Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-08 / 108. szám
5 1992. május 8. Szabad ÍJJSÁCi A gimnáziumok szerepe oktatási rendszerünkben A Szlovák Köztársaság Oktatási-, Ifjúsági- és Sportminisztériumának Gimnáziumi és Szakközépiskolai főosztálya a közelmúltban tájékoztatást tett közzé a gimnáziumok szerepéről, jelenéről és jövőjéről oktatási rendszerünkben. Az alábbiakban e tájékoztatás lényeges részeit ismertetjük és részben kommentáljuk. A gimnázium mint középiskola-típus a pártállam négy évtizede idején kereste a profilját. Ezért nevezték kezdetben tizenegyéves középiskolának (a szovjet tízéves iskolák mintájára), később általános műveltséget nyújtó középiskolának, végül gimnáziumnak. Valójában azonban egyik elnevezés sem fedte a klasszikus értelemben vett gimnázium fogalmát. Különösen a totalitárius rendszer utolsó éveiben nem hasonlított már a gimnázium önmagára túlzottan erőltetett politechnikai jellege miatt. Jelenleg oktatási rendszerünkben a gimnázium elsősorban a főiskolai és az egyetemi tanulmányokra készíti fel diákjait, de lehetőséget ad a gimnáziumi végzettség elérésére azoknak is, akik családi, anyagi, egészségi vagy egyéb okok miatt nem kívánják folytatni tanulmányaikat, hanem olyan munkahelyen kívánnak dolgozni, ahol megkövetelik a gimnáziumi végzettséget. A múlt év szeptemberében új tanterveket vezettek be, melyeket részben a hazai szakemberek útmutatásai, részben pedig a külföldön szerzett pozitív tapasztalatok alapján állítottak össze. Az új tantervek bevezetése egyúttal a gimnázium belső differenciációját is jelentette, s ennek következtében a négyévfolyamos gimnáziumokban - az első évfolyam kivételével - lehetővé válik részben a fakultatív oktatás. A kijelölt 16 tantárgyból a gimnazisták azokat választhatják, melyeknek a tanulása szükséges későbbi főiskolai vagy egyetemi tanulmányaik, vagy az érettségi vizsga után választott foglalkozásuk szempontjából. Nálunk egyelőre országszerte a négyévfolyamos gimnáziumok képezik a gimnáziumi oktatás alaptípusát. Nyolcévfolyamos gimnáziumokat csupán ott fognak létesíteni, ahol adottak a lehetőségek, s a diákok és a szülők igényli« a szakosított gimnáziumot. Már működik nálunk ilyen szakosított nyolcévfolyamos gimnázium (egy sportgimnázium, egy magángimnázium és egy matematika, illetve idegen nyelv kibővített oktatására szakosított gimnázium). Tekintettel gazdasági helyzetünkre, a jövőben is a négyévfolyamos gimnázium lesz nálunk a domináns iskolatípus. Ezt az elképzelést némileg megkérdőjelezhetjük, hiszen feltehetően a gazdasági nehézségek, az oktatásügyben létező pénzhiány, a szükséges épületek és iskolafelszerelések hiánya csupán átmeneti jelenségek, ezért el kellene gondolkodni a nyolcévfolyamos gimnáziumok szélesebb hálózatának legalább távlati kialakításáról, annál is inkább, mivel nálunk - a cseh országrészekhez hasonlóan, ahol jelenleg is a nyolcévfolyamos gimnáziumok vannak túlsúlyban - a nyolcévfolyamos gimnázium a hagyományos típusa a gimnáziumi oktatásnak. Az illetékes gimnáziumi és szakközépiskolai főosztály a nyolcévfolyamos gimnáziumok koncepciójával tovább kíván foglalkozni, hogy a fennálló elméleti és gyakorlati jellegű problémák megoldása által megteremtse az optimális feltételeket ezen gimnáziumok működéséhez. A jövőben számolnak a külföldi tapasztalatok intenzívebb átvételével, valamint pedagógusaink