Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-18 / 115. szám

1992. május 18. 5 Szabad ÓSÁG ,,IMyefvében él a nemzet(iség)“ Mikor szabadul ki/ROZSNYÓ/a garázsból Mottó: áÁnymyetvbőt születtem én, emberré ez emer (Kiss Dénes) Nyelv. Anyanyelv. Világnyelv. Idegennyelvűség. Kétnyel­vűség. Nyelvtörvény. Nyelvfosztás... Nyelvvédelem! Nap mint nap találkozunk ezekkel a fogalmakkal. Ki ilyen, ki olyan szempontból. A kisebbségi létbe szorult népcso­portok anyanyelvének védelme vagy üldözése évtizedek, sót, évszázadok óta - a többségi nemzetet humánumból és ember(ies)ségből is vizsgáztató! - meghatározója, próba­köve a népek, nemzet(iség)ek békés egymás mellett élé­sének. A hazugság ambivalenciája A környezeti katasztrófák, a már-már világméreteket öltó, s a legstabilabbnak hitt1 demokráciákat is „megkísértő" (lásd az amerikai faji zavargásokat!) erőszakhullám és idegengyűlölet önpusztítással fenyegető árnyékában élünk. A beszűkült tudat megannyi mikrokoz­moszában önös érdekeknek alárendelt . igazságtevés" van folyamatban, melynek egyik (minket leginkább érintő és sújtó) abszurd megnyilvánulása: a nyelvtörvény. Döbbenettel értesültem róla, hogy az SZNT 24. ülésén (is) a jogfosztó, kire­kesztésen alapuló, mások anyanyelvének megalázására „alkotott" paragrafusok „ér­vényre juttatása" volt az egyik legfontosabb napirendi pont. Stefan Kruzliak (SZKDM) képviselő hazugságon alapuló ellenségkép­festése, erőlködése olyan szellemi és erköl­csi sötétséget árasztott, amelyet csak a hu­mánum és a használattal őrzendő anya­nyelv szavainak ragyogtatásával oszlatha­tunk el. Hiszen a sötétség csak önmagában képes a „létét“ biztosítani, mert ahol meg­jelenik a fény, onnan mindjárt „kiürül“ a sá­táni eröbefolyás. A hazugság a primitív, rövidlátó emberek eszköze, akiket túlfűtött társadalmi indulat vesz körül. Gondolkodó, előrelátó ember nem él a hazugság eszközével, mert nem­csak az erkölcsi normákra gondol, hanem hallgat a józan észre. A hazugságával sok­kal nagyobb kárt szenvedhet, mint amekko­ra hasznot ideiglenesen remélhet Gyaní­tom: nem a hazudozást emelték politikává, hanem egy torz politika szükségszerű vele­járója a hazugság. Mert még nem tanulták meg az érvelés tudományát. Az elferdített tények közreadásával pedig mindenképpen harcot provokálnak. Aki nem üt vissza, az gyengének tűnhet: a gyengeség látszatát pedig rendkívül nehéz elviselni. Aki nem üt vissza, hanem kérdezősködni kezd, az va­lamit máris elismert a pofon jogosságából. A visszaütés reflexében azonban önérze­tünk megvédésén kívül olyan racionális ta­pasztalat is kifejeződik, hogy a gyengeség, illetve az a magatartásforma, amely az ilyen helyzetekben gyengeségnek tűnik, újabb ütéseket provokálhat. S ebben az esetben könnyen bekövetkezhet egy „balkáni elpe­­rentelés“. Tréfás formulaként azt szokták mondani: Úgy kezdődött, hogy ő vissza­ütött. Félelmetes (ny)elvtelenség Sajnos, a nacionalista érzelmű és nem­zetállami eszmékben „gondolkodó“ szélső­séges „elemek" egyre gyakoribb megnyil­vánulásai Közép-Európának eme részegy­ségét is mihamarább befelhősít(het)ik. És félő, hogy a „felhők" egymásra