Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-12 / 110. szám
Szabad ÚJSÁG Természet- és emberellenes politikai akarat Sajnos, az elmúlt évek, vagy lassan évtizedek tapasztalatai azt mondják, hogy a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer elsősorban egy politikai beruházás, amelynek alig van köze más szakterülethez. Mindaz, amit szakterületként megpróbálnak ráruházni, akár hajózás, akár energetika, akár árvízvédelem szempontjából, az tulajdonképpen csak alibista megközelítése a kérdésnek, hiszen első pillanattól kezdve, mikor erről tárgyalás kezdődött Csehszlovákia és Magyarország között, a politikusok és a politikai döntések voltak előtérben. Sajnos, azt kell mondani, hogy a környezetvédők, a helyi lakosság és a helyi önkormányzatok nem egy pragmatikus, vagy technokrata szemlélettel állna* szemben, hanem egy politikai akarattal, amelyet úgy is lehet jellemezni, hogy természetes emberellenes. Szemléletváltás nélkül A korábbi évtizedekben azt mondtuk erre, hogy ez az erőmű totalitárius gondolkodásmódot tükröz vissza, viszont tekintettel arra, hogy a megítélés azután sem változott meg, hogy rendszerváltozásra került sor, tehát az új politikai pluralizmus körülményei között a kormányok, vagy legalábbis csehszlovák oldalon a szlovák, illetve majdnem hasonlóképpen a szövetségi kormány is, tulajdonképpen ugyanúgy közelíti meg ezt a kérdést, mint korábban, ezért sajnos, azt kell mondani, hogy ezt illetően nem került sor szemléletváltozásra. Amikor 1984-ben másodszor voltam börtönben az egyik cellatársam, aki a politikai rendőrség embere volt, ugyanazt a gondolkodásmódot közvetítette felém, mint amilyennek a függvényében ma Ján Carnogursky, a szlovák kormány elnöke érvel az építkezés mellett. És ez mind azt mutatja, hogy sajnos, nem energiatermelésről, nem árvízvédelemről és nem hajózásról van szó, noha mindezek nagyon aktuális problémák, mert mind az árvízvédelemre, mind a Duna hajózhatóságára szükség van. Hogy ezt a kérdést, sajnos, ilyen szempontból kell megközelíteni, ez tulajdonképpen azt is mutatja, hogy a környezetvédők önmaguk feltételezhetően kevesek lesznek ahhoz, hogy megvédjék itt a természetet, megvédjék a Dunát, és védelmezzék a környék lakosságának életét, biztonságát. Kevesek lesznek ahhoz a környék lakosai is, nemcsak azért, mert nem hallgatják meg a szavukat, nemcsak azért, mert az eddigi önkormányzati kérelmeket, petíciókat, a képviselők interpellációit a kormány nem hallgatta meg — vagy pontosabban: eleresztette a füle mellett —, hanem azért sem, mert bizonyos félelem is költözött az ittélő emberek leikébe. Míg néhány évvel ezelőtt az akkori politikai rendszertől, az akkori politikai viszonyok miatt kellett félniük, most pillanatnyilag ugyan szinte nem is lehet megmondani, hogy mitől, de ez a félelem tovább tart. Bűnös politika Igaz, hogy az elmúlt év során sok ezren tüntettek, és az itteni lakosság segítségére jöttek máshonnan is: Csehországból, Kelet-Szlovákiából, északabbi területekről jöttek szlovákok, csehek, Ausztriából osztrákok, Magyarországról magyar állampolgárok. Sajnos, visszhangja ellenére sem lett olyan következménye a tiltatkozásnak, mint amilyet elvártunk. Sőt, jelenleg még rosszabb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt volt, mert az az építkezés, amely most folyik, még veszélyesebb, mint az eddigi volt. Én ezt igen veszélyes helyzetnek és hazárdjátéknak tekintem. Nem csupán arról van szó, hogy a kormány hazardírozik az itteni emberek életével. Ez átvitt értelemben is igaz, mert mindaz a pénz, amit feleslegesen ölnek bele ebbe az építkezésbe, az az emberek életének is egyidejű elvesztegetése — anélkül, hogy megölnének