Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-17 / 155. szám
Szabad ÚJSÁG 1992. július 17. v.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------; A sertéstartás alfája és ómegája Ebben az áldatlan gazdasági káoszban minden valamirevaló jótanács aranyat érhet. Sokszor elég, ha alapvető irányvonal, a célok és néhány „fogódzó“ ötlet áll a gazda rendelkezésére, a többi már jön „magától“. Nem túl biztató, amennyiben a tudatlanságunk a kudarc okozója, már csak azért sem, mert esetleg nincs elég anyagi fedezet, esetleg idő az újrakezdéshez. A sertéstenyésztés a célszerű szaporítás, annak szigorú szakmai és egyéb feltételei miatt, erre a célra kijelölt nagyüzemek törzstenyészeteiben folyt. A fajta a gazdaságos sertéstartásnak nem egyedüli, de igen fontos tényezője. A szaporaság, de főként a hústermelés eredményessége szempontjából sem mindegy, milyen fajtát tartunk. Már ma is alapvetően fontos, a jövőben pedig meghatározó lesz a minden piac által megkövetelt kiváló vágóérték (nemcsak a kitermelhető hús mennyisége, hanem minősége (is!), melynek a fajtával való összefüggése nyilvánvaló. Ma is gyakran csapnak össze vélemények és ellenvélemények egyes fajták mellett vagy ellen, nemegyszer oly mértékben, hogy azok a gazda számára már-már rosszízű reklámhadjáratnak tűnnek. Nagy hiba az általánosítás, mert olyan sertésfajta, amely mindenhova jó, természetesen nincs. Másrészt viszont arról igazán nem a fajta tehet, ha valahol azért mond csődöt, mert: • nem oda teszik, ahová való, még inkább, ha nem a sertéshez akarunk technológiát csinálni, hamem a technológiához a sertést; • nem azt kapja, amit megérdemel (takarmány); • nem tudjuk, milyen célt akarunk elérni, a hústermelést akarjuk-e fokozni, a szaporaságot vagy a tűrőképességet akarjuk-e javítani stb.: • tenyészállományunknál nem tudatosan, hanem ötletszerűen végezzük a tenyésztési módszereket. Egy biztos: a leglelkiismeretesebb gazda sem tud eredményesen dolgozni, ha nincs meg az összhang a sertés és környezete között, ebben pedig a fajtának nagy jelentősége van. A fajtakérdés ma sem lezárt. Tucatnyi fajta és hibrid, ezen belül több típus és vonal „termel"., A gyakorló gazdának az alábbiakat kellene figyelembe vennie: • Ismerje tenyészkocája fajtáját! Ma az előrelépés legnagyobb szakmai akadálya, hogy a kisüzemi állomány már megjelenésében is rendkívül változatos. Sokszor a gazda sem tudja, milyen fajtájú a kocája, mert a kocaállomány maga is keresztezett, sokszor nem is két, hanem a továbbkeresztezések folytán több fajta terméke. így azután a fajtát külső megjelenéséből ítéli meg: a fehér, álló fülű sertés szerinte nagy fehér, a lógó fülő lapály, a vörös színű duroc, a foltokban tarka pietrain stb. A párosítás ennek megfelelően sok udvarban spontán, ötletszerű, vagy a téves fajtaismeret miatt szakszerűtlen. HASZNOS TANÁCSOK • ÖTLETEK • INFORMÁCIÓK pességű fajták, mostohább körülményekhez kevésbé igényes, kisebb termelőképességű fajták valók. • Akinek fajtiszta kocája van és teljesítményével minden szempontból elégedett, ugyanahhoz a fajtához tartozó, de a kocával semmiféle rokonságban nem lévő kannal párosítson! • Akinek fajtiszta kocája van, de teljesítményével nem elégedett, más fajtához tartozó kannal párosítson, azaz keresztezzen. A termelés fokozására a keresztezés ragyogó biológiai módszer, mely pénzbe nem kerül, csak egy kis figyelmet igényel. Hatása abban jelentkezik, hogy az utódok egy vagy több tulajdonságban felülmúlják a szülők átlagát, esetleg a jobbik szülő képességeit is. Több malac születik és azok életképessége is jobb. Mivel kevéssé jó viszonyok között ez kifejezettebben érvényesül, éppen azoknak kellene kihasználniuk, akiknek tartási, takarmányozási körülményei szerényebbek. Mire figyeljünk keresztezéskor? • A koca és a kan minél távolabbi eredetű fajtához tartozzon. • A távol álló fajták azonban tenyésztési tulajdonságaikban hasonlítsanak (pl. szaporaság, malacnevelő képesség)! Pl. jó keresztezés: nagy fehér (szapora) x lapály (szapora). • Abban a tulajdonságban, amit erősíteni akarunk, a kan legyen értékesebb! Pl.: nagy fehér kocánk van. • A sertéstartást fehér hússertés fajtára kell alapozni, a többi fajta a keresztezéseknél játszik szerepet. • Szaporaság és malacnevelő képesség szempontjából minden hússertésfajta megfelel a kívánalmaknak, a köztük lévő különbség inkább hústermelő képességben és tűrőképességben van. • Azt, hogy hova milyen fajtát teszünk, ne csak a termelési cél (malacelőállítás vagy hizlalás), ne csak a piaci követelmények döntsék el. Vegyük figyelembe körülményeinket is! Általánosságban azt mondhatjuk, hogy jó körülmények közé nagy termelőkéHa a szaporaságon akarunk javítani, jó keresztezési partner a magyar lapály kan, ha a szervezeti szilárdságot akarjuk tovább fokozni, jó a durockan. • Akinek hibrid kocája van, csak ezekhez kijelölt hibrid kanokkal párosítson! • Zugkannal ne búgassunk! Ha a fentieket figyelembe vesszük, óriásit lépünk előre! A keresztezések különböző formáit (közvetlen és közvetett, árutermelő és tenyészanyagelöállító stb ), valamint a hibridáció kérdéseit a későbbiekben tárgyaljuk. Magyar Gazda Levéltrágyázás keserüsóval A növények éves magnéziumszükséglete hektáronként 30 és 100 kg között változik a növényfajtól és a terméseredményektől függően. Nálunk a termesztésben kevés olyan műtrágyát használnak, amelyek magnéziumaránya a növények által megkívánt értéket eléri. Ebből következően gyakori a magnéziumhiány-tünet, a magnézium-alultápláltság okozta terméscsökkenés és minőségromlás. Egyes mezőgazdasági és kertészeti növények magnéziumigénye különösen nagy, mint például a paradicsom, dinnye, szőlő, kukorica, gabonafélék, dohány esetében. Ezeken egyre gyakrabban találkozhatunk a jellegzetes hiánytünetekkel, az idősebb leveleken a föerek közötti sárgulással és száradással. A magnéziumhiány elkerülésére, a kialakult hiánytünetek megszüntetésére a leghatékonyabb és legolcsóbb módszer a keserűsóval történő lombtrágyázás. A magnézium-szulfát (keserúsó) vízben tökéletesen oldódik, a rovar- és gombaöló szerek hatását a tapasztalatok szerint nem rontja, ezért kijuttatása a növényvédő permetezésekkel egyidóben a leggazdaságosabb. A keserúsó-kristályok a levegő páratartalmának változásával higroszkópossá válnak vagy szétszáradnak és összetapadnak. Az ily módon összekeményedett anyag oldhatósága, hatásfoka változatlan marad! Ha a leveleken jellegzetes magnéziumhiány-tünet lépne fel, a lombtrágya töménységét 5 százalékig lehet növelni, és 10-14 naponként megismételni a permetezést addig, amíg a tünetek meg nem szűnnek, illetve újabbak már nem alakulnak ki. Keserúsót használjunk paprikánál, paradicsomnál, dinnyénél és uborkánál a terméskötéstól a termésérés kezdetéig; borsó, bab, bükköny és herefélék esetében a lombképzödés kezdetétől a hüvelyképzödés kezdetéig; levélzöldségféléknél és káposztánál a fejképzés kezdetétől folyamatosan; gyökérzöldségfélék és hagymafélék esetében a lombozat kialakulását követően a betakarításig (a lomb száradásáig); burgonyánál a virágzást követően a lomb száradásáig; dísznövényeknél (rózsa, szegfű, gladiólusz, egynyári virágok stb.) a tenyészidö folyamán 3-4 alkalommal; szóló esetében a virágzást követően a bogyók zsendüléséig; bogyósoknál a lombosodást követően, az érés kezdetéig; egyéb gyümölcsfélék esetében az intenzív termésképzés időszakában; dohánynál 4-5 lombleveles kortól az első levelek töréséig; kukoricánál a 4. lomblevél kifejlődésétől augusztus végéig; napraforgónál a 4. lomblevelek kifejlődésétől a magképzés kezdetéig; cukorrépa és takarmányrépa esetében május végétől augusztus végéig, a levélzáródásig. A keserúsó a tápoldathoz is keverhető szegfű-, rózsa-, paradicsom-, uborka- és paprikatermesztés esetén. Célszerű a magnézium és a kálium arányát „beállítani" az oldatnál, hogy annak a MgO-tartalma (a keserűsó 25 százalékot tartalmaz) a káliumtartalom egy harmada legyen. Hol és mikor számíthatunk a magnéziumhiány kialakulására? Bizonyos talajtípusokon: humuszban szegény homokon, savanyú homokon, barna erdötalajokon, ahol erős a kilúgozódás; nitrogénnel és káliummal bőségesen ellátott talajokon; intenzíven öntözött növénykultúrák esetében, és egyoldalú műtrágyázás következté(MG) Magyarok az OECD-ben A közelmúltban rangos szakmai elismerés jutott osztályrészéül a magyar mezőgazdaságnak. Az OECD Mezőgazdasági Bizottsága legutóbbi, cambridge-i ülésén Magyarországot, illetve a Mezőgazdasági Minősítő Intézetet a részt vevő országok egyöntetű szavazata alapján meghívták a 24 legfejlettebb ország, tehát az OECD Tanácsadó Testületébe. Az eseményen részt vett dr. Neszmélyi Károly, az MMI főigazgatója is. Szakmai berkekben jól ismert, hogy Magyarországon a nemzetközi kereskedelembe kerülő vetőmagvak, szaporítóanyagok fajtaigazolásának lebonyolítására kijelölt hatóság a Mezőgazdasági Minősítő Intézet. A fajtaigazolási rendszerek nemzetközi összefogója a 24 legfejlettebb ország, közismert nevén az OECD. Ezekbe az országokba csak olyan helyről lehet vetőmagot forgalmazni, amelyek tagjai a szervezetnek. A párizsi székhelyű intézethez való tartozás ezért előnyökkel és természetesen követelményekkel is együtt jár. Magyarország az évek során fokozatosan csatlakozott a fajtaigazolási rendszerhez. Előbb a takarmány és olajos növények, majd a gabonafélék, azt követően a répafélék, míg végül a kukorica és az Erdészeti Szaporító Anyagok Fajtaigazolási Rendszerének alkalmazására vállaltak kötelezettséget. Intézetük tavaly már több mint 26 ezer tételt, s ezáltal 312 ezer tonna vetőmagot minősített az OECD előírásainak megfelelően. Jó tudni, hogy kizárólag ezen fajtaigazolási rendszerek alkalmazása révén nyílik lehetőség külföldi fajták magyarországi bértermesztésére is. Most Cambridge-ben valóban nagy megtiszteltetés érte a magyarokat: Argentínát és Magyarországot felvették az OECD-be. Az Európai Közösségből Franciaország, Hollandia és Spanyolország, a nem EK-országok közül Ausztria, Norvégia és Svájc szerepel az OECD Mezőgazdasági Bizottságában, míg a világ többi tájait Argentína, Marokkó és Magyarország képviseli. (MMg) Sertés - mérleg Magyarországon az 1992. március 31 -ei országos sertésállomány 6175 ezer darab volt, az egy évvel korábbihoz képest 28,1 százalékkal (2415 ezerrel) kevesebb. E nagyarányú viszszaesés értékelésekor figyelembe kell venni, hogy tavaly tavasszal az átvételi-értékesítési problémák miatt nagy menynyiségű „kész“ sertés maradt zömében a kistermelőknél és a szövetkezeteknél. A vállalatoknál és gazdasági társaságoknál 15,1 százalékkal (271 ezerrel), a szövetkezeteknél 29,7 százalékkal (717 ezerrel), a kistermelőknél pedig 32,6 százalékkal (1429 ezerrel) kevesebb a sertésállomány, mint egy évvel korábban. A tavaly decemberihez képest 3,0 százalékos (182 ezres) állománynövekedés következett be országosan. Ez a tél végi - tavaszi szaporulatból adódó növekedés azonban a vártnál kisebb mértékű. A negyedév alatt bekövetkezett változásokat gazdálkodási formák szerint vizsgálva: a vállalatoknál és gazdasági társaságoknál 9,8 százalékkal (136 ezerrel), a kistermelőknél 5,8 százalékkal (162 ezerrel) több, a szövetkezeteknél 6,4 százalékkal (116 ezerrel) kevesebb sertés van, mint decemberben. Az anyakoca-állomány 485 ezer, az egy évvel korábbi állapothoz képest 18,6 százalékkal (111 ezerrel) kevesebb. A kistermelők- ■ piaci hatásokra reagálva- nagymértékben, 25,1 százalékká! (81 ezerrel) csökkentették anyakocáik számát, de a szövetkezeteknél is jelentős 19,6 százalékos (33 ezres) a csökkenés. A vállalatok és gazdasági társaságok esetében viszont 2,9 százalékkal (3 ezerrel) nőtt az anyakocák száma egy év alatt. Magy. Mg Gondok disznóügyben A 2,5 millió darabos állománycsökkenés ellenére nem stabilizálódott a vágósertés- és a húspiac - állapította meg a magyar sertéstenyésztők Országos Választmánya legutóbbi ülésén. A takarmányárak jelenlegi és várható alakulása továbbra is jövedelmezőségi problémákat okoz, áremelésre pedig nem is gondolhatnak, mert az a belföldi fogyasztás további csökkenésével járna. (Az egy főre eső sertéshúsfogyasztás az 1987-es 42 kilogrammról idén várhatóan 31 kilogrammra csökken.) A keleti piac továbbra is fizetésképtelen. Érzékenyen érinti a sertéstenyésztőket, hogy több húsfeldolgozó csődöt jelentett. A Választmány szerint azonnali hatállyal meg kellene szüntetni az élösertések behozatalát, s engedélyezni kell a malac, a süldő és a hízósertés exportját. Tarthatatlan állapot, hogy az érdekeltség hiánya miatt a magas genetikai értékű tenyészállatok is vágóhídra kerülnek, ez az ágazat jövőjét áshatja alá. Alapvető kérdésnek tartják a garantált ár meghirdetését. Kevesebb almát importál az EK a déli féltekéről Az Európai Közösség ez évi almaimportja a déli féltekéről eddig alacsonyabbnak bizonyult a korábban vártnál - állapítja meg az európai zöldség- és gyümölcskülkereskedők szövetsége. Eredetileg a tavalyi 650 000 tonnás bevitel további növekedését várták, ezzel szemben a déli féltekéről származó almaimport előreláthatólag nem lesz több 623 000 tonnánál (Dél-Afrikából és Chiléből 190 000-190 000 tonna, Új- Zélandból 145 000 tonna, Argentínából 70 000 tonna, Brazíliából 25 000 tonna, Ausztriából pedig 3000 tonna érkezik). (Agra-Europe)
