Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

1992. április 23. 5 Szabad ÚJSÁG Manapság bizony a vállalko­zásra ösztönző hitegetések­ből nincs hiány nálunk, a vállalkozókat segítő hitelekből vi­szont annál kevesebb. Ezt azok ta­pasztalják leginkább, akik jelentős anyagi háttér nélkül vágtak bele na­gyobb vállalkozásba, pontosabban „felültek" az erre ösztönző szép sza­vaknak s most becsapottnak érzik ma­gukat. Kísért a múltam A füleksávolyi Ádám Pétert a me­zőgazdasági középiskola elvégzése után - mint ambiciózus fiatalembert — felvették a pártba. Később, a gyúlé­dám Péter jken kinyilvánított véleménye miatt kommunistaellenességgel vádolták meg, kizárták a pártból és megfosztot­ták vezető beosztásától. Ennek már jó pár éve, azóta kemény fizikai munkát végzett - egészen a tavalyi év végéig, amikor munkanélkülivé vált.- Az üzemben napi tiz-tizenkét órát dolgoztam - kezdi a fiatalember -, ezt nem panaszképpen mondom, mert meg is fizettek érte. Havi hat-hétezer koronát kerestem, ami akkoriban jóval Hiteles riport a hitelről Ha nincs milliód, ne vállalkozz átlagon felüli bér volt. A munkám mel­lett még bikákat is hizlaltam, szóval volt miből félretenni egy keveset. Nem százezreket, de...- Tavaly megszűnt a munkahe­lyem, munkanélküli lettem. Gondol­tam: nem fogok karban tett kézzel ülni és munkára várni, s mivel nagyapám­nak volt egy kevés földje, magamra írattam. Nem ment könnyen, végül mégis elintéztem. Mivel a terület egyik dombos részén téglakészítésre alkal­mas talajt találtam, elhatároztam, hogy téglagyárat építek. Hagyomá­nyos építőanyagra szükség lesz ezu­tán is, főleg ha olcsón elő tudom állítani. Geológiailag felmérettem a te­rületet s mivel napi 21 ezer tégla elkészítése mellett 120 évre való nyersanyagot mutattak ki, belevág­tam. Heteket vett igénybe, amíg a te­rületet elrendeztem, mert úgy nézett ki, mint egy szeméttelep. Idestova egy éve már, hogy az alapokat leraktam, de bár ne tettem volna. Jól indult Tégla féláron Fülek és vonzáskörzete a munka­­nélküliséget tekintve magasan meg­haladja az országos átlagot. Ádám Péter szerint Füleksávoly még ebből az átlagból kiemelkedik, a község ak­tív lakosságának közel a kilencven százaléka él munkanélküli segélyből.- Mindenre pontos tervet készítet­tem, két műszakban negyven sze­mélyt tudnék foglalkoztatni - folytatja a vállalkozó. - Havonta 4700 korona átlagkeresetet fizetnék, ami annyit je­lent, hogy a munkától függően a bér­skála 3000 koronától 6000-ig terjedne. A kisméretű téglát, ami ma a piacon darabonként 4 koronáért kapható, én 2 koronáért tudnám árulni, s még így is lenne rajta nyereségem. A nagyobb méretűt - a különben hétkoronás - téglát 3,50-ért adnám. Ilyen áron természetesen már nemcsak belföldi, hanem külföldi érdeklődök is vannak a téglára, sajnos, ezt sem veszi figye­lembe a bank. Csak akkor adnának hitelt, ha konkrét szerződésekkel is igazolnám a keresletet. Kérdem én: ki köt ma szerződést látatlanban? Vagy­is amíg én nem mutatom meg, hogy milyen minőségű téglát gyártok, senki sem ir alá konkrét szerződést velem.- Hogy hogyan lenne ilyen olcsó a tégla? - kérdez vissza, és mondja is a választ: - Mert ahol most állunk, itt húzódik a gázvezeték. A gázhaszná­latra már megkaptam az engedélyt, azzal égetném ki a téglát. A felszaba­dult meleg levegőt pedig egy egyszerű eljárással átvezetném a szárítóba, az­zal szárítanám a nyers téglát. Ehhez azonban előzőleg a hitelre lenne szük­ségem. Mint Ádám Péter a továbbiakban elmondta, butikra kapna kölcsönt, mi­vel az áru lefoglalható, ellenben az ő gépsora nem számít fedezetnek, ösztönösen arra gondol, hogy a bank szakembereinek még nincs kellő ta­pasztalatuk. A Losonci járásban - tu­domása szerint - ö az egyedüli olyan vállalkozó, aki (kevés pénzzel) nagy vállalkozásba fogott.- A helyszínen már jártak kint a bankból - folytatja -, bár azt hiszem, csak azért, hogy megnyugtassanak, összeírtak minden számításba vehető értéket, de le sem gépelték: azóta is ott hever valahol valamelyik alkalma­zott fiókjában. Ennek ellenére nem adom fel, kilincselek tovább. A finis előtt állok, a szerelők csak a telefonhí­vásomra várnak, én pedig a pénzre. Minden vagyonom erre ment rá, ráa­dásul továbbra is állás nélkül vagyok, kell egy járható útjának lenni egy ilyen vállalkozásnak is. Ha megépül, az itt található nyersanyaggal együtt ftözel 25 millió koronát ér majd a téglagyár. Ez szintén szakvélemény: ennek tu­datában és a 3 millió kölcsön ellené­ben még egy olyan nyilatkozatot is aláírnék, hogy ha a felvett kölcsönt a megszabott határidőre nem tudom visszafizetni, a bank javára lemondok mindenről, ami itt található. Ha elárve­reznék, a többszörösét kapnák vissza pénzüknek. Én biztos vállalkozásnak tartom a téglakészítést, különben nem is mertem volna belevágni. Szerény számításaim szerint négy év alatt min­den tartozásomat visszafizetném úgy, hogy még bóvíteném, korszerűsíte­ném is a téglagyárat. Farkas Ottó- Kezdetben nem volt semmi zök­kenő - folytatja Ádám Péter -, kaptam hitelt, hozzátettem a megtakarított pénzünket, megépítettem a csarnokot. Használt erőgépeket vásároltam, ősz­szel egy kassai vállalat hozzálátott a téglagyártó gépsor összeszerelésé­hez. Odavezettettem a villanyt, meg­csináltattam mindenféle vizsgálatot. Csak a radioaktív anyagok kimutatása 20 ezer koronába került. A pénzem közben elfogyott, még egyhónapos munka lenne hátra, de a bank nem ad újabb hitelt felsőbb utasításra hivat­kozva. A használt gépeket nem fogad­ja el fedezetként. Felértékeltettem a jelenlegi beruházást: ötmillói koronát ér. Nekem „csak" hárommillió korona kölcsönre lenne szükségem, hogy egy hónapon belül elkezdhessem a terme­lést. Azt a választ kaptam: minek vál­lalkoztam, ha nem voltak millióim?! A téglagyár bentról ...és kintről A szerző felvételei Élelmiszer-piaci kilátásaink Megváltozott célok és feladatok Jó minőségű, egészségügyi szempontból kifogástalan és elfogadható vételárú élelmiszerek előállítása, amelyek a külföldi piacokon is versenyké­pesek - napjainkban ez a hazai élelmiszergyártók legfontosabb feladata. Ez ideáig a termelés nagymértékű koncentációjára, a mennyiségi mutatók kidomboritására, a nyersanyagok alapszintű feldolgozására helyezték a hangsúlyt. Mindez a termelés egyenlőtlen elosztásához, a választék egyhangúságához és a minőség elhanyagolásához vezetett. Nem csoda tehát, ha élelmiszer-ipari termékeink szinte kizárólag a hazai piacokon kerülhettek értékesítésre, nem állták meg a helyüket az európai és világpiacokon. Az élelmiszergyárak felépítése során nem vették figyelembe a helyi adottságokat: az alapanyagok közelségét és a helyi igényeket. A nyers­anyagot gyakran 50-70 km-t meghaladó távolságból kell a gyárba szállí­tani, majd a kész terméket vissza a fogyasztókhoz, aminek következtében az egyes üzemek alacsony Hatásfokkal működnek, romlik a nyersanyag és a kész tennék minősége, növekednek az előállítási és a szállítási költsé­gek. Az igényes, többfokozatú szervezési rendszer szintén kedvezőtlenül befolyásolta az iparág gazdaságosságát. Élelmezésügyi koncepció Napjainkban további gondot jelent az élelmiszerek iránti kereslet csökke­nése. Ezt bizonyítja az alábbi táblázat is, amely az alapélelmiszerek iránti 1990-91-es keresletet szemlélteti: Termék 1990 1991 Index búzaliszt tonna 290154 300 927 103,7 cukor tonna 107 683 85162 79,1 szárnyas tonna 63 150 49 698 78,7 tojás ezer darab 757 274 880 917 50,3 húskészít­mények tonna 234 700 187 400 79,8 tej ezer liter 375 683 261 805 69,7 sajtok tonna 27 578 24160 87,6 vaj tonna 37 756 32 531 86,2 kenyér tonna 169 330 163 491 96,6 növényi olajok tonna 34 929 30121 86,2 A búzaliszt esetében elsősorban a kis pékség megnyitásának köszön­hető a növekvő fogyasztás. A hitelesség kedvéért meg kell azonban azt is említeni, hogy a valós szükséglet nagyobb a táblázatban feltüntetett értékeknél, mivel az utóbbi időben nő az önellátók részaránya. A termelés csökkenése az élelmiszergyárak feldolgozó-kapacitása kihasználásának és a dolgozók számának csökkenését is jelenti egyben. A fenti értékekből kiindulva fogadta el az SZK kormánya a kidolgozott mezőgazdasági és élelmezésügyi koncepciót. Ennek célja az állam agrár- és élelmezésügyi politikája makroökonómiai keretének meghatározása, amely lehetővé teszi az élelmiszeripar sikeres átalakítását. Az irányelvek nem a minden ároni önellátást követik, hanem a jelenlegi élelmiszer­szükséglet legkevesebb 85 százalékos előállítását irányozzák elő. A terme­lési költségek csökkentése az agrár- és élelmezésügyi politika egyik alapvető célja. A költségeket nagymértékben befolyásolja a bemenők ára, a kereskedelmi hálózat nyereségrészesedése és az emberi munka szüksé­gessége. Az élelmiszeripar és a magánvállalkozások fejlesztésének támogatása központi forrásokból, dotációk segítségével valósul meg. Az állami költség­vetésből származó pénz azonban nem elegendő az ágazat termelési­technológiai bázisának széles körű modernizálására és az élelmiszerek egészségesebbé tételére. Ezért a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium a megoldást a külföldi tőke bevonásában látja. A nemzetközi együttműködés egyik formája a Phare program, a Csehszlovákiának nyújtandó tanácsadói szolgálat. A programot a világ 24 gazdaságilag legfejlettebb állama finanszírozza. Célja a közép- és kelet-európai országok piacgazdálkodásra történő átmenetének elősegítése. A CSSZSZK részére az idei évre 19 millió ECU-t hagytak jóvá a különböző tervezetek megvalósítására. Az előterjesztett javaslatok elbírá­lását, az egyes programok fontossági sorrendjének meghatározását és a kivitelezők kiválasztását reszortközi bizottság végzi. Az élelmiszerkódex szerepe Az élelmiszer-előállítás és -értékesítés folyamatába új jogi és fizikai személyek kapcsolódnak be. A higiéniai-epidemiológiai feltételek betartása és a fogyasztók védelmének érdekében törvény készül az élelmiszerekről, a dohányipari termékekről, valamint a kozmetikai cikkekről. A törvény meghatározza azokat az alapvető kirtériumokat, amelyeket mindazoknak be kell tartaniuk, akik bármilyen formában kapcsolatba kerülnek a fogyasz­tási cikkekkel. A törvénytervezettel kapcsolatban kikérték a nemzetközi mezőgazdasági és élelmezési szervezet, a FA0 szakértőinek véleményét is. A törvényhez végrehajtó rendelkezést, ún. élelmiszerkódexet dolgoznak ki, amely konkretizálja az egyes termékek előállítására, forgalmazására vonatkozó szabályokat. Az élelmiszerkódex fokozatosan átveszi az eddigi technikai szabványrendszerre, az élelmiszerekben előforduló idegen anya­gok megengedett mennyiségére, valamint az élelmiszerek minőségére vonatkozó előírások szerepét. Szabályozza továbbá a termelési és raktáro­zási helyiségek, berendezések iránt - a másodlagos fertőzésveszély elkerülése érdekében - támasztott követelményeket. Igen fontos feladat az élelmiszer-előállítási folyamat ökológizálása, tehát annak elérése, hogy minél kevesebb idegen eredetű anyag kerüljön az élelmiszeriáncba. Ez komplex hozzáállást igényel, elsősorban a környezet­­szennyezés megfékezését és új, ökológiai szempontból hibátlan termelési technológiák bevezetését. Az ellenőrzési program a szennyezés fő forrá­sainak feltárására és korlátozására irányul. Új vámvédelmi politika A mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexum gazdasági reformjának megvalósítása közben sok probléma merült fel. Míg a múltban a hazai piacot a behozatali szabályozások és a külkereskedelem állami monopó­liuma védte, addig jelenleg, a piacgazdálkodásra történő átmenet, a csehszlovákiai külkereskedelem liberalizációja, a behozatal szabályozá­sának megszűnése időszakában az állam védelmi politikájának egyedüli eszközei a vámok. A behozatali vámok azonban nagyon alacsonyak voltak, így nem teljesítették védelmi funkciójukat: 1990-91 -ben a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek esetében 5 százalék körül mozogtak. A Csehszlovákia és az Európai Közösség között a