Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-05 / 131. szám
1992. június 5. 5 Szabad ÚJSÁG A feketézők Eldorádója A lengyel gazdasági vezetés teje felett lassacskán összecsapnak a piacgazdaság hullámai. Gombamódra szaporodnak a ,,hullámlovasok“, akik a kínálkozó alkalmat kihasználva, versenyszerűen űzik a tehetetlen hatóságok kijátszását. A varsói utca zajának ma már szerves alkotórésze az autók riasztóberendezéseinek jajongása - ennek ellenére naponta átlagosan 30-45 gépkocsit kötnek el. A varsóiak a szakértő jártasságával tapogatnak meg minden 500 ezer, illetve egymillió zlotys bankjegyet; így ismerik fel a hamisítványokat, amelyekből többezres mennyiség van forgalomban. A hazai és külföldi stricik, valutázók, szélhámosok, csirkefogók és profi játékosok alkotják manapság a varsói luxushotelek bárjainak és kaszinóinak törzsközönségét. A fordulat óta eltelt két és fél év alatt a diktatúra nyomaival együtt köddé foszlott Varsó mindennapi életének a nyugalma is. Az ország ma már valóságos Eldorádó, a szörmebundás és bőrdzsekis nepperek számára. A különféle botrányok és afférok végeláthatatlan tömege követte a piacgazdaságba történt „fejesugrást“. David Bogatin, az Egyesült Államokban az FBY által adócsalás miatt körözött bűnöző Lublinban minden további nélkül megnyithatta az „Első Kereskedelmi Bank“-ot. Bydgoszczban kéteshírü magánbankárok kísérelték meg, hogy ügyfeleik pénzét kijuttassák az országból. Az úgynevezett „Art B-botrány“ főszereplői azok az okos üzletemberek voltak, akik az állami bankok hosszú reakcióidejét használták ki. Két különböző pénzintézetnél is vettek fel kamatot, ugyanarra a pénzösszegre, s állítólag mintegy 200 millió dollárt külföldre menekítettek, aztán saját maguk is angolosan távoztak. Mindez egyenesen következménye a posztkommunista országokra jellemző zűrzavarnak, a hivatalok naivitásának, a komótos tervgazdálkodásból visszamaradt, idejét múlt törvényeknek és fejetlen ellenőrzési rendszernek. Egyetlen példa a sok közül: a kormányzat csak a közelmúltban hozta létre az Adóügyi Nyomozó Hatóságot. Az új modern követelményeket is kielégítő banktörvény pedig hónapok óta hever a Szejm szakbizottságának asztalán. Egy magasrangú varsói bűnügyi szakember így jellemezte a kialakult helyzetet: „Ideális talaj a bűncselekmények számára: ha bűnöző lennék, biztosan itt kezdeném“. Néhány politikus már vizsgálóbizottság elé került hivatali hatalommal való visszaélés és hűtlen kezelés vádjával. Grzegorz Wojtowiczot, a Lengyel Nemzeti Bank vezetőjét már elbocsátották állásából és még nem zárultak le a Mieczyslaw Rakowski (exminiszterelnök) és Leszek Balcerowicz (expénzügyminiszter) ellen indított vizsgálatok sem. Mindketten felelősek az úgynevezett „szeszbotrány“ kirobbanásáért. Az ügyben játszott szerepüket a Szejm bizottsága fogja felderíteni. A lengyel állam, hogy tanúbizonyságot tegyen liberális gondolkodásáról, 1990-ben megszüntette az állami szeszmonopóliumot. Ennek köszönhetően olyannyira könnyűvé vált a külföldi égetett szeszesitalok behozatala, hogy Lengyelországot valósággal elárasztotta az importált tömény szesz. A hibás előírások, a hiányos ellenőrzés és a korrupt vámhivatalnokok mulasztásai oda vezettek, hogy az állam 1,8 milliárd dollár adóbevételtől esett el. A legbizarabb és legbotrányosabb pénzügyi visszaélés azonban még csak most következik. A neve: „Alapítvány a külföldi adósságszolgálat csökkentésére“. Ezt az alapítványt még a lengyel kommunisták hozták létre - a legjobb szándékkal - 1989 februárjában, nemsokkal leköszönésük előtt. A szervezet feladata az lett volna, hogy az ország 46 milliárd dolláros adósságállományának egy részét vásárolja vissza. A lengyelek a kapitalizmus egyik sajátságos játékszabályát akarták a javukra fordítani: a hitelezők, abban a reményben, hogy pénzüknek legalább egy részét viszontlátják, követeléseiket jelentős árengedménnyel áruba bocsátják. Aki megteszi, az viszont arra számít, hogy később a teljes összeget be tudja hajtani az adóstól; a különbözet természetesen az ő haszna. Akkoriban egy dollár - amellyel a lengyelek tartoztak - kevesebb mint 20 centet ért. Úgy tűnt, Varsó számára elérkezett a legkedvezőbb pillanat arra, hogy passzívumát csökkentse. A manőver devizafedezetét a külkereskedelmi vállalatok biztosították, cserébe megfelelő mennyiségű zlotyt kaptak a kincstártól. Az ötlet ragyogó volt, csak nem volt legális. A lengyelek ugyanis annak idején olyan szerződést írtak alá a hitelezőikkel, amely egyértelműen tiltja, hogy saját adósságaikat a későbbiekben visszavásárolják. Hogy a nyomokat eltűntessék, fedőcégeket alapítottak, valamint további hivatalokat és vállalatokat kapcsoltak be a tranzakcióba. Az akció azonban hamarosan tökéletesen ellenőrizhetetlenné vált: az átkönyvelések, tranzakciók és invesztíciók áttekinthetetlen szövevénnyé nőtte ki magát. Ez idáig 150 millió dollár tűnt el nyomtalanul. Az állami ügyészség becslése szerint az összes okozott kár a fenti összegnél egy nagyságrenddel nagyobb: 1,5 milliárd dollár. Boguslawa Adamowska, a Legfelső Ellenőrzési Hivatal nyomozónője szerint: „A tisztességtelen manipuláció ellenőrzése egyszerűen lehetetlen. Hiányzik minden szükséges dokumentum.“ Krimibe illő, misztikus halálesetek foglalkoztatják újabban a lengyel közvéleményt e botrány kapcsán: Michail Falzmann, az egyik legrámenősebb nyomozó szívinfarktusban halt meg; főnöke pedig egy évvel korábban autóbaleset áldozata lett. Nem csoda, hogy Zbigniew Figurski, aki annak idején az ügyre fényt derített, munkája során állandó halálfélelemben élt: „Mindenekelőtt azokban a pillanatokban rettegtem, amikor az autóm indítókulcsát elfordítottam“. (A Der Spiegel nyomán) Tóthpál Gyula felvétele Hogyan váljunk házi pszichológussá Gyógyítani - gyógyszerek nélkül Medica mente non solum medicamente, vagyis gyógyítani nem csupán gyógyszerek segítségével lehet, tartja a latin mondás, s nekünk lehetőségünk van erről meggyőződni, amikor valamelyik családtagunk betegség miatt az ágyat kénytelen heteken, sőt olykor hónapokon át nyomni. Nem egy házi kezelésre szoruló paciens számára ugyancsak kellemetlen, hogy szerettei állandó gondoskodására, ápolására szorul. Vannak viszont olyanok, akik visszaélnek helyzetükkel és a kelleténél többet panaszkodnak, mi több követelőznek. A kérdés: miként váljunk beteg családtagunk házi pszichológusává (népiesen villámhárítójává), hogy segítségünkkel elviselje állapota nehézségeit. „Hiszen ez nem is én vagyok!“ A házi kezelés során a különféle konfliktusok is kiéleződhetnek, illetve felszínre kerülhetnek. Az egyik módszer a beteg megértésére a vele való azonosulás. Az empátia során a problémák racionális megértésére fordítunk nagy figyelmet, valamint arra, hogy megtanuljunk érzelmileg reagálni a beteg problémáira. Meg kell próbálnunk a dolgokat a beteg szemszögéből nézni. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenben számíthat a támogatásunkra. Azt kell elsősorban megértenünk, hogy a beteg miképpen éli meg gyötrelmeit, illetve ítéli meg régi és jelenlegi önmagát. Tisztelet a kórházban is kijár Előfordulhat, hogy családtagunk baleset következtében egy időre kórházi kezelésre szorul. Ilyenkor állandó érdeklődésünkkel, látogatásainkkal elérhetjük, hogy a beteget ért megpróbáltatásokban lélekben a sorstársává váljunk. A balesetet szenvedett ember első reakciója, hogy igyekszik meghazudtolni mindazt, ami vele történik. A betegnek a történtek az elveszettség érzését keltik. Ilyenkor van a legnagyobb szüksége arra, hogy az őt körülvevő ápolók megértéssel, tisztelettel, jószándékkal közeledjenek hozzá. Nem szabad hogy elkerülje figyelmünket ez a tény. A gyermekek ilyen esetekben gyakran úgy vélik betegségük, kórházi tartózkodásuk „örökké“ tart majd. A középkorú páciensek elsősorban társadalmi helyzetükért, munkahelyük elvesztéséért, családtagjaikért aggódnak. Az idősebb embereknél gyakori a halálfélelem, s az aggodalom, hogy betegségükben teljesen magukra maradhatnak. Mind a kezelőorvosnak, mind pedig az egészségügyi alkalmazottaknak és családtagoknak tudniuk kell vállalni nélkülözhetetlen szerepüket. A beteg a valós helyzetét kell hogy lássa a szemünkben. Nem szabad, hogy attól tartson, becsapják, kijátsszák őt, visszaélnek kiszolgáltatottságával, Sem szépítenünk, sem pedig túloznunk nem szabad az állapotát illetően. Újra otthon Kedvességünk, törődésünk nem biztos, hogy pozitív visszhangot vált ki. Számítanunk kell esetleg arra, hogy a beteg, akit váratlanul érték az események, s mind fizikai mind pedig lélektani szempontból elveszettnek érzi magát, agresszívan reagál, elutasítóvá válik. Cinikus lehet az a beteg, aki elhiteti magával, nem szükséges teljes mértékben átélnie a betegség gyötrelmeit, s nem kell szembenéznie a testiek mellett a lelki megpróbáltatásokkal sem. Ilyen esetben a beteg azzal áltatja magát, hogy ha nem érzi, illetve gondolja át jelenlegi helyzetét, akár meg nem történtnek is tekintheti a balesetet ... Családtagjainkat a „megbékélés" fázisa már javarészt otthon éri. Ez az időszak, amikor házi kezelésre szorulnak, s így állandóan a közelükben lehetünk. A betegnek sajátos látásmódja van, torzítva látja állapotát, benne önmagát. Furcsa elképzelései vannak arról, miként kellene nekünk, családtagoknak ilyen helyzetben viselkednünk. Éppen ezért van szüksége ránk. Látásmódját nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. A beteg részéről tanúsított depressziós állapotából adódik. Tudnunk kell azt is, nem minden beteg reagál ilymódon. Vannak, akik helyzetük felmérését, átértékelését követően megváltoznak, s „igent“ tudnak mondani betegséggel terhelt életükre. A balesetet szenvedett, vagy tartósan mozgássérült páciensek lelki gyógyításával a szakemberek, pszichológusok foglalkoznak. Mi „házi“ pszichológusként nagyon sokat tehetünk családtagjaink egészségi állapota javításának érdekében, mivel érzelmi szálak fűznek a beteghez. Igyekezetünk eredményeképpen a betegségnek „köszhönhetően“ előfordulhat, hogy más életfilozófiájú, a korábbinál jóval érettebb személyiséggé válik a balesetet szenvedett családtagunk. (szász)