tornyosulá­­sával egyszer kitör a vihar, társadalmunk szellemi égboltjáról eltűnik a reménysuga­ras Nap. és dermesztő jégverés közepette rakéta-villámokkal pusztítja el a demokrácia ifjú hajtásait... Félek, hogy a választásokon - a hatalmi pozíciók zsibvásárén - vjvódás nélkül túl­adunk a lélek értékein is, elárverezzük min­dennapi örömünket. Mert a hitehagyottak mindegy-merre-vonulásában nem válogat a csizmatalp. És „gyermekkorunk" ezred­végi makulátlan bizakodását is illúzióvá ta­poshatja a reménytelenség. Az ősi és emberi jogon ezen a tájon otthon lévő magyarságnak a kétnyelvűség jogos (Alkotmánylevélben IS rögzített!) ér­vényesítésére irányuló törekvéseit törvény­telen hatalmi eszközökkel és embertelen módon próbálják megakadályozni. Azok, akik továbbra is az elfogad(hat)atlan „mati­­cás" nyelvtörvény ábrándjának bűvöleté­ben élnek, mindem elkövetnek annak érde­kében, hogy a jóváhagyott nyelvtörvény sajátságos értelmezésével indulatokat szít­sanak és zavart keltsenek a vegyesen lakott területeken békességben élő emberek kö­rében Az egynyelvűsítö szlovák elva­­kultság egyik legfigyelemreméltóbb megnyilvánulása, hogy igyekeznek félre­informálni és megfélemlíteni a kétnyelvű járások köztisztviselőit és polgármeste­reit, az anyanyelv (szerintük törvényte­len) használatát megakadályozandó. Kék mezőben és sötétségben Rozsnyón, a városi képviselőtestület 1991 decemberi ülésén döntöttek a magyar helységnév- és a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. A 10-10/12-91/1991-es szám alatt jegyzőkönyvezett határozat 8 pontja kimondja, hogy a magyar nyelvű helység­névtáblát 30 napon belül, az új utcanévtáb­lákat pedig a „névadó-bizottság" javaslat­­tételének elfogadása után készíttetik el. A városi önkormányzat 11 —30/1 —1992/-es iktatószámmal ellátott határozata pedig új­fent megerősíti az előző rendelkezés érvé­nyességét, és feladatul adja Mátyus István képviselőnek az új helységnévtábla február harmadikéig történő „beszerzését“. Február tizenötödikére elkészült, és egy csomagban megérkezett a nyolc tábla (kék mezőben fehér betűkkel ez áll rajta: ROZS­NYÓ), amelyet - egyelőre! - a városi hivatal garázsában rejtegetnek. . A „városkapuknál" hiába is keresnénk ezt a felírást, mint ahogy a kétnyelvű utca­­névtáblákból sem lett semmi. Ebből a „ló­­vátett városból“ még mindig nem vonult ki a Vörös Hadsereg (utca), tovább járhatjuk a Csehszlovák-szovjet barátság útját, talál­kozhatunk a Munkásőrséggel, s ha Mali­­novszkij marsalltól elválunk, betérhetünk a Gottwald utcába egy kis nosztalgia-mene­telésre ... Szóval az expressz rendelésre legyártott táblák megérkeztek, de azóta - rajtam és a fényképezőgépemen kívül - senki sem volt rájuk kíváncsi Az elkészítését nagy vehemenciával szorgalmazók csakúgy sor­sára hagyták, mint a felszerelésükben illeté­kes városi hivatal alkalmazottai. Vajon miért van ilyen nagy csönd körü­lötte? ... „Mi már el is felejtettük" Mátyus Istvánnak, a Rozsnyói Körzeti Hivatal elöljárójának, a városi önkormány­zat tagjának vélekedése szerint:- Mi már el is felejtettük a kétnyelvű táblák ügyét. Ez egy kicsit már elcsépelt