Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-14 / 112. szám
Szabad ÚJSÁG A fiúk a bányában dolgoz(ná)nak... Szénszünet tavasszal Gyorsan elterjedt a hír, hogy Nagykürtösön és környékén, május negyedikétől a Dolina szénbányában leállt a fejtés. Igaz, tájékoztatott „bennfentes“ bányász ismerősöm, egyelőre „csupán“ két hónapra szünetel a termelés.- Leginkább persze attól tartunk - kesergett a kétgyermekes családapa -, hogy a kényszerű „szénszünet“ után sem vehetjük fel újra a munkát. A legtöbben azt sem tudják, mihez kezdjenek... Jómagam is elmennék bárhová dolgozni, ám a közelben, a járás területén nem igen akad egyéb, új munkalehetőség. A bánya rakodóterülete I. rész Csöbörből vödörbe Palócországban, Mikszáth Kálmán szülőföldjén, ahol a vödröt rocskának nevezik az atyafiak, bizony még manapság is történnek különös dolgok. A Dolina szénbánya élén például két ember áll, mégsincs az üzemnek igazgatója. Jozef Striezenec, a „régi" igazgató, törvényeink értelmében nem irányíthatja tovább a munkát. Igaz, hogy mindössze egy esztendeje került a „bársonyszékbe“, s akkor „közfelkiáltással" lett igazgató, de mivel munkásőr volt, posztjáról távoznia kell(ett). Igor Cífer, a „kinevezett gyám“ valójában megbízott igazgató. A megbízatást „büntetésnek“ tartja, bevallása szerint nem érzi jól magát a „trónon“. Persze meg tudom ót érteni. Túl forró ez a trón, egzisztenciális gondokkal küzd az ágazat, nem túl nagy dicsőség bányaigazgatónak lenni manapság! Egy biztos: a bánya dolgozói körében eléggé feszült a hangulat. Érthető is, jogos is a bányászok idegessége, nyugtalansága. A falfejtök, csillések, vájárok, villanyszerelők, külszíni alkalmazottak már attól is félnek, hogy hamarosan drasztikus létszámcsökkentésre, elbocsátásokra kerül sor... S akkor, érvelnek a legtöbben, velük mi lesz, mihez kezdjenek? A bányászok, mint azt sokan nyíltan meg is mondták, szívesebben látnák a menesztett, volt főnököt az üzem élén, mint a helyére, posztjára kinevezett újat. Eddig és ne tovább? A közeljövőben igazgatóválasztás lesz. Az új vezető csak pályázat megnyerése után töltheti be a tisztséget. Hogy a pályázatra pontosan mikor kerül sor, még senki sem tudja megmondani. Talán hamarosan. Vagy majd... A Privigyei Szénbányák nagykürtösi Dolina Bányaüzeme 1650 alkalmazottjából 210 a hivatalnok, a műszaki dolgozó. A többiek közvetve, vagy közvetlenül vesznek részt a termelésben; a fejtésben, a kibányászott szén felszínre hozatalában, tárolásában, vagy elszállításában. A második világháború utáni (talán) legnagyobb munkáselbocsátás a Dolina bányában a múlt év elején kezdődött. Az üzem tavaly 120 dolgozót eresztett szélnek. Negyvenöt, ötven esztendős, vagy ettől idősebb bányászok voltak kénytelenek elhagyni megszokott munkahelyüket. Mindez „természetesen“ a törvény betartásával történt! Az állásuktól megfosztott munkások között szép számmal akadtak olyan becsületes, lelkiismeretes dolgozók is, akik több évtizede vájták bányászták a mélyben a szenet. Jónéhányan, látva a kilátástalan helyzetet, maguk, önként váltak meg régebben biztonságosnak tűnt munkahelyüktől. Igyekeztek állást találni addig, amíg lehet!- Az üzem - jelentette ki Jozef Striezenec -, nem köthet útilaput a csökkent munkaképességű, vagy rokkant alkalmazottak talpa alá, ezért a hatékonyabb, a gazdaságosabb termelés érdekében bevezetett kényszerű létszámcsökkentésnek a korosodó, ám A „régi" és az „új“ igazgató: Igor Cífer és Jozef Strietenec rendkívül tapasztalt bányászok itták, s isszák meg ma is még a levét... Mert hát az elbocsátáshullám valójában még nem ért véget! A Dolina bányában, Szlovákia más szénbányáihoz hasonlítva, jók a termelési feltételek. Kékkő, Alsósztregova, Felsösztregova, Szelenc, Kishalom, Nagyhalom és Nagykürtös városhatárához közel jövesztik a szenet. Jelenleg Kékkő irányában (lenne) a legintenzívebb a fejtés. Álomvárosból alvóváros A bányának 1 milliárd 100 millió koronára lenne szüksége a termelés további zavartalan biztosításához, ám mindössze 880 millió koronára van ígéret, s most úgy tűnik, még ennél is kisebb összegből, 840 millió koronából kell gazdálkodniuk. Az első negyedévre 207 millió koronát kapott az üzem. Egyáltalán nem jut pénz a gépek javítására, illetve felújítására. Legtöbbször az egyik gépről rakják át a szerelők a másikra a szükséges alkatrészeket. Új, korszerű munkaeszközök vásárlására még csak gondolni sem mer senki! Akadoznak a partnerkapcsolatok is, még a vágatdúcoláshoz szükséges gömbfa is hiánycikknek számít. Az üzem bármikor fizetésképtelenné válhat... A bányászok átlagéletkora 40-48 év. A legtöbben az alig öt kilométernyire lévő Nagykürtösön élnek, laknak. Ha bezárná kapuit a bánya, holt várossá válna a település, a lakók java része állás nélkül maradna, munkanélküli-segélyre kényszerülne, s egy idő után talán éhezne is. Némi túlzással jókora koldustanya lenne a város. Kürtös a második világháború után mindössze néhány házból álló kis falucska volt. Valójában a bányászok számára épült várossá. Nem is olyan túlságosan régen, még szinte válogatás nélkül minden egyes munkára jelentkezőt alkalmazott az üzem, igaz, ennek következtében sok szerencselovag, kalandor is érkezett az évek során az egyre terebélyesedő településre. Egyre dagadt, duzzadt az „álomváros“, minden bányamunkára jelentkező bizonyos időn belül lakáshoz juthatott, így bizony sokan nem tudtak ellenállni a csábításnak. Az emberek éltek a kínálkozó, soha vissza nem térő lehetőséggel. Lakást minden áron A lakás óriási vonzerőnek bizonyult. Azóta a helyzet némiképp megváltozott. Most már csak a jó munkásokhoz ragaszkodik a bánya, ám senkit sem tehetnek a lakásból ki az utcára... Valósággal özönlöttek a cigányok is a jellegtelen városkába. Aztán hamarosan az egész pereputtyuk, népes rokonságuk is utánuk költözött. A Bányász utca bérkaszárnyáinak (szükség)lakásaiban sok esetben tíz, tizenöt, vagy még ennél is több - sokszor persze a lakhelyre be sem jelentett, „ideiglenesen ott tartózkodó“ - személy is tengődött rossz körülmények között. Az öt vagy hat háromszintes épületből álló utca bérházai közé sötétedés után bizony nem volt ajánlatos betévedni. Nagykürtös Harlemé, „csúfnegyede“ a Bányász utca, meg a környező házak környéke volt. S talán az mécj ma is! Persze, ne legyünk igazságtalanok. A cigányok, vagy ahogy ma mondjuk: a romák között is akad nem egy, példásan, becsületes munkából, bányászkodásból élő család is. Ók dolgoznak, szabadidejüket családjuk körében töltik, nem csellengenek a kétes (hírű) sörkocsmák tájékán, s nem lézengnek céltalanul, prédára lesve az utcán. A közvélemény viszont züllött fajtestvéreik viselkedése alapján állítja ki róluk a korántsem hízelgő bizonyítványt... Az üzem 1989-ben foglalkoztatta a legtöbb bányászt: 2050 személy dolgozott a tárnákban, a felszínen, s az irodaházakban. A bánya 1 millió 40 ezer tonna szenet termelt, most az 1650 alkalmazott 700 ezer tonnát jöveszt. A munkanap huszonnégy órájában, a három műszak dolgozói átlagosan 2650 tonna szenet bányásznak. A szén fútöértéke a szakemberek szerint jónak mondható. A kitermelt szén java része, mintegy 630 ezer tonna, ipari szén, a nemeskosztolányi kohóba kerül, s csupán 70 ezer tonna jut el a közületekhez, a kisfogyasztókhoz. Kétfajta osztályozott szén közül választhat a vásárló. Szólamok, szép szavak Az üzem a bánya beludvarán mindössze 3200 tonna szén tárolására képes. A munkások átlagkeresete tavaly óta némiképp emelkedett. Sokak szerint mindez a menesztett igazgató érdeme. Talán azért is ragaszkodnak hozzá jobban a bányászok, mint váltótársához. Tavaly havonta átlagosan 4946 koronát keresett egy bányász, a múlt hónapban pedig 4983 korona volt az átlagkereset. Sajnos a megélhetési költségek ennél jóval gyorsabb ütemben emelkedtek. A szlovákiai bányákban eluralkodott helyzet a nemzetgazdaságban zajló folyamatokat hűen tükrözi. A kohóipar rekonstrukcióját, környezetkímélőbbé alakítását a szénbányák is megérzik, s ezt a bányászok saját bőrükön, vagy pénztárcájukon is tapasztalhatják. Azért dereng némi fény előttünk, bizonygatta Igor Cífer mérnök, s tudjuk, hol az alagút vége: előreláthatólag ezerkilencszázkilencvenötben már ismét több szénre lesz szüksége az országnak, csak a közbeeső időszakot kellene valahogy a Dolina bányának csakúgy, mint az egész ágazatnak valahogy átvészelnie. Megtörténhet azonban, hogy csak az „orvosok“ élik túl a műtétet, beavatkozást, a beteg belehal a kísérletezésekbe! Vagy mégse? Egyre kevesebben hisznek már a szólamokban, üres szép szavakban.- Kilencvenötig - kérdik az utcára került bányászok -, mi a munkanélküli-segélyből, s a szociális támogatásból éljünk, tengessük az életünket? Bányászok istene, segíts! Három év múlva állítólag a kürtösi bánya 4 millió tonna szenet termel majd, ami azt is jelenti, hogy új munkaerőkre, újabb bányászokra is szükség lesz. Igen ám, de föltételezem, hogy kizárólag kiváló munkaerőre lesz igény, jó bányász pedig nem terem minden bokorban! Aki felcsap bányásznak, még nem biztos, hogy rövid időn belül szakmája kiváló értőjévé, mesterévé válik. Sót! A régi szakemberek szerint, csak nyolc-tíz év után válik bizonyossá, hogy kivel érdemes a továbbiakban, hosszú távon számolni... Az elbocsátott, „átminősített“, vagy elriasztott, elijesztett bányászok kilencvenötig már máshol helyezkednek el, és aligha fogják feladni munkahelyüket. Mert a maguk kárán tanultakat nem felejtik el az emberek! Mostanság még az élelmesebbje talSl(hat) állást magának". Három év múlva viszont ki tudja, hogy lesz. S félő, hogy akkorra már csupán a nem kívánatos „dolgozók“ térnének vissza egykori munkahelyükre. Rájuk meg nem lesz szüksége az addigra talán már önállósuló bányaüzemnek. Késik az állami támogatás, sót, az se biztos, lesz-e egyáltalán... Megtörténhet, hogy egyes részlegeket már holnap bé kell zárni, fel kell számolni.- Ha a kormány cserbenhagyja az ágazatot - jegyezte meg fanyar mosollyal Jozef Striezenec -, csak a bányászok istenében bízhatunk! Ez pedig nem nagy perspektíva! A „cseh szén“ olcsóbb A bánya ezerkilencszázkilencvenegyben némi nyereséggel zárta az évet. Tavaly kereken egy tucattal volt kevesebb az üzem területén a baleset, mint egy esztendővel korábban. Tavaly halálos sérülés nem történt, volt viszont két súlyos sebesülés. A vásárlók, állították váltig beszélgetőpartnereim, általában elégedettek a kürtösi szén minőségével. Csak egy a bökkenő: a kürtösi szén helyben többe kerül, mint az Észak-Csehországból érkező fűtőanyag. Persze, politikai ármánykodásról szó sincs, nagyon egyszerű az ügynek a magyarázata. A „cseh szén“ külszíni fejtésből származik, ezért olcsóbb. Egy tonna kürtösi - a kisfogyasztóknak szállított - „kocka“ barnaszén kiskereskedelmi ára 420, a „dió“ pedig tonnánként 350 koronába kerül. A nagykereskedelemben 1 tonna barnaszénnek 952,60, a barnaszénnek pedig 861,20 korona az ára. Jozef Striezenec szerint ritka az olyan nap, amikor gazdaságtalanul termelnek. Számításaik szerint 1589 volna az ideális munkáslétszám. A „felesleget“ el kellene bocsátani. Igen ám, de ki vállalja magára e hálátlan feladatot? (Folytatás következik) ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei)
