Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-17 / 155. szám
1992. július 17. Szabad ÚJSÁG 5 Losoncon tanácskozott a szlovákiai munkacsoport Magyar Református Világszövetség Több mint negyven esztendőn át Losoncon néma maradt a református templom harangja. Úgy tűnt, hogy - a külső körülmények hatására - a városban „meghalt“ a református gyülekezet. Pedig Losonc szimbólumként került be református egyházunk történelmébe. Területi fekvése is ideális, Kelet- és Nyugat-Szlovákiából egyaránt jól megközelíthető. Talán utóbbi adottsága miatt tartotta ebben a városban tanácskozását június közepén a Szlovákiai Magyar Reformátusok munkacsoportja, amelyen részt vett dr. Bütössy János, a Magyar Református Világszövetség elnöke, Mikó Jenő református püspök, valamint Szlovákia református egyházmegyéinek képviselői. Ötvenhárom év múltán Vasady Béla kezdeményezésére először 1938-ban vetődött fel a Magyar Református Világszövetség megalakításának gondolata. Az ötlet megvalósítása meghiúsult, közbeszólt a II. világháború és az azt követő években a keleti országokban uralkodó vallásellenes politika. Tavaly nyáron a Budapesten megtartott Reformátusok Világtalálkozóján ötvenhárom év után megalakult a világszövetség, amelynek elnökévé az Amerikai Egyesült Államokban élő dr. Bütössy Jánost választották. Nemzetiség-erősítő erő A világ számos részén működnek kisebb-nagyobb református gyülekezetek, külön-külön építgetik szellemi várukat. Eddig nem volt szervezet, amely figyelte, irányította, segítette volna munkájukat. A Magyar Református Világszövetség ezt szándékozik felvállalni, célul tűzte ki a testvéri kapcsolat kialakítását a világ minden Az öregember olyan, mint az öregek általában, nyolcvanon felül. Háta hajtása mintha segíteni akarná föld alá igyekeztében fejét, szemét, nyakát, egész magamagát. Karján reszketett az üzleti kosár Magány a liter tejjel, sajttal, kiflivel. Szatyra, amibe az árut belerakta, valamikor az aszszonyé lehetett. Fekete ruhájának gyásza is talán azé az asszonyé. Kijövet a fejét kissé megemelte, tekintetében két angyal ült: a fájdalomé és az örömé.- Jövök már, Zsófikám - mondta kedves gyöngédséggel, s a fehér fejével bólogatva a kijáratnál várakozó öreg kuvasz felé igyekezett... DUDA EMÍLIA táján működő református gyülekezet között. Az elgondolás sokat ígért. A református szellemiség hagyományainak ápolása, az egységes magyar nyelvű egyházi élet segítése, a kapcsolatok bővítése és szilárdítása idővel nemzetiség-megtartó, nemzetiség-erősítő is lehet a szórványban élő magyarság között. Egymást jobban megismerni Ennek érdekében a világszövetség tanulmányutakat, református találkozókat szervez, tanulmányokat szándékozik megjelentetni és eljuttatni valamennyi szervezetéhez. A szövetség alapszabályzata értelmében tagjai nem lehetnek természetes személyek - kivételt képez Vasady Béla -, csak szervezetek, egyháztestek, illetve a református hit alapján szerveződő egyesületek. Az utóbbi fogalom itt Kelet-Európábán még idegen, másutt azonban léteznek ilyen egyesületek. Példaként említhető az USA-ban működő Amerikai Magyar Református Egyesület, amely gyakorlatilag egy biztosító társaság. Alapszabályzat A tanácskozás további részében a munkacsoport kidolgozta a Magyar Református Világszövetség szlovákiai területi szervezetének alapszabály-javaslatát, melyet majd a közgyűlés elé terjesztenek. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a szlovákiai szervezet tagdíjként évente 30 ezer koronát fizet be, ebből az összegből 10 ezer koronát a központnak utal át, 20 ezer a szervezet folyószámláján marad. A szlovákiai szervezet székhelyéről a közgyűlés fog dönteni, javaslatként hangzott el Komárom, Kassa, Losonc, Rimaszombat neve. Hallgatom a rádióban a székesfehérvári asszonyt, akit saját elbeszélése szerint láthatatlan ufósok elhódítottak, hogy öntudatlan állapotát kihasználva gerincvelő-, hús, és bőrmintát vegyenek róla, és elgondolkodom. Uramisten, hát micsoda irdatlan, minden földi képzeletet felülmúló civilizáció lehet az, amely úgy bánik a teremtés koronájának hitt emberrel, mint egy kísérleti nyúllal? Mik lehetünk számukra? Tudnak egyáltalán különbséget tenni köztünk, vagy csupán annyit, mint mi húsz laboratóriumi fehéregér között? Mit jelenthet számukra mindaz, ami értelmet és szépséget adott az életnek ezen a sárgolyón? Mit mondhat számukra egy Leonardofestmény? Azt, amit nekünk az őskori barlangrajzok? És Bach, Beethoven, Mozart zenéje sem egyéb keszekusza, primitív hangzavarnál? Mi még évezredek távlatából is élvezni tudjuk Arisztofanész humorát, Anakreon derűjét, megértjük Szofoklész hőseinek vívódását. Hát ók? Egyáltalán, mit tudnak rólunk? Mit jelenthet számukra mindaz, ami nekünk annyira fontos? Egy hangyaboly érthetetlen nyüzsgését? És vajon mit szólnak a háborúinkhoz? („Ejnye, indiánok! Obszidián késsel kimetszeni élő emberekből a még lüktető szívet? Micsoda barbárság!" - mondta felháborodottan Cortez, a civilizáció bajnoka és halomra gyilkoltatta a barbár indiánokat.) Megértenék egyáltalán, miért, mi okból öldösik itt egymást az emberek? Hisz' azok sem értik mind, akik itt élnek, ezen a bolygón. A kiküldött amerikai kéksisakosok értetlenül figyelik szer-Dr. Bütössy János Teljes a lista(?!) A tanácskozás végén két kérdést tettem fel dr. Bütössy Jánosnak, a Magyar Református Világszövetség elnökének.- Elnök úr, hány tagja van a szövetségnek, a világ mely részéről nem jelentkeztek még a gyülekezetek?-A kérdésre nem készültem fel, pontos számot ezért most nem tudok mondani. Annyi azonban biztos, hogy tagjaink száma húsz felett van, a nyugat-európai országokon kívül belépett már az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália magyar református szervezete. Erdélyből két egyháztestület, Kárpátaljáról és Újvidékről egy-egy már szintén tagja szövetségünknek. Azt hiszem, a világon nincs már olyan jelentős református egyházközösség, amely ne erősítené a sorainkat.- Az egyetemes magyarság számára mit jelent ez a szövetség?- Mi keressük Istenhez való kapcsolódásunk komoly lehetőségét. Küldetésünk teljesítése egész népünk számára lelki töltésű életet, felemelkedést nyújt, hiszen életünknek nincs más jövendője, csak az, ha annak az Istennek, aki a történelmünk talaján megteremtette és megítéli a világot, engedelmes szolgálatába állunk FARKAS OTTÓ bek, horvátok, montenegróiak ádáz háborúskodását, a „müveit nyugati világnak" fogalma sincs arról, miért fenekednek egymásra oly vadul oszétek, grúzok és ki tudja, hányféle náció. És vajon hogy tekintenének a verteién, de mégis egzisztenciára ménó, nyelvkülönbözőségi csiki-csuki-kizárósdi játékokra? Politikai béka-egérharcainkra? Kacagnának rajtuk? Tudnak kacagni? Vagy azt mondanák, amit Cortez a „barbár" indiánokról? Egyáltalán, szót tudnának velünk érteni, meg tudnának bennünket érteni? Hisz magunk sem értjük magunkat, fogalmunk sincs az emberi lét lényegéről, az emberi méltóságról, amit olyan szépen fogalmazott meg Pico della Mirandola fél évezrede, és elótte-utána annyian mások, a szellem legkiválóbbjai! Mennyi munka, mennyi szellemi vivódás-gyötrödés árán! Volt értelme? Nézzünk csak körül ebben a megvadult világban... No, mi az? Hagyom magam elgaloppírozni, hitelt adva egy vadidegen, sosem látott asszony hagymázas képzelgéseinek? Hisz ufók nincsenek. Csak háborúk vannak, politikai béka -egérharcok és emberi méltóságot sértő csiki-csuki-kizárósdi játékok. Meg környezetszennyezés, ózonlyuk, AIDS... Itt kering körülöttem két szúnyog. Egyformán dongának, egyformán köröznek, nem tudnám megkülönböztetni őket egymástól. Már kezemben az újság, hogy lecsapok rájuk. Furcsa. Nem tudom megtenni. VOJTEK KATALIN Vigyázat, UFO! Az idegen szép? Mostanában egyre-másra biztatnak, szeressem az idegent. Nyitott kapukat döngetnek. Akit nem szeretek, azért nem szeretem, mert ismerem. Amíg nem ismertem (igazán), szerettem. Akit nem ismerek, vagyis az idegent szeretem, egyszerűen azért, mert nincs rá okom, hogy ne szeressem. Viszont alapos okom van rá, hogy az idegent szeressem. Merő önzésből. Tudom ugyanis, hogy az idegen viszi hírünket a nagyvilágba, ő mond rólunk jót vagy rosszat. Érdekem azt kívánja, hogy jó hírünket költse. Meg aztán idegenben én vagyok az idegen. Nekem is jólesik, ha kedves mosoly, barátságos szó vár Bécsben, Párizsban vagy akár Pekingben, Kairóban. De ezt csak akkor várhatom el, ha hasonlóképpen cselekszem, vagyis a kölcsönösség alapján. Vagyis szeretem az idegent, mert érdekem is így kívánja. Ez egyben nyilvánvalóvá teszi, hogy az idegen nem szép, hiszen tudjuk, szép az, ami érdek nélkül tetszik. De szerethetem az idegent önzetlenül is, hitem és lelkiismeretem parancsára. Amikor kisdiák voltam, tanrendünkben szerepelt a hit- és erkölcstan. Ezeken az órákon parancsolatokat is tanultunk. Nem sokat, mindössze tízet. Az egyik így szólt: „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“. Amióta ezt megtanultam, utálnám magam, ha utálnám az idegent. Minthogy ez a tantárgy immár generációk órarendjéből maradt ki, nagyon sokaknak nem állt módjukban elsajátítaniuk ezt az alapvető törvényt. Ezeknek egy kis csoportja minden alkalmat megragad, hogy hajbakapjon az idegenekkel. Főleg azok járnak az élen a hajbakapásban, akiknek nincs. (Hajuk.) Ha ezeknek a fiataloknak azt magyarázzuk, hogy az idegen szép, a szemünkbe fognak nevetni. Mert lehet, hogy akit éppen püfölnek, jámbor és értékes ember, ám szegényke az ő ízlésük szerint csúnya, mint a sötét éjszaka. Sokfelé jártam a nagyvilágban, de még nem leltem olyan helyre, ahol szépnek tartottak volna. (Anyám volt az egyetlen, de ő elfogultsággal vádolható.) Ne állítsunk hát ilyen csacskaságokat, hogy az idegen szép. Inkább tudatosítsuk fiataljainkkal, hogy az emberiség döntő többsége számára mindnyájan idegenek vagyunk. A tanítást nem lehet elég korán elkezdeni. Ezért nem ártana órarendbe iktatni a fentebb említett tantárgyat, melytől sokan most úgy félnek, mint ördög a szenteltvíztől. Szeressük hát az idegent, de ne elvakultan. Ha - ne adj’ Isten - egy szép napon kirabolnának, nem lennék a rabló rajongója csak azért, mert ő a Föld egy másik táján látta meg a napvilágot. A minap furcsa dolgot tapasztaltam. A zsúfolt Váci utcában, ott, ahol máskor erdélyi hímzéseket áruló asszonyok sorfala áll, most két rendőr támasztotta a falat. Az erdélyi magyarok a távolból figyelték, mikor mennek odébb, hogy ismét előszedhessék portékájukat. Ám a rend két őre makacsul állt a vártán. Váltásra várt tán? Aligha. Mert tőlük 20-25 méterre folyt a váltás. A pénzváltás. Ott, ahol nap mint nap zajlik, vagyis a Váci és a Régiposta utca sarkán. Bejrútban, Kairóban, Damaszkuszban, Tripoliban minden gyerek tudja, hogy ha Pestre jön, ezen a sarkon a helye. Csak a pesti rendőr nem tud még róla. Négyen vagy öten is mellémszegődtek, és fülembe súgták: „valuta, change, Geld wechseln...“ Nem tudtam nekik mit mondani, mert aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Csak lestem, nem jön-e felmentő seregként a két rendőr. De ők nem mutattak érdeklődést a pénzkereskedelem iránt. Nyilván azért, mert kicsi a fizetésük. Nem telik belőle valutavásárlásra. Meg aztán bajuk eshetne abból, ha külföldieket macerálnának. Elvégre a külföldi az idegen, és az idegen szép... Az erdélyi az más. Ő nem idegen, hiszen épp olyan magyar, mint bármelyikünk. Ok ne foglalkozzanak tiltott kereskedelemmel, ne árulják saját kézimunkájukat. Az ilyesmi az idegen privilégiuma. Az arab akkor is árulhatja a dollárt, ha azt saját kézi munkájával állította elő... tz a Két renoor a mi rendőrünk. A mi adónkból fizetjük ókét, hogy vigyázzanak a mi rendünkre. Nem idegenek: a mieink. De ez a magatartásuk idegen volt számomra. Most szeressem őket, vagy ne szeressem? SZUHAY BALÁZS Kárpátalja? Szlovákia? Németország? Hol van Európa közepe? Kárpátalja lakossága meggyőződéssel állítja, hogy Európa földrajzi középpontja ezen a vidéken található, méghozzá Rahótól nem messze, egy Trebusafejérpatak nevű falucska szomszédságában, közel az ukrán-román határhoz. Ennek tényét az 1875-ben állított obeliszk is bizonyítja, melyet 1977-ben cseréltek ki egy újabbra. A szlovákok azonban azt állítják, hogy Európa közepe az ö országukban van, mégpedig Pozsonytól 200 kilométerre a Körmöd Bányák fölött, egy Szent János nevezetű templom mellett, ahol ma a legnagyobb tábortüzet gyújtják a szlovák szuverenitás örömére. Ez adta az ötletet számukra, hogy a jelzett helyen létrehozzák az európai államok nemzetközi központját, ahol évente összejöhetnének a kontinens államfői. Ellenben, ha jobban körülnézünk, láthatjuk, hogy bizonyos számítások szerint Németországban van az Első Világ földrajzi középpontja. Ebből már-már presztízskérdés lesz. Mindazonáltal az igazsághoz tartozik, hogy a geográfia tudománya mind a mai napig nem határozott meg egy egységes rendszert a földrajzi középpont pontos meghatározására. A kárpátaljaiak mégis bíznak benne, hogy a rájuk vonatkozó számítás a helyes. Hiszen a tudat, hogy Európa peremére sodorta őket...
