Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-12 / 137. szám

1992. június 12. 5 Szabad ÚJSÁG Van, aki azt állítja, hogy... Az önálló Szlovákia gazdaságilag is talpra áll A Szlovák Tudományos Akadémia Gazdasági Intézete május 18-20-án a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával nemzetközi konferenciát rendezett a csehszlovák gazdaság integrálódásának feltételeiről az Európai Közösségbe. A résztvevők közt nagy - és meglepetésektől sem mentes - visszhangot váltott ki PETER STANEK kandidátus felszólalása, aki az SZTA Gazdaságelméleti Intézete dolgozójaként az önálló Szlovákia gazdasági előnyeit ecsetelte. Mivel a parlamenti választásokat követően az önálló Szlovákia létrejötte már senki számára nem tűnhet agyrémnek, az alábbiak­ban kivonatosan ismertetjük, hogyan képzelik a jövőt azok, akik ennek a hívei. Ha megnézzük a jelen helyze­tet - állítja Peter Stanek nem túlságosan árad Szlovákiába a külföldi tőke. Legfeljebb az Európai Közösség finanszírozta programokból, pl. a PHARE-ból jut ide valami. Aztán egyes kor­mányok segítenek (Japán, Auszt­rália, Svédország, Svájc, Norvé­gia, Dánia...), de csak néhány millió, vagy legfeljebb néhány tíz­millió csehszlovák korona érték erejéig. E segélyek azonban nagyrészt a mi állampolgáraink külföldi képzésére, átképzésére, szakértői jelentések kidolgoztatá­sára, közvetlen külföldi konzultá­ciós és tanácsadó központok te­vékenységének honorálására for­díthatók csupán. Ez a segítség Stanek szavaival élve, „platoni­­kus“, nincs igazi kihatással a vál­lalati vagy vállalkozói szférára, és várható, hogy a jövőben fokozato­san visszafogják, úgy 100 millió dollár körüli összegre évente, ami a konferencián el is hangzott. S mindez attól függetlenül játszó­dik majd le így, hogy egyben ma­rad-e Csehszlovákia, vagy külön­válik. Már eddig is számos szer­ződést - nemzetközit - kötött meg a szlovák kormány, tehát az eset­leges szétválás ezeket nem ve­szélyeztetné. Ami pedig a külföldi befektetéseket illeti: Csehszlová­kiába idén körülbelül 400 millió USA-dollárnak megfelelő töke áramlik be. Szlovákia - tekintettel arra, hogy jobban sújtja a reform minden következménye - ebből legalább 200-250 milliót kellene, hogy felhasználjon, ezzel szem­ben kb. 20-25 milliót kap csak. Ha Szlovákia gyorsan és radikálisan akarná átalakítani fegyvergyártá­sát civiltermelésre, évi 2 milliárd dollárra lenne szüksége. Ezt pe­dig csak akkor tudná megszerez­ni, ha teljesíteni tudná a Nyugat egyik stratégiai célkitűzését: vagy­is gyors közlekedési útvonala­kat és információs zónát hozna létre Nyugat és Kelet között, illet­ve észak és dél irányában. Az sem kifogás Stanek szerint, hogy erre Szlovákiának nincs pénze. Jacques Attali, az Európai Fejlesztési és Befektetési Bank elnöke ugyanis nemrég olyan el­képzelést terjesztett elő, mely szerint Csehszlovákia kaphatna 1 milliárd dollárt készpénzben, to­vábbi 4-5 milliárdot pedig ma­gánvállalkozókon keresztül gazdaságélénkítésre és éppen az infrastruktúra fejlesztésére, mely stratégiai fontosságú a jövő kelet- nyugati, illetve észak - déli piac­kapcsolatai szempontjából. Sta­nek szerint ebből teljesen nyilván­való, hogy Attali Szlovákiának ajánlotta fel e lehetőséget, hiszen Csehország fekvése miatt sem alkalmas e célok megvalósítá­sára. Szlovákián keresztül össze­kapcsolható lenne Lengyel­­ország, a balti országok, Ausztria és Olaszország, kapcsolatba ke­rülhetne egymással a gazdag észak és a szegény dél. A kelet- nyugati fő útvonal pedig számos lehetőséget jelent. „Elsősorban a víziutat, amit számunkra a bősi erőmű tesz lehetővé. Az osztrá­kok tudják, mire gondolok, ezért is hajlandók finanszírozni az építke­zést, melynek befejezéséhez még 6-7 milliárd korona kell, de ame­lyet a szövetségi költségvetés nem hajlandó megadni, a szlovák költségvetésből meg nem telik rá. Erre kapcsolódva főleg Dél-Szlo­­vákián keresztül vezethetnének kelet - nyugati irányú tranzit útvo­nalak, vasúthálózat.