú, örök és halhatatlan Anya. Korcsmára« László Egyenként szállingóztak a hosszú csarnokba, hogy tarisznyájukból elfogyasszák ebédre hozott szalonnájukat. Utoljára a csoport legfiatalabb tagja érkezett. Jókedvűen szólt oda legidősebb munkatársának: — Józsi bátyám, hát nem hozott egy kis pálinkát? — Minek az, fiam? Anélkül is tikkasztó hőség van. — Hát azért, mert Józsi bátyám holnaptól már nem dolgozik Meg kéne ünnepelni Ezután minden hónapban csak felveszi a pénzt, és kész! — Már miért ne dolgoznék fiam? Kell a pótlék ahhoz a kis nyugdíjhoz Nem osztják olyan bőven! — Aztán mégis, mennyit kapott? — kérdezte a korban a nyugdíjashoz legközelebb álló kolléga. — Alig háromezret. Mi az, ennyi év után? Mindenki hallgatott. Ettek Majd ahogy jöttek eltűntek ment ki-ki a maga dolga után... A vasárnapi ebédnél a gyerekei átadták az ajándékot, de nem tudott örülni neki Meg is jegyezte: — Miért költöttetek rám, fiaim? Eddig ritkán vettek ajándékot. A születés- és névnapokat egy-egy kupica pálinkával ünnepelték de sokszor még arról is elfeledkeztek nem csoda, ha most zavarba hozták az ajándékozással Végigdőlt a heverőn. Nem szólt senkihez Töprengett. Mi értelme volt, hogy már tízévesen dolgozni kezdett?! Szerette a munkát, hát most sem bír meglenni nélküle! Másnap nem ment dolgozni Egy hétig a munkahelye felé se nézett, a múltkor is azt mondta az egyik fiatal szaktársa. — Minek dolgoznak a nyugdíjasok azoknak már megvan mindenük Egyedül ebédelt. Életében először elmosogatott, felsöpörte a konyhát. De két hét múlva ismét jelentkezett a partinál Valami könnyű munkát adtak neki Estére azért mégis kifáradt. Szótlanul vacsorázott, korán lefeküdt. Amióta nyugdíjas, ezen az éjszakán aludt először jóízűen... Duda Emília I EGÉSZSÉGVÉDELEM Táplálkozási szokásainkról még sokszor fogunk beszélni, ugyanis az elhízásnak, a korunkban oly gyakori magas vércukorszintnek, magas vérnyomásnak egyik fő oka éppen ezekben rejlik. A sokat dicsért magyar konyha ugyanis túl sok zsírt, szalonnát, zsíros húsokat, bőséges tejfölözést, fűszerezést, sózást, cukrozást is jelent a számunkra kedvelt és nélkülözhetetlennek vélt ételek fogyasztása által. Ma már úgyszólván minden munkahelyen, minden munka során lehetőség van egyszer meleg étel fogyasztására. Tehát a táskában, „tarisznyában” nem szükséges éppen oldalast, kolbászt, szalonnát és kacsahúst vinnie tízóraiként, uzsonnaként a határban dolgozó embernek. Persze, ilyenkor, a legfőbb kacsahizlalási szezonban isten ellen való véteknek tűnhet valakit lebeszélni a kacsa- és libasült fogyasztásáról. De valamikor csak el kell (kellene) kezdeni az ésszerűbb táplálkozást! Különösen a máj- és epepanaszokkal, kezeiteknek, a magas vérnyomásban, magas vércukorszintben szenvedőknek, a megnövekedett súlyfeleslegük miatt lábfájásra panaszkodóknak kellene ezt megszívlelniük. Bizonyára sokan megfigyelték már, hogy a kórházban rendbe tett vérnyomás, kikezelt epegyulladás, a szinte normálisra csökkent vércukor, a panaszmentessé vált beteg állapota odahaza néhány hét után ismét romlani kezd. Miért? A leggyakrabban azért, mert a diétát csak néhány napig tartják, aztán „hadd erősödjön szegény!” — tehát csupa jóindulatból — szívesen adják neki, amit megkíván. Az olajat faluhelyen kevesen használják. A zsír olcsóbb, ez tény. De vajon az egészség nem ér annyit, hogy ne ezen akarjunk takarékoskodni? Ma már nem kifogás, hogy „szaga van”, mert nagyon sokféle, kiváló étolaj kapható. Sokkal több zöldség- és főzelékfélét kellene fogyasztanunk főételként is, nemcsak körítésnek. Nyers vagy párolt állapotban. A liszt, a cukor, a só ma már külön, a diétázóknak szánt készítményekkel pótolható. Külön figyelmet érdemel a szója (liszt, granulát, kocka), amely fehérjékben, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag. Jótékonyan hat éppen az említett betegségek megelőzésében vagy kezelésében és kiválóan helyettesíti, pótolja a húsokat. Többletmunka, gond és teher — és többletkiadás is —, ha diétás ételt kell készítenünk, ha valamelyik családtag „soványabb" étrendre szorul. Nem sokáig bírja türelemmel sem a szakács — ez rendszerint az édasanya, a háziasszony —, sem a „koplaló beteg.” Jó megoldás és az egész család egészségét megszilárdítja, szinte felfrissül mindenki, ha a diétát kiterjesztjük mindenkire. Természetesen, ami a többieket illeti, lehetnek engedmények, pótétkezések, amikor