dolog, s minket most a választások előké­szítése érdekel inkább. A hivatalos helyek­ről ért bírálatokra (is) elmondtam már, hogy a körzeti hivatal „fennhatósága“ alá tartozó községek nincsenek megjelölve törvényel­lenes formában, azaz magyar nyelven, és az utcanévtábláink is még a hetvenes évek­ből valók. Figyelmeztettem a városi hivatalt, hogy végképp nem a mi hatáskörünkbe tartozik a nyelvtörvény felügyelete és ellen­őrzése. A Rozsnyót magyarul is megjelölő táblákat véleményem szerint a városi hiva­talnak kellett volna (kellene, kell!) felszerel­tetni. Bár az az igazság, hogy - mióta a bírálatok kereszttüzébe kerültünk -, mi sem nagyon szorgalmazzuk a táblák kiraká­sát, mivel a Szlovák Nemzeti Párt, a Matica slovenská, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Demokra­tikus Mozgalom járási bizottságainak tilta­kozó állásfoglalásai nyomán ellenségessé vált a közhangulat. Kivárjuk, amíg lecsilla­podnak a kedélyek, s azt követően újra napirendre tűzzük a táblák ügyét... Dr. Szaniszló Pál, a Rozsnyói Városi Hivatal elöljárója: - A helységnévtábla elké­szíttetését és felszerelését Mátyus István vállalta magára a képviselőtestület decem­beri tanácskozásán. Erről magnófelvétel is tanúskodik. Hogy azóta miért nem szorgal­mazzák az „akció“ befejezését, azt tőle kellene megkérdezni. Ami pedig a városi hivatal állásfoglalását illeti: mi egyelőre nem tehetünk lépéseket ebben az ügyben, mivel az SZNT-hez írott tanácskérő levelünkre a mai napig nem érkezett válasz. Továbbá: a járási ügyészségtől olyan írásos figyel­meztetést kaptunk, hogy a magyar nyelvű helységnévtáblák kitétele törvényellenes cselekedetnek minősül. Erről a levélről, illet­ve a tábla sorsáról május 19-én sorrakerülö képviselőtestületi ülésünkön mondunk véle­ményt, illetve hozunk döntést. A városi hivatal mindenképpen tiszteletben fogja tar­tani az önkormányzat határozatát, bár sze­rintem ez a probléma nem jogi, hanem politikai indíttatású. Törvénytelen félelemkeltés A vonakodó, tartózkodó, halogató maga­tartások és a szélsőséges véleménynyilvá­nítások, állásfoglalások közös „nevezőjét" abban kell keresni, hogy a „nyelvtörvény­­örök" nem fogadják el azt az elvet, amelyet a nyugati demokráciákban íratlan szabály­ként tisztelnek és alkalmaznak. Ezek sze­rint: Mindent szabad, amit a törvény nem tilt. A települések, utcák, intézmények, köz­épületek és földrajzi helyek hivatalos nyel­ven történő megnevezését kimondó 517/1990-es törvényt sajátságosán úgy ér­telmezik, hogy a névadás kizárólag csakis szlovák nyelven, a szlovák helyesírási sza­bályok betartásával történhet, és soha se­hogy másként!!! S hogy ebbéli eltökéltsé­güknek érvényt szerezzenek - „a szlovák érdekek védelmében" -, a régi, kipróbált és jól bevált kommunista módszerhez folya­modtak. A szlovák „állami szervek": figyel­meztető, riasztó, és félremagyarázott, kifor­gatott, önkényesen értelmezett, valamint az Alkotmánylevélben foglaltakat figyelmen kí­vül hagyó, továbbá az önkormányzati tör­vényt is sértő, törvényidézetekkel szigorított utasításokat tartalmazó körlevelekkel árasztották el Dél-Szlovákia járási