Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-30 / 152. szám

5 1992. június 30. Szabid ÚjSAG A Helix aspersa bomba üzlet (valakiknek), de... Csigavér, emberek (!?) Bevezető helyett: 1 kg csigahús ára 17 márka (Egy kifejlett csiga súlya 10—11 gramm) 1 kg csigakaviár ára 300 márka (1000 csiga 3—3,5 kg kaviárt ad) Egy csiga (a Helix aspersa) évente kétszer 60—150 darab petét rak, és átlag nyolc hónap alatt éri el a „felnőtt” kort Már ez az adat is elgondolkodtató — következtetni lehet a szaporodás ütemére, a csigahús- vagy kaviárhozamra. S ha figyelembe vesszük, hogy a benti csigatenyésztéshez csupán néhány négyzetméternyi alap­­területű olyan helyiség szükségeltetik, amelyben legalább 80 százalé­kos páratartalmú levegőt, 18—22 C-fok hőmérsékletet és 400—1400 lux fényerőt (mesterséges fényt — elegendő a 25 wattos villanyégő) tudunk biztosítani, akkor már szinte alig akad ember, aki megkérde­zi, hogy mennyi munka van a csigákkal? Pedig a válasz ugyancsak meggyőző, mert a hazai csigatenyésztés úttörői szerint a Helix asper­sa e tekintetben is igencsak igénytelen. Ha belegondolunk, a csigatenyész­tésre biztató cégeknek milyen igazuk le­het, hogy a zárt helyiségben folytatott csigatenyésztés sikerét nem veszélyezte-Grédi Márta: Ez maradt a nyolcezerből tik az időjárás viszontagságai, hogy az éticsigának és a csigakaviámak milyen jó piaca van szerte a világon, aligha sza­­lasztja el bárki is a nem mindennapi lehetőséget, hiszen ez bomba üzlet! S akkor már az sem számít, ha megtudják: mindez azért túlságosan leegyszerűsített jellemzése a csigatenyésztésnek. Két éve nem lehetetett akadály az sem, hogy a tenyészcsigát kínáló cég 1000 darabnál kevesebbet nem volt hajlandó egy ve­vőnek eladni, de még az sem, hogy nagyjából 100 ezer koronát kért értük, méghozzá márkában! S az a kétezer korona, amit a tenyésztéshez szüksé­ges kalitkákért, tápért és a technoló­giáért kellett fizetni meg igazán nem volt szóra érdemes. Jelentkezett is érdeklődő bőven a ko­máromi Interchinch cég ajánlatára. Olyan is volt, aki ezért gyorsan kölcsön­kért 100 ezer koronát, hiszen biztosra vette, hogy néhány hónapon belül meg­térül a beruházása, és olyan is akadt, aki a gyors meggazdagodás reményében 200—300 ezer koronáért vásárolt te­nyészcsigát. Azt hihetnénk, hogy azóta — legalábbis a munkájukat lelkiismere­tesen végző csigatenyésztők — már mil­liomossá váltak vagy legalább a tehető­sebb polgártársaink közé küzdötték fel magukat. Nos, az igazság egészen más. Se pénz, se posztó! Amikor szerkesztőségünk tudomásá­ra jutott, hogy az Interchinch, később Interchinch & Biotrans cégtől csigát vá­sárlók népes táborában egyre több az olyan, aki időközben felhagyott eme te­vékenységével, mert nem szaporodott, hanem kipusztult a csigaállományuk, felkerestük egynéhányukat, hogy meg­tudjuk, mi is történt? Tudomásunk sze­­rin* az említett cégnek Szlovákia-szerte vannak üzleti partnerei, ezért mi vélet­lenszerűen választottunk közülük a Ga­­lántai járásból. Legelőször Felsőszelibe látogattunk, ahol a Grédi család és Papp István is próbálkozott a csigatenyésztéssel. A múlt idő nem véletlen, Papp Istvánnak már egyetlenegy csigája sincs, Grédiék­­nél pedig már csak alig néhány darab akad mutatóba. Épp érettségire készült a lányom, ami­kor a nyitrai Agrokomplex kiállításon fel­figyeltem a csigatenyésztésre biztató rek­lámra — emlékezett vissza Papp úr. — Gondoltam, munkahelyet nehezen talál­na a közelben, s így talán otthon is megke­resheti a kenyérrevalót Az ezer csigát meg a szükséges kellékeket körülbelül 120 ezer koronáért vettük. Először úgy tűnt, hogy lesz belőle valami, de aztán pusztulni kezdtek a csigák, s az Interchinch nem segített Pedig Balázs Iván mérnök cége azt ígérte, hogy bizonyos arányú elhullás esetén 12 napon belül „pótcsigát’’ szolgál­tat nekünk. Nekem fél évet kellett erre vámom. Tanácsokkal is kellett volna szolgálnia, de leveleinket hovatovább már válaszra sem méltatta Mi igyekez­tünk mindent az Interchinch által meg­adott technológia szerint csinálni, de a csigák fokozatosan kivesztek, odalett a pénzünk és kárba veszett a sok munkánk is. Mert az sem igaz, hogy a csigatenyésztés igénytelen ebből a szempontból Márpe­dig ennyi pénzt, fáradságot nem halha­tunk csak úgy elveszni... Hasonlóan jártak Grédiék is, akik ké­sőbb lettek (egy időre) csigatenyésztők, ezért még tudtak nekem mutatni a „csi­gaállományból”. Amikor ők is csigate­nyésztésre adták a fejüket, már csak 500 darab volt a megvásárolandó alsó határ, így „csak” 40 ezer koronát fizettek érte, no és további jó néhány ezret a kelléke­kért stb. Pedig a fiatal házaspár épít­kezni akart, ezért vállalta a nálunk még ismeretlen tevékenységgel járó kocká­zatot. Hittek benne, hogy e beruházás­sal és munkájukkal előteremtenek annyi pénzt, amennyivel nekirugasz­kodhatnak a családi fészek építésének. Ám az elmúlt jó egy év alatt semmi hasznuk nem származott a csigákból. Csak a gondból, a munkából és a bosszúságból jutott ki nekik. — Pedig mindent előírás szerint csi­náltunk — panaszolta Grédi Márta, mi-Dr. Finta Róbert: Nekem tiszta a lelkiis­meretem közben bemutatta azt a néhány csiga­példányt, amely megmaradt az elején nyolcezer darabra szaporodott állo­mányból. — Becsületesen dolgoztunk, rááldoz­tuk a pénzünket, a szabad időnket.. Többször fordultunk tanácsért dr. Finta Róbert úrhoz, a Biotrans tulajdonosához — mi ugyanis vele kötöttünk szerződést —•, de eredménytelenül. Észrevettük, hogy a csigatenyésztés gyakorlati kérdése­iben tán még nálunk is járatlanabb, a leveleinket meg később már válasz nélkül hagyta.. A deáki Csutora István és társa, Le­­lovics Tibor is hasonlóan járt mint az előbbi csigatenyésztők. Ők azok közé a tenyésztők közé tartoznak, akik 100 ezer koronáért vettek csigát. A káruk persze ennél sokkal nagyobb, hiszen jó ideig ők sem sajnáltak pénzt és fáradtságot a vál­lalkozás felvirágoztatásáért. —Az Interchinch & Biotransz vezetői — amint látták, hogy a vártnál sokkal nagyobb arányban hullanak el a csigák, változtami kezdték a korábban saját ma­guk által megszabott technológiát A vé­gén már azt állították, hogy a 40 százalé­kos elhullás a normális. Rájöttünk, hogy egyre többet improvizálnak, szakmai kér­désekben elbizonytalanodnak és kerülnek bennünket, tenyésztőket Ma már olvasat­­lanul visszaküldik leveleinket, és nem haj­landók tárgyalni velünk. A múlt évben legalább tíz tenyésztőt látogattunk meg egyikük sem tudott jó eredményt felmutat­ni.. — mondotta kiábrándultán Lelo­­vics Tibor. Meglátogattam még dr. Karol Fuk­­sot is. A kajali állatorvos bevallotta, hogy szégyen ide, szégyen oda, bizony ő is az előbb említett tenyésztők sorsára jutott. A csigatenyésztés számára ma már csak egy rossz emlék. — Olyan nagyszerű stílusban hirdették ezt az