Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-06 / 31. szám
1992. február 6. Szabad ÚJSÁG Páncélozott autó, vagy inkább magánrepülőgép? Ki van a RINGben? Mesacník vydávany firmou VLK Zdruzené stavebné práce a obchodná cirmost1 Císlo 2 December 1991 Tavaly októberben látott napvilágot Rimaszombatban a RING című havilap első száma, s mondhatni, perceken belül elfogyott. Pontosabban; a Monte Carlo étterem előtti reggeli forgatagban ingyen szétosztotta mind a háromszáz kinyomatott példányt a roma lakosságból verbuválódott népes alkalmi lapterjesztő gárda. A lap Rimaszombatban régen nem tapasztalt vihart kavart. A szerkesztőségben - vagyis a VLK magáncég irodájában - szinte percenként csengett a telefon. Egyesek gratuláltak, de a legtöbben a pokolba kívánták az egész társaságot. Mire is vállalkoztak? Mint az első szám bevezetőjében olvasható: nem kevesebbre, mint: havonta bemutatnak három olyan járásilag ismert személyt, aki úgymond tisztességtelen úton jutott hozzá vagyonához vagy funkciójához. A szerkesztők az első számban beváltották ígéretüket: mindjárt három közismert ,,régi kádert“ mutattak be ,,új köntösben“. Az olvasói vélemények, reagálások ugyancsak különbözőek voltak. Egyesek nyíltan szennylapnak nyilvánították a RINGet, mások közömbösen lapozgatták, de olyanok is voltak, akik már a második számot várták. Novemberben azonban hiába, mert a lap nem jelent meg. Második száma decemberben került az „utcára“, ám az elsőnél tetszetősebb kivitelben. „Országos lap leszünk“ Danko István, a VLK magáncég ügyvezető igazgatója és egyben a lap felelős szerkesztője meglepő bejelentéssel kezdi a beszélgetést:- Országos lappá akarunk válni, és mint eddig, természetesen minden példány ingyenes lesz. Legfeljebb - eléggé magas példányszám esetén - jelképes összegért árusítanánk. Februártól már három hivatásos újságíró szerkeszti a lapot; az információkat természetesen mi szerezzük. Februártól hetente jelenünk meg, és a Rimaszombati járáson kívül fokozatosan a szomszédos járásokba is eljutottunk. Hamar kiderült, hogy nem veszélytelen vállalkozásba kezdtünk: a RING tartalma miatt rengeteg fenyegető telefonhívást kapunk. És bizony a névtelen telefonálók egyáltalán nem „blöffölnek“!. Hogy a személykocsijaink kerékrögzítö csavarjait időnként meglazítják, ahhoz már hozzászoktunk. Egyesek azonban már ennél jóval tovább is merészkednek. De hadd mondják el a történteket az esetek (majdnem ki-) szenvedő alanyai. „Ki akarnak nyírni“ Ján Farkas, a cég tulajdonosa: - Losoncra mentünk, én vezettem a kocsit. A városi benzinkút előtt odaszóltam a mellettem ülő üzemgazdászunknak: a kesztyűtartóban van a cigarettám, szeretnék rágyújtani. O előrehajolt, kinyitotta a kesztyűtartót; szerencsémre egyidejűleg én is odanyúltam és egy kicsit elörehajoltam. Abban a pillanatban, ahogy elmozdultam, a tarkóm mögött fügyült el egy golyó. Szerencsém volt, a kocsi azonban még most is szervizben van. Pásztor János igazgatóhelyettes: - Nem sokkal a fenti eset után üzleti megbeszélésre készülődtünk. A főnök szólt, hogy készítsem elő a BMW-t, de még hozzáfűzte: „Tegnap is kaptunk egypár fenyegető telefont, inkább nézd át a kocsit“. Amikor felnyitottam a motorház ajtaját, „oda nem illő“ vezetékeket vettem észre. Munkaruhát öltöttem, bemásztam a kocsi alá, követtem a vezetékeket, amelyek az indítómotortól a kocsi hátsó futómúvéhez vezettek. Ott találtam meg a felerősített dinamitot... Leszereltem, bevittem a főnöknek, aki elvitte az ügyészségre.- Ezek után - folytatja Ján Farkas -, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem félek. Óvatos vagyok, de a munka nem állhat meg. Szlovákia számos városában dolgoznak építőcsoportjaink, Csehországban, Ukrajnában, Németországban szállodáink, üzleteink vannak, továbbá roma kulturális Ján Farkas: „A tarkóm mögött fütyült el a golyó..." (A szerző felvételei) Danko István: ,,Nem veszélytelen vállalkozás" központokat működtetünk. Egyéb komoly távlati terveink is vannak. Egyszóval: nem zárkózhatom be, sokat kell utaznom. Mivel a földön jó céltábla vagyok, vettem egy magánrepülögépet. Ha per, hát legyen per! A RING első számának megjelenése után az egyik érintett személy, nevezetesen Imrich Bend’ák igazgató bírósági eljárást indított Ján Farkas ellen, akitől becsületsértés okán 350 ezer koronát követel. (Ezzel kapcsolatosan a fötárgyalás előtt sem Bend'ák, sem az ügyvédje nem kívánt nyilatkozni.) Ján Farkas a követelés hallatán kijelentette: ha 6 nyeri a pert, Bend'ák úrtól - ugyanilyen címen - 500 ezer koronát fog követelni, amelyet gyermekorvosi intézményeknek ajánl fel. A tárgyalás napja még nincs kitűzve. Azon remélhetőleg majd eldől, van-e elegendő hiteles bizonyítéka a RINGnek, vagy információi csak légből kapottak. A tárgyalás után aztán lehet minősíteni, szennylap-e a RING- ahogy egyesek híresztelik -, vagy nem. A tárgyaláson - megfigyelőként- szerkesztőségünk munkatársa is jelen lesz. (—tt—) Egy kft, viszontagságai ------ - ■■■■■■■= Ha magáncéggé válik egy tejüzem • • • ......az még korántsem fenékig tejfel...“ - Ezzel a summázatnak is tekinthető megállapítással kezdi mondandóját Ohár György, a tornaijai INTERKOMERZ Kft. (magyarán: tejüzem) igazgatója, majd lendületes szófejtéssel ecsetelni kezdi vállalkozásuk cseppet sem irigylésre méltó (sors)történetét:- Két esztendővel ezelőtt még egy szövetkezet elnöke voltam, amikor a Tornaijai Tejüzem árverésre került. Akkori szándékunk szerint az efsz-nek szerettük volna megszerezni, de mivel az időközben kiadott jogszabály értelmében csak magánszemélyek „pályázhattak" a kisprivatizációban árverezésre bocsátott létesítményekre, két szövetkezeti tagtársammal megvásároltuk a tejgyárat. A kft.-be tömörült társaság tavaly júliusban kettévált; az INTERKOMERZ - melynek én lettem az igazgatója - a tejüzem működtetésére szakosodott, míg az INTEREX kereskedelmi tevékenységet folytat. Szóval 1991 áprilisában átvehettük és szemrevételezhettük a „szerzeményünket“. Csak ezt követően derült ki, hogy micsoda zsákbamacskát vásároltunk: a dolgozók elmondása alapján szereztünk tudomást arról, hogy az állami üzemeltetők - távozásuk során - magukkal vittek szinte minden mozdithatót... A technológiát, és egyáltalán, az egész gyár műszaki állagát illetően is katasztrofális állapotokat találtunk. Ráadásul - a baj nem jár egyedül - az eladdig ide szállító tejtermelők egytől egyig átpártoltak a Rimaszombati Tejüzemhez. Az igazsághoz tartozik, beismerem, hogy kezdetben szakmai járatlanságom miatt és a zaklatott körülmények hatása alatt is elkövettem néhány olyan baklövést, amivel erre okot is szolgáltattunk. Szóval egy napon arra ébredtünk, hogy feldolgozandó nyersanyag nélkül maradt az üzem. Vállalkozásunk teljes kudarcra volt ítélve. S ekkor, az utolsó pillanatban, kaptunk egy „mentőövet": a Bátkai Állami Gazdaság - a múltban ók is a Rimaszombati (A szerző illusztrációs felvétele) Tejüzembe szállították a tejet - felajánlotta napi termelésének ötven százalékát. A tőlük felvásárolt napi 4-5 ezer liternyi mennyiséggel éltük túl és húztuk ki az évet. Tejtermékek gyártására szinte nem is vállalkozhattunk. Anyagi helyzetünket tovább rontotta és rontja ma is, hogy szállítójármüveinket nem tudjuk gazdaságosan üzemeltetni. Vállalt kötelezettségünknek eleget téve ugyanis a volt Tornaijai Állami Gazdaság területéhez tartozó távoli falvakban is kiszállítjuk a tejet. így aztán vannak olyan - tőlünk 40-50 kilométerre lévő - települések, ahová harminc-negyven zacskó tejet „utaztatunk“, mintegy félezer koronás költségen... Amíg az állami gazdaság nekünk adta el a tejet, addig nem kellett üresen visszajönni. Különben a körzetünkben huszonkét üzletbe szállítjuk a termékeinket. Jelenleg- a valamikori 17 ezerrel szemben- 3500 literre, azaz ötödére csökkent a tejfogyasztás e „vidéken“. Decembertől új felvásárlási árrendszert vezettünk be; 6 korona 40 fillért fizettünk az első, 5,40-et a második, és 3,20-at a harmadik osztályba sorolt tejért. A termelőkkel előzetes egyeztetés alapján negyedévenként megkötendő szerződés értelmében három hónapon át 5 korona 80 fillért fizetünk a beszállított tej literjéért, amennyiben annak zsírtartalma eléri a 3,6 százalékot, és a tisztasága is megfelel az áiiami normának. A negyedév elteltével aztán részletes elszámolást végzünk, a napi szállítmányok minőségi százalékarányának megfelelő besorolást véve alapul. S az így kialakult átlagérték lesz a következő negyedévre szóló legújabb egységár. Gondot okoz, hogy a tej minőségét meghatározó laboratóriumi vizsgálatokat csak Zólyomban tudjuk elvégeztetni. Havonta két alkalommal szállítjuk a mintákat, ami meglehetősen költséges és hosszadalmas dolog. Kedvező árajánlatainkat figyelembe véve januártól a szentkirályi és a sajtógömöri gazdaságok is újra hozzánk szállítják a tejet, a bátkaiak pedig immár a teljes mennyiséget nálunk értékesítik. így jelenleg mintegy 15 ezer liter jön össze naponta (az egykori 50 ezer helyett), de tavaszra remélhetőleg elérjük a húszezres szintet, s ilyen mennyiség mellett már-már rentábilisak is lehetnénk, ha... És most következnek az újabb bökkenők: Meggyőződésem, hogy még hoszszú ideig - újabb és újabb kiadásokkal számolván nem is álmodozhatunk nyereségről. Hiszen milliókat kell költenünk pl. csak a roskatag üzem felújítására. Hogy csak a legfontosabb teendőket említsem: ki kell cserélni a gőzvezeték csőrendszerét. Főjavításra vár a kazán. A hűtőrendszer rendbehozatalát sem lehet tovább halogatni. A pasztőröző berendezés javításáért 200 ezer koronát kérnek. Az elavult gépsorok is mielőbbi cserére várnak. Korszerű töltő- és csomagológépekre is égető szükség lenne, hisz ezek nélkül elérhetetlenek az igényesebb piacok. A közelmúltban egy ellenőrzés során derült ki, hogy a szennyvíz egy közeli patak „közvetítésével" tisztítatlanul folyik a Sajóba. A higiénikusok a termelés azonnali leállításával fenyegetőztek, ezért gyorsan kiírtunk egy pályázatot. Végül is egy lengyel cég ajánlata mellett döntöttünk, amellyel már alá is írtunk egy szerződést a 2 millió 160 ezer korona értékben március végén átadandó tisztítóállomás felépítésére. Addig is havi 13 ezer korona környezetszennyezési adót fizetünk mások felelőtlenségéért. Szünet nélkül azon dolgozunk, hogy a feldolgozó üzemet működőképes állapotba hozzuk. Úgy érezzük azonban, hogy a legrosszabb már utánunk van. Lassan munkaerő-gondjaink is megoldódnak. A hajdani dolgozóknak mintegy a fele itthagyta az üzemet, aki maradt, annak egyelőre ezer koronával emeltük a fizetését. Amint látja, igyekszünk helyrehozni a kezdeti, csaknem végzetesnek bizonyult melléfogásainkat. Ezzel együtt most ott tartunk, hogy a tejfölön, a gomolyasajton és a tehéntúrón kívül más terméket nem tudunk előállítani. Bízunk azonban abban, hogy a technológiai berendezések folyamatos cseréje, illetve felújítása után, a környék tejtermelőinek bizalmát visszaszerezve a mi helyzetünk is alapvetően megváltozik majd. Vagyis: beindulhat egy piacorientált felvásárlási-gyártási-kereskedelmi folyamat, amelynek valamennyien - termelő, feldolgozó, fagyasztó - haszonélvezői lehetünk. Korcsmáros László
