Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-08 / 108. szám
/ Mekkora a szovjet aranytartalék? A rejtély még megoldatlan ‘__________________________ ÚJSÁG Az EBRD budapesti ülésén kiemelt szerepe volt az ex-Szovjetnió, a FÁK stabilizálására szánt 24 milliárdos nemzetközi kölcsönnek. Ennek egy részét, 6 milliárd dollárt kifejezetten a rubel stabilizálásának céljaira fordítják egy külön IMF-alapból. A rubel stabilizálásának problémája újra felvetette az orosz, illetve FÁK-beli aranytartalék tényleges mértéke körül már korábban kibontakozott vitát. Az aranyügyben az egyik legfigyelemreméltóbb kijelentést közvetlenül Gorbacsov bukása és Jelcin hatalomátvétele után tette Petrakov akadémikus, aki Gorbacsov egyik közeli gazdasági tanácsadója volt. Ennek a kijelentésnek az volt a lényege, hogy ellentmondott Javlinszkij szovjet közgazdász becslésének (ugyancsak Gorbacsov egyik jelentős tanácsadója), aki a múlt év végén mindössze 240 tonnára becsülte a „szovjet“ aranytartalékokat és ez akkor hivatalos adatnak bizonyult. A Moscow News interjút is készített Javlinszkijjal, amelynek legfontosabb megállapításait az alábbiakban közöljük. Mióta ön az ország aranytartalékait 240 tonnára becsülte, magasra csapott az indulatok hulláma. Egyes vélemények szerint a szám annyira csekély, hogy így a Szovjetunió fizetésképtelennek tűnhet a Nyugat szemében. Mások szerint szándékosan hoztak a ténylegesnél alacsonyabb értéket nyilvánosságra, hogy így az arany világpiaci árát felfelé nyomják, s nagyobb haszonra tegyenek szert az aranyexportban. Javlinszkij: A helyzet túl komoly, és a tartalékok túl alacsonyak ahhoz, hogy valamiféle játékot űzzünk az arany árával. Minden civilizált országban nyilvánosak az ország aranytartalékaira vonatkozó adatok. Nálunk ezt a legszigorúbb titoktartás övezi, így persze nem csoda, hogy nem tudjuk ténylegesen ellenőrizni az aranykitermelést, az aranyexportot, az aranytartalékok és a szabadon rendelkezésre álló arany nagyságát. A megoldás: közzé kell tenni minden elérhető információt és szigorú ellenőrzés alá kell vonni az aranytartalékokat. Másodszor: hogyan is képzelhetjük, hogy a Nyugat egyenrangú üzleti félként kezel minket, ha szándékosan torzított statisztikai adatokat bocsátunk csak a rendelkezésére? Mindenfajta normális együttműködés, beleértve a Nemzetközi Valutaalapba való felvételünket, elképzelhetetlen a gazdaságra vonatkozó lényegi adatok külföldön való nyilvánosságra hozatala nélkül. Annak idején Nyikolaj Rizskov egy másfajta verzióval állt elő. Szerinte 1986 végén a szovjet aranytartalékok 587 tonnát tettek ki. 1990 elejére a tartalék 784 tonnára nőtt. Mi az ön véleménye erről? Javlinszkij: Az adatok helytállóak. Ugyanakkor, mikor Rizskov 1990. december 25-én távozott a miniszterelnöki székből, a kérdéses mennyiség csupán 484,6 tonnát tett ki. 1990-ben több mint 470 tonna aranyat exportáltak. Mindent egybevéve, Rizskov miniszterelnöksége idején a Gokhran (a nemzeti aranytartalékokat kezelő hivatal) több mint 900 tonna aranyat exportált. Az 1991-es aranyexport pedig kevéssel haladja meg a 300 tonnát. Az ön becslését a Világ Aranytanácsának londoni igazgatósága pontosnak tekinti. Nemrégiben a Wall Street Journal is megjegyezte, hogy a világ aranypiaca „hisz“ önnek. S ön megbízhatónak tartja-e a saját adatait? Javlinszkij: Az adatok az aranytermelés, aranyfogyasztás és aranyexport összefüggéseit tárják fel. Az elérhető statisztikák, sajnos, igaznak tűnnek. Hozzá kell tenni, hogy én magam nem mentem be személyesen a tárolóhelyiségbe és nem vettem ténylegesen számba az ott felhalmozott aranyat. Az ezért felelős személyek által megadott hivatalos adatokra támaszkodtam. Ugyanakkor, mi mindannyian lényegesen nagyobb aranytartalékokat feltételeztünk eddig. Abból a feltételezésből kell kiindulnunk, hogy a piacgazdaságra való átállás legsúlyosabb következményeit az államnak kell magára vállalnia, s a változásokkal járó sokkot nem kis mértékben tartalékai mozgósításával tudja ellensúlyozni. Semmi kétség, ilyen esetben szükség lenne megfelelő nagyságú aranytartalékokra. Tegyük fel, létezik a megfelelő nagyságú tartalék. Javlinszkij: És mi szerencsések vagyunk, és megtaláljuk? Ez azt jelentené, hogy létezik néhány eddig általunk nem ismert „aranyforrás“. Ha csupán egy rejtekhelyre rábukkanunk, az azt jelenti, hogy több ilyen is létezik. Ha ez így van, akkor újra becsapva érezhetjük magunkat, s minden lényegi adatot (számot) újra kell vizsgálni. * * ★ Voltaképpen - ezt a nyilatkozatot követte Petrakov kijelentése, amely a 240 tonnának csaknem tízszeresére 2200 tonnára becsülte a mai FÁK, az ex-Szovjetunió tényleges aranytermelését. Ezt a meglepő számot Petrakov azzal indokolta, hogy az egyes köztársaságok immár nem küldik egy ideje a kibányászott aranyat Moszkvába. Különösképpen fontos ebből a szempontból Kazahsztán, amely Oroszország után 30 százalékos részesedésével a FÁK legnagyobb aranytermelője. Petrakov - a német Der Spiegel szerint - úgy véli, hogy annak idején Gorbacsov és Jelcin megállapodtak körülbelül 200 tonna arany „eltitkolásában“. Ebben az ügyben Petrakov már parlamenti vizsgálatot is követelt. A köztársaságok részesedése a FÁK aranytermelésében ÜzbeglsztAn- 25.2^Kazah«ztán 6,3 Kirgizia 1,0 Tadzslklaztán 1,1 Grúzia 0,2 Örményország 0,5 Főnén 'Uoaoow Now»' 2049,8 A szovjet aranytartalékok tonnában, az utolsó hivatalos adatok szerint 1992. május 8. Ausztriában újra hangot kaptak azok a félelmek, hogy a kelet-európai országok nyitottá válásával növekvő veszély fenyegeti az ország munkaerőpiacát. Az osztrák bérszínvonalra minden bizonnyal kedvezőtlen hatással lesz a keleti országok által támasztott verseny - írja a Der Standard, véleményét két osztrák jelentésre alapozva. A Der Standard közli az Arbeitskammer érdekképviseleti szervezet jelentését, miszerint a legnagyobb veszély onnan ered, hogy a kelet-európai államokénak többszöröse az osztrák bérszínvonal, és ez az eltérés előbbutóbb lecsapódik a piacon. Különösen kellemetlen konkurenciát jelenthet Magyarország és Csehszlovákia, ahol a már létező alapokon viszonylag könnyen kialakíthatók új ipari kapacitások. A helyzet különösen kiéleződhet, a vas- és acélgyártásra, valamint a műtrágyát előállító vállalatokra. Ausztriának valamilyen formában védelmet kell nyújtani a hátrányosan érintett vállalatoknak, hangoztatja az említett kamara. Ilyen védelem céljára egyfajta „önkéntes“ kiviteli korlátozást ajánl a keleti szállítóknak a szervezet. A Wifo gazdaságkutató intézet havi kiadványának legutóbbi számában arra hívja fel a figyelmet, hogy a bérszínvonal-különbségek eltűnésére csak hosszabb idő elOsztrák aggodalmak A kelet-európai verseny miatt ha a két ország megállapodást köt az EFTÁ-val. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás előírásai nyomán lényegében akadálytalanul jutnának Ausztriába a két reformországból származó termékek. Az osztrák munkavállalói kamara azonban nemcsak az alacsony keleti bérek miatt aggódik, hanem az ottani alacsonyabb energiaárak és szállítási költségek hatásától is tart. További hátrány származhat abból, hogy a keleti szomszédországokban nem terhelik a termelést olyan környezetvédelmi járadékok, amelyek tetemesen megdrágítják az osztrák ipari termékeket. A pohárban az utolsó csepp az lehet, ha az adósságaik és a fejlesztési terveik miatt devizaszerzési kényszerrel szembenéző országok erőteljesen leértékelik valutájukat az exportőrök versenyképességének lokozása végett. Az Arbeitskammer szerint a legnagyobb veszéllyel az osztrák cement-, textil- és ruházati iparnak kell szembenéznie, de kemény megpróbáltatások várnak múltával lehet számítani. Addig viszont tényként kell elfogadni, hogy munkahelyek vándorolnak- ilyen vagy olyan formában - Keletre, ahol a korábbi rejtett munkanélküliség felszínre kerülésével hatalmas munkaerőtartalékok jelentkeznek. A legközvetlenebbül veszélyeztetett ágazatok körében- az Arbeitskammer által említetteken kívül - a Wifo kiemeli még a fa-, a cipő- és a vegyipart, a gép- és műszergyártást, illetve minden olyan területet, ahol közepes technológiai színvonallal lehet valamit kezdeni. Az intézeti jelentés azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy nemcsak a munkaigényes ágazatokban lehetnek gondok, hanem a kvalifikált szakembereket követelő területeken is. A Wifo szerint jól képzett műszaki szakemberek állnak rendelkezésre Magyarországon, Csehszlovákiában és bizonyos mértékig Bulgáriában. Meglepő módon viszont nem aggódik a jelentés az osztrák élelmiszeripar kilátásai miatt. Európai vendéglátók közgyűlése Budapesten most tartja idei közgyűlését az Európai Vendéglátók Szövetsége, az ECA. Az 1964-ben Dániában alakult ECA az európai vendéglátóipar szakmai érdekvédelmi szervezete, amelynek százhúsz képviselője vesz részt a magyarországi közgyűlésen. A szövetségben a nagy vendéglátóvállalatok, élelmiszergyártó cégek, üzemi, kórházi és közétkeztetést nyújtó vállalatok, továbbá a vendéglátással foglalkozó különböző szövetségek, oktató- és kutatóintézetek vesznek részt. Az ECA tevékenységének fő célja az érdekegyeztetés, a piacra való bejutás előkészítése tagjai számára, az európai vendéglátás érdekeinek képviselete, valamint a szakma elméleti és gyakorlati tapasztalatainak cseréje és terjesztése. Koordináló szerepet tölt be az európai vendéglátást ellátó kereskedelmi láncok, speciális berendezéseket gyártó cégek között, terjeszti a legújabb technikát, knowhow-t. Az ECA az Európai Közösség szervezeteiben is képviseli magát. Kelet-Európábán most először rendez az ECA közgyűlést, miután tavaly felvették a szervezet tagjai közé a magyar Platán Vendéglátó és Panzió RT.-t. A szakmai konferencián a külföldi vendégeken kívül mintegy ötven magyar vendéglátós vesz részt. A közgyűlés idején tartják az európai vendéglátó-ipari főiskolások versenyének idei döntőjét. ....