egészet, s olyan meggyőzően érveltek az előnyei mellett, hogy a kissé vállalkozó szellemű ember nem állhatta meg hogy bele ne kezdjen. Én is ezt tettem. A köve­telményeknek megfelelően átalakítottam a nyári konyhánkat. Központi ßtöst, víz­vezetéket stb. szereltettem bele, s most ne­kem is ott áll kihasználatlanul minden. Az az igazság hogy akkor, amikor Balázs Ivánék rávették erre a tevékenységre az embereket, mégsemmityen állategészségü­gyi előírás nem létezett a csigákkal kap­csolatosan. Azóta is csak a higiénájukra, a nevelésükre és élelmezésükre vonatko­zók születtek. Más szóval olyan szűz terü­lethez nyúltak, amellyel senkinek—még a vámőröknek sem — volt semmilyen ta­pasztalata. Sőt, talán még ma sincs Szlo­vákiában a csigákhoz igazán értő szakem­ber. Ez pedig — mint látjuk — egyesek számára nem akármilyen lehetőséget, má­soknak pedig óriási károkat jelent — fog­lalta össze véleményét Fuks doktor. A csigatenyésztők közül megkérdez­tem még nyitrai Jozef Kurákot is, aki többi kollégájához hasonlóan legszíve­sebben mihamarabb feledni szeretné a csigákat. „Én is vesztes vagyok!” Telefonon felhívtam még néhány csi­gatenyésztőt, hátha akad valaki közöt­tük, akinek többi társával szemben még­iscsak sikerült a vállalkozás. Sajnos, nem találtam ilyet. Sikerült viszont kon­taktust teremtenem dr. Finta Róberttel, aki a Biotrans cég tulajdonosa. — Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt a csigatenyésztés meghonosítása Egy elhagyott „ csigafarm ” Szlovákiában, de az tény, hogy én már csak azután társultam Balázs Ivánnal, amikor az első üzlettársai (több mint S0 tenyésztő — a szerk. megj.) megkötötték vele az ezer csiga megvételére a szerződést Ezek után egy konzorciumot hoztunk lét­re, melynek keretében az én feladatom a tenyészcsigák adásvétele és a tenyésztők­kel való kapcsolatfenntartás lett. Tudom, a csigák elhullása a velem szerződött te­nyésztők esetében is túlságosan nagyará­nyú volt, pedig állatorvosi bizonylattal tu­dom igazolni, hogy az általam átvett és eladott csigák megfeleltek a hazai állator­vosi elvárásoknak. Ezért az én lelkiisme­retem tiszta, s magam sem értem, mi lehet a sikertelenség oka Mindez nagyon bánt, hiszen engem ugyancsak negatívan érintett az ügy: én is vettem csigákat, amelyeket pótcsigaként szétosztottam üzleti partnereink között Az igaz, hogy a csigákért a pénzt én gyűj­töttem be, de az egész összeget maradékta­lanul átadtam Balázs Ivánnak, aki a szál­lítónak, egy nyugati cégnek ebből fizette ki a csigák árát Balázs Iván azonban nem­csak ügyfeleitől fordult el, hanem tőlem is. Ha hiszi, ha nem, nekem sem fizette ki a szerződésünk szerinti részesedésem. Ezért — mint azt a Csigatenyésztés (Chov slimákov) című szaklap idei második számában közzé is tettem, felbontottam vele a konzorciumról szóló szerződésem. Tehát az Interchinch és az én Biotrans cégem újra két önálló jogi személy. Azok, akikkel én kötöttem szerződést, továbbra is hozzám fordulhamak, tartom magam az egyezséghez, tehát ha kívánják, gondos­kodom a csigatápról, a felvásárlásról és a technológiáról Bár tagadhatatlan, hogy sok a csiga tenyésztők problémája, én azért mégsem látom egészen sötéten vala­mennyiük helyeztél. Legalábbis nem min­denkié az, hiszen azért van, aki jobb ered­ményeket is eléri.. (? — a szerk. megj.) Finta Róbert elmondta azt is, hogy ő korábban csincsilla-tenyésztéssel foglalkozott, azt próbálta népszerűsí­teni, s teszi ezt ma is, nem eredményte­lenül. Kiépítette a tenyésztők szlováki­ai hálózatát és amikor társult Balázs Ivánnal, azt remélte, hogy a csigate­nyésztés is sikeres vállalkozás lesz. Amióta azonban úgy fest a dolog, hogy ez aligha sikerül, tevékenységét hasz­nált nyugati mezőgazdasági gépek be­hozatalára, illetve értékesítésére össz­pontosítja — mondván, hogy valami­ből meg is kell élnie. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy ő mivel magyarázza a csigatenyész­tők kudarcát? — Nem zárható ki, hogy az elején a tenyészcsigák között akadtak túlságosan idősek, ezért nem szaporodtak elvárása­inknak megfelelően, de a későbbiek során végzett ellenőrzéseink alkalmával sok esetben tapasztaltuk, hogy a tenyésztők nem tartották be a technológiai előíráso­kat, nem az általunk előírt táppal etették a csigákat stb. Ezzel persze nem állítom azt, hogy nem lehetett máshol is hiba... Majd a bíróság eldönti Bizony több helyen történhetett hi­ba. A kérdés az, hogy milyen, és ki kö­vette el? Azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy a tenyésztők szinte valamennyien fittyet hánytak az előírt technológiára. S ha az valóban kifogástalan volt, akkor vajon miért kellett változtatnia rajta a két cég konzorciumának? S vajon me­lyik technológia be nem tartását kérheti most számon a tenyésztőktől Balázs Iván és Finta Róbert? Az eredetiét vagy valamelyik módosított változatáét? — kérdezik a károsultak. Elgondolkodtató dolgok ezek. A hazai csigatenyésztés kiötlőinek őszinteségét, jóhiszeműségét nem vonja kétségbe sen­ki. Lehet, hogy őket is becsapták —véle­kednek sokan a tenyésztők közül, de ez számukra néni vigasz. Tekintettel arra, hogy Balázs Iván jó ideje szinte elérhetet­len számukra, már csak egy módját látják az igazságtételnek: bírósághoz fordulni. Ugyanis míg ők 100 ezer vagy 40 ezer koronánál is jóval többel károsultak, ad­dig Balázs Iván — a tenyésztők így tudják — egy csárda és egy diszkóbár boldog tulajdonosa lett. Eszerint neki nem volt rossz üzlet a csiga tenyésztés. Próbáltam én is elérni, hogy tőle tud­jam meg személyesen: miként vélekedik az ügyről ő, akit a csigatenyésztők sok mindennel vádolnak a történtek miatt. Balázs Iván azonban valóban elérhetet­lennek tűnik. Jó ideig húztam-halasztot­­tam e riport megírását — abban a re­ményben, hogy számtalan telefonhívá­somnak, -üzenetemnek végül is foganat­ja lesz, és megtudhatom az ő érveit is. Sajnos nem így történt. Hallgatásából viszont csak arra lehet következtetni, hogy esze ágában sincs — nem érzi kö­telességének — a jó ég tudja hány káro­sultnak magyarázattal szolgálni. Pedig a volt üzletfeleivel való kon­frontációt aligha kerülheti el, hiszen ed­dig — tudomásom szerint — már leg­alább heten beperelték és még sokan készülnek arra, hogy ily módon szerez­zenek érvényt igazuknak, s kapjanak né­mi kártérítést. A végszó persze a bíráké lesz! Ha azonban Balázs úr meggondolja magát, akkor véleményének utólag is helyt adunk a Szabad Újság hasábjain. BARANYAI LAJOS (A szerzőfelvételei) Megjegyzés-. Szerkesztőségünk a fenti­ekben közölteket természetesen nem a csi­gatenyésztés antireklámjának szánta. Tu­domásunk szerint ugyanis több más cég foglalkozik még eféle tevékenységgel Ha nekik jobban megy, kérjük tudassák ve­lünk, s mi közreadjuk, hogy azt miképpen kell jól csinálni

Next

/
Oldalképek
Tartalom