itt valakit. Hiszen minden egyes koronának, minden egyes forintnak emberélet a fedezete, hiszen a pénz valamilyen értéktermelésből származik, és az értéket az ember életének „fogyasztásával” hozza létre. Tehát én ezért azt bűnös politikának tartom, ami a Dunával kapcsolatban megnyilvánul. Bűnös politikának kell tartani a múlt rendszernek a hozzáállását is, de bizonyos mértékben fel lehet menteni azért az akkori politikusokat, mert volt egy olyan összefüggés, amely ama rendszer képviselőit térdre kényszerítette. De ez ma már nincs. Nincs az a Szovjetunió, amely az itteni szateliteket rákényszerítené arra, hogy egy ilyen beruházást megvalósítsanak. Tehát itt most már csak azoknak a vállán van a felelősség, akik ezt tovább építik. Ilyen szempontból megközelítve fel lehet tenni a kérdést, hogy helyes-e vagy helytelen a magyar kormánynak az a döntése, hogy amennyiben csehszlovák oldalon a C variáns, azaz az 1977-es államközi szerződéssel össze nem függő építkezést nem állítják le, akkor felmondja a szerződést. Valóban meg lehet ezt kérdőjelezni, és nem hiszem, hogy akad ma ember, aki erre egyértelműen kimondja: helyes vagy helytelen. De néhány mondatban megpróbálom felvázolni, mit is próbálunk tenni annak érdekében, hogy el lehessen kerülni ezt a végzetesnek mondható lépést. Összeomlott „békekonstrukció” A parlamentek szintjén — tehát mind a Magyar Országgyűlésben, mind a prágai Szövetségi Gyűlésben — megpróbáltunk mindent megtenni annak érdekében, hogy depolitizáljuk a Dunán folyó építkezést, és áttereljük a szakmai, illetve a tudományos megítélés körébe. Mind a magyarországi parlamenti képviselők, mind a csehszlovákiai parlamenti képviselők, szlovákok, csehek, magyarok — persze csak néhányan — elkövettünk mindent, hogy valóban a szakemberek ítéljék meg, és az ő véleményük kényszerítse a plitikusokat a megfelelő, józan lépésre. Sikerült is létrehoznunk egy „békekonstrukciót”, amelynek lényege: a két parlamenti bizottság megegyezett abban, hogy ezt a kérdést valóban szakmailag és tudományosan kell megítélni. Sajnos, azonban nem is olyan régen — ez év márciusában —, végül is a prágai Szövetségi Gyűlés határozatában fogadta el a szlovák és a szövetségi kormány azon lépését, amely szabad utat enged a C variáns építésének, valamint a Duna elterelésének. Ezzel sajnos összedőlt az a „békekonstrukció”, amelyet felépítettünk. Hiába figyelmeztettem parlamenti képviselőtársaimat már előre, nem vették komolyan, és íme itt van: pár nap választ el minket attól, hogy a magyar kormány egyoldalúan felmondja az államközi szerződést. Én megértem ebben a kérdésben a magyar kormányt, mert végül is más lehetősége nincs! Sokat gondolkoztunk azon, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy folytassuk tovább a tárgyalásokat és tárgyalásos megoldást lehessen találni a Duna ügyében. Úgy néz ki, hogy a kétoldali kapcsolatrendszerben minden olyan lehetőség megszűnt, amely a tárgyalások további folytatását lehetővé tenné, és pillanatnyilag nincs miről tárgyalni. Dönthet „egy” harmadik? Az az érzésem, hogy valószínűleg egy harmadik félnek, harmadik tényezőnek kell belépni, egy olyan kényszerítő erőnek, amely a racionális gondolkodás felé fogja terelni a politikusokat, akiknek ebben a kérdésben döntési joguk és döntési kötelességük van. A racionális gondolkodás felé való térítés pedig feltételezhetően egyedül a gazdasági „szorító”. Pillanatnyilag azonban ez a kérdés a szlovákiai politika színterén egyértelműen a választási kampánynak a részévé is válik. Hiszen ma itt, Szlovákiában nem akad olyan politikus, olyan politikai párt sem a kormányban és azok között sem, akik kormányzásra törekszenek a