Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
6 1992. április 25. Szabad ÚJSÁG V Marián Calfa csehszlovák kormányfő válasza Antall József magyar miniszterelnök levelére A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos valamennyi kérdés számunkra közös probléma, amelyet mindenekelőtt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti — 1977-ben aláírt — az építésről és az üzemeltetésről szóló szerződéssel összhangban kell megoldani, mely szerződést a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya most és mindig is érvényesnek tartott — közli Antall József magyar miniszterelnökkel levelében Marián Calfa, amelyet tegnap adtak át a Csehszlovák Sajtóirodának. A közleményben az is szerepel, hogy Varga György magyar nagykövet csütörtökön este jelentette Antall Józsefnek, hogy átvette Marián Calfának a bősi vízlépcsővel kapcsolatos levelét. Ez valószínűleg annak eredményeképp született meg hosszú idő után, hogy a magyar kormány, mivel Antall József levelére nem kapott választ, csütörtök délelőtti ülésén jóváhagyta a kommunista kormányok által aláírt szerződés felmondását. Egyébként a Csehszlovák Sajtóiroda Antall József levelével kapcsolatban — amelyet egyébként a Szabad Újságban annak idején megjelentettünk — rövid ismertetést is közöl, s ebben szerepel az a magyar igény, mely szerint felkérte a csehszlovák szövetségi kormányt, hogy a dunai vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban szolgáltasson információkat néhány alapvető kérdésről, beleértve a tervezett, csak szlovákiai oldalon megépítendő vízlépcső kivitelezésének lehetőségét is. Válasz Antall Józsefnek Köszönöm 1992. február 26-án írott levelét. En is azonos nézeten vagyok Önnel, hogy a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével összefüggő valamennyi kérdés közös problémát jelent számunkra, amelyet elsősorban az 1977-es csehszlovák—magyar, a vízlépcsőrendszer építéséről és üzemeltetéséről aláírt szerződéssel összhangban kell megoldani, s amely szerződést a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya mindig érvényesnek tartott. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya, valamint a többi illetékes cseh és szlovák szervek döntési tevékenységük során a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tárgyában mindig is az 1977-ben aláírt szerződés szellemében jártak el, miközben mindig figyelembe vették az egész Duna-menti térség ökológiai érdekeit is. Már a bevezetőben szeretném hangsúlyozni, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével és üzemeltetésével kapcsolatos problémákat, amelyek 1989. május 13. után merültek fel, elsősorban szakmai kérdésként kezeli, és azokat szakmai szinten, emocionális és politikai behatások nélkül igyekezett megoldani. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormányának érdeke, hogy ez a kérdés ne mutatkozzék a többi, hagyományosan jó és sokrétű kapcsolatok terén negatív módon. A Magyar Köztársaság kormánya 1989. május 13. óta, amikor egyoldalúlag a csehszlovák féllel előzőleg nem konzultált lépése alapján, ellentétben az 1977-es államközi megállapodással, megszakította a szóbanforgó szerződésből erdő feladatainak teljesítését, semmilyen tudományosan és műszakilag megindokolt alapanyagot sem szolgáltatott a csehszlovák félnek, amelyben igazolná a magyar fél aggodalmait az elképzelt ökológiai katasztrófával kapcsolatban. Ebben a vonatkozásban meglepett engem az Ön levelének az a része, amelyben csodálkozik, hogy a csehszlovák szakemberek a magyar félnek nem nyújtottak be olyan dokumentumot, amelyben bizonyítanák, hogy a magyar fél aggodabnai nem megalapozottak. Minden kétségen felül éppen az lenne az indokolt, hogy a magyar fél bizonyítása állításait az ökológiai katasztrófa fenyegetéséről és javallania az olyan megoldást, amely egyidejűleg figyelembe venné a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszeren folyó munkálatokat, és a teljes ökológiai helyzetet az érintett területen. Sajnos, a magyar fél mind ez ideig ezt nem tette meg. A magyar kormány jogellenes döntése óta már csaknem három év telt el, s ez idő alatt a csehszlovák oldalon számos kísérletet végeztek el, s ezenkívül olyan tervezetek kísérletei is folytak, amelyek az optimális, mindkét fél számára elfogadható megoldást eredményezhették volna a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer problémáinak megoldása[ során. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya is elsődleges feladatának tekinti a földalatti ivóvízkészlet, valamint az ökológiai rendszer védelmét, különben is a magyar fél aggályai az ökológiai katasztrófával kapcsolatban a fent jelölt kísérletek alapján nem nyertek bizonyítást. Ami a szeizmológiai, azaz földrengésbiztonsági viszonyokat illeti, az a véleményem, hogy ezeket a kérdéseket megoldották illetve ezekről megegyezés született országaink tudományos akadémiái között. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedje meg hogy ismertessem Önnel azt a tényt is, hogy azon munkálatok leállítása, amely az Önök kormánya által három évvel ezelőtt bekövetkezett a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén mélységes ökológiai, ökonómiai és egyéb problémákat jelentenek A Duna németországi és ausztriai szakaszán épülő és épített vízlépcsők hatásainak következtében ugyanis jelentősen csökken a folyó hordalékának mennyisége, és ezáltal a Duna Pozsony alatti szakasza eróziós képessége is. Éppen ezért a folyó vízszintje az utóbbi évtizedek alatt 1—1,5 méterrel csökkent, s ezáltal elzáródtak mellékágai, például a Mosoni Dunán 1991-ben 300 napon keresztül nem folyt víz. Gyors intézkedések elfogadása nélkül az ártéri erdők az adott területen kihalásra ítéltettek. Alapvető ökológiai problémákat jelent a 25 kilométer hosszú, átlagosan 350 méter széles felvízcsatorna ki nem használása, amelyet egyébként nem a mi területünkön, nemcsak csehszlovák hanem magyar építőipari szerezetek is kiviteleztek mégpedig az 1977-ben aláírt államközi szerződés értelmében. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer körül kialakult problémák megoldása során esedékes döntések idején elengedhetetlenül szükséges figyelembe venni további jelentős összefüggéseket. Például az elmúlt esztendő augusztusában bebizonyosodott, hogy a csehszlovák és magyar területek árvízvédelme Pozsony és Medve között a csúcsvízszintek idején teljesen megoldatlan. Éppen ezért a vízlépcsőrendszer bősi vízlépcsője felvízcsatornájának kihasználása az árvízveszély idején jelentős hozzájárulás lenne és alapvető felhasználását jelentené e felvízcsatornának az egész térség lakossága biztonságának biztosítása terén. A Rajna—Majna—Duna-csatoma előkészítés alatt álló megnyitása, amelyre ez évnek őszén kerül majd sor, s amely az Északi-tengert a Fekete-tengerrel kötné össze, új igényekkel lép fel a hajózhatóság szempontjából a közös csehszlovák—magyar Duna-szakaszon. Országaink közös gazdasági érdeke, hogy a fellépő igényeket mielőbb kielégítsük Ezen a téren is a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer a leggyorsabb és leghatékonyabb, és valószínűleg ökológiailag is a legelfogadhatóbb megoldás. Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a Duna mindkét ország számára messzemenően a legnagyobb megújuló energiaforrás és annak ökológiailag elviselhető felhasználása a villamosenergia-gyártásra, ezért mindkét ország számára alapvető fontosságit lehetne. Egyidejűleg ez a megoldás javíthatná az energetikai szén felhasználásának súlyos ökológiai behatásait, különösen Csehszlovákiában, mégpedig Nováky környékén és Északnyugat-Csehországban. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság jelenlegi gazdasági állapota olyan helyzet elé állít bennünket, amelyben elengedhetetlenül és nagyon komolyan elemeznünk kell azokat az óriási anyagi áldozatokat, amelyeket a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése során már eddig is beruháztunk Nem engedhetjük meg magunknak hogy elálljunk e vízlépcső befejezésétől, vagy azt megszüntessük mindaddig amíg teljesen meggyőző érvekkel nem bizonyítja valaki, hogy üzembe állítása valóban az Ön által jelzett „katasztrofális ökológiai következményeket” eredményezné. Hisszük hogy a magyar fél a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer valamennyi általunk jelzett ökológiai, biztonsági, hajózhatósági, energetikai és ökonómiai összefüggéseit figyelembe veszi, amikor dönt. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság számára a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos nyitott kérdések mielőbbi megoldása különös fontossággal bír. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a levelében arról ír, hogy a magyar fél igyekezett háromoldalú közös szakmai bizottság létrehozására, nemzetközi szakértők bevonásával Ebben a vonatkozásban szeretném megemlíteni, hogy a háromoldalú bizottság létrehozásáról szóló javaslatot a magyar félnek a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság illetékes kormánybiztosa megtette még a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről szóló tanácskozás idején, 1990. augusztus 6-án. Ezt a javaslatot különböző szinteken többször is megismételtük legutóbb 1991. július 14-én és 15-én a kormányszintű tanácskozáson. Az újraértélekés során 1991. december 1—2-án Budapesten a csehszlovák javaslatot ugyan a magyar fél elfogadta, azonban egyúttal kötötte e kérdést az egyoldalúan megfogalmazott feltételhez, miszerint a bősi vízlépcső ideiglenes megoldásán folyó munkálatokat le kell állítani, s ennek ultimátwnszerű megnyilvánulása tagadhatatlan. Egyúttal Ön azt is közli levelében, hogy a magyar fél az építés megszakítása óta a tárgyalások útján keresi e probléma megoldását. Azonban az elmúlt három év során a magyar fél egyetlen konstruktív javaslatot sem terjesztett elő az újonnan kialakult helyzet megoldására. Az Önök javaslatát a csaknem kész mű megsemmisítésére, illetve „konzerválására", valamint az 1977-ben aláírt szerződés megszüntetésére, véleményem szerint nem sorolhatom a konstruktív megoldások csoportjába. Ezek a javaslatok ugyanis ráadásul mellőztek minden konkrét elképzelést a megsemmisítés műszaki módozatairól, akárcsak a mű „konzerválásáról”, vagy e munkálatok pénzügyi hátterének biztosításáról Sajnos, az Ön 1992. február 20-án keltezett leveléből is nyilvánvaló, hogy a magyar fél továbbra sem hajlandó elfogadni a bősi vízlépcső ökológiailag biztonságos üzemeltetésének tervét, még a következetesen mért, a környezetre és a földalatti ivóvízkészletre gyakorolt hatásának ellenőrzése mellett sem. A fent említett okánál fogva a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya a Magyar Köztársaság eljárása következtében kénytelen olyan intézkedésekről döntést hozni, amely a bősi vízlépcső üzembe helyezését ideiglenes megoldásként a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén valósítaná meg ahogy arról Önt 1992. január 21-iki levelemben tájékoztattam. További információkat erről a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság szövetségi külügyminisztériumának, 1992. március 18-án keltezett 83.015/92-es jegyzéke tartalmaz, amely egyúttal megindokolja, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya miért utasítja el azt az állítást, hogy az ideiglenes megoldásról szóló döntése jogellenes. Mély meggyőződésem, hogy a fennálló problémák megoldásának útja nem az ultimátumokban van, amelyek ráadásul negatív módon befolyásolják nemcsak az országaink közötti kapcsolatokat, hanem Közép-Európa szélesebb értelemben vett politikai helyzetét is. Ezért nem látok semmilyen pozitívumot a magyar politikai személyiségek olyan sorozatos kijelentéseiben, amelyek szerint a magyar fél egyoldalúan el akar állni a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítéséről szóló 1977-es szerződéstől, ha a csehszlovák fél 1992. április 30-áig nem függeszti fel a munkálatokat az ideiglenes megoldáson. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya kész tárgyalni a Magyar Köztársaság kormányával az 1977-es Szerződés megvalósításának valamennyi szempontjáról, tehát a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésével és üzemeltetésével kapcsolatban, mégpedig minden szinten. Azonban a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormányának, valamint a Magyar Köztársaság kormányának is kötelessége, hogy ezeket a feltételeket megteremtse. A csehszlovák fél elég jóindulatot nyilvánított a tárgyalásra, azonban a jelenlegi időszakban tovább már nem veheti figyelembe a magyar fél részéről megnyilvánuló huzavonát és halogatást, és éppen ezért nem szakíthatja meg a munkálatokat az ideiglenes megoldáson. Addig amíg a Duna átterelésére sor kerülne (tehát 1992. október 31-ig), véleményem szerint még mindig lehetséges a vitatott kérdések megoldása a két ország közötti megállapodások alapján. Újra megismétlem, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormányának, amely elsőként javasolta közös szakmai bizottság kialakítását az Európai Közösség szakembereinek részvételével, továbbra is érdeke ennek létrehozása mindennemű előzetes feltételek nélkül, és kész elfogadni véleményüket és ajánlásaikat a Bős-Nagymarosi Vízlécsőrendszer problémáiról szóló későbbi döntések ügyében. Hasonló nyilatkozatot vár a csehszlovák fél a Magyar Köztársaság részéről is. F. Andriessen-nak, az Európai Közösség illetékes bizottsága alelnökének 1992. április 13-án keltezett levelével összhangban javasolom, hogy kormányaink külügyminiszterei forduljanak az Európai Közösséghez olyan kéréssel, amely szerint elvárják a közös szakmai bizottság kinevezését. E levél javaslatát mellékelem Önhöz szóló levelemhez A jelenlegi időszakban, amikor a technológiai és a természeti feltételek meghatározzák a Duna medrének elterelése időpontját, döntenünk kell a bősi vízlépcső sorsáról, mint a vízlépcsőrendszer egyik részéről, és ezért a csehszlovák fél elvárja a magyar fél mielőbbi válaszát a háromoldalú bizottság létrehozásával kapcsolatban. Ebből az alkalomból újra szeretném felhívni az Ön figyelmét, hogy a vízlépcsőrendszer elválaszhatatlan részét képezi a nagymarosi vízlépcső is, amelynek sorsával mindkét félnek továbbra is foglalkoznia kell. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretném Önt biztosítani arról, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak elsődleges érdeke megelőzni az egész probléma további bonyolódását. Az az érdekünk hogy a helyzet, amely a magyar fél egyoldalú lépései nyomán keletkezett, megoldódjék fölösleges propagandakampányok nélkül, tudományosan megalapozott információk alapján, államaink hagyományosan jó kapcsolatainak szellemében. Azonban a kétoldalúan elfogadható megoldás érdekében mindkét félnek kompromisszumkészséget kell nyilvánítania. A csehszlovák fél kompromisszumkészségét a kölcsönös tárgyalások során már többször is kinyilvánította és kész továbbra is keresni az optimális, a mindkét fél részéről elfogadható megoldást. Egyúttal azonban azt a meggyőződését is kinyilvánítja, hogy a tárgyalásokat nem csak időnyerés céljából a helyzet megoldásának elodásázására használják fel, ami a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság számára elviselhetetlen számos alapvető ökológiai, gazdasági és politikai okok miatt. Fogadja, kérem, őszinte nagyrabecsülésem. Dr. MARIÁN CALFA, sk.
