Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-12 / 110. szám
1992. május 12. 7 Szabad ÚJSÁG Svéd falvak hazai módra Egy tervezet margójára Tavaly a Szlovák Környezetvédelmi Bizottság — a Rimaszombati Járási Hivatal környezetvédelmi osztályán keresztül — megbízta a kassai URBION szakembereit, dolgozzák ki a 16 280 hektáron fekvő Csereshegység (Cerová vrchovina) és a hozzá tartozó települések fejlesztésének lehetőségeit Nem kétlem, hogy az URBION dolgozóit a jószándék vezérelte, amikor megkezdték az adatok gyűjtését és a kutatómunkát a területi tervhez, melynek vázlatát április végén ismertették Gömöralmágyon. A tervegyeztetésen Rimaszécstől Ruppig közel száz érintett polgármester, mezőgazdasági és erdészeti szakember, valamint egyéb hivatalnok vett részt Az alapelvek között szerepelt többek között a falvak benépesítése, a történelmi és kulturális emlékek megőrzése, a faluturizmus fellendítése, a mezőgazdasági tevékenység jövedelmezőbbé tétele stb. Ha nem ismerném jól a vidék lakóinak a mentalitását, valamint az elmúlt évtizedek abból eredő kudarcait, hogy az évszázados termelési hagyományokat felrúgva a tájra nem jellemző növények termesztését kényszerítették rá a mezőgazdasági üzemekre, a most elhangzott csodálatos tervek örömmel töltenének el. Annak ellenére, hogy a tervezet valóban segíteni akaró szándékkal készült, nem tudtam neki örülni. Az URBION által kidolgozott és Gömöralmányon előterjesztett távlati fejlesztési terv valóban nagyon jó, csak egy hibája van: nem arra a vidékre való. A tervezet szerint — hogy egy példát említsek — a környék mezőgazdaságát a szőlészet, a gyümölcsészet, valamint a prémesállatok tartása és a csigatenyésztés lendítheti fel. Ez nem igaz. Azért sem, mert a tervezet értelmében egyrészt a vegyszerek használata tilos lenne — ami teljesen új fajták meghonosítását követelné, másrészt pedig azért, mert harminc évvel ezelőtt — felsőbb utasításra — a szőlőtelepítés már egyszer elkezdődött, s (ritka kivételtől eltekintve) csaknem mindenhol és minden évben ráfizetéses. A területi terv — amelynek véglegesen 1993-ban kell elkészülni — az állami szervek részére alapvető dokumentumként, az önkormányzatoknak pedig inspirációs anyagként fog szolgálni. Részletesen elemezni majd a települések iskolaügyétől kezdve a kereskedelmi tevékenységén át még a lehetséges faluturizmust is, melyet az URBION előadója kiemelt helyen említett meg. Megjegyezte többek között, hogy mivel tájvédelmi körzetről van szó, a szolgáltatások bővítése (beleértve minden magánvállalkozói tevékenységet) csakis a minisztérium érintett osztályának, valamint a tájvédelmi körzet dolgozóinak a beleegyezésével lehetséges. Az önkormányzatok döntési jogáról ebben a fejezetben nem esett szó, ami meglepő, mivel állítólag svéd mintájú falvak kiépítésén fáradoznak. Hogy milyen egy svéd falu? Az alábbi példát is az ülésen hallottam: Ha egy vállalkozó Svédország valamelyik településén butikot szándékozik nyitni és annak az ablakrámáját pirosra akarja festeni, a helyi önkormányzat pedig úgy dönt, hogy az ablakráma zöld színű legyen, alkalmazkodnia kell, ellenkező esetben nem kapja meg az engedélyt. A példa elhangzása után a velem szembenülő polgármesterek egyike így sóhajtott fel: „Álom, álom, édes álom”... (De hogy egy gömöri „svéd falu” önkormányzata beleszólási jog nélkül mibe szólhat majd bele...) Szerepelt a tervezetben a fásítás is: a tűlevelű erdők létesítése, pedig ezen a vidéken a lomblevelű fák honosak. Tájvédelmi szempontból is több pontatlanságot tartalmazott az anyag (libegő, helikopter-leszállóhelyek megépítése, stb.). Az ülésen ott volt dr. Katarina Gaálová, a Tájvédelmi Körzet igazgatója, aki rá is mutatott ezekre a hibákra. Kérdésemre, hogy a hallottak alapján mi a véleménye a területi tervről, elmondta: a kutatások megkezdése előtt szolgáltattak ugyan anyagokat az URBION-nak, de részletes konzultációra nem került sor, ami nem rajtuk múlott. Véleménye szerint a tervezetet az alapjaitól át kell dolgozni. Mellesleg: a Falvak és Városok Szövetsége felkérésére —, mely egy másik hivatalt bízott meg ezzel a munkával — hasonló terv van készülőben, a két szakembergárda eddig nem is tudott egymás munkájáról, külön-külön készítették a felméréseket. Mivel a másik hivatal dolgozói az egyeztetésen sem vettek részt, nem tudni, ők mikorra készülnek el a tervezettel. Úgy látszik, területfejlesztési tervből nem lesz hiány. Most már csak az a kérdés, az elképzelések megvalósításához ki ad majd pénzt. Talán az, aki a terv elkészítésével megbízta a hivatalokat? Egy felsőbb megbízatás — lehet, hogy alaptalanul — mindig kelt bennem némi kétséget. Azt mondják, aki fizet, az parancsol. Kíváncsi vagyok, mekkora beleszólási joga lesz a tervezetbe mondjuk a Szlovák Környezetvédelmi Bizottságnak, mekkora a helyi önkormányzatoknak. Ezt is lényeges volna mindjárt az elején tisztázni, hiszen a tervezet olyan témát is tartalmaz, mint például az iskolaügy, és ne felejtsük el: a tervezet a minisztériumnak 30—40 évig alapvető dokumentumként fog szolgálni! FARKAS OTTÓ A szerző felvétele Plakátvagányok az alagsorból Cultura, ohhh... A kampány, az kampány, kérem. A szabadság pedig szabadság. A szabad választások szabad kampánya pedig olyan, mint a szabad rablás. Kezdődik a közvélemény-kutatókkal Betolakszanak az ember apájába a tizedik emeleten is. A postás soha nem hozza fel a postát, a kampányozó annál inkább. Arra kíváncsi, kit választanék: Carnogurskyt, Meciart, Weisst, Porubjakot,Klepáöot vagy Prokest-e. Ha egyiket sem, nem is kíváncsi a véleményemre, mert olyat, hogy „mást”, bele sem írt a kérdőívébe. Itt vannak aztán a plakátok. Törvénytisztelő ember létemre megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Jupiternek már akkor szabad plakátot ragasztani, amikor a kisökörnek még a száját sem lehet kinyitni. Ezt magyarázhatja bárki, bárhogyan. Csak azt ne higgye egyik magyarázó sem, hogy akad, aki elhiszi neki, hogy a kampány előtt két-hártím héttel kiragasztott politikai-politikusi tacepaókról bárki is elhiszi, hogy azok még nem „kampányok”, mert azt modják róluk, hogy nem azok. Ne csodálkozzon hát senki, ha két-három héttel a kampány előtt megjelennek a plakátvagyányok is, hogy a saját művüket ők is bemutassák. Elvégre nincs minden nagy és kis pártnak egyformán sok pénze, mégcsak tagjaival arányos bevétele sincs, mióta nem divat a pártbélyeg. Aki hát nem tud magának plakátot ragasztani, az átalakítja a másét. Néha őszinte gyönyörűség egy ilyen átrajzolt plakátra nézni! Mert van benne szellem, fantázia. Gyönyörű például az egyikre „felkent” télapócska, amint teli puttonnyal a hátán hirdeti, hogy nem szabad megállni félúton. Ha lenne választási folklórverseny, akár díjat is nyerhetne a „mű”. De a legtöbb plakátpingálmány legfeljebb a vulgáris kategóriában indulhatna, a „pöcegödrök”, „fasiszták”, jellegzetes és félreérthetetlen ábrácskák és hozzáillő szavacskák.. Hmm... Jó, meghiszem, van akinek nem tetszik a képen látható személy, egyszerűen, mert más a zsánere. De hogy még annyit sem tanult meg élete során a „vagány”, hogy ízlések és pofonok különbözők??? Akkor honnan tudhatná, szegény, mi a vicc, és mi a mocsok, egy ember meggyalázása? A boldogok országa lennénk? Merthogy boldogok a lelki szegények??? Hát ennyi éktelenül vicsorító boldog embert egy rakáson ki látott? Mert nem a plakáton látható arcok vallanak arról, milyen egy ország ez, hanem az utólag rájuk rakott szenny, a primitivizmus nyilvánvaló jelei. S ha még arra vetemedik a polgár, hogy értelmezze is a plakátokra pingált szövegeket, összeszorítja szívét a döbbenet a hatalmas értékzavar, a fejekben uralkodó óriási káosz láttán. Mert mit nevez a plakátvagyány fasizmusnak, kit bélyegez fasisztának? Erre a kérdésre csak sóhajtva lehet válaszolni: aki más, mint ő. Aki másképp képzeli a világot és annak rendjét, mint az, akit ő követ... S plakátátmázoló kórképe az ország képe maga. A kölcsönös toleranciáé, a demokráciáé, az értékrendé, a kulturáltságé... Illetve: annak hiányát jelzi, és azt, nagyon