“ Ha Szlová­kia önállósul, sokkal jobb helyzet­ben lesz, mert ennek minden elő­nyét ö fogja élvezni. „Tudatosítani kell, hogy a kelet - nyugat fő útvonalnak két változata lesz. Elő­ször: a folyami-tengerjáró hajók egészen a pozsonyi kikötőig úsz­hatnak fel, ahol konténeres átra­kodó kikötő lesz. A Duna - Morva­csatorna megépítésével további kisebb hajók lesznek mozgatha­tók konténerek (egységrakomá­nyok) szállítására. Másodszor pe­dig: a dunai víziúttal párhuzamo­san haladna a Pozsony - Érsekúj­vár - Fülek - Losonc - Rozsnyó - Kassa fő vasútvonal keleti irány­ba, a pozsonyi kikötőből kiindulva. Pozsonyból egy másik fő vasútvo­nal is indulna Trencsénen, Zsol­nán, Púchovon át Lengyelország­ba. Tekintettel a várhatóan növek­vő konténeres teherszállításra és az Alpok túlzott környezeti terhe­lésére a kamionforgalom miatt, a jövőben biztosan nagy igény lesz arra, hogy a kamionokat spe­ciális vasúti tengelyeken szállít­sák tranzitútvonalaikon, hogy csak az utolsó 100-150 kilomé­tert kelljen saját kerekeiken meg­tenniük. Ez olyan tranzit, amely vasúthálózatot igényel. A vasúti alvázakat a poprádi vagongyár már gyártja, ezreket ad el belőle egy francia megrendelőnek. Az egységrakomány pedig a jövő szállítási módja. Minekünk pedig esélyünk van arra, hogy ezeket az útvonalakat hosszú távon nyere­séggel építsük meg. Egyes nyu­gati gazdaságelemzésekben nem véletlenül emlegetik úgy Po­zsonyt, mint kelet Rotterdamját.“ A tranzitdíjakból Szlovákia éves bevétele 3-5 milliárd USA- dollár lehetne. Stanek szerint ez az összeg mind itt maradna, ha önállósulna Szlovákia. A tranzit útvonalak mentén pedig számos különleges gazdasági övezet ala­kítható ki, ami az egyes régiók számára jelent további előnyöket. A tranzit útvonal és a vámszabad területek együtt olyan haszonnal kecsegtetnek, amely meghaladja Hongkong szerepét is, mivel an­nak a közlekedés szempontjából nincs ideális fekvése. Hogy mindennek megépítését miből fedezné Szlovákia, arra Pe­ter Stanek úgy válaszolt, az évi 3-5 milliárd dolláros bevétel elég garancia bármely befektetőnek, vagy banknak, s erre még hitelt is adnának az országnak. Ráadásul ez a bevétel egyáltalán nem függ attól, milyen az ország üzemeinek gazdasági teljesítőképessége, minden egyéb nyereség tehát ezt a tranzitdíjból származót gyarapí­taná tovább, már csak ráadás len­ne. Ha még az észak - déli tranzit­­útvonal is szlovák területen ha­ladna, a csehországi határmenti övezetek jelentősége a minimális­ra csökkenne. Szlovákia jelenlegi nehéz gaz­dasági helyzetét Stanek a túlter­melésre vezeti vissza. Szerinte egy ilyen kis ország, mint Szlová­kia, ráadásul ilyen kis piaccal, nem termelhet olyan sokat. Vagy piacot kell váltania. Szlovákiában kevesebb végterméket gyártanak, mint Csehországban, s a félkész termékek nagy része Szlovákiá­ból cseh piacra kerül. Csehszlo­vák koronával fizetnek érte, mi­közben a csehek nyugati piacra, valutáért adják tovább. Az egyes ágazatok és az effektivitás muta­tóinak összehasonlításából kitű­nik, hogy a két országrész egyfor­mán állja a versenyt, csak míg a szlovák termelés 80 százaléka Csehországba kerül, a cseh­országinak mindössze a 60 szá­zaléka vándorol Szlovákiába. A szlovák félkész termékeket ugyanakkor nyugati piacokon