Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
«_________________PcstisiHírlap EXKLUZÍV INTERJÚ A MATICA SLOVENSKÁ ELNÖKÉVEL Kísértenek a rossz tapasztalatok A közelmúltban a Reggeli Pesti Hírlap is közölt részleteket egy bizonyos Jan Bobaknak, a Matica Slovenská külföldön élő szlovákokkal foglalkozó intézete vezetőjének írásából. Bobak úgy vélekedett, hogy a szlovákok helyzete Magyarországon más európai államokhoz képest a lehető legrosszabb volt és az is maradt. Telefonon hívtuk fel a Matica Slovenska elnökét, Jozef Márkust, s többek között azt is megkérdeztük, egyetért-e ezzel az állítással? GULYÁS L. ISTVÁN — Mindaz Jan Bobak szomorú véleménye, és én sem nyilatkozhatom szervezetem nevében. A témát mindenesetre jó alaposan meg kell vizsgálni. Éppen ezért készülök Magyarországra: tapasztalatokat akarok szerezni, hogyan is áll a dolog. Jan Bobak véleményéről annyit azért elmondhatok, hogy azt nem konzultálta meg előzetesen a Matica Slovenska központi szervével, a Bizottsággal. — Nincs is hivatalos véleményük arról, hogyan vélekednek a Magyarországon élő szlovákok helyzetéről ? — Nincs. Vannak persze különböző kiépített kapcsolataink a Magyar Köztársaságban élő szlovákokkal, azok szervezeteivel, intézményeivel. Nekem, mint elnöknek ugyanakkor van kialakult álláspontom az egészről. Úgy látom, hogy egyszerűen sok Magyarországon élő szlovák fél szlovák lenni! Hogy ennek van-e valamilyen indokolt, objektív oka, azt magam sem tudom biztosan. Reálisan tekintve azonban valóban azt kell mondanom, a kérdés feltevése ma már talán nem igazán indokolt. — így, a rendszerváltás utáni — Igen, ugyanakkor a történelmi-etnikumi okok, a korábbi rossz tapasztalatok még kísértenek. Kétségtelen tény azonban, hogy a szlovákoknak Magyarországon jelenleg nincsen masszív érdekeltségük az őket érintő nemzeti ügyekben. Olyan testület van, amelyik őket képviseli, de ez utóbbit nem sokan támogatják. Ez azt jelenti, hogy vannak néhányan, akik keményen dolgoznak a szlovákok kultúrájáért Magyarországon, de sajnos nem mondható el, hogy mögöttük egy emberként állna harmincezer ember. —Elég gyakran hallani azt a véleményt, hogy a Matica Slovenska a legszélsőségesebb szlovák politikai szervezet. — Erre csak annyit mondok, hogy például a Matica és a pozsonyi magyar főkonzulátus között jó a kapcsolat, a Matica és a Csemadok között úgyszintén. Lehetne persze jobb is, de nem nevezném rossznak ezeket a kapcsolatokat, inkább korrektnek. Ami a szélsőségességet illeti, az a realitás, hogy a Matica Slovenská tagjai között vannak úgynevezett nem pártemberek, és vannak pártemberek. Az utóbbiak a legkülönfélébb szlovák politikai pártokból jöttek, sőt a Matica Slovenskának magyar nemzetiségű tagjai is vannak. — Ismert, hogy a Matica Slovenská az önálló, független Szlovákia megalakítását támogatja. Ön szerint ez mikorra valósítható meg? — Mi már évekkel ezelőtt, a kezdetekkor azt hangoztattuk, hogy elengedhetetlen a Szlovák Köztársaság szuverenitása. Nem akarunk azonban abba a csapdába esni, hogy feladjunk minden összekötő kapcsot Csehországgal, hiszen Szlovákiának gazdasági érdekei vannak, s hibás lépés lenne minden korábban meglévő baráti szál elvágása. Jómagam úgy látom, hogy a választásokat követően még az idén megvalósulhat a kettéválás. Nem tartom kizártnak azonban azt sem, hogy mint ahogy annak idején dualista rendszerben élt együtt Ausztria és Magyarország, hasonló kialakuljon Csehország és Szlovákia között is. — S ebben az esetben hogyan képzelik el a szlovákiai kisebbségkezelés kérdését? — Rendkívül egyszerűen: az európai normáknak megfelelően. Gyógyszerárváltozás Néhány nappal a február elsejei áremelés előtt nem volt érzékelhető semmiféle felvásárlási láz, de az influenza teijedése kapcsán a különböző megelőző gyógyszerek, lázcsillapítók forgalma számottevően nő — tudtuk meg dr. Hamvas Józseftől, a Népjóléti Minisztérium gyógyszerészeti főosztályának vezetőjétől. ÜTb7 Gombár válaszol —Az emberekjórésze kezd ráébredni, hogy az árváltozás majdhogynem folyamatos, tehát nem érdemes spájzolni. —Ezek szerint hiánnyal nem is kell számolni ? — Csökken a hiánycikkek köre, de még mindig vannak gyógyszerek, amit hiába keresnek a betegek. A hiányok befolyásolására pedig a mi eszközeink meglehetősen korlátozottak. —A gyógyszerek egy részének emelkedik, más részének csökken az ára. Ez mivel magyarázható? — A gyógyszerek termelői ára szabad, azokat a gyártó maga határozza meg. A magyar gyártók január elsejétől jelentették be — egyébként jogos, 12-13 százalékos — áremelési szándékukat. A külföldi gyógyszereknél pedig a vámilleték-mentesség megszűnése drágítja a készítményeket. Ugyanakkor a gyógyszerárrések kötöttek, mértékét a Népjóléti Minisztérium a Pénzügyminisztériummal egyetértésben határozza meg. Ez idő szerint a fogyasztói árból „visszafelé” számítva a nagykereskedelmi árrés 4, míg a kiskereskedelmi árrés 1 százalékkal csökken, azaz 28 helyett 27 százalék lesz. Vagyis árcsökkenésre azoknál a gyógyszereknél lehet számítani, ahol a termelő levitte vagy nem emelte az árát. —Mondana néhány ilyen „pozitív ”példát? — Az antibiotikumok és a reumagyógyszerek ára többnyire nem változik, lényegesen kevesebbe kerülnek majd a pezsgőtabletták, csökken a Seduxen és a Corinfar hazai megfelelője, a Cordaflex ára is. A Magyar Rádió politikai hangulatkeltés közepette fogalmazott ultimátumokkal nem kíván foglalkozni, de kész ígéretének beváltására és a párbeszéd folytatására az egyházakkal a félreértések tisztázása végett. Egyebek között ezt tartalmazza Gombár Csabának, a Magyar Rádió elnökének levele, amelyet hétfőn juttatott el a Magyar Távirati Irodához. Gombár Csaba az egyházi műsorokkal kapcsolatban az utóbbi napokban kiadott különböző nyilatkozatokra, és a „nem kis mértékben félrevezető” tájékoztatókra utalva újólag leszögezi: a rádió új műsorrendjében az egyházi műsorok adásideje több mint négyszeresére bővült. Pénteken és szombaton egy-egy vallásos félóra hallható, vasárnap pedig egy órán át helyszíni közvetítést sugároz a rádió különböző felekezetek istentiszteleteiről. 1991. október 6-a óta a hétköznapokon a Kossuth rádió középhullámú és URH-sávján Hitélet címen negyedórás ökumenikus egyházi krónika jelentkezik. A Magyar Rádió elnöke emlékeztet arra, hogy e változásokról annak idején, 1991 márciusában a nagy egyházak képviselőivel állapodtak meg, így többek között arról is, hogy az istentiszteletek helyszíni közvetítését az URH-sávon tervezik. Akkor a jelentős bővítésekért az illető egyházak köszönetét mondtuk, és egyetértésüket fejezték ki. Az elmúlt év decemberében ugyancsak köszönettel nyugtázták az új műsorrendben szereplő bővebb egyházi adásokat, ám kifogásolták, hogy az istentiszteleteket nem középhullámon sugározza a rádió. Gombár Csaba a decemberi tárgyalásokra utalva megerősíti: a Magyar Rádió a tapasztalatok mérlegelése alapján március végén kész ezen módosítani, azaz a vasárnapi istentiszteleteket középhullámon közvetíteni. A különböző nyilatkozatok nyitott kapukat döngetnek, hiszen a Magyar Rádió a megegyezésre hajló készségét már tavaly kifejezte. Gombár Csaba levelének végén emlékeztet arra is, hogy a Magyar Rádió másfél éve szorgalmazza a médiatörvény mielőbbi elkészültét és a frekvencia moratórium feloldását. 1992. február 8. Nagyezsda ______________________PILHAL GYÖRGY______________________ Bíró Dezsőné, született Nagyezsda Csernyenko úgy csapja be orrom előtt a lakásajtót, hogy az majdnem kiesik tokostól. A jelenetből arra következtetek, hogy nevezett nem kíván nyilatkozni az újságnak, annak ellenére, hogy néhány hónapja egyszer már fogadott, és egy teljes órán át interjút adott. Ezt mondom is neki, de ő csak a fejét rázza, és már löki is be az ajtót. A Ferencváros közepén, nem messze a régi Haller-piactól egy szocreál-bérház lépcsőházában zajlik a jelenet. Ez csak annyiból érdekes, hogy Bíróné hajdan szebb napokat látott, elegánsabb környezetben élt. Mint belgyógyász orvos a pesti szovjet kolónia egészségén őrködött, innen ment nyugdíjba, ki tudja már, mikor. Még korábban, ötvenhat előtt igazi nagyasszony lehetett, férje, Bíró Dezső Rákosi Mátyás egyik öccseként került a magyar munkásmozgalom családi albumába. Rákosi sógornője most hűvös tekintettel rámcsapja az ajtót, és közben rekedtes hangon azt kiáltja: Nyerni így, oroszos magyarsággal mondja, pedig már negyvenegynéhány éve él itt, a népi demokráciával egy időben érkezett, aztán valahogy itt ragadt. Legutóbb, amikor beszélgettünk, azt mondta, nem is kíván hazatérni, jó neki itt, megszokta már, meg aztán nincs is senkije odahaza, miért menne vissza? Fia, Jurij is itt él, ötvennégy éves a „srác”, most éppen Tengizben dolgozik, mérnök. Elmondta azt is, hogy ő bizony kedvelte rokonát, a hányatott sorsú munkásvezért. Szerinte Rákosi kedves, figyelmes ember volt, puritán életet élt, igazán csak jót mondhat róla — az egy más dolog, tette hozzá, hogy politikai munkásságában akadtak vitatható mozzanatok, de hát ehhez ő nem ért, ő csak a sógor Rákosiról beszél, akt klassz ember volt... Ennek ellenére nem kértem, hogy Nagyezsda Csernyenko miért csapja be most az ajtót az orrom előtt, és miért mondja azt, hogy „nyem”. Az igaz, hogy a Rákosi-témát már kibeszéltük, de én most nem is ezért jöttem. Arról akartam kérdezni, miért dobta ki nemrég a lakás csukott ablakán az utcára Lenin mellszobrát? Még el is találhatott volna vele valakit... Mesélik a környék lakói, hogy rettenetesen fél, éjszaka ébren van, járkál a lakásban, fölkapcsolja a lámpákat, bezárkózik, néha viszont mindent sarkig kitár. Azt szerettem volna megkérdezni, miért... A riporter szakmájánál fogva kíváncsi, tehát becsönget a szocreál-lakásba, ott azonban azt mondják neki, hogy nyem, majd ugrania kell, hogy orrba ne vágja az ajtó. Ez az a pont, ahol a hírlapíró föladja, és a továbbiakban csak elméleti síkon foglalkoztatja az egész: miért nem nyitja ki az ablakot Nagyezsda Csernyenko, mielőtt kidob egy Lenin-szobrot?... Koszorúzás a Lenin-szobornál MUNKATÁRSUNKTÓL Vörös zászlós koszorúzást akart tartani Lenin halálának 68. évfordulója alkalmából Kovács Attila Zoltán az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Ifjúsági Tagozatának elnöke. A korábban eltávolított Lenin-szobor helyén tartandó rendezvényre azonban nem kért engedélyt a hatóságoktól. A rendőrség természetesen közbelépett. Felszólították Kovácsot: tüntesse el a rőtszínű lobogót, és távozzon az összesereglett négyfős tömeggel együtt. K. A. Z. erre lefasisztázta a kékruhásokat. A párt megyei koordinációs bizottsága utólag elhatárolta magát a bősz ifjúkommunista tettétől. Mint kiderült, az MSZMP Ifjúsági Tagozata nem is létezik, így Kovács úr elnöki funkciója is ismeretlen az alapszervezet előtt. KÉSZÜL A „CÖLÖPÖK” ÖTÖDIK KIADÁSA Horn: írni fogok... MUNKATÁRSUNKTÓL Vannak könyvek, amelyek megérik a pénzüket. A szó átvitt és konkrét értelmében is... A magyar könyvkereskedelem nem ebbe a kategóriába sorolta Horn Gyula „Cölöpök” című kötetét. Nyilván valamiféle politikai fenntartás állhatott a dolog mögött, de csak 800 példányt rendelt először az exminiszter memoárjából. Az óvatoskodó fogadtatáshoz képest most készül, a kötet ötödik kiadása, eddig különben 30 ezer példány fogyott el belőle itthon. Unikum, hogy a kéziratot eredetileg egy német kiadó rendelte meg Horn Gyulától és ma is ez a cég gyakorolja a legfontosabb jogokat a könyv fölött. O tárgyal tehát a „Cölöpök” spanyol, francia és olasz nyelvű kiadásáról is. Nagy az érdeklődés, merthogy 50 ezer példány kelt el belőle Nyugaton. A Móra Kiadó az ötödik kiadás alkalmából hívott össze sajtótájékoztatót tegnap délelőttre. A szokásos bevezető és az udvariaskodások tiszteletköre után Horn Gyula arról beszélt, hogy a „Cölöpök” kéthónapi munkájával belekóstolt egy különös, de varázsos világba, az írás világába. Úgy érzi a szocialista pártelnök, hogy a mai politikai élet, ha lehet, még több témát szolgáltat az íróember számára, mint a múlt. Noha Horn Gyula bevallottan is csak afféle laikus „betűvetőnek” tartja magát, azt már mindenesetre elhatározta, hogy ha visszavonul a politika színpadáról, akkor az írásnak szenteli az életét. A következő Hom-kötet lehetséges témáinak felemlegetésével akaratlanul is egy politikai-közéleti vitafórumba csúszott át a találkozó. Az exkülügyminiszter elmondta, ezt a könyvet is ugyanabban a tárgyilagos stílusban akaija megírni, mint a „Cölöpöket”. Persze nem tudja, hogy ennek a tárgyilagosságnak, vagy ha úgy tetszik józanságnak mi lesz az árfolyama egy-két év múlva. Horn Gyula szerint már most is igen erős idegekkel kell rendelkeznie annak, aki politikai, közéleti szerepet vállal. Elsősorban a parlamenti viták tapasztalatai mutatják azt a szocialista pártelnöknek, hogy az érvek elveszítették a súlyukat, de megnőtt az indulatok és az indifferens sommázatok szerepe. Nincs kizárva, hogy a következő Hom-kötet már az 1994-es választások krónikáját is tartalmazza majd, de az exminiszter szerint az „Egységes baloldal” fejezetcím biztosan hiányozni fog belőle. Mert az MSZP egyelőre úgy látja, hogy nincs olyan baloldali erő a parL- ment falain belül és kívül, amellyel a párt szövetségre léphetne.