választások után, aki és amely ebben a kérdésben támogatná az építkezés leállítását legalább arra az időre, amíg a szakmai vizsgálatok folynak. Ezt sajnos ma itt elvárni nem lehet. Tehát milyen más lépést tehetnénk? Mindenképpen nagyon fontos, hogy azt a memorandumot, amelyet elfogadunk, eljuttassuk az Európa Tanácshoz, és főleg azon pénzügyi fórumokhoz, amelyek kölcsönöket, hiteleket és egyéb támogatásokat hagynak jóvá, de azon fórumokhoz is, amelyeknek szívügyük, hogy ez a térség — a volt szovjet blokk államai — újra integrálódjék az európai államok közösségébe, s ezért ezeknek a figyelmét kell minél inkább felkelteni és felhívni. Ennek az érdekében javaslom: hozzunk létre egy olyan bizottságot — itt, most —, amely az önkormányzatoknak a „határ fölötti” együttműködését fogja elősegíteni azon önkormányzati képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek részvételével, akik ezt a nagyon színvonalas, rendkívül jó konferenciát megszervezték. DURAY MIKLÓS, az Együttélés PM elnöke (Elhangzott a Duna-konferencián, 1992. április 25-én, Dunaszerdahelyen) 'X. Gyökeres György felvétele Válasz Ásványi Lászlónak „Keserű szájízzel...”(?) (megjelent 1992. május 4-én ) A címben említett írás, melynek szerzője, az aláírás tanúsága szerint Ásványi László, az MKDM SZNT-beli képviselője, sok tekintetben félrevezető. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a szóbanforgó, Pokorny képviselő által beterjesztett módosító javaslat előkészítetlen és rossz volt. Tartalmilag sem kapcsolódott a tárgyalt törvényhez. Azon túl, hogy az SZNT-nek az Alkotmány értelmében nincs meghatalmazása ilyen jogi szabályozásra, elfogadása esetén ez a módosító javaslat lényegesen leszűkítette volna a Szövetségi Gyűlés által novellizált földtörvény 6. paragrafusa 2. bekezdésének értelmezési határait Ez a paragrafus mai formájában minden korlátozás nélkül alkalmazható mind a magyar, mind a német nemzetiségűek kárpótlására. Ezért tartózkodott többek között Zászlós Gábor is a szavazástól. Ásványi László szakmai tévedése megbocsátható. Kevésbé bocsátható meg viszont az, hogy a képviselő úr olyan, konkrét személyeket érintő információkat is közöl az olvasókkal, melyek valótlanságáról meggyőződött, vagy meggyőződhetett. A valóságot nem fedő állítások mindenekelőtt az egyes klubok képviselőinek jelenlétét, a vitában való aktív részvételét érintik. Az említett napon a Magyar Polgári Párt valamennyi képviselője a parlamentben volt, jómagam nyolc módosító javaslatot nyújtottam be, melyekből ötöt el is fogadott a parlament. Eddig a közvélemény számára, és számomra is meggyőző és hiteles volt Ásványi képviselő úr magatartása. Sajnálom, hogy a parlamenti munka befejeztével, a választási kampány küszöbén kellett csalódnom egy magyar és keresztény képviselőben. Tisztelettel Pirovits László képviselő Magyar Polgári Párt A szerkesztőség megjegyzése: A Pokorny képviselő úr által beterjesztett módosító javaslat szavazásáról készült hivatalos kimutatás — melyet az SZNT irodája adott ki — szerkesztőségünkben megtekinthető. A közölt adatokat is onnan vettük. A hivatalos számítógépes szavazólista szerint az MPP képviselői közül Berényi József a módosító javaslat mellett szavazott, Zászlós Gábor tartózkodott, (A.) Nagy László, Markotán Péter és Pirovits László nem volt jelen a szavazáson. Ásványi László képviselő úr magatartásának vitathatóságával — tekintettel a közelgő választásokra —- nem óhajtunk foglalkozni, csak annyit jegyzünk meg: a tények szerint ezúttal neki van igaza. Szerkesztőségünk épp a mostanihoz hasonló felesleges vitákat elkerülendő tette közzé, kit érint személy szerint Ásványi úr bírálata. Mentsük meg a Dunát!