hosszú út áll még előttünk, hogy európaiak legyünk Hacsak., nem éppen ez a cél „plakátvagányéknál”. -ts-A természetgyógyászokról Még nincs későn Nagybeteg egészségügyünk gyógyítókra vár. Jogalkotókra, akik törvényes keretet szabnak majd további fejlődése számára, és olyan természetgyógyászokra, akik készek a hatékony segítségre. Csakhát furcsán, ellentmondások és ellenérzések közepette kezdtek szervezkedni a természetgyógyász elveket valló egészségügyi dolgozók, a jógával, a bioterápiával, a fytoterápiával, a pszichotronikával foglalkozók. Igyekeztek önálló, sajátos, és feltétlenül különálló társaságokba, egyesületekbe tömörülni. Közben a szervezők, tudatosan-e vagy véletlenül, de nem vették figyelembe, hogy a tudományos ismeretek terjesztésének, népszerűsítésének is fontos feltétele az anyanyelv használata. Még nincs későn, hogy ebből a szempontból javítsunk a helyzetünkön. A legtekintélyesebb szervezet a Szlovákiai Alternatív Gyógyászati Tudományos Társaság. Alelnöke dr. Nagy Géza komáromi gyógyszerész és természetgyógyász. Vele egyetértve Benyák Mária szerkesztő, Hajdú András újságíró és Kovács László mérnök, dunaszerdahelyi tanár, megalakították a Szlovákiai Magyar Természetgyógyászok Tudományos Társaságának előkészítő- és szervezőbizottságát. A már említett, legtekintélyesebb természetgyógyász társaság testvérszervezeteként kíván majd tevékenykedni a Szlovákiai Magyar Természetgyógyászok Tudományos Társasága. Az érdeklődők az alapszabályzat tervezetét megkaphatják, ha írnak erre a címre: Szabad Újság szerkesztősége, Hajdú András, 819 11 Bratislava, Martanoviőova 25., 12. emelet. Jó lenne persze, ha az érdeklődök (akár szervezetek, csoportosulások, klubok is) megírnák, hogy elképzelésük szerint főleg mivel kellene foglalkoznia a társaságnak, milyen jellegű tájékoztatást, szervezési segítséget várnak a társaságtól. Május 12-én, kedden — azaz ma — délután 15 órakor dr. Nagy Géza a Szabad Újság szerkesztőségében természetgyógyász tanácsadó fogadást tart, amelyet akár rendelésnek is nevezhetünk. Az előkészítő- és szervezőbizottság tagjai pedig nemcsak tájékoztatással szolgálnak majd, hanem az érdeklődőknek bemutatják a szlovákiai magyar természetgyógyászok készítményeit is. Május 29—30—31-én Komáromban (a volt tiszti pavilonban) magyar nyelvű gyógynövény-ismereti tanfolyamot rendez a társaság. Utána négy-hat hét múlva vizsgát szerveznek a résztvevők számára. Oklevelet is kapnak a sikeres vizsgázók. Ez ugyan senkit sem jogosít majd a gyógyításra, de az oklevél tulajdonosa a jelenleg érvényes szabályrendeletek szerint is joggal vállalkozhat a gyógynövények termesztésére, felvásárlására, szaküzlet nyitására, teák és teakeverékek elkészítésére, adagolására, valamint tanácsadó szolgálat megszervezésére. Ami a Szlovákiai Magyar Természetgyógyászok Tudományos Társasága programját illeti: most pontosítja az előkészítő- és szervezőbizottság, de nyilvánvaló, hogy szakmai érdeklődés szerint összesíti. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján a következő kérdés- és témaköröket csoportosítva: az élelmezés és táplálkozás civilizációs betegségének megelőzése; gyógyítás illatokkal és gyógynövényekkel; testi-lelki relaxáció; jóga; gyógyítás zenével; bioterápia; akupresszúra és akupunktúra; gyógymasszázs; természetvédelem; bionika, vagyis a műszaki tudományok felhasználása az élettani folyamatokban és a mezőgazdaságban; a csillagvilág törvényszerűségeinek alkalmazása a gyógyításban; népi gyógyászat; a gyógynövények gyűjtése és termesztése; a természetes alapanyagú, gyógyhatású készítmények és orvosságok, gyógykozmetikumok forgalmazása. A természetgyógyászok nem ellenfelei a hagyományos orvoslással foglalkozóknak és készek velük együttműködni. Okkal számít tehát a társaság az orvosok, a gyógyszerészek, az egészségügyi dolgozók, a biológusok, a mérnökök, a tanárok és tanítók, a népi gyógyászok, a gyógynövények gyűjtésével, termesztésével foglalkozók, de a vállalkozók érdeklődésére is. Reméljük, nem hiába. (hajdú) Fotó: CSTK