külföldi továbbképzésével is. Nyolc gimnáziumi tanárunk már járt is tanulmányúton Olaszországban, 15 gimnáziumi igazgatónk Utrechtben vett részt a gimnáziumi oktatással kapcsolatos szemináriumon, 21 pedagógusunk pedig Svájcban, az ottani Schmidheiny-alapítvány támogatásával készült fel a piacgazdaság problémáiról szóló tanfolyamok megindítására az egyes gimnáziumunkban és szakközépiskoláinkban. Az elmúlt 2 esztendőben jelentős változások következtek be az idegen nyelvek gimnáziumi oktatásában. Bővült a választható idegen nyelvek skálája, s a gimnáziumi órarend lehetőséget biztosít két idegen nyelv párhuzamos tanulására. Megnyíltak az első bilingvális (kétnyelvű) gimnáziumok is, melyek olyan alapos nyelvi képzést kívánnak nyújtani a diákoknak, hogy elvégzésük után külföldön folytathassák főiskolai vagy egyetemi tanulmányaikat a tanult idegen nyelven. Szlovákiában jelenleg kilenc bilingvális gimnázium működik. eltelt két év folyamán bebizonyosodott az alternatív iskolák szükségessége. Elkezdődött az oktatás tíz felekezeti és három magángimnáziumban is. Az alternatív iskolatípusok nagy előnye az egészséges versenyszellem kialakulása az állami és a többi gimnáziumok között, s e téren a felekezeti gimnáziumok jelentősége elsősorban a valláserkölcsi nevelés terén lehet kimagasló. új szellemben történő gimnáziumi oktatás változásokat igényelt a tantervekben és a tankönyvekben is. Különösen átütő változások következtek be a történelem, a filozófia és az idegen nyelvek oktatása terén. A történelem új tanterve és tankönyve a totalitárius rendszerben megszokott gyakorlattól eltérően tárgyilagosan és ideológiamentesen kíván foglalkozni a cseh és a szlovák nemzet történelmével. Itt jegyezzük meg, hogy a minisztériumi tájékoztatás nem szól a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok specifikus problémájáról: a magyar nemzet és a Trianon óta más országokba szakadt magyar nemzeti kisebbségek átértékelt, hazugságoktól és ideológiai sallangoktól mentes történelme tanításának bevezetéséről. Ez pedig elkerülhetetlenül szükséges, hiszen alapvető követelmény, hogy minden ember a valós történelmi tényeknek megfelelően ismerje saját nemzete múltját. A volt polgári neveléstan elnevezésű tantárgy helyét a gimnáziumokban a filozófia foglalja el, amely tulajdonképpen - a gimnáziumi tanterv szerint - az egyes filozófiai irányzatok áttekintése az ókortól napjainkig. Az idegen nyelvek gimnáziumi oktatásában bekövetkezett egyik legnagyobb változás az, hogy az orosz nyelv már nem kötelező tantárgy, csupán egyike a választható idegen nyelveknek. További lényeges és dicséretre méltó változás, hogy a nyelvtancentrikus idegennyelv-oktatást a társalgásközpontú oktatás váltja fel. A minisztériumi tájékoztatás további része több olyan tervbevett intézkedésről szól, amelyek realizálása nagy mértékben veszélyeztetné a gimnáziumok klasszikus jellegét. Tekintettel arra, hogy az államnak nincsenek anyagi eszközei a szaktanintézetek (inasiskolák) fenntartására, s a vállalatok sem vállalják fenntartásukat, az illetékes oktatásügyi szervek ez okból a négyévfolyamos gimnáziumok hálózatának kibővítését tervezik, hogy itt tanuljanak azok a diákok is, akik - iskola híján - a szaktanintézetbe nem iratkozhattak be. Ez- úgymond - elodázná némileg a munkanélkülivé válásukat is. Nos, meg kell mondani, hogy ez több okból is teljesen elhibázott intézkedés lenne. Köztudott, hogy a szaktanintézetekbe többnyire olyan diákok jelentkeznek, akik az alapiskolákban nem tartoztak a legjobb diákok közé. A gimnáziumban az ilyen diákok csak nagyon gyenge eredményeket érnének el, vagy lemorzsolódnának. Helytelen dolog továbbá a nagyfokú munkanélküliséget perspektivikusan belekalkulálni az iskolahálózat átalakításába. A gazdasági élet konszolidációja ugyanis előbbutóbb bekövetkezik, s akkor szükség lesz olyan fiatalokra, akik a legkülönfélébb szaktanintézetekben szakmai ismereteket szereztek. Az előbbivel vetekszik - ami az átgondoltság hiányát illeti - az a távlati terv is, mely szerint megszüntetik a szakközépiskolákat és ezeket is beolvasztják a gimnáziumokba. Ez- véleményem szerint - teljes képtelenség. Ennyi, egymástól teljesen eltérő előjelű és tartalmú feladatot a gimnáziumok nem vállalhatnak fel. Ennek az elképzelésnek a megvalósítása azzal a veszéllyel járna, hogy a gimnáziumnak a végén semmilyen határozott profilja nem lenne! Szerencsére van számos jó felszereltségű, gazdag hagyományokra építő, jó szakembergárdával rendelkező szakközépiskolánk, ezeket fenntartani és fejleszteni kell, nem pedig beolvasztani a gimnáziumokba! A transzformációs és a privatizációs törvény teljes végrehajtása, tehát a piacgazdálkodásra történő teljes átállás után szükség lesz a szakközépiskolák abszolvenseire. Ezért a két iskolatípus fúziójával kapcsolatos jelenlegi elképzeléseket feltétlenül át kell értékelni! elkövetkező években a gimnáziumok eredményes munkájának biztosítása érdekében számos alapvetően fontos intézkedést kell megvalósítani. Biztosítani kell a gimnáziumok teljes fokú ellátását az új szellemben és a legkorszerűbb metodikai elvek alapján készülő új tankönyvekkel. Meg kell oldani a gimnáziumok igazgatóinak és igazgatóhelyetteseinek pályázat útján történő kinevezését. Jelenleg ez a probléma félig sincs megoldva, hiszen a politikai okokból eltávolított igazgatók helyét a gimnáziumokban nem mindig a tisztség betöltésére alkalmas egyének foglalták el. Akadnak gimnáziumok, ahol az igazgatóhelyettesi tisztséget csupán az úgynevezett pedagógiai minimummal rendelkező egyének töltik be, holott az igazgatóhelyettes tulajdonképpen az iskola pedagógiai igazgatója, ezért igazi pedagógiai, didaktikai és módszertani ismeretekkel rendelkező szakembernek kell lennie. Megoldatlan probléma az egyes gimnáziumok felszereltségének biztosítása is. Korszerűen oktatni csak a legújabb, legkorszerűbb oktatási segédeszközök, laboratóriumok, szaktantermek segítségével lehet. Az anyagi lehetőségekhez képest ezen a téren is lépniük kell az illetékes oktatásügyi szerveknek, miközben a többi iskolával azonos feltételeket, ellátottságot kell biztosítani a nemzeti kisebbségek iskolái számára is. Ez az illetékes oktatásügyi szervek feladata mindaddig, amíg meg nem valósul a gimnáziumok tervbevett gazdasági önállósítása, az egyes iskolák teljes ellátottságának biztosítása. SÁGI TÓTH TIBOR egytantermes, többévfolyamos falusi iskolákat szinte kivétel nélkül elsodorta a körzetesítés. Ha egy-egy mégis megőrződött, az nem a hatalom kegyes gesztusának, hanem a legfondorlatosabb direktívákkal is felszámolhatatlan környezeti adottságoknak köszönhetően maradt meg. így történt, hogy a világtól leginkább elzárt, istenhátamögötti települések egynémelyikében a mai napig működik a falu