is lehetne értékesíteni, tehát nem igaz az az állítás sem, hogy az ország elszakadása kiszorítaná Szlovákiát a nyugati piacról. „Nem tudom, miért nem szállíthat a vágbesztercei gépgyár repüló­­gépmotorokat Egyiptomba, ami­kor a vodochodyi Aero alszállító­­jaként ö gyártja ezeket a motoro­kat, az Aeróban pedig csak be­csomagolják és kiviszik Egyip­tomba“ - mondja a példát Stanek úr. „Ez bizonyára a szövetségi kormánynak köszönhető“ - fűzte még hozzá. Stanek véleménye szerint a vi­lágnak és az Európai Közösség­nek is teljesen mindegy, hogy Csehszlovákiával, illetve a Cseh Köztársasággal meg a Szlovák Köztársasággal folytat-e majd megbeszéléseket. Számukra a gazdasági eredményesség, a nyereség a fontos - és hogy azok forrása stabil legyen. Erre pedig kiválóan alkalmasnak tartja Szlovákiát. „És Szlovákia nem tesz mást, csak elfoglalja azt a helyet, amelyre a nyugatnak most oly nagy szüksége van, s azért foglalja el, mert éppen azon a területen áll.“ , , , Amerikai segély Romániának Jöhetnek a befektetők Lawrence Eagleburger, az USA külügyminiszter-helyettese romániai látoga­tása végén kijelentette, az Egyesült Államok és Románia a legjobb úton vannak afelé, hogy gazdasági és politikai kapcsolataikat javítsák. Alá is írták az egyezményt a közös beruházásokról. A bukaresti kormány ezt a lépést úgy ítélte meg, hogy általa vonzóbb befektetési térséggé válhat a nyugat számára a legnagyobb balkáni ország. 1990 januárja és 1992 áprilisa közt az amerikai befektetések Romániában 39 millió dollárt tettek ki, vagyis a beáramlott nyugati tőke 12 százalékát. A szerző­dés aláírására akkor került sor, amikor a román kormány egyértelműen elkezdett azon dolgozni, hogy jóhírét növelje, ennek ellenére a külügyminiszter-helyettes a „legrangosabb“ amerikai, aki az országot eddig meglátogatta. A szerződés arról is tanúskodik, hogy az USA stratégiai jelentőséget tulajdonit Romániának, mely Szerbiával, Moldáviával és Ukrajnával is határos. 1990-91 -ben a két ország kapcsolatai meglehetősen feszültek voltak, mivel a washingtoni kormány nem jó szemmel nézte, hogyan reagált a bukaresti vezetés az emberek elégedetlenségének megnyilvánulásaira, a kormányellenes tüntetésekre. S azt a véleményét sem rejtette véka alá Amerika, hogy az 1990- es választások eredményét nem tartja legitimnek. Orvosmeteorológia Gyógyító szolgálat Pozsony, Kórház utca 10. A negyedik és az ötödik eme­letén működik a Bioklimatoló­giai Kutatóintézet központja. Az egészségügyi intézmé­nyekre jellemző szokás szerint szív-, tüdő-, belgyógyászati rendelők, várószobák találha­tók a negyedik emeleten. Az ötödik már zártabb, csenge­téssel és házitelefonon kell be­jelentkezni annál az orvosnál, a kutatóintézeti dolgozónál, akit keresek. Dr. Vladimír Abaffy névtáblájánál megnyo­mom a csengőt, és kérdéssel kezdem a bejelentkezést: In­nen küldik szerkesztőségünk­be az orvosmeteorológiai elő­rejelzéseket? Dr. Abaffy dolgozószobája nem olyan, mint általában az orvosoké. Csupán a bútorok fehér színe emlékeztet az egészségügyre, az alkalmi lá­togató sokkal inkább számí­tástechnikus munkahelyének gondolná, mert a szoba köze­pén komputer áll, amelynek képernyőjén most éppen a víz- és légügyi kutatóintézet grafi­konja látható.