Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-04 / 130. szám
I 6 Az amerikai kongresszusi bizottság Szlovákiáról Szabad ÚJSÁG 1992. június 4. Ma este bemutató a Jókai Színházban A nacionalizmus gyanús arnyeka... A Helsinki Bizottság a változó európai politikai helyzetet ügyelő és elemző programjának részeként a washingtoni székhelyű Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottság közvetlenül a választások előtt jelentést készített Szlovákiáról. Az áprilisban elkészült jelentés különösen nagy ügyeimet szentelt a csehek és szlovákok viszonyának, valamint a nemzeti kisebbségek helyzetének. A jelentés három részből áll: az Összegezés, a Háttér és a Szlovákia ma című fejezetekből. A háttérrel foglalkozó rész a bevezetőt követően áttekintést nyújt Szlovákia történelmi fejlődéséről és külön ügyeimet szentel a Tiso-problémának; a Szlovákia ma c. fejezet taglalja a jelenlegi alkotmányos szerkezetet, a referendum (népszavazás) kérdését, a jövő kilátásait, a gazdasági helyzetet és a kisebbségi problémákat. A jelentés a kívülálló szemével láttatja Szlovákiát, benne a kisebbségeket, s bár a levont következtetésekkel időnként vitába lehetne szállni, a munka úgy, ahogy van, ügyelemreméltó, s nem árt megismerkedni egy-két részletével. Ami egyértelmű Nem kérdéses az elemzés készítői számára, hogy a csehek többsége a közös államot pártolja, melyben együtt élne szlovák szomszédaival. Ugyanígy egyértelmű, hogy nincsenek felkészülve erő alkalmazására az államszövetség fenntartása érdekében. így ha Szlovákia lakossága a függetlenséget választja, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság szétszakad. Ez a jelentés ezért a jelenlegi szlovákiai helyzetre figyel. Csehszlovákiában az 1989-es novemberi-decemberi bársonyos forradalom után 1990-ben szabad és korrekt választásokat tartottak. A nem-kommunista pártok meglepően jó eredményeket értek el, elnyerték a Szlovák Nemzeti Tanács, a Szlovák Köztársaság parlamentje szavazatainak több mint 85 százalékát. Azóta azonban a választásokon megszerzett mandátumok szétszóródtak, jóformán minden párt szétszakadt egymást követő hullámokban. Jelenleg csaknem 80 párt versenyez a hatalomért a júniusi parlamenti választásokon. A döntő kérdés A szlovák nép számára a legfőbb kérdés, amellyel szembe kell néznie: meghatározni a polgártársaikhoz, a csehekhez fűződő viszonyt. A közvélemény-kutatások ugyan következetesen azt mutatják, hogy Szlovákia lakosságának többsége a csehekkel közös állam valamilyen formáját óhajtja, ám az ilyen közös állam megegyezésen alapuló konkrét képe (konkrét részletei) még nem alakult ki, s a közvélemény-kutatások alapján Szlovákiában a lakosság e tekintetben megosztott. Főleg akkor, amikor a kormányzás gyakorlati kérdéseiről van szó. A szövetségpárti erők Szlovákiában szervezetlenek, ezzel szemben az erősödő nacionalista pártok azt ígérik a megfáradt és meggyőzendő embereknek, gazdasági előnyökhöz jutnak a Prágától való elszakadással, bár kevés részlet ismert — ha van egyáltalán — arra vonatkozóan, hogyan valósítanák meg e célokat. Nem véletlen tehát, hogy a választások kimenetele teljesen bizonytalan, mert nem világos az sem, mi mozgatja majd a választópolgárokat, mi indítja majd őket arra, hogy szavazzanak. Nem lehet előre tudni, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság jövőjét szem előtt tartva szavaznak-e majd az állampolgárok — az elvont alkotmányjogi kérdések megoldása érdekében, vagy inkább lesznek fogékonyak azon ígéretekre, amelyek a gazdasági reform nehézségeinek enyhülésével kecsegtetnek. A várható problémák E szempontból két várható nehézség körvonalazódik. Az első az a félelem, hogy a júniusi választásokat követő nacionalistább Szlovák Nemzeti Tanács egyoldalúan kikiáltja a függetlenséget, a demokratikusabb népszavazás elhagyásával. Ezt a bajsejtelmet fokozza, hogy a szlovák képviselők egy része még a tavasszal megakadályozta a Szövetségi Gyűlésben azon törvény elfogadását, melynek alapján a köztársasági elnök is írhatott volna ki népszavazást az államforma kérdéséről. A második probléma: Szlovákia nagy létszámú kisebbségeinek sorsa, ha Szlovákia önálló lesz. Bár az etnikai és vallási intolerancia megnyilvánulásai eddig minimálisak voltak, az elnyomás előző időszakának hagyatéka a soviniszta politikai rétorika felélesztésével párosulva néhány településen már mélyen elültette az erőszaktól való félelmet a kisebbségek között. Azonkívül: a szlovák vezetők gyakran felelnek az intolerancia szórványos megnyilvánulásaira a felelősség elhárításával ahelyett, hogy a kormány mindent elkövetne a kisebbségi jogok biztosítására. A gazdasági helyzet is nehezíti a kisebbségi problémák megoldását. A csehszlovák gazdaság reformja több terhet ró Szlovákiára, mint Csehországra, így néhány nacionalista és szeparatista párt gazdasági paradicsomot ígér arra az esetre, ha Szlovákia megszabadul a cseh fennhatóság alól. Ám e pártoknak nincs részletes gazdasági programjuk, így hitelük sincs. A kisebbségek attól tartanak, ha egy esetleges függetlenséget követően nem válnak be a gazdasági ígérgetések, újabb bűnbakokat keresnek majd a nacionalisták, s a köztársaságon belül azok már csak a kisebbségek, a magyarok, a zsidók, a cigányok lehetnek. (kn) Claudius, Rosencrantz, Guildenstern, Ophélia, Fortinbras — shakespeare-i hősök, akik ma este 19 órakor lépnek színre a komáromi színházban. Nem a Hamlet kerül bemutatásra — amint arra a fenti felsorolásból következtetni lehetne —, hanem egy új magyar kamaradarab, amelynek a Hamlet adja a keretjátékát. Ébert Tibor „egy kissé abszurd, egy kissé groteszk, egy kissé lírai, tehát zenei” művének, az Esterházy-nak ősbemutatója lesz ma este. A darab a „Felvidék Wallenbergjéről”, a mártírhalált halt Esterházy János grófról szól, aki elsősorban azzal írta be nevét a történelembe, hogy 1942-ben a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként egyes-egyedül emelte fel szavát a zsidótörvény ellen. Esterházy szembeszállt a magyar kisebbséget kollektív bűnösséggel vádoló Kassai Az értekezleten értékelték az elmúlt több mint két éves időszakban a magyar oktatás ügyében tett kezdeményezések sorsát, kezdve az 1990 februárjában beterjesztett komáromi Jókai Egyetem megalapítását indítványozó törvényjavaslat eibuktatásától a jelenlegi Nyitrai Pedagógiai Karon, illetve a tervezett nyitrai egyetemen folytatandó magyar pedagógusképzésre tett javaslat kudarcáig. A csehszlovákiai magyar oktatás helyzetének jobbítása és a magyar felsőoktatás életrehívása érdekében eddig megtett úton előrelépés csak a magán- és társadalmi kezdeményezések jelentették: a Simonyi Alapítvány életrehívása, Vámosladány községi önkormányzatának folajánlása, a komáromi városi önkormányzat határozata, a városi magánegyetem alapításáról, Cservenka János magániskola hálózata és nem utolsósorban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének eddigi szervezőmunkája. Az értekezlet résztvevői sajnálattal állapították meg, hogy az eddigi parlamenti időszakban tett kezdeményezések a többség politikai akaratának hiánya, a politikai ellentétek és a kormánykoalíció pártjának merev, elutasító álláspontja miatt buktak el. Kormányprogrammal is, amiért politikai üldözötté vált. 1947-ben elítélték őt. Legnagyobb bűne az volt, hogy Ember volt és Magyar. A darab címszerepét Skronka Tibor játssza. Az Esterházy halálos ítéletét aláíró — hiteles, létező — Főszínészt Dráfi Mátyás alakítja. A shakespeare-i hősöket — Claudius, Rosencrantz, Guildenstern, Ophélia, Fortinbras — Ropog József, Pőthe István, D. Németh István, Kovács Ildikó és Bajcsi Lajos játszsza. A túlvilág lakóit, akik zenélnek, Varsányi Mari és Csontos Róbert személyesíti meg. A darab dramaturgja Horváth Lajos. A díszletet Szkukálek Lajos m.v., a jelmezeket Veress Gabriella m.v. tervezte. Társrendező: Horváth Lajos. A darabot Beke Sándor rendezte. Tehát ma este Komáromban ősbemutató: este 19 órakor a Jókai Színházban. SZÉNÁSSY EDIT Az értekezlet résztvevői úgy látják, hogy a magyar oktatás szervezettségének javítása és a magyar felsőoktatás — értve ezen a magyar pedagógusok képzését is — megteremtése érdekében továbbra is a legjárhatóbb utat és a legtöbb reménnyel kecsegtető esélyt a magán-, a társadalmi és az önkormányzati kezdeményezések, illetve ezek szervezése és támogatása jelenti. Az értekezlet résztvevői a feni ékből kiindulva elhatározták, hogy ezentúl közösen, erőiket összeadva fognak fellépni a magyar oktatásügyi és a magyar egyetemi oktatás érdekében. Javaslattal fodulnak a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Képviselőtestületéhez, hogy legközelebbi ülésére hívja meg a jelen értekezleten résztvevő szervezetek képviselőit a szakmai és szervezési kérdések közös megtárgyalása és rendezése érdekében. Felhívással fordulnak a községi és a városi önkormányzatokhoz, a vállalkozókhoz, valamint minden csehszlovákiai magyarhoz, hogy gyarapítsák a komáromi magyar egyetem megalapítását segítő Simonyi Alapítvány alaptőkéjét. A Gömör vármegyei SIMONYI községben 1990 májusában a falu lakossága elhatározta, hogy a csehszlovákiai magyarság önálló egyetemének megalakítására létrehozza a SIMONYI ALAPÍTVÁNYT. Felhívással fordulunk községi és városi önkormányzatainkhoz, hogy lakosonként 5 koronával járuljanak alapítványunk alaptőkéjének növeléséhez, vállalkozóinkhoz, hogy adóalapjuk 10 %-át utalják át az alapítvány számára, valamint minden Csehszlovákia magyarhoz, hogy támogassa a komáromi magyar egyetem megalapítását segítő alapítványunkat évente 100 koronával Címünk: Simonyi Alapítvány, P.O.Box 24, CS - 979 01 Rimavská Sobota Számlaszám: Slovenská státna sporitel’na, Rimavská Sobota,93245-399/0900 „Simonyi Alapítvány - Nadácia Simonyi” Az adományok levonhatók az adóalapból - ICO 1422402 „...ezentúl közösen, erőiket összeadva...” A magyar egyetemről A Simonyi Alapítvány kuratóriumának kezdeményezésére 1992. május 29-én Érsekújvárott a magyar iskolaügy társadalmi támogatása végett találkozót tartottak Komárom városa önkormányzatának, a Scola Comaromiensis Alapítvány kuratóriumának, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Magyar Pedagógusok Könyvtára szervezőinek, Vámosladány községi önkormányzatának, Simonyi község önkormányzatának és a Simonyi Alapítvány kuratóriumának képviselői. Duray Miklós, Ibos László — a Simonyi Alapítvány kuratóriuma; Bőd László, Vincze István — Simonyi község önkormányzata; Pásztor István, Bajnok István — Komárom városának önkormányzata; Hortai Éva, Oláh György — a Scola Comaromiensis Alapítvány kuratóriuma; Vitái István, Vámosladány község önkormányzata; Dolník Erzsébet, Lovász Gabriella — a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége; Pálinkás Zsuzsa, a Magyar Pedagógusok Könyvtára szervezőinek képviseletében. A „Felvidék Wallenbergje’