Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-12 / 137. szám
4 1992. június 12. Szabad ÚJSÁG A Csáky-kastély lakói Emberek ITT - de egy más világban „Én nem vagyok elmebeteg... Annak a másik embernek is éppúgy fel van véve az étrendjébe a Nap folytonos megfigyelése és a vele való beszélgetés, mint az enyémbe. Tessék öt észrevétlenül megfigyelni... Ma reggel négy órakor a mosdóba mentem. A tükörből egy majom arca nézett felém, az én szegény arcom. Az áll leesve, a fej hátrahúzva, a szemek élettelenek, a száj teljesen nyitva és főleg a fej teljesen a vállak közé esve..." (Egy elmebeteg nő naplója; Csáth Géza elfeledett orvosi tanulmánya) A kastély - ahol élnek... ... azért ott van a térképeken. S nem csupán a közelmúltban összeállítottakon, a régebbi keltezésűeken is. A különböző lexikonokban, gyűjteményekben meg egyebek mellett a következőket olvashatjuk róla: Szlovákia egyik legismertebb barokk kastélya, amelynek eredete viszonylag hosszú időre vezethető vissza. Magyarbélt már a 13. században is nyilvántartották a krónikák és bejegyzések. A tizennyolcadik század elején Csáky-birtok lett a falu, s Csáky Imre érsek az 1722-1725-ös években. A. E. Martinéin bécsi építész elképzelései és tervei alapján felépíttette a mindmáig értékes és figyelmet érdemlő kastélyt, amely ugyan a második világégés során alaposan megrongálódott, de szerencsére túlélte a kegyetlen harcokat. S egy alapos „kezelésnek“ köszönhetően (1955-1961) visz - szanyerte eredeti formáját. Azóta persze rengeteg víz lefolyt a Dunán. S még több azóta, hogy Csáky-birtok volt. Ma már nem színhelye exkluzív, grófi és bárói összejöveteleknek, mulatozásoknak, estélyeknek. És már jó pár éve nem az. Hiszen az említett rekonstrukciót követő éveken keresztül üzemeltették nyugdíjasotthonként... De voltak vele kapcsolatosan szörnyűséges tervek, elképzelések is. Igen, a hadsereg... Mert - nem is annyira régen - az a hír járta, hogy kaszárnyának rendezik be. Szerencsére: minderre nem került sor. Az idő, a haladás, a józan(abb) emberi gondolkodás legyőzte az embertelen fontolgatásokat. S az egykori öregotthonból - két évvel ezelőtt - elmegyógyintézet lett, nők számára... Huszonöt és kilencvenhét között A vagy kétszáz páciens közül a legfiatalab mindössze huszonöt esztendős, a legidősebb pedig már a kilencvenhetediket is betöltötte. Emberek ők is. Magukba mélyedök, gyakorta ok nélkül nevetgélök és ordítók. A maguk módján szemlélődök, a világ rendjét (?) azonban követni nem tudók. Négy osztályon... Amelyek közül az ún. legmagasabb osztály a legelszomorítóbb - s egyben a legveszélyesebb is. Ahol az érkezőkre, a nyugalmukat zavarókra rácsok mögül vicsorgatnak a bezártak. „Felnőtt emberek ők, mégis kisgyerek valamennyiük“ magyarázza kísérőm, Pomsár Eleonóra, az intézet igazgatóhelyettese. „Itt, a legveszélyesebb osztályon elhelyezettek közül egy huszonöt-harmincéves nőnek mindössze annyira fejlődött ki az agya, mint egy három-négy hónapos csecsemőnek. Közéjük bemenni komoly bátorság szükségeltetik. Ha úgymond kómába esnek, nem néznek semmit - és senkit. Ha kiszabadulnálak, tör(né)nek, zúz(ná)nak mindent. Néhányuk nem túr semmiféle ruházatot, szinte az egész év folyamán teljesen mezítelenek, esetleg egy gyatra fókötóvel a homlokukon. Tépik, cibálják a nekik adott ruházatot, takarót, paplant. A ketrec, igen sajnos: a ketrec az életterük. Egész éven át, vagy sok éven keresztül. Nem egy esetben még mi, alkalmazottak is „szorulunk“. Váratlanul ránk támadnak pácienseink, s csak nagy nehézségek árán tudunk szabadulni a hirtelen erőszaktól. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy-egy ilyen szituáció vihar előtti csend után következik be. Hosszú ideig semmi, szinte agresszivitásmentes napok, aztán váratlan csapás: tele mennydörgéssel és villámlással. Az „átvonulást" követően pedig újfent nyugodtabb pillanatok, egészen másképp. S megint teljes az összhang ápolók és ápoltak között... Persze, sosem tudhatjuk, mikor érkezik a következő vihar...“ (Párizsban) egyetemet végzett... Felszabadultabban járjuk végig a „könnyebb“ osztályokat, ahol már (annyira) nem fenyeget váratlan agresszivitás veszélye, ahol visszafogottabbak a kiáltások, s némileg megalapozottabbak a nevetgélések, a vigyorok. Itt már nincsenek ketrecek, s földön sem fetrengenek mezítelen testek... „Van köztük olyan, aki Franciaországban is tanult - tájékoztat tovább az intézet főnökhelyettese. Ö három nyelven beszél, fantasztikus intelligenciával rendelkezik. Nem eszköze’ semmiféle agresszivitás, a hirtelen kirohanás-támadás. De nem csupán neki, hanem azoknak sem, akik ezen az osztályokon ’rendezkedtek' be. Többnyire fegyelmezetten eldolgozgatnak a kertben, szorgalmasan kézimunkáznak, itt-ott megnézik a tévét. Természetszerűleg - a mentalitást figyelembe véve - végképp nem beszélhetünk kitartásról, hozzáállásról. A munkát hamar megunják, változásra van szükségük. Mert foglalkozás közben - a huzamosabb ideig tartóról van szó - visszatérően belemerülnek a gondjaikba, problémáikba. Miért is csalta meg egyiküket vagy másikukat a férj, miért nem kellettek a családban, vajon mi lesz velük holnap meg holnapután? Ilyesmikről társalognak egymással... Meg hogy kijutnak-e még egyáltalán a kastély udvarából, s ha igen, mikor? Mert ez valóban ritkaság. Persze, ha csak közösen el nem megyünk valahova...“ Tényleg kevesen mondhatják közülük, hogy kimenőjük van.“ Az egyik ilyen „szerencsés“ az utóbbi néhány hónapban G. Az intézetben olyan jól sikerült a kezelés (persze, ilyen betegséget egyébként nem nagyon lehet gyógyítani), hogy G. már egyedül eljár a postára, veszi a telefonhívásokat a kastélyban, s nem titkolja, hogy a közeljövőben alkalmazottként szeretne részt venni az intézet munkájában. Már két éve a ház lakója. Akkoriban csak úgy gondolt egyet, fogta magát, vonatra ült - s elindult. A végtelenbe ... Mondván, hogy valakire rá kell találnia. így jutott el Magyarbélre. Vagy itt van például Z. Amikor meghalt az édesanyja, mély depresszióba esett. Magábazárkózottsága egészen a szellemi katasztrófáig vezetett. Mert anyját mindenkinél jobban szerette, becsülte és tisztelte. Számára ö volt a minden. A kastélyba érkezésének időpontja és a nap - két teljesen különböző kép. Igaz, ő még nem mehet ki önállóan a községbe, mint G. És legtöbbjük így van ezzel. Sót, többen már egyáltalán nem látnak napfényt... Az elmúlt évre vonatkozó adat: tavaly 59 pácienst vettek fel az intézetbe. Közülük már huszonnégyen meghaltak. Látogatók: nagy ritkán „Nem kíváncsi rájuk szinte senki sem - szögezi le szomorúan Pomsár Eleonóra. - Nemrégiben még heti három alkalommal voltak látogatások: szerdán, szombaton és vasárnap. Ittott betévedt valaki... Persze, a beteg lelkeknek egy-egy ilyen jelenség további mélyreható fájdalmakat okozott. Főleg azokat viselte meg, akik már ittlétük kezdetétől a mai napig mindhiába várták látogatóikat. Ezért úgy döntöttünk, hogy csupán minden második héten lesznek látogatási órák intézetünkben - s csakis vasárnaponként. Elég az ilyen időköz s az egy nap... Persze, betegeink várják az érkezőket. Az elképzelteket, a talán sosem létezetteket. Mindenki a sajátját, a saját maga által elképzeltet ebben a különös világban“. A páciensek a látogatókat várják, az intézet pedig a.-.. Hát igen: a pénzt! A hathatósabb támogatást. Mert kegyetlenül „faragtak" ám az ö esetükben is: az előzőleg tervezett és ígért tíz és fél millióból nyolcmillió lett. Ennyi tehát az állami támogatás. Még szerencse, hogy rengeteget segítenek a különböző szervezetek, klubok, intézetek. Mert Magyarbélre viszonylag gyakran érkeznek segélyszállítmányok. Elsősorban ruhaneművel ajándékozzák meg az intézet lakóit az adakozók... Azokat, akik itt élnek velünk, de nem lehetnek ITT - közöttünk... SUSLA BÉLA A német egyesülés után Németország az Európai Közösség legerősebb tagjává vált, ezért is érdekes, mit gondolnak és mit csinálnak ők abban a csoportosulásban, amely eredetileg francia találmány volt. Fontos az is, hogyan Ítéli meg Németország a jövőt. A prognosztika az irányítás egyik eszköze. A német prognosztikai jelentés ty Európai Közösség kettőezerig tartó fejlődéséről két táblázatban foglalható össze. Az I. azt tartalmazza, hogyan változik majd az életszínvonal a közösség egyes országaiban. Német jóslat az Európai Közösségről Újra a 2000 . évről Ország Dr, össztermék Brutto nemz. . 1 fore (ezer DEM) Növekedés 1990 2000 % Svájc 54,5 65,2 120 Norvégia 40,5 51,5 127 Svédország 42,6 51,2 120 Dánia 41,3 50,7 123 Benelux 34,4 44,5 129 Ausztria 33,4 43,3 130 Franciaország 34,0 42,7 126 Németország 32,7 42,6 130 Olaszország 30,6 39,3 128 Hollandia 30,0 37,5 125 Nagy-Britannia 27,6 34,1 124 Spanyolország 20,4 29,1 143 Írország 19,8 25,9 131 Görögország 10,8 13,5 125 Portugália 9,2 13,2 143 A táblázat természetesen az egy főre jutó bruttó nemzeti összterméket mutatja az adott országokban, és rendkívül elgondolkoztató. Vajon milyen politikai és gazdasági rendszerek vezették ezeket az országokat odáig, hogy a sorrend olyan legyen, amilyen. S vajon mi várható ebben az évtizedben, hogy a jelzett növekedés bekövetkezzék? Minden bizonnyal a piacok bővítésére és struktúrájuk alapos átalakítására törekednek majd az adott országok vállalatainak gazdasági stratégiái. A ranglista élén álló országokban nagyjából 10 000 német márkának megfelelő életszínvonal-emelkedés várható (1990-es árfolyamon), egy személyre. Ez a prognózis meglehetősen merész, főleg akkor, ha azt is tudatosítjuk, hogy az egyesülő Európának sokkal nagyobb áruválasztékot és szolgáltatás-bőséget is kellene produkálnia viszonylag alacsony áron és kevesebb költséggel. A második táblázat már valamivel több adatot tartalmaz. Ország Részaránya a közösségben % GDP mid. DEM Foglalkoztatottság ezrekben Terület Lakosság 1990 2000 1990 2000 Benelux 0,91 2,72 330,5 426,0 3954 4125 Hollandia 1,17 3,94 448,8 581,6 5040 5444 Franciaország 14,96 14,95 1921,3 2478,6 22170 23420 Görögország 3,77 2,67 108,6 136,0 3652 3914 Nagy-Britannia 6,99 15,18 1584,0 1979,7 26964 28120 Írország 1,99 0,92 69,6 92,3 1107 1150 Olaszország 8,59 15,29 1762,6 2271,0 23456 24814 