azonban együtt ülnek asztalhoz mindannyian, akkor jobb ízű a falat, jobb a hangulat ha ízletesen elkészítve, mutatósán tálalva mindenki elé a szolidabban illatozó diétás étel kerül. POSTALÁDA V. I. Rimaszombat: Levelére válaszolva közöljük, hogy a Gazda szerviz rovat szívesen fogad minden konkrét tudósítást, képes beszámolót mind a mezőgazdasági üzemek, mind a magángazdák tapasztalataiból, tenyésztési, termelési sikereiről. Kérjük, hogy a Földművesnek szánt levelekre íiják rá a rovat címét (Gazda szerviz, Tapasztalatcsere, Postaláda stb.) vagy a melléklet nevét K. J. Kassa A Családi Kör Egyesület Központja szívesen küld jelentkezési lapot, ha megírja a pontos címét Az egyesület alapszabályait szintén megküldhetjük, hogy egészen pontosnak lássák, hogyan kell eljárniuk a szakkörök alakítása esetében. Számos szakkönyvből válogathatnak köreink, ezeknek a listáját árát a már megalakult körök elnökeinek szívesen elküldjük. Ugyanígy felsoroljuk az ősztől indítható tanfolyamokat, előadássorozatokat is. Árra azonban előre figyelmeztetjük, hogy olcsóbb és rugalmasabb megoldás a közelről meghívott előadók foglalkoztatása, mint (az utazás költségeivel, szállással) a távolabbról felkérteké. Természetesen, ha olyan anyagi fedezettel indulnak, hogy ezt megengedhetik maguknak, szívesen segítünk tervezett akcióik előadóinak meghívásában. CSALÁDI TŰZHELY A szárítás munkafolyamatai: — A gyümölcsöt, zöldségfélét frissen szedjük, válogatjuk, megtisztítjuk, feldaraboljuk. — Az előkészített terményt szárítótálcákra (cserényekre) rakjuk. Vannak olyan nyersanyagok, amelyeket szárítás előtt előfőzünk. Ezeket előfőzés, hűtés után rakjuk a cserényekbe. — A szárítócserényeket elhelyezzük a szárítótérben vagy a szárítás helyén. — A száradás folyamatát állandóan figyelemmel kísérjük. A cserényeket váltsuk, hogy mindegyik először a nagyobb, majd a víztartalom csökkenésével fokozatosan a kisebb hőmérsékletű levegővel érintkezzék, tehát a szárítandó termény kezdetben nagyobb, később kisebb hőmérsékleten száradjon. — A víztartalmukat kellő mértékben elvesztett termékeket utószáradásra és kihűlésre tiszta, pormentes helyen szétterítjük. Itt is állandóan forgatjuk. — A kész szárítmányt szellős túlizsákban tároljuk. — Legalább havonta egyszer vizsgáljuk át, hogy a szár'rtmányok egészségesek, romlásmentesek-e. További tudnivalók a szárításról: A szárított termék minőségét alapvetően meghatározza a szárítás időtartama és hőmérséklete. Hogy mennyi ideig kell szárítani egy bizonyos zöldség- vagy gyümölcsfélét ezt pontosan órában meghatározni nem lehet mert több tényező befolyásolhatja. így pl. függ a nyersanyagok minőségétől, fejlettségétől, a szeletek vagy darabok nagyságától, a szárítandó anyag rétegvastagságától stb. Ezért némi tapasztalattal és tudással mindig a szárító személynek kell eldöntenie, hogy mennyi ideig szárítja az adott terméket. Megközelítő adatok természetesen rendelkezésünkre állnak. így például tudjuk, hogy az almaszeletek szárítási ideje 5-6 óra, de vannak olyan nedvdús fajták, amelyek ennyi idő után is túlszáradnak, törékenyek lesznek. A szárítás időtartama általában 5-8 óra között változik, kivétel a nagy cukortartalmú, vastag húsú szilva, aminél sokkal hosszabb, 20-25 órai szárítással kell számolni. A szárítás akkor lesz igazán jó és eredményes, ha nem az eltelt órák számát, hanem a készülő termék minőségét kísérjük figyelemmel. A vízeltávolítás (szárítás) műveletét akkor fejezzük be, amikor a termék olyan száraz, hogy kézzel összenyomva semmi nedvesség nem érezhető rajta, de még nem kérges, nem törik, hanem rugalmas. Ha kívül teljesen száraznak tűnik, de belül nyirkos tapintású, akkor még utánszárításra van szükség. Ha törik, vagy netalán porladva szétesik, akkor már használhatatlan. Ügyelni kell arra is, hogy a szárítás folyamán a hőmérséklet ne legyen túl nagy, a szárítás üteme ne legyen túl gyors. A túlságosan gyors szárítás hatására a termék felülete megráncosodik, kemény kéreg képződik rajta, és ez meggátolja a víz kiáramlását, elpárolgását a belső részekből. A szár'rtmány belső nedves része a romlás, a penészedés veszélyével jár. Nem jó a túlságosan lassú szárítás sem, mert mellékíz alakulhat ki. Ne feledkezzünk meg arról se, hogy az egyenletes száradás feltétele a termék többszöri kíméletes forgatása. A munka befejezése mindig a szabad levegőn való utószikkasztás és lehűtés.