hivata­lait. Ezekben az irományokban azt bizony­gatják, hogy az elvetemedett magyarok nyelvtörvényre fittyet hányó cselekedeteit (a kétnyelvűség érvényesítésének jogos tö­rekvéseit illetik ily módon!) csirájában el kell fojtani. A módszereket illetően utasításokkal és számonkérö, büntetés-végrehajtó jog­körrel is felruházzák a „hatalom őrzőinek" és a rend(etlenség) felügyelőinek jelenlegi birtokosait: „Ellenőrzés! Figyelmeztetés! A táblák eltávolítása! Büntetéskiszabás! Feljelentés! Bírósági eljárás!“ - csattan a Parancs!!! Ilyen tartalmú körlevelet indított útjára 1991. ill. 4-i keltezéssel a SZK Belügymi­nisztériuma VVS/l-357/1991-es iktató­számmal és JUDr. Stanislav Becica aláírá­sával. Egy nappal később - a grafomániás Becica úr - újabb intelmekkel „pontosított utasításokat" küldött alattvalóinak. Március 12-én - ugyaninnen - Ivan Bauer, az útgaz­dálkodási osztály vezetője adta hírül, hogy az információs jellegű és a földrajzi megne­vezésekre szolgáló táblák „nyelvezete" IS, szóval CSAKis szlovák lehet. A Rozsnyói Járási Hivatal jogásza, JUDr. Mária Bernáthová ugyancsak körle­vélben figyelmeztette „kötelességükre" a települések polgármestereit: a 428/1990- es törvény szigorú betar(tat)ására. Majd november 19-én újra a Belügyminisztérium következett. A PZ-5-74/DP-91-es iktató­számmal ellátott „dokumentumában“, amelyet JUDr. Stanislav Kusík, a közleke­désrendészet igazgatója látott el kézjegyé­vel - a nyelvtörvény magyarok részéről történő folyamatos megsértése okán (kü­lönben teljesen törvénytelen módon!) fel­szólítja a kétnyelvű járások rendőri testüle­téit a kétnyelvű vagy a magyar nyelvű helységnévtáblák azonnali eltávolítására. Hogy teljes legyen a kép, 1992. január 30-án a Szlovák Nemzeti Párt és a többiek (a felsorolást lásd a fenti szövegrészben!) közös Állásfoglalásban fogalmazták meg és hozták az ország tudomására tiltakozásukat a város és az utcák, közterületek, ésígyto­­vább „átkeresztelése", illetve a magyar nyelven történő megjelölésüket elrendelő határozatok ellen. (Nekik a Gottwald utca is inkább megfelel!) Többek között azt is fel­háborítónak tartják, hogy az önkormányzat az ö (nase financné prostriedky) pénzesz­közeikből akarja végrehajtani ezt a sovi­niszta célzattal kitervelt, szlovákok ellen irányuló akciót, holott a 12 ezer szlovák mellett „csak" 6 ezer magyar lakja a várost. Végül pedig elitélik az Együttélésnek a tota­litárius diktatúra módszereivel a város el­­magyarositására irányuló törekvéseit . Legutóbbi értesülésem szerint az SZNP járási tanácsa aláírásgyűjtési akcióba kez­dett, a „magyarosító“ kétnyelvűség betiltá­sa érdekében... „Kezdetben vala az ige" Hát most itt tartunk. Én pedig közben ízlelem az anyanyelv fűszereit, tapogatom izomzatát, beszívom illatát. Vagyis: élem az anyanyelv hétköznapjait. Előveszem ked­venc könyveimet és virágba borult körtefánk alatt hangosan olvasom, szíven és értelmen átrezegtetve az anyanyelvról és a nyelwé­­delemról szóló megnyilatkozásokat ... Fábry Zoltán „vigyázó szemében“: „Egy nép tükre, lényege, önkifejezése a nyelve... A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálóza­ta. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyel­vével lehet felelmelni, amiből logikusan kö­vetkezik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni... A nyelv maga az ember­ség... Mindennek kezdete, gyökere és lé­nyege a nyelv, a szó: „Kezdetben vala az ige!“ „A szó maga a valóság, melyet jelképez, magának a valóságnak a veleje, kútfője és kezdete“ - írja Kosztolányi. „A stílus: maga az ember? Akkor az anyanyelv: maga a nép“ - folytatom a gondolatsort Illyés Gyulával. Németh László pedig ekként véle­kedik: „A nyelv azt akarja, hogy fiaiak is úgy gondolkozzanak, érezzenek, mint az apák... A vér hordja a test örökségét, a nyelv a lélekét.“ „S ha nem a legsürge­tőbb, legizzóbb álmainkat bízzuk rá, elsor­vad, mint a szerelem híján élő nők.“ Ezt már Csoóri Sándortól tanultam. Ratkó József sorai pedig már a jelen gondjait juttatják eszembe: „Az anyanyelv: a nemzet érzékszerve és memóriarendszere Sok­szor és sokan betegítik.“ ÉS: „A magyar nyelvvel együtt hal meg a magyar ember az idegen lélekbe költözött emberben. Az ál­lamnak kötelessége biztosítani, hogy egyet­len magyar gyerek ajkán se aludjon ki a magyar nyelv.' - summázza az örök érvényű óhajt Szabó Dezső. Az anyanyelv használatának akadályoz­tatása, a nemzeti önérzet megsértése és a hátrányos megkülönböztetések miatt mél­tatlan helyzetbe került népcsoport nemcsak a méltóságát, a sajátosságát is elveszítheti. A „nyelvi sovinizmus" napjainkban tapasz­talt megnyilvánulásai ellen megint Fábryval ágálok: „A nyelvvédelem: szellemvédelem, embervédelem. A nyelv a humánum anya­nyelve, mely csak mint emberségi kifejezés tölti be igazolóan és igazoltan szerepét. Aki nyelvet bánt, emberi sért..." Végkonklúzió Mi hát a teendő? A települések polgár­­mesterei egyértelmű törvényeket, valamint hathatós(abb) támogatást várnak a parla­mentek és a képviselö(in)k részéről - a két­nyelvűség zökkenömentesebb beveze­tését... Egyelőre ennyi. KORCSMÁROS LÁSZLÓ (A szerző felvételei) MINISTERSTVO VNUTRA SLOVENSKEJ REPUBLIKY Prezídium Policajnélio zboru C.p.t PZ-5-74/DP-Q1 OV PZ SR Odbor dopravnej polície Bratialava-vidiak, Galante, Duna) ská Streda, Komdrno, Nitro, Levies, VsTky KrttS, LuBenec, 8 imavská Sobota. Roinava, KoSice-vidiek, TrebiSov V Bratislave dna lp.11.xp91 Vect OznaBovanis ndzvov obcí v úradnom jaiyku - vyhonanie ~~ I napríek xsnsrneniam vo veci uplatnovania zákona 0 úradnom jaiyku a zákona o územnom a’správnom !lenení SR pri oznaiovaní názvov obcí dopravnou znaáhoh d 38 a,b sa stále vyskvtMiú pripa­­dy poruiovania ctíavanycU iáhnnnv. V súlade s ustanovenim i 48 ods 2 pism. b/ vyhl. FMV B. pp/ Sp Zb., o pravidlách pretndvky na pozernnycti komunikdcidclt, zobez­­peSte odstrdnenie vSethyelt jestvujúcich dvoj j azyine oznaienych Hdzvov obcí z dopravnfch znaiiek. K vyMíitín Vám v príioke zasielame list riaditeTa odborw váeobecne) vnútornej sprdvy MV SR 0 upozornenie riaditeTa odboru cestnáho hospodárstva MV SR, ktoré sprdvcovia komwnikdcit obdriali. I \ \ R i a d i t g X/7 Sprdvy dopravnej pojfjríe PPZ SR 1 pplk. S tanislav KuSik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom