Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
A zsérei példa 1992. április 25.__________________________________________________SZUM ÚjSAG A zsérei iskola ügyével már három alkalommal foglalkoztunk lapunk hasábjain. Talán túlzás egy kis falusi iskola problémájáról ennyit írni - gondolhatná valaki. Mégis szükséges, mert Zsére esete egyáltalán nem egyedülálló, sőt. A rendszerváltás sem hozott változást a tanügyi vezetés szemléletmódjában, amely a bizonyíthatóan káros következmények ellenére továbbra is a közös igazgatású iskolák híve, s mindent elkövet annak érdekében, hogy a magyar tannyelvű iskolák ne nyerhessék vissza önállóságukat. E szempont érvényesítői számára mi sem természetesebb, minthogy különböző paragrafusokra hivatkozva olyan „elkötelezett“ embereket nevezzenek ki a közös fedél alatt működő szlovák és magyar iskolák élére, akiknek nem szívügyük a magyar tagozat boldogulása. Hogy jogainkat ismerve, s azokkal okosan, következetesen élve változtathatunk ezen a helyzeten, erre jó példa a zsérei iskola esete. A zsérei szülők és az önkormányzat magatartása példaértékű lehet a zoborvidéki magyar falvak (és nemcsak ezek) számára: kellő határozottsággal, a törvények megsértése nélkül, minden akadékoskodás ellenére megvédhetjük iskoláinkat. Április 9-ére meghívást kaptam Zsére önkormányzata és a szülői munkaközösség részéről, hogy vegyek részt azon a szülői értekezleten, melyre meghívták a Nyitrai Tanügyi Hivatal vezetőit is, s melynek egyetlen napirendi pontja a Zsérei Magyar Iskola igazgatójának kinevezése volt. örömmel tettem eleget a kérésnek, mert a szakmai tanácsadáson túl szerettem volna személyesen is megismerni a módszert, melynek segítségével olyan eredményesen nyomorítják már évtizedek óta a Nyitra-vidéki magyar iskolákat, s azokat az embereket is, akik ezt a módszert alkalmazzák. Nos, vágyam teljesült. A községháza nagytermében gyűltek össze a szülők, pedagógusok, vendégek, mindazok, akik szívükön viselik az iskola sorsát, a gyermekek és a falu érdekeit. Kis késéssel megérkezett a Nyitrai Tanügyi Hivatal háromtagú küldöttsége, élén dr. Ján Strieska úrral, az intézet igazgatójával. Már az ülés megnyitása előtt kifejezte nemtetszését, s felháborodva kérte számon a polgármestertől és az iskolatanács elnökétől, miért van ott az értekezlet, ki hívta össze, nekik miért is kell most itt lenniök, s egyáltalán - mit akarnak a zséreiek, miért kellett a miniszter úrhoz menni, stb., stb. Elismerést érdemel a polgármester úr, aki ennek ellenére higgadtan, udvariasan - szlovákul - köszöntötte a vendégeket, szülőket és pedagógusokat, s röviden összefoglalta az értekezlet célját, s az eddigi eseményeket. Egyúttal felkérte Strieska urat, ismertesse a Tanügyi Hivatal álláspontját az üggyel kapcsolatban. Jellemző dr. Strieska úr stílusára, hogy bár az egész értekezlet szlovák nyelven folyt, azonnal „szívfacsaró“ példákkal illusztrálta, mennyiie furcsa, hogy az itt élő magyarok közül még mindig sokan nem tudnak szlovákul, s ő milyen közel áll (rokoni kapcsolatai folytán is) a magyarokhoz. Hoszszasan elemezte, miért is ment az eddigi igazgatónő nyugdíjba, s bár többször is elmondta, hogy ők nem akarják megszüntetni a magyar iskola önállóságát, rendkívül határozottan