eme legfontosabb alapintézménye. Ezek közé tartozik a Domicaicseppkőbarlang ,, hátán“, avagy a Rozsnyói járás köldökén „időző“ Kecső is. Az ősi települést ma alig ötszáz lélek lakja. Az utóbbi évtizedekben megfogyatkozott gyermekáldásból ebben az iskolai évben egy 23 fős 1-3. osztályos tanulóseregre futja. A jó hírű iskola igazgatója, s egyben egyetlen pedagógusa, a rozsnyói származású SZCSUKA József, aki immár huszonnyolcadik esztendeje lámpása is egyben a csehszlovákiai magyarság szellemi égboltján csillagként jegyzett faluközösségnek. A szerény modorú, szándékaiban és tetteiben egyaránt nemes megnyilvánulásé tanítót nevezhetnénk Népszolgálónak is. Évtizedeken át szinte mindenese volt ennek a kehelynyi völgyben „életet vállaló“ embercsoportnak. Elsősorban persze mindig is a jövő nemzedékének lelki-szellemi istápolásával foglalkozott. De ő volt a polgárok ügyes-bajos dolgainak egyik intéző-tanácsadó „kérvényírója“, a különféle társadalmi csoportosulások közhasznú munkavégzésének irányítója, „csemadokos kultúracsináló“. De ezekről - az életútját mérföldkövekként szegélyező történésekről - hadd számoljon be ö maga: „Ipolynyéken léptem a pedagógusi pályára, majd a változó idők »szükségparancsolatának« engedelmeskedve a hosszúréti, később az almási alapiskolában nyitogattam az ismeretekre szomjúhozó gyerekek értelmét. Miután megnősültem, nagyobb lakásra volt szükségünk, s a tanfelügyelóség Kecsöt ajánlotta legújabb szolgálathelyül. Elfogadtam ezt az ajánlatot, annak ellenére, hogy az előzetes terepszemlém során áldatlan állapotokat tapasztaltam az iskola háza táján. A tető beázott, az ablakon besüvitett a szél, a korhadt padlórések alatt egerek cincogtak. Ebben a siralmas helyzetben 1-5. évfolyamot oktattunk váltott időpontban. Még késő délután is volt tanítás“. Aztán teltek, múltak az évek, a szomszédos Hosszúszón a magyar nyelvű óvoda az alapiskolával együtt szép csendben szlovák nyelvűvé „vedlett“. A továbbra is anyanyelvi oktatást óhajtók (mintegy 10-14 tanuló) is Kecsön találtak menedéket Szcsuka tanító úr oltalma alatt. Ekkor egy időre két osztályt tartottak fenn, mígnem az ismételt létszámcsökkenés miatt 1980-ban újra „egyosztályúsították“ az iskolát. Ezzel egyidőben pedig megszüntették az 5. évfolyamot. Ami az utánpótlást illeti, olyan gyermekszűkében álló esztendőt is számon tartanak, amikor nem is nyithattak első osztályt. Ám a tavalyi kedvező változás, létszámgyarapodás is csak szomorúságot vont maga után. Mivel a „megszaladó“ elsősökkel 38-ra növekedett a gyerekek száma, holott csak 28 fős tanulógárda befogadására alkalmas a tanterem a negyedikesek is az ötödik osztályosok sorsára jutottak: nem tanulhatnak tovább a falujukban. A szülők nagy szomorúságára a Pelsőcön lévő körzeti iskolába kell nap mint nap utazniuk. Mindez egy hiányzó tantermen múlik, amelynek a megépítésére nem áldoz az iskolaügy. Ebben a tanévben mindössze 21 ezer korona költségvetési kerettel rendelkeznek a kecsóiek, amiből 14 ezret fűtésre és világításra kénytelenek költeni. A maradék pénznek száz helye is volna, de hétezer koronából nem futja komolyabb tanszerek és segédeszközök megvásárlására.- Bár szerényebb körülmények közepette tevékenykedünk - á tanterv, az előző rendszerbelihez képest (főleg ami a történelem oktatását illeti) nagyobb szabadságot és döntési jogkört engedélyez a pedagógusnak. Immár megtorlástól való félelem nélkül beszélhetünk az eladdig háttérbe szorított (egyetemes történelmi és művészeti vonatkozású) vallási témakörökről, mint például Jézus születésének és feltámadásának misztériumáról Ebben az iskolában mindig akadtak olyan tehetséges gyerekek, akik országos versenyeken is megállták a helyüket. A költészetet és a zenét olyan természetességgel „használják“, szívják magukba lelkűket gazdagítandó, mint ahogy a folyó folyik, a nap süt és a virág illatozik. A költők s írók „vigyázó" művei, s a hegedűvel megszólaltatott, énekhanggal továbbvibráló népzenei alkotások egy életre szóló alapozó indíttatást, szellemi fogódzót jelentenek az innen tovább induló nebulóknak. Az emberek szokásrendszerében máig megtalálható hagyományok, vagy a múlt apadó emlékeinek eleven közelsége folytán formálódó közösségi értékrend és viselkedéskultúra is részét képezi a falu kiapadhatatlan szellemi kincsestárának.- Számomra csakúgy, mint a búvópatakként feltűnő falusi kultúra „félsz í nrehozásában ‘ ‘ feladatot vállaló Tóth Miklós számára természetes volt annak az életformának a vállalása, amellyel lényegében minden szabadidőnkkel együtt elköteleztük magunkat a közösség szolgálatának. „Hivatalosan“ még nem voltam, nem lehettem beteg. S eddig még az iskolában sem helyettesített senki. Éppen ezért, nem kis meglepetés ért, amikor az egyik újságból arról értesültem, hogy igazgatót keresnek az egytanerös kecsöi alapiskolába. Nofene, gondoltam: mivel én elsősorban pedagógus vagyok és csak adminisztratív kényszerűségből igazgató (saját magam irányítója), akkor a napnál is világosabb, hogy amennyiben az ÚJ RENDELET értelmében a régi igazgatókat le kell cserélni, akkor pedagógusként sem maradhatok a helyemen?! Csak azt nem tudom - és ez számomra egy cseppet sem közömbös -, hogy közel három évtizednyi szolgálattétel után, 54 évesen, vagyis hat esztendővel a nyugdíjazásom előtt miért s hová kellene innen távoznom? ... A napokban kaptam kézhez „átvilágíttatásom“ írásos eredményét. A központi nyilvántartás szerint sem voltam a Köz(ös)ség árulója. Persze, ezzel senki sem vádol(t), csakhát a hátmegetti intézkedések, és a nyílt kiállások elmaradása miatt rosszat sejtek. Eddigi szüntelen szellemi dologtevésem közepette sohasem gondoltam rá, most mégis aggodalommal tölt el a jövö(m)... Én nem gyűjtöttem, halmoztam fel anyagi javakat. Házat sem építettem, de erre nem is lett volna időm, hiszen a „gyermekeimet“ nem hagyhattam magukra...“ „Nem nagy ügy(?)“ - mondhatnák a közömbösök, hiszen „csupán egy rutinszerű és »törvényelöírta« igazgatóváltásról van szó.“ Ám ebben a konkrét, jól körülhatárolható és a (falu) közösség megszólaló vagy hallgatag lelkiismerete által is megvizsgálható és megmérettetendö esetben sem volna szabad aktatologató közönnyel, lelketlen paragrafus-végrehajtással dönteni egy köztudomásúan mindvégig tisztességesen helytálló pedagógus SOrSáról. Az ügy hátterében álló ítéletvégrehajtók, akik a roszszul megalkotott, újabb igazságtalanságot teremtő lusztrációs törvénynek igyekeznek szolgalelkűen érvényt szerezni, arra az egyszeri gazdára emlékeztetnek, aki úgy akarta elzavarni kertjének egyetlen gyümölcsadójáról a folyton rátelepedő madarakat, hogy kivágta a fát. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Mennyit ér az ember, ha bűntelen, de szerény? PEDAGÓGUSPORTRÉ - HÁTTÉRBEN ISKOLÁVAL ÉS AGGODALOMMAL