szabadkereskedelmi övezetről folyó tárgyalások eredményei szintén szükségessé tették a hazai vámok európai szintre történő emelését. Ezért a CSSZSZK kormánya 1991. március 21-ei keltezésű, 171. számú határozatában feladatul tűzte ki az egyes termékféleségekre vonatkozó új vámtarifák kidolgozását és azok megtárgyalását a GATT-ban. Az 1992. január 1-jétől érvényes új díjszabás alapján az áruféleségeket három csoportra oszthatjuk: nem, kevésbé, illetve erősen védettekre. A nem védett termékek esetében a vám 0-3 százalék, mivel ezeket nálunk egyáltalán nem gyártják, vagy előállításukat korlátozzák, illetve a belföldi árak nem konkurálnak a külföldiekkel. A kevésbé védett termékek azok, amelyeket bizonyos időszakokban kell védeni a behozatallal szemben, miközben a vám 3-8 százalék. A vámtarifák igen jelentős mértékben növekednek az erősen védett árucikkek esetében és elérhetik a 60 százalékot is. Ebbe a csoportba tartoznak a meghatározó mezőgazdasági termékek - a gabonafélék, a maláta, a cukor, a tej és tejtermékek, a hús és húsféleségek, a fehérbor stb. Mivel a vámtarifák átdolgozása egymagában nem elegendő a belföldi piac védelmére, a kormány 1991 októberében törvénymódosítást hagyott jóvá, amely 1992-től szabályozza a kiválasztott mezőgazdasági és élelmi­szer-ipari termékek behozatalára vonatkozó kiegyenlítő illeték megállapítá­sának menetét. Ez megfelel a fejlett európai országokban érvényben lévő védelmi intézkedéseknek is. Mivel a kiegyenlítő illeték nem vámtarifa-ipari termékekre vonatkozik, s azokra is csak abban az esetben, ha a behozatali ár alacsonyabb, mint a hazai előállítási költségek. A kereskedelmi politika következő eszköze a licencrendszer. A Szövet­ségi Külkereskedelmi Minisztérium 560/91-es számú hirdetménye megha­tározza, mely esetekben engedélyezhető az árubehozatal, illetve kivitel, miközben a licencrendszer a legfontosabb mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari termékekre is vonatkozik. A hazai vámvédelmi politika egyéb formái­nak (vámok, kiegyenlítő illetékek) hatékony működése esetén ezen áruféle­ségek automatikusan megkapják a behozatali vámengedélyt. Amennyiben viszont veszélyeztetik a belső piacot, behozatalukat - kontingensekkel - mennyiségileg korlátozzák. A hazai piaci egyensúly megteremtése érdekében az alapvető mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kivite­lét (élő szarvasharha, serlés, marha-, illetve sertéshús, csirke, tejpor, gabona, maláta) szintén licencek szabályozzák, amelyek odaítélése azon­ban nem magától értetődő. Szabadkereskedelmi övezet A csehszlovákiai mezőgazdasági termelést és élelmiszeripart kedve­zően befolyásolják a Csehszlovákia és az Európai Közösség által 1991. december 16-án Brüsselben aláírt társulási szerződés és a szabadkereske­delmi övezet kialakításáról szóló tárgyalások. Az említett szerződés megte­remti Csehszlovákia politikai, gazdasági és kereskedelmi integrációjának alapjait az EK-ba. Ezzel kedvezőbb lehetőség nyílik termékeink értékesíté­sére az EK-piacokon. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari cikkek eseté­ben a reciprocitás elvét alkalmazzák, a kritikus termékek (hús, gabona, tej, cukor) kivitelét és behozatalát tehát kvótákkal szabályozzák. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy azon áruféleségek kivitele esetében, amelyekre eddig Csehszlovákia kedvezményeket adott, a vámkontigens 5 éven keresztül évente 10 százalékkal nő, a kiegyenlítő illeték és a vámok pedig 3 éven keresztül évente 20 százalékkal csökkennek. Az előző időszakhoz képest, amikor is a lakosság ellátását adminisztra­tív újraelosztásos módszerrel irányították, napjainkban minőségi változá­sokra kerül sor. Az ellátásért teljes mértékben a belpiaci kereskedelmi szubjektumokat - állami, szövetkezeti vagy magánszervezetek - terheli a felelősség. A kereskedelmi, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak ezentúl csak koordinációs feladatuk lesz. (info/6)

Next

/
Oldalképek
Tartalom