Ausztria 2,39 2,04 257,6 333,8 3412 3750 Spanyolország 14,39 10,33 795,5 1147,0 13007 14558 Portugália 2,62 2,78 95,6 139,0 3994 4315 Dánia 1,22 1,43 212,2 259,0 2595 2674 Svédország 12,85 2,27 366,0 445,5 4530 4669 Norvégia 9,25 1,13 171,8 223,6 2039 2119 Finnország 9,65 1,31 222,0 2425 A vezető országokban a termelékenység 80 000-110 000 német márka körül mozog, s ezt még további 10 százalékkal akarják növelni. S hogy hogyan kommentálják előrejelzésüket a német prognoszták az egyes államokat nézve? Benelux (Belgium és Luxemburg): Minden országban szükség van műszaki fejlesztésre, ezen múlik a gazdasági növekedés 40 százaléka. Hollandia lakosságának egy hatoda jelenleg szociális járadékokból él, ugyanakkor a holland parasztok és más exportőrök nem számíthatnak arra, hogy megtartják korábbi pozíciójukat a német piacon, ugyanis a keleti tartományok révén csökkenni fog a behozatal. Belgium megosztott. S bár a vallonföld valaha gazdagabb volt, most az északi flamand vidék ráfizet a vallon délre. Az adósságok visszafizetése körülbelül 15 évig tart majd. Luxemburg kevésbé problematikus, mivel keresett pénzügyi és befektetési ország. Franciaországban már rendkívül elavult a decentralista-paternalista rendszer, így tovább nem mehet. A növekedés nagyban függ majd a szociális partnerektől, akárcsak Japánban és Németországban. De reménykedésre is van ok: Franciaország ugyanolyan erős lesz, mint Németország. A francia termékek európai exportja kívánatos, természetesen, ehhez állnia kell a konkurenciaharc keményebb feltételeit. A fejlődő országok piacain ugyanis nem lehet túl sokat keresni. Nagy-Britannia fő baja, hogy túlságosan sokat politizál. A közös Európában még nehéz napok várnak a britekre. Az ország növekedési üteme alacsony, ezért lemaradozik. A munkanélküliség túlságosan nagy, óriási gondot jelent a városi szegénység. Olaszország olyan, mint a pisai ferde torony. Ránézésre sokkal jobbat mutat, mint valójában. A gazdag olasz észak nem hajlandó ráfizetni a szegény délre. Az ország eladósodottsága nagymértékű, az állami adósságok is felduzzadtak. Az infláció a többi országéhoz képest itt kétszeres. Ausztria és Svájc csak felvételét kéri a közösségbe, de egyik országban sem lehet korai növekedéssel számolni. Szükség lesz számos területen szerkezetváltásra is, bár az ország kilátásai nem rosszak. Ausztria sokat nyerhet azon, hogy határos a közép- és kelet-európai posztkommunista országokkal. Spanyolországban a közösséghez való csatlakozás gyors növekedést hozott, de ez a legutóbbi esztendőben megállt. A nyereségek csaknem egy harmaddal csökkentek, és Spanyolországban állítólag túl sok a bevitt tőke és túlságosan nagyok az adósságok. Skandinávia esetében bebizonyosodott: vége az általános jólét országainak. A háború utáni legnagyobb és legnehezebb válságukat élik most. A túl magas bérek rontják a konkurenciaképességet. A szociális támogatások megnyirbálása van kilátásban, s újra előtérbe került, hogy a kevesebb közpénzt fogyasztó kis és közepes vállalkozásokat kell fejleszteni. A leginkább sújtott országnak most Finnország tűnik, mely a legkésőbb kezdte az iparosítást és a leginkább szállított keleti piacokra. Külkereskedelme átorientálása túl hosszadalmasan folyik. A keiet-európai országok viszonylatában a prognózis meglehetősen derülátó. Több lehetőséget lát bennük, mint veszélyt. (hn-ts)