utalt arra, mennyire előnyösebb és egyszerűbb lenne, ha közös igazgatású iskola lenne a zsérei is (természetesen a már megbízott szlovák igazgatónővel az élen). Csak úgy - menet közben - megvádolta a polgármestert, hogy hiányosak az információi, az iskolatanács elnökét utasította, hogy másképp beszéljen, mert nem Csemadok-gyülésen van, s az elégedetlenségüknek hangot adó szülőket leintette - ugyan már, ne fontoskodjanak annyit, hiszen minden megoldódik. Az sem zavarta, hogy ellentmondásokba bonyolódik, pl. amíg a vita elején folyvást azt hangoztatta, hogy minek válaszoljanak a szülők kérvényére írásban, hiszen személyesen jöttek intézkedni, az ülés végén már csak írásban szándékoztak értesíteni a falu lakosságát döntésükről, visszautasítva a szóbeli válaszadás lehetőségét. A jelenlevő szülők - nagyon okosan - nem engedtek a hangulatkeltésnek, hanem érveltek: követelik, hogy a magyar iskola élére a jelenleg ott tanító két pedagógus közül nevezzék ki az igazgatót. Javasolták, hogy amennyiben Fazekas Erzsébet nyugdíjba kényszerült, legyen Balkó Szidónia az igazgató. Minden feltételnek megfelel, a szülők elégedettek munkájával, az önkormányzat is támogatja jelölését. Okulva a közös igazgatású iskolák tapasztalataiból, visszautasították azt az érvelést, hogy nem érdemes az év végéig kinevezni a magyar igazgatót, hogy egyszerűbb lenne az ügyintézés, ha csak egy igazgató irányítaná *a két iskola munkáját (egyébként a számítógépes adatfeldolgozás épp az ellenkezőjét bizonyítja). Felmérték ennek a javaslatnak a veszélyét; a közös igazgatású iskolák esetében - tapasztalhattuk országszerte az elmúlt években - rövidesen megcsappant a magyar osztályokba járó tanulók száma, s gyakran teljesen megszűnt a magyar tagozat. A szülők - ismerve jogaikat - csak azt követelték, ami minden adófizető állampolgárnak jár: az anyanyelvű oktatás biztosítását gyermekeik számára, a többségi nemzettel azonos feltételek mellett. A több órás fárasztó vita során egyértelművé vált: a falu, a szülők, a pedagógusok tudják, mit akarnak, jogos követelésüket érvekkel, törvényekkel támasztották alá, míg a Tanügyi Hivatal képviselői minduntalan indulatosan, érvek nélkül, kétértelmű utalásokkaf tűzdelt monológokkal próbálták ezt elutasítani. Ezúttal sikertelenül. Másnap az iskolatanács írásban javasolta Balkó Szidóniát az igazgatói poszt betöltésére, a javaslatot az önkormányzat is támogatta. A Nyitrai Tanügyi Hivatal hétfői ülésén Balkó Szidóniát kinevezték a Zsérei Magyar Iskola igazgatójává. (A szépséghiba: ideiglenesen - június végéig). Epilógus (tanulság?):- Érdemes nem félni, érdemes elmondani véleményünket, érdemes szembefordulni a mindenkori kiskirályokkal, a hatalommal viszszaélni-akarókkal, érdemes tenni valamit gyermekeinkért, anyanyelvűnk védelmében, érdemes élni állampolgári jogainkkal. Zsére csatát nyert, de ez még nem végleges győzelem; júliusban ismét visszatérünk ehhez az ügyhöz. DOLNÍK ERZSÉBET Zsérén még őrzik a néphagyományokat. A képen: villőzéshez beöltözött lányok Motesiky Árpád felvétele 5 Biológiaterem Balassa Zoltán felvétele A kassai iskolák gondjai Igazgató a háztetőn Reiter Géza több mint fél éve a Kassai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium igazgatója. Megkérdeztük, milyen eredményeket, illetve kudarcokat könyvelhetett el e rövid időszak alatt.- Mivel alapiskolánk és gimnáziumunk két külön iskolaszék alá tartozott, s így, „két széken ülve“ az iskola tulajdonképpen irányíthatatlan volt, első teendőnkként a „két“ iskolát egyazon iskolaszék fennhatósága alá hoztuk. Ennek nagyon sok előnye van. Többek között egyszerűbb így az inventarizáció, s egyszerűbbé vált a pedagógusok fizetésének folyósítása is. Ezt tehát sikerült elérnünk, de nem kis munka árán, mivel ez a kicsinek tűnő adminisztratív változás teljes átszervezést igényelt minden vonalon. • Köztudottan sok támadás éri a magyar iskolákat a szlovák nyelv oktatása miatt. Itt mi a helyzet?- A szlovák nyelvoktatás nem korlátozódik pusztán az irodalomra és a konverzációra. Nagy súlyt fektetünk arra, hogy a szakórákon a szakkifejezéseket is elsajátítsák diákjaink. Ez minden természettudományi tantárgyra vonatkozik. • Milyen idegen nyelveket tanulhatnak a diákok?- Angolt és németet. A németet már régebben is a harmadik elemitől tanítottuk. Most, hogy egy iskolaszék alá kerültünk, megvalósíthatjuk régi vágyunkat, hogy a gyerekek az első osztálytól kezdve tanulhassák a két nyelvet. Ennek érdekében lényegesen bővíteni akarjuk nyelvi laboratóiumunk felszerelését. Videomagnónk már van, a közeljövőben rádiómagnetofonokat szeretnénk vásárolni a nyelvoktatók számára. • Legalább négy kassai magyar pedagógusról tudok, aki kénytelen volt szlovák iskolában elhelyezkedni, holott d magyar iskolák gyakran panaszkodnak a pedagógushiány miatt.- Nem tudom, miért és hogy történhetett ez, mert nálunk egyikük sem jelentkezett. Hozzánk csak egy matematika-fizika szakos tanár kérvénye érkezett, sajnos épp ez a szakpárosítás már foglalt. Pedig igenis szükségünk lesz utánpótlásra. Felmértem az itt dolgozó pedagógusok átlagéletkorát: az alapiskolákban 48,5, a gimnáziumban 42 év. Ez tragédia! Mi vagyunk a legfiatalabb tanárnemzedék. Mi, férfiak még vagy tíz évig fogunk tanítani. A velünk egy időben végzett lányok - most már asszonyok - öt év múlva nyugdíjba mennek. És egyszerre mennek el az egész országban! Persze, az is egyfajta megoldás, hogy tovább fognak dolgozni, de nem biztos, hogy bírják majd erővel, egészséggel. Ez a generáció rengeteget doigozott és úgy tönkrement, hogy aligha tudja pótolni a fiatal erőt. • Az iskola léte a jelentkező gyerekek számától függ.- Az első osztályba egyelőre csak 31 gyerek jelentkezett. Szeretném, ha a szülők végiggondolnák, érdemes-e magyar iskolába járatni a gyerekeket. Én úgy gondolom, igen. Iskolánk diákjainak zöme sikerrel veszi az akadályokat, bekerül a főiskolára, egyetemre. Volt olyan esetünk - nem is egy -, hogy tanulónk négy orvosi egyetemre jelentkezett és mind a négyre felvették. Egyik diákunk két közgazdasági egyetemen és magyar-angol szakon is felvételizett, s felvették mindhárom helyre. Egy sikeres vizsgáért meg kell küzdeni és nálunk olyan nevelést kapnak a gyerekek, hogy végig kell harcolniuk a gimnáziumot. Ezt úgy értem, hogy a tanár magasra emeli a mércét, de mindent megtesz azért, hogy a diák eleget tudjon tenni a követelményeknek. A lelkemet kell beletennem a tanításba és ezt mindkettőnknek éreznie kell. Ha ez a lelki kapcsolat egyszer megvalósul, akkor a diák igyekezni fog. A jó eredmény pedig örömérzetet, sikerélményt ad. Ha ilyen iskolába jár a gyerek, akkor nem lesznek problémái az egyetemen és helytáll az életben is. • Mindezek ellenére csak 31 gyerek jelentkezett. Mennyi jöhetne?- Voltak időszakok, amikor csak 25 elsősünk volt, de megtörtént az is, hogy hatvan. Tavaly is hatvan elsőssel kezdtünk és nem volt probléma. Ha száz volna, azt is elhelyezném. Ha a háztetőn ülnék egy sátorban, az sem számítana. A gyerek az osztályban ülne. • Tehát várják további gyerekek jelentkezését.- Igen és várjuk pedagógusok jelentkezését is. Torna- és zenetanárra lenne szükségünk, ezenkívül egy olyan emberre, aki a számítástechnikát tanítaná az első elemitől egészen az érettségiig. Az utóbbinak nem kell okvetlenül pedagógusnak lennie. Talán nem eretnek gondolat, hogy a magyar műszaki és humán értelmiségnek azt a rétegét is bevonhatnánk az oktatásba, amely most az utcára kerül. Hogy nincs pedagógiai végzettségük? Ez pótolható. De hány olyan tanárt ismerünk mindannyian, aki végzettsége ellenére sem való erre az igényes pályára. BALASSA ZOLTÁN Az otthon zöld füvén Nem szól a Tücsök és nem dörmög a Dömötör Mesevilágnak is beillő környezetben éldegél Kecső falucska néhány száz lakója. Bár a megélhetési gondok miatt kemény munkára kényszerülő felnőtteket egyre ritkábban ragadja magával az idillikus táj - az ellentmondásokkal teli társadalmi életből szerencsére vajmi keveset érzékelő gyerekek számára a maga hegyi patakocskájával, a házak fölé nyúló mészkőhegyek fehér szikláival, rétjeivel és szépségesen rejtelmes cseppkőbarlangjaival mégis a megélt varázslat ez a vidék. A helyi óvodások határtalan örömmel és csacska rácsodálkozással ismerkednek a szülőfölddel, a környezet évszakonként és napszakonként változó szín- és illatgazdagságával. (Óh, csak ne látnák a lassan mindent elborító szemétáradatot!) Az óvó nénik jóvoltából egyre több időt töltenek el a természetben, „az otthon zöld füvén“, itt tanulják a virágok és madarak nevét, s az igazgyöngynek számító népdalokat. A kecsői óvodások kedvenc zenekara lett a Kaláka együttes, és Halász Jutkát is barátságukba fogadták. A Kovács Éva és Máté Judit védelmére, gondjaira bízott 19 gyerek az egyre nagyobb teret hódító videózás, „szatelitezés“ ellenére is igényli, rajongva hallgatja az „élő“, klasszikus mesét: a Hamupipőkét még a Hupikék törpikéknél is jobban kedvelik, s a Három kismalac népszerűségének még a nyugati szuperrajzfilmek sem tudtak ártani... Ennek ellenére évről évre kevesebb pénzt fordítanak (mesés)könyvek vásárlására, sőt költségvetésükből még magyar nyelvű újságra sem fizethetnek elő. A nyelvtörvénnyel érvelő „feljebbvalók“ ugyanis csak a Národná obroda megrendelését engedélyezik, a Kis Építő helyébe lépett Tücsökről pedig még a mai napig nem hallottak. Azt sem tudják, hogy egyáltalán létezik ez a lap, amelyet - ha erre lehetőségük volna - a játszadozók szülei bizonyára szívesen megrendelnének. Régebben - amikor még megfizethető volt - ők is járatták a közkedvelt Dörmögő Dömötört. Egyelőre a természet az, amelyre minden körülmények közepette számíthatnak, de csak addig, amíg azt is teljesen meg nem rontja a hiúsággal megvert emberi természet. (korcsmáros)