- Velük a lehető legközvet­lenebb a kapcsolatunk - ma­gyarázza -, mert a levegőtö­megek, az úgynevezett időjá­rási frontok alakulását, válto­zását ők követik nyomon, ők jelzik számunkra a meleg- és hidegfrontokra jellemző leg­fontosabb adatokat, mint ami­lyen a hőmérséklet, a légnyo­más, a nedvességtartalom, a sugárzások... És persze a változásokat is, meg a fron­tokra vonatkozó mennyiségi adatokat, mint amilyen a kiter­jedés, a levegötömeg fajsúlya, a front mozgásának iránya... És ezekből az összefüggések­ből mi kiszámítjuk, hogy hol­napra, a következő napokra, nálunk mi várható, mire ké­szüljön fel az ember. Hangsúlyozza: az ember. Orvosi krédója ugyanis, hogy nem a betegséget, hanem az embert kell gyógyítani, és rá­vezetni, mit tegyen a saját egészsége, jó közérzete érde­kében. Korábbi munkahelyét, a légi kórház tüdőbeteg osztá­lyát is azért hagyta ott, hogy ennek a célnak a megvalósítá­sa érdekében dolgozhasson.-Ami az intézetünket illeti - folytatja magyarázatát - már évtizedekkel korábban foglal­kozni kezdett az időjárási fron­tok átvonulása és a balesetek közötti összefüggésekkel. Itt, ebben az intézetben már akkor keresni, kutatni kezdték az al­ternatív megoldásokat, és al­kalmazták a gyógyító szolgálat érdekében a természetgyó­gyászati elveket. A hivatalos orvosmeteoroló­giai előrejelzéseket nyilváno­san 1989. január 1. óta közük. Kezdetben csak néhány köz­ponti intézmény, két kórház és két szanatórium igényelte ezt a szolgáltatást, majd a Práca napilap szerkesztősége is, el­sőként a külső, nem éppen egészségüggyel foglalkozó szervezetek közül.- Az orvosi gyakorlatban rendkívül fontos a mi előrejel­zésünk - érvel -, figyelembe is veszik, hiszen a műtétek el­végzését az előrejelzés szerint szervezik meg, hogy az eset­leges trombózisokat, embóliá­kat megelőzzék. Elég gyakori, hogy a sebészek idetelefonál­nak és a legfrissebb adatok, jelentések felöl érdeklődnek. Ezzel kapcsolatosan el­mondja, hogy már most ké­szülnek a háziorvosok hálóza­tának rendszeres tájékoztatá­sára. Hasonló lesz a kapcsolat a szerkesztőségek és az inté­zetük közötti kapcsolathoz, te­hát telefonon, telexen fogják küldeni az előrejelzéseket, de a jelentésekben több, szakmai problémára is felhívják majd a háziorvosok figyelmét.- Nem, nem - tiltakozik -, még az ö számukra sem fo­gunk kész recepteket, gyógy­szereket ajánlani. Az időjárási frontok egymagukban nem okozzák a betegségek kiala­kulását, csak bizonyos tünete­ket erősítenek, vagy gyengíte­­nek, amire nagyon is figyelnie kell a betegség okát ismerő orvosnak, de általában azok­nak is, akik óvni, védeni kíván­ják az egészségüket. Gyógyszert tehát csak an­nak ajánlanak, aki különös te­kintettel saját szervezetének az időjárás okozta szív-, ér-, légzési-, gyomor-, epe-, vese­görcsös panasszal jelentkezik q kutatóintézet valamelyik szakrendelőjében.- Nem árt viszont - figyel­meztet -, ha olvasóink jobban odafigyelnek előrejelzéseink­re, mert a különféle frontok nagyon eltérő, sőt nagyrészt ellentétes hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. Jó tud­ni, hogy mire számíthat, aki melegfrontra érzékeny, mire készüljön fel, akinek a szerve­zetére leginkább a hidegfront hat. A napi előrejelzésekért ugyan ö felel, vagy az intézet másik részlegén dolgozó dr. Marta Öabajová, aki har­minc éve foglalkozik biomete­orológiai kutatásokkal, felmé­résekkel, de a napi jelentések összeállításának munkájában jóval többen vesznek részt. Négy technikus, két-két labo­ráns felváltva, több gyakornok.- És a légfontosabb - fejezi be tájékoztatását -, hogy mun­karendszerünk szorosan beil­leszkedik, bekapcsolódik a ha­sonló jellegű német és osztrák rendszerbe, adatszolgáltatási és feldolgozási intézménybe, melynek hatóköre egyre bővül. Ha tehát az orvosmeteorológi­ával kapcsolatosan a Szabad Újság "olvasóinak bármiféle kérdésük van, tőlünk már ma európai rangú választ kap­hatnak. Tessék hát